#13 Star Dance Battle Day 2

Sissy Pov:

Kis csapatunkra újabb nap virradt avagy eljött a Star Dance Battle-re készülődés 2-dik napja. Ámbár míg tegnap együtt néztünk szembe azzal, hogy mi is vár majd ránk, addig ma sajnos kétfele szakadt csapatunk, ugyanis Nara-t és engem hívott a kötelesség a Happy Day rádiónál. Illetve Rim is mehetett volna egyikünk helyett, mivel ő szintén tagja a Happy Day rádió csapatának, de hahó, akkor mi lesz a koreográfiával? Haneul egyes egyedül nem boldogulna, mi meg, mint már mondtam, nem vagyunk nagy segítség. Úgyhogy, így egyeztünk meg. Ő a koreóval foglalatoskodik, mi meg majd a rádióval. Ily módon esett meg, hogy már kora reggel hatalmas meglepetés ért minket Nara-val. Ugyanis.... tá tá tám... kiderült, hogy a mai sztárvendég nem más lesz, mint az... INFINITE! Tudom, tudom, ne kövezzetek meg, hogy nem szóltam róla hamarabb, de én is csak most, nemrég tudtam meg. Hogy miért? A Happy Day rádiónál a staffosok szeretnek titkolózni és imádják, ha spontán történnek a dolgok. Ez egyrészt jó, mert egy műsor így sokkal természetesebben alakul a meglepetés hatására, másrészt rossz, mert.. BAKKER TUDNI AKAROM, HA ÉLETEM SZERELMÉVEL ÉS CSAPATÁVAL LESZEK ÖSSZEZÁRVA EGY JÓ IDEIG! LÁTNOTOK KELLETT VOLNA MYUNGSOO-T! EZ A FIÚ MÉG REGGEL IS OLYAN TÖKÉLETESEN FEST! ANNYIRA... AHH... khmm bocsánat... a lényeg, hogy jól indult a nap. Legalabábbis azt hittem...

***

- Kedves Happy Day rádiót hallgatók, az imént a "Man in Love" című dalnak lehettetek fültanúi, amit az Infinite tagjai egy csodálatos nyár indítóként szántak nektek, Inspiriteknek és természetesen nektek, nem Inspiriteknek is. Bizony, bizony emberek, végre június van, nem tagadás, nem ámítás! Ellenben, tisztában vagytok-e azzal, hogy ez pontosan mit is jelent? - tettem fel a költői kérdést, majd Nara-ra pillantottam és bólintottam egyet, jelezvén, hogy ő következik.

- Értékes, ráérősebb perceket a családdal, barátokkal, napfürdőzést a világ valamennyi pontján, energiát, feltöltődést, újabb lehetőségeket, netalántán azt, hogy mihamarabb be kéne szerezni egy ventilátort vagy beszereltetni egy légkondicionálót?

- Nara, azt kell mondanom, hogy megfogtál... azonban gondolkozz még egy kicsit, ugyanis egy valamit kihagytál.

- A tipikus nyári románcokat?

- Dehogy!

- Hát akkor? 

- A koncerteket! Kedves Happy Day rádió fanok, örömünkre szolgál bejelenteni, hogy a fiúk, a hivatalos sajtókonferencia után, ami mellesleg csupán pár órával ezelőtt ért véget, itt és most fognak nyilatkozni először, közvetlenül a turnéjukkal kapcsolatban. Úgyhogy át is adnám a szót az Infinite leaderjének, Sunggyu-sshinek - fordultam Sunggyu felé majd magasba emeltem a hüvelykujjamat, hogy kezdheti.

- Köszönöm... Sissy... öö Sissy-shhi - rázta meg a fejét egy grimasz kíséretében. Hiába, elég fura formális beszédet használni - bizonyos szituációk, élethelyzetek miatt - olyan személyekkel, akikkel egyébként baráti kapcsolatot ápolsz. Én sem tudtam volna megszokni szerintem, ha már egy ideje nem dolgoznék itt, a rádiónál. - Kedves Inspiritek! A hír valóban igaz, végre turnéra indulunk. Reméljük, hogy ugyanannyira örültök, mint mi és, hogy ugyanakkora lelkesedést kapunk tőletek majd ezzel kapcsolatban, mint eddig is, minden másnál. A helyszíneket, pontos dátumokat a woolim hivatalos oldalán tekinthetitek meg illetve a jegyek a mai naptól kezdve megvásárolhatóak online továbbá a woolim által feltüntetett jegyirodákban. Szeretnénk minél többetekkel találkozni, úgyhogy hajrá Inspiritek! - kiáltott fel a leader lelkesen, mire a többi tag szintén hangos üdvrivalgásba tört ki.

- Köszönjük Sunggyu-shhi. Most pedig tisztelt hallgatóink egy rövid szünetet tartunk de ne menjetek sehova, hamarosan visszatérünk. Addig is élvezzétek a 'Chaser' című számot - búgtam bele a mikrofonba, majd benyomtam a dalt. A piros fény a stúdió ablaka fölött kialudt, ami egyenlő volt a szabadság édes ízével, vagyis azzal, hogy nem vagyunk már élő adásban, így nyugodtan elmehetek kajálni. Igen, bizony, nekem ez volt a legnagyobb problémám, míg másoknak...

- LÁVA VAN A FÖLDÖN, LÁVA VAN A FÖLDÖN! - ordította el magát Nara, miközben King-Kong-ot utánozva ide-oda csapkodta a mellkasát - Ahh ez fáj - kapott észbe, majd hirtelen ráébredve arra, hogy a láva játék neki köszönhetően már réges-rég elindult, gyorsan keresett egy biztonságos helyet, messze a padlótól... a biztonságos hely pedig... nos... én voltam... igen, bizony, Nara rám ugrott szemből és rám csimpaszkodott, mint egy lajhár. Persze szívesen mondanám, hogy kényelmes volt, ahogy AZ EGÉSZ SÚLYA RÁM NEHEZEDETT, A HÓNALJA NEKI PRÉSELŐDÖTT AZ ARCOMNAK, HAJKORONÁJA PEDIG KONKRÉTAN UTAT TÖRT AZ ORRLYUKAMBA, EZÁLTAL TELJESEN ELZÁRVA A FRISS LEVEGŐT... de akkor hazudnék. Emellett az sem segített sokat, hogy nem egyedül volt a "mókában", hanem még 3 emberrel. Woohyun Nara példáját követve, felugrott a hozzá legközelebb álló dologra, ezesetben a gurulós fogasra, ami ennek következtében nos, ahogy a nevében is benne van, elgurult többek között a súly hatására és eldőlt az éppen szoba sarkába kúszó Sunggyuban, aki meg nem mellesleg épp aludni készült, markában szemtakaróját és alvósapkáját szorongatva. A következmény így csupán annyi volt, hogy a leader egy hatalmasat sikított, míg Woohyun nekicsapódott a falnak. Eközben Sungyeol és Dongwoo hely híján beleugrott a szobában lévő megsemmisített iratokat tartalmazó közepes méretű konténerbe. Nem viccelek... és az a legrosszabb, hogy ezek négyen tök random csinálták ezt a hülyeséget! Az Idol Championship óta eltelt 3 hónapban találták ki és tényleg a lehető legváratlanabb helyzetekben kezdték el játszani... ugyanis elvileg ez a lényege. Na már most hadd ne mondjam, mi van akkor, ha a Teen Top is itt van.... csupán azt a példát tudnám felhozni, mikor még anno egyetlen egyszer ellátogattunk vidékre a lámasimogatóba ugyanis Nara - ki más - felfedezte, hogy létezik ilyen is és mindenképp megakarta nézni. A fiúknak is elújságolta, akik szintén kedvet kaptak(??), így velük együtt indultunk útnak. A lényeg hogy aznap Niel a játék hatására, semmiképp sem önszántából, elvágtatott egy lámával a végtelenbe. Úgy értem szó szerint elvágtattak... nem volt ám olyan biztonságosan elkerítve az a simogató! Úgyhogy a láma, valószínűleg ösztöneit követve végül egy Mcdonalds-nál kötött ki, Niel-t pedig beledobta egy málnabokorba. Neki ugyan nem esett baja, ám a lámát később közveszélyesnek nyilvánították, ugyanis betört abba a bizonyos Mcdonalds-ba, ezzel elüldözve az embereket onnan és egyes feltételezések szerint, elvitte a kasszában lévő pénzt is... legutoljára valami határnál látták viszont... és a történet itt véget ér, ugyanis soha többet nem bukkantak a nyomára.. szóval lényegében aznap elvesztettünk egy lámát. Ráadásul pont akkor nyílt egy éti csiga kiállítás is a simogató területén. Szép kis üveg labirintusban lehetett csodálni a kisebb-nagyobb egyedeket... ám Nara valamilyen indíttatásból úgy gondolta, hogy ez így nem természetes, a csigák csak az erdő vagy a gyomor részei lehetnek, nincs köztes út, ezért kiengedte őket. Mikor a kiállítás szervezőinek ez valahára feltűnt, addigra a nagy részük szétszéledt. Maradjunk annyiban, hogy nem szívesen látnak ott minket azon a környéken... de vissza a jelenbe, nem akarok elkalandozni.

A lényeg, hogy az imént történtek alapján, ez is csak egy átlagos napnak indult. A rádió staffosai persze méregettek minket egy kicsit... na jó nagyon, főleg azután, hogy hatalmas reményeket fűztek a fiúkhoz, mint úgy általában minden normális idol csapathoz. Különösen a gyengébbik nem. Ki hibáztatná őket? Először mi is ugyanilyenek voltunk... aztán megismertük a valódi énüket, ami valakinek lehet, hogy kiábrándítóan hatott volna, ám nekünk... öö na jó nekünk is kiábrándító volt. Belegondolva Nara személyiségét is nehezen szokták meg a Happy Day rádiónál dolgozók, azután a felállított imidzs után, amit a közösségi média eszközei sugároztak róla. Nem kicsit csalódtak, de hozzászoktak. Viszont most hogy így ezt a fiúkkal is ugyanúgy át kellett élniük, éreztem, hogy erős letargiába kerültek. Hoya-n szintén látszott, hogy mentené, ami még menthető.

- Nehéz sorsuk volt... - kezdett bele drámaian, csúfos pillantásokat vetve a fiúkra, akik részt vettek a láva játékban - Minden egy sötét és esős éjszakán kezdődött... nem volt étel, se ital... a wifi-t sem lehetett fogni... - emelte jobb kezét szomorúan a szívéhez. Szemeimet forgatva ledobtam magamról Narát és otthagytam a társaságot, hogy végre elvonulhassak a rádió étkezdéjébe. Hál'istennek nem volt ott senki. Az igazat megvallva nem is igazán az éhség miatt vártam a szünetet, hanem, hogy végre egyedül legyek és mély depresszióba eshessek. Tudom, tudom, most azt kérdezitek, hogy mégis mi a fene bajom lehet, mikor épp életem szerelmével és csapatával ütöm el az időt? Nos az a helyzet, hogy erről a turné dologról is SZINTÉN csak ma reggel értesültem, mikor átbeszéltük a staffosokal, hogy miről lesz szó a mai adásban.... MA REGGEL! ÉRTITEK, KI VAGYOK! TEGNAP MÉG SZÁNSÀJN VOLT ÉS HEPPI, MA MEG ERRE JÖVÖK BE! És ami a legdurvább, hogy ők ugyancsak teignap éjjel miután tőlünk eljöttek - ami azért elég későn volt már - tudták meg, szinte abban a pillanatban, mikor a dormjukba beestek. Sokkolta őket a hír, ahogyan engem is. Ráadásul, mint mondtam, már ma reggel megtartották a sajtó konferenciát...annyira nevetséges. Ebből is látszik, hogy az idoloknak mennyire nincs beleszólásuk az ilyen dolgokba... és akkor mi még szerencsések vagyunk a Starkim ent.-nél. Ott ilyet soha nem csinálnának velünk. Szépen megbeszélnénk és egyeztetnénk előre mindent egy fontosabb turné előtt. Mármint hahó nem ez lenne a normális? Oké, hogy mi csak úgy vagyunk és egy ent. alatt állunk, de akkor is. Jó persze... nem mintha egy turné nem lenne egyebkent egy nagyon klassz dolog és járna sok előnnyel. Megismerni egy új országot, találkozni minél több rajongóval, arról nem is beszélve, hogy az Infinite így mégis csak nagyobb hírnévre tesz szert, mert amúgy Worldtour-rol van szó. Ja igen, még jobb. WORLDTOUR AZ ISTENIT. Tudom, tudom olyan önző vagyok... a woolim ent. is igazából biztos a srácok érdekeit, javait nézi, azért döntöttek úgy, ahogy... viszont... VELEM MI LESZ? Tegnap eltéptem az összes posztetem... ma pedig kiderül, hogy az igazi Myungsoo-t is elvesztem. Mi lesz így?
Összezuhanok, az lesz. Persze szigorúan csak legbelül. Gondoljátok el, a fiú, akit kezdek egyre jobban megismerni és ezáltal egyre személyesebb kapcsolatot kialakítani, 2 hónap múlva turnéra megy. Mindennek tetejébe még hosszú időre is... 4 hónapra. Nem is értem, hogy Rim, hogy viselte az elejétől kezdve a végéig olyan jól, mikor a Teen Top is turnén volt, mialatt én meg már most szomorú vagyok. Jó, tudom, nem vagyok vele kapcsolatban és eddig sem lógtunk 0-24-ben mindig együtt és igen manapság a modern technika sokat segít a nagy távlatokban, de az akkor sem lesz ugyanaz. Van valami megnyugtató érzés abban, ha tudom, hogy Myungsoo itt van a közelemben vagy, hogy LEGALÁBB EGY ORSZÁGBAN TARTOZKODUNK. Na de majd így... mi van ha elfelejt? Mi van ha teljesen megfeledkezik a közös emlékeinkről? Nagyot sóhajtottam és arcomat a kezeimbe temettem.

- Hékás, minden rendben? - tudakolta egy aggódó hang. Felpillantottam és az imént szóban forgó személy állt az ajtóban. Óvatosan bólintottam egyet, majd megpróbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra. Nem nagyon győzhettem meg, ugyanis beljebb jött és leguggolt elém, mivel én meg időközben leültem. - Kit akarsz te átverni? - kuncogott halkan.

- Mi? Nem, senkit. Tényleg jól vagyok, csak kicsit fáradt...

- Már majdnem fél éve ismerlek... megtudom mondani, hogy mikor hazudsz és mikor nem... talán lázas vagy? - fogta meg a homlokomat. Érintésétől egy kellemes borzongás futott végig a testemen. Bele is pirultam. - Hirtelen milyen piros lettél. Biztos minden rendben?- vizslatott gyönyörű szép íriszeivel. Tekintetünk pár pillanat erejéig összefonódott, ám kapcsolván, hogy tulajdonképpen mit is csinálok, gyorsan elfordultam. Hajj... ez a fiú túl tökéletes.

- Nem, jól vagyok, tényleg.

- Nem hiszek neked, de mindegy, nem akarom erőltetni - hagyta annyiban a dolgot, aminek én nagyon hálás voltam. Imádtam benne, hogy sosem erőltetett semmit, hagyott nekem időt - Egyébként elhoztad a kamerádat? - terelte aranyosan a témát másfele.

- Húú, igen! - lelkesültem be.

- Szuper... akkor ma a próbák utáni szünetben várlak téged a kertben, amiről beszéltem - mosolygott. - De egyedül gyere ám. Nem akarom, hogy mások zavarjanak minket. 

- Rendicsek  - jöttem zavarba újból. El sem hiszem, hogy megint kettesben leszek Myungsoo-val. Ilyen nincs. Annyira szerencsés vagyok! Ezzel egy időben esett le az is, hogy ma még egy táncot is meg kéne tanulnom ahhoz, hogy egyáltalán szünetben kitudjak mozdulni a táncteremből. Remek. Vajon Rimék mit csinálhatnak most? Lefogadom, hogy Jinah szenved. Ja igen, ha minden igaz és ha a csajok a terv szerint haladnak, akkor mostanra már mindkét táncnak meg kell lennie nagyjából és épp az egyiket kéne betanítaniuk Jinahnak... ezért is vagyok benne biztos, hogy szenved. Na mindegy, engem is vár a munka. - Ideje lenne visszamennünk szerintem - álltam fel. Myungsoo bólintott egyet, majd követett.

Rim Pov:

- Jó lesz ez - vigyorgott lelkesen Haneul, majd minden erejét összeszedve felkelt a földről. - Még egyszer elpróbáljuk, aztán tarthatunk egy nagyon rövid szünetet.
- Az előbbi 6 alkalommal is ugyanezt mondtad - jajjgatott Jinah keservesen, szétálló hajzuhataggal, piros arccal, izzadtan. Na nem mintha ugyan ezek nem lettek volna ránk is jellemzőek de az tény és való, hogy az elmúlt pár óra Jinah-nak volt a legnehezebb, ezen nincs is mit vitatni. Haneul-nak meg nekem volt annyi előnyünk. hogy míg ő kitalálta a koreót, addig én azt az ő segítségével valamennyire betanultam, elsajátítottam már a tegnapi meg a mai nap folyamán. Jinah-nak viszont most először mutattuk meg a lépéseket meg úgy általánosságban mindent. Ámbár, még mindezek ellenéri is egész jól haladtunk.
- Tényleg ez az utolsó - ígérte meg Haneul - Legalábbis a szünetig... azután folytatjuk!
- Mentsen meg valaki - hisztizett Jinah, majd nagy nehezen felállt. Ismételten kialakítottuk a már előre megbeszélt formációt és az előttünk lévő bazi nagy tükörre szegeztük a tekintetünket. Haneul elindította a zenét és azzal, egy időben adta is rögtön az instrukciókat, mint mindig.
- Igen, ez az, lassan, magabiztosan előre... jobban rogyasztani a lábakkal... most jön a kacérkodás, úgy van, kacsintás, puszidobás igen, igen, igen.... Jinah nem kell elsietni... ne legyél olyan merev... Rim magabiztosabban tessék flörtölni... és hullám... gyönyörű! Úristen nagyon jó, ez az és most a földre... szexin csúszunk, igen, igen, igen erről beszélek. Oké most fel, nem, nem veszítünk a ritmusból, rázzátok meg azt a popsit, igen ez az, úgy van... utolsó rész... most kell meggyőzni mindenkit, magabiztosan, igen óvatosan le a háttal, közben a kezetekkel nyomjátok is magatok! Igen és fel és póz!!! Úristen ez most nagyon jó volt! Szuper! - lelkesedett be Haneul - Rim nagyon, waa, nagyon szexi és magabiztos voltál, Jinah te pedig most egy lépést sem felejtettél el és a legtöbb mozdulatod hihetetlenül tiszta volt!
- De te maknae... te voltál a legjobb - paskoltam meg a hátát büszkén. Egyszerűen a mai napig felfoghatatlan számomra, hogy Haneul mennyire más egyébként és akkor, ha munkáról van szó. Hihetetlen. Gyerek, de közben mégsem. - Jinah, mostmár... - néztem körbe - ... elmehetsz... - sóhajtottam egy nagyot, ugyanis már rég hűlt helye volt. Haneullal megbeszéltük, hogy fél óra múlva majd ugyanitt találkozunk... addig is én majd előkerítem Jinah-t, ő pedig felhívja Sissyé-ket, hogy nagyjából mikorra érnek ide.
Mindenesetre, Jinah példáját követve elhagytuk a tánctermet. Haneul elment venni valami innivalót, én meg leültem a hallban található fotelek egyikére és előszedtem a mobilomat. Böngésztem kicsit a közösségi oldalakon illetve meglepve konstantáltam, hogy Woohyun küldött nekem két videót. Az egyikben elmondása szerint Sungyeol épp az abc-t pukizza el, a másikban meg ha minden igaz a hattyúk párzási rituáléját láthatom Dongwoo és Nara előadásában. Na már most... MÉGIS, HOGY A FENÉBE LEHET ELPUKIZNI AZ ABC-T? EZ VALAMI OLYAN ESZEMENT ADOTTSÁG, MINT, HOGY NARA KÉPES PEACE JELET MUTATNI A LÁBUJJAIVAL? ÉS MI A HELYZET A HATTYÚK PÁRZÁSI RITUÁLÉJÁVAL? ÚGY ÉRTEM HAHÓ, KOMOLYAN ÉRTENEM KÉNE? EGYÁLTALÁN, HOGY JUTOTT AZ ESZÜKBE ILYEN? MEG EGYÉBKÉNT IS ŐK MOST NEM ÉPP EGY KOMOLY RÁDIO SHOWT CSINÁLNAK SISSYVEL ES NARAVAL? Hahha, nem ezt igazából én sem gondolom komolyan.
- Lógunk, lógunk? - kérdezte valaki szemtelen hangsúllyal a jobb oldalam felől. Óvatosan a hang irányába fordultam és Chunji mosolygó arcával találtam szembe magam. - Hát szia - köszönt nevetve. Annyira meglepődtem a hirtelen felbukkanó fiú miatt, hogy ijedtemben előre hajoltam és ezáltal lefejeltem szegényt.
- Úristen ne haragudj - szabadkoztam.
- Nincs semmi, nem is te lennél, ha ez nem történt volna meg - kuncogott, majd leült mellém még mindig a fejét fogva. - Szóval visszatérve, miért lógsz?
- Nem lógok, kikérem magamnak ezt az aljas rágalmat! Épp szünetet tartunk... szerintem látszik, hogy már reggel óta próbálunk - töröltem meg a homlokomat. - Na de te, te mit keresel itt?
- Mosdóba indultam, de aztán megláttam, hogy itt ülsz és woálá - kócolta össze a hajamat. - No persze, ezidáig én is egész végig keményen próbáltam a többiekkel.
- Igen? De hiszen, jól nézel ki - csúszott ki a számon hirtelen, amit rögtön meg is bántam.
- Örülök, hogy tettszem - kacsintott rám egy ezer wattos mosoly kíséretében.
- Nem úgy értettem, nem úgy értettem! Hanem úgy, hogy nem is izzadsz meg semmi.... - próbáltam kimagyarázni magam, amitől csak ismételten elnevette magát.
- Hát úgy tűnik én már csak ilyen különleges vagyok - húzta ki a mellkasát büszkén.
- Meg rendkívül szerény - egészítettem ki.
- Az is... figyelj Rim, akartam kérdezni valamit... - vakarta meg a tarkóját. Úgy tűnt, mint aki zavarban van. Úristen, úristen, vajon mit akar kérdezni. És miért van zavarban? Még sosem láttam ilyennek. LEHET, HOGY ÚRISTEN MEGKÉRI A KEZEM? ITT ÉS MOST? WAA ERRE NEM KÉSZÜLTEM MÉG FEL LELKILEG! GYAA!!! MEGTÖRTÉNHET UGYE? UH UH BIZTOS, TUTI!! HMM VIDÉKEN KÉPZELEM MAJD EL AZ ÉLETÜNKET 3 KECSKÉVEL ÉS EGY MALACCAL, AKIT JÓZSINAK HÍVNÉK ÉS UH UH KUKORICÁT TERMESZTENÉNK ÉS CHUNJI EGÉSZ NAP KEZESLÁBASBAN LENNE ES WAA EGYÜTT ÉNEKELNÉNK, HOGY HULL A SZILVA A FÁRÓL, MOST JÖTTEM A TANYÁRÓL!!!! Khmm a lényeg, hogy nem a nagyvárosban élnénk - Szóval...
- Chunji, Rim! Nem hiszem el, hogy már megint összefutunk - tűnt fel a semmiből Jei és üdvözölt minket természetellenesen magas hangon, majd lehuppant Chunji mellé. Ugye most csak viccelsz velem? Ennek a csajnak valami rejtett képessége van, hogy mindig a legrosszabbkor jelenjen meg? Ráadásul persze, hogy a csapata nélkül. Szomorúan konstantáltam, hogy Chunji arca a kelleténél sokkal jobban felvirult.
- Hát igen én magam sem akarom elhinni - mondtam tettetett mosollyal.
- Talán zavarok? - kérdezte ártatlanul.
- Nem, dehogyis - mondta Chunji kedvesen.
- Akkor jó.
- Hát a csapatod többi tagját meg hol hagytad? - érdeklődött a fiú.
- Fú, nem tudom, eltűntek... én még bent maradtam a táncteremben próbálni, de ők előbb eljöttek mert megéheztek... igazából őket keresem.
- Biztos a kajáldáknál vannak - tártam fel neki kiváló logikámat.
- Sajnos már néztem és nincsenek ott.
- Segítsek őket megkeresni? - ajánlkozott Chunji. Ezt nem hiszem el.. miért kell ilyen rendesnek lennie? Miért ilyen hamar? Meg hahó nem mosdóba indultál?! Nem, ezt nem hagyhatom.
- Nem lenne egyszerűbb ha megcsörgetnéd őket? -próbálkoztam tovább.
- Nincs nálam a mobilom - húzta el a száját Jei. Aha, persze... nincs nálad. Végül is nem az előbb posztoltál valamit Twitteren. Oké.
- Akkor segítek - állt fel Chunji. Nem, nem hagyhatom megint, hogy kettesben maradjanak, egyszerűen nem! Küzdenem kell azért, akit szeretek, nem? Ebbe az is beletartozik, hogy nem hagyom olyasvalaki társaságában, akit én nem kedvelek, ugye? Ugye?! De mit kéne mondanom? Ilyenkor mindig a leghülyébb dolgok jutnak az eszembe. Egyszerűen pánikhelyzetekben annyira béna vagyok. Gyerünk Rim, gyerünk, gondolkozz... Ne.... nem hiszem el... Jei most komolyan elöttem flörtöl Chunjival? Hogy meri megérinteni a karját??! És Chunji miért tűnik ilyen vidámnak?! Nem, nem, nem hagyhatom, hogy ezek akár még egy percet is együtt töltsenek. Mi lenne jobb indok ahhoz, hogy velem maradjon, mint a csapat elvesztése? Úristen hát persze! Megvan?
- Elhagytan a vasalódeszkánkat! - kiáltottam fel hirtelen kétségbeesetten!
- Hogy tessék? - nézett rám Chunji furcsán, Jei-vel egyetemben.
- Elhagytam a vasalódeszkánkat -ismételtem meg szégyenlősen.
- A vasalódeszkátokat? - motyogott Chunji maga elé hitetlenül - Mármint hol?
- Hát itt - tártam szét a karomat, az épületre célozva.
- Miert hoztad el ide a vasalódeszkátokat? - tette fel pár perc néma csend után Chunji az egyébként igen logikus kérdést. Nagyot sóhajtottam. A fejembe esküszöm minden jobban hangzott!!! Elhagyni egy vasalódeszkát nem durvább, mint elhagyni a csapatodat? Úgy értem vasalódeszka nélkül tök kényelmetlen vasalni... Meg egy jobb minőségű vasalódeszka manapság már tök drága. Nem??! De most nem??! A csapatod ígyis úgyis előkerül egyszer! Úgy értem egy épületen belül hova tűnhetnek? Na de egy vasalódeszka.. Azt simán ellophatják. Na jó azt hiszem ez egy rossz ötlet volt... Ráadásul most erősen elkezdtem megkérdőjelezni az értékrendemet is. Jei gúnyos pillantása pedig csak úgy perzsel.
- Vasalni akartam - válaszoltam kelletlenül. Létezésemnek nem látom tovább értelmét. Annyira gáz vagyok.
- Itt? - vonta fel a szemöldökét Chunji.
- Több a hely - mosolyogtam furán, aztán nagy erőt véve magamon rátértem a lényegre - Segítenél megkeresni?
- Hát persze - mosolygott, mire azonnal felvidultam - Ha Jei-el megtaláltuk a csapatát, azután mindenképp! - és itt összetörtem. Teljesen. Jei-t választotta végül... Értitek? Rohadtul Jei-t választotta. És itt most nem az elveszett csapatról van szó vagy a vasalódeszkárol.... Hanem, hogy míg engem már majdnem fél éve ismer, Jei-t meg csupán tegnap óta, neki segítene inkább. Neki?! Jei-nek, aki bűntudat nélkül megcsalta a bátyjámat? Aki imádja megkeseríteni az életem? Ez nekem sok.... Minden amiben eddig hittem, most megtörni látszik... És nem, nem reagálom túl, csak fáj, hogy így döntött. Én annak segítenék előbb, akit régebb óta ismerek, tárgytól fügetlenül, hiszen minden bizonnyal azzal a személlyel mélyebb kapcsolatot ápolok. Vagy csak én gondolkozok így? Lehet...
- Köszi, de nem kell, boldogulok.
- Hiszen az előbb megkértél...
- Igen, de mégsem kell. Majd Jinah segít...
- De hát...
- Jei-nek segíts, neki nagyobb szüksége van rá.
- Még egyszer köszönöm Chunji - mosolygott Jei a fiúra hálásan. Legszívesebben kitépném a haját.
- Ööö nincsmit. Figyelj, te akkor lécci menj előre, mindjárt megyek - kérte Chunji a lányt, majd megvárta, míg eltűnik a látószögéből. - Minden rendben?
- Ezt hogy érted? Mi bajom lenne? -tettettem a hülyét.
- Nem is tudom... csak megint úgy viselkedsz, mint tegnap. Olyan távolságtartóan.
- Nem, dehogy.
- De... ha nem ismernélek, azt gondolnám, hogy valami bajod van velem - mondta. Jaj Chunji, nem erről van szó. Csak már belefáradtam abba, hogy Jei ilyen rosszindulatú, hogy örömét leli abban, hogy ha nekem keresztbe tesz. De egy ilyen személyesebb dolgot, amiben ráadásul a bátyjám is benne van, nem oszthatok meg veled, mindaddig amíg tényleg nem érzem rá a szükségét. Plusz ki vagyok én, hogy leleleplezzem emberek múltját, akkor miben lennék más, mint Jei.
- Mennem kell - mondtam hirtelen és már sarkon is fordultam, ám Chunji a karomnál fogva visszahúzott.
- Szóval tényleg nem kedvelsz? - nézett a szemeimbe.
- Nem, nem erről van szó. Túlságosan is kedvellek... És ezt most hangosan ki is mondtam - facepalmoltam. Basszus Rim, szerelmet vallani nem akarsz? Mert kb. már ott jársz.
- Én is nagyon kedvellek - kuncogott Chunji szemeimbe pillantva, mitsem törődve azzal, hogy épp szenvedek a hülyeségeimmel.
- Ööö amúgy... mit is akartál kérdezni? - jöttem zavarba, látván, hogy mindeközben még mindig fogja a kezemet. Ilyenkor a téma terelés a legjobb módszer.
- Öhm...
- Chunji jössz? - bukkant fel Jei megint. 2 percet sem hagyott nekünk.
- Igen! - engedte el a kezem gyorsan. - Késöbb még találkozunk?
-  Igen... majd ha mindannyian végeztünk és indulunk Sunggyuék dormjába.
- Akkor előbb semmiképp?
- Még sokat kell próbálnunk.
- Rendben, akkor később.
- Oksi - intettem és elmentem megkeresni Jinah-t. Miután visszatértünk a táncterembe, meglepetésemre Sissy es Nara ott volt már. Megöleltük egymást és Sissy-t félrehúzva beszámoltam Chunji-rol meg Jei-ről, ő pedig Myungsooról, miszerint minél hamarabb meg kell tanulnia a táncot, ugyanis Myungsoo várja a kertben, hogy együtt keszítsenek képeket. Istenem, annyira irigylem őt. Én miért nem tudok Chunjival soha kettesben lenni?

Sissy Pov: 

Miután Nara-val beestünk olyan 3 óra körül és Rim-mel minden fontosabb dolgot kibeszéltünk, egészen 6-ig folyamatosan próbáltunk. Volt mit bepótolnunk az már biztos. Legjobb barátnőm és a kis maknae ahogy mindig, úgy most is bemutatták az egész koreót 4-szer, annak érdekében, hogy memorizálni tudjuk, szerintük ez elég volt egy jó alap elsajátításához. Ezt követően pedig segítségükkel megpróbáltunk mindent teljesen az eszünkbe vésni és megtanulni. Ők adták az instrukciót, mi pedig próbáltuk követni. Általában ez volt a módszerük. Hál'istennek én személy szerint nagyon hamar megtudok jegyezni 1-1 koreót, itt pedig még az a tudat is hajtott, hogyha megtanultam, mehetek Myungsoohoz a kertbe. Inkább az elsajátítással volt a gond. Egyszerűen nem tudok olyan karizmatikusan táncolni, mint Rim... ha úgy is táncolok, mint, ő akkor is inkább úgy nézek ki, mint egy krumpli. Egy táncoló krumpli. Tudom, tudom... de sajnos ez a szomorú igazság. Belőlem hiányzott az ami Rim-ben es Haneul-ban meg volt. A tánc iránti végtelen szenvedély. Ez pedig azert jócskán megnehezítette a dolgomat.

Lényeg a lényeg, Nara-val valahogy össze kellett szednünk magunkat. Úgyhogy mindketten erőt vettünk magunkon és így 3 óra alatt nagy nehezen eljutottunk arra a szintre, amire kellett. Habár Nara kicsit rosszabbul teljesített, mint én, így neki maradnia kellett még, én szabad voltam. Úgyhogy rohantam is a gépemmel az épület mögötti kertbe, Myungsoohoz. Ő már ott állt egy fa alatt. Mikor meglátott, mosolyogva intett.

- Szia, bocsi a késésért! - szabadkoztam.

- Ugyan, én is csak most végeztem. A többiek még szenvednek. A géped?

- Itt van - adtam neki oda.

- Hú szuper! Ezzel nagyon szép fotókat lehet készíteni - mosolygott, majd elkezdett beállítani rajta valamit. Addig én egy alaposabb pillantást vetettem az apró kertre. Hihetetlenül varázslatos volt! Különböző, színes virágok díszítették, néhol egy-egy terebélyesebb fa is dobott az összhatáson. Még egy nagyon kicsi és egyszerű szökőkút is állt a kert közepén. Valamint egy hintaágy előtte. - Én hoztam egy normál meg egy polaroid fényképezőgépet is. Az utóbbit nemrég vettem és most fogom kipróbálni először, úgyhogy kíváncsi vagyok. Szóval miről szeretnél képet csinálni?
- A virágokról... Úú különösen arról a rózsabokorról.
- Rendben, akkor menjünk - mosolyodott el, amitől én egy kicsit elaléltam.
Megálltunk a rózsabokor előtt és ki-ki a maga digitális eszközével elkezdte megörökíteni  a csodaszép növényeket. Miközben tevékenykedtem, óvatosan Myungsoora pillantottam és őszintén szólva nem bírtam betelni a látvánnyal. Ahogy leguggolt és arcához emelte a gépét, de közben ügyelt arra is, hogy jó szögben maradjon, annyira professzionális volt. Hát mikor a kép még jól is sikerült, egy gyönyörű mosollyal ajándékozta meg a világot, de különösen engem!
- Na, megy? - pillantott rám hirtelen.
- Igen.. vagyis azt hiszem... azaz fogalmam sincs - vakartam meg a tarkómat kínosan. Őszintén szólva én soha sem voltam egy igazan mély művészlélek. Szeretten alkotni, mondjuk dalszöveget írni de csak úgy egyszerűen, nagyobb célok nélkül. Ez a fotózásnál sem volt másképp. Érzésre kattingattam.
- Mondták már, hogy jól áll, mikor összevagy zavarodva? - nevetett, majd mellém lépett - Na mutasd, mit csináltál eddig - bökött rá a gépemre. Rámentem a mappa menüre és elkezdtem mutogatni a képeimet. Éreztem, ahogy közelebb hajol hozzám, és úgy folytatja fotóim vizslatását. Annyira jó volt az illata te jó isten. Fogalmam sincs, hogy milyen parfümöt használt de egyszerre volt édes és férfias. Persze ezek csak apróságok, sokkal jobban lenyűgözött az, hogy őszinte érdeklődést mutatott a képeim iránt, pedig lássuk be elég amatőr volt a munkám. Mégis úgy tűnt, mintha csodálná őket.
- Nagyon ügyes vagy - nézett rám mosolyogva.
- Tessék? Komolyan?
- Igen, tettszik, hogy mennyire máshogy fotózol, mint én. Úgy értem, hogy én általában mindent nagyon precízen beállítok, ami sokszor ront a végeredményen.. De te.. Inkább érzésre csinálod, ugye?
- Honnan tudtad? - csodálkoztam.
- Megérzés - vont vállat vigyorgott. - Van egy ötletem. Gyere - mondta pár perccel később és megragadta a kezem, amitől millió kis pillangó keletkezett a hasamba - Ülj le ide - bökött a hintaágyra.
- Oksi. De miért? 
- Lefotózlak - vigyorgott.
- Jaj ne, én nagyon rossz fotó alany vagyok - jöttem zavarba 
- Dehogy - intett le. - Segítek. Nézz föl felé és a kezeidet tedd a lábadra... És hmm... - nézett körül, majd letépett egy fehér virágot - Így ni... - tette bele a hajamba, amitől arcom megint csak paradicsom piros színt vett fel. - Most pedig mosolyogj - emelte arcához a fényképezőgépét és pár kattintás után elégedetten tekintett az elkészült képekre... Ja igen ezúttal a polaroid fényképezőgépet használta így azonnal láthattuk a végeredményt. Felálltam és mellé sétáltam. - Íme - mutatta meg őket. Szemeim tágra nyíltak. Nem tartom magam fotogénnak, igen igen idol létemre egyáltalán nem tartom magam fotogénnak, de ezek nagyon jók lettek. Nem néztek ki túl beálítottnak -holott egyébként azok voltak - hanem inkább természetesnek.
- Jéé nem nézek ki rosszul- vidultam fel.
- Nem nézel ki rosszul? Nem nézel ki rosszul?- meredt rám - Őszintén szólva, szerintem csodaszép vagy a képeken - vallotta be, miközben végig tartotta velem a szemkontaktust. Ezúttal valamiért én nem jöttem zavarba és hagytam, hogy tekintetünk összefonódjon.
- Hiányozni fogsz, mikor turnéra mész - böktem ki hirtelen. Nem tudtam egyszerűen magamban tartani. Akkor és ott nem. Kikivánkozott. 
- Te is nekem - felelte szinte suttogva. Éreztem, ahogy szivem egyre hevesebben ver és arcom pírt ölt, de ennek ellenére továbbra sem fordultam el. Erre a pillanatra örökre emlékezni szerettem volna. Minden tökéletes volt... Minden. Legalábbis még pár pillanatig.
- UNNIE, MYUNGSOO GYERTEK, INDULUNK AZ INFINITE DORMBA!!! - hallottuk meg váratlanul Nara éles hangját - ÚRISTEN AZ EGY POLAROID FÉNYKÉPEZŐGÉP??! - sikított fel ezt követően lelkesen majd utat tört közénk, hogy megszerezze Myungsoo gépét.... Amit persze jéghercegem nem hagyott. Nagyot sóhajtottam. Esküszöm kicsinálom rapperünket. Csak kerüljön a kezeim közé otthon. Egy ilyen mesebeli pillanatot elrontani... Egyszerűen nem hiszem el! 
- Ááá segítség! Normális vagy? Nara! - üvöltözött Myungsoo, mire azonnal észbe kaptam bambulásomból. - Így elfogom ejteni a gépem. Nara basszus! - mérgelődött tovább a fiú, amivel Nara nem igazán törődött.
- DE KI AKAROM PRÓBALNI! ADDIG NEM ERESZTELEK???MUHAAHAH!!!
- Nara úristen tedd le Myungsoo-t!! Teszed le azonnal! Nara gyere vissza! Nem futunk el egy élő emberrel, ha csak nem egyezik bele! Nara!!! - szaladtam utána, ugyanis elrabolta Myungsoo-t. Igen, bizony elrabolta. VFelötlött bennem a kérdés, hogy vajon Nara ilyen erős vagy Myungsoo ilyen könnyű? Talán mindkettő. Mindenesetre nem volt egy mindennapi látvány.
Hajj... Miért ilyen hosszú ez a mai nap? És mi lesz az Infinite dormban? Úristen bele sem merek gondolni...


Hat sracok ennyi lenne :D nagyon hosszu ido utan tertem vissza, raadasul mostantol egyedul irok szoval nagyon nagyon kivancsi vagyok a velemenyetekre!!!:D szerintetek eleg vicces volt? Ez egy melto folytatas az eddigi reszekhet kepest? Egyebkent minden onnan folytatódik ahonnan abbamaradt:) De wii lecci irjatok kommentet mert annyira kivancsi vagyok a velemenyetekre. Pozitiv, epito jellegu kritikakat is elfogadok csak pliiz irjatok velemenyt, mert magamtol nem tudom megitelni, hogy milyen volt ez a resz!!! :D elore is nagyon koszonom, aki segit nekem ezzel kapcsolatban. Ha pedig ez a resz megnyerte a tettszeseteket akkor folytatom:D a velemnyetek a legfontosabb*-* koszonooom!!!:)

Sziasztok! :) Nem tudom mennyi az esely, hogy meg valaki latogatja az oldalt, de ha valaki megis, akkor az lenne a kerdesem, hogy ki lenne benne egy folytatasban? :)

FONTOS!

Sziasztok! Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de egy időre szünetelünk. Természetesen nem törlöm a blogot, csak mostanában nem lesznek részek. Tudom, azt ígértem, hogy márciusra lesz új rész plusz még a kisebb OS-kel is lógunk, de sajnos nagyon sok a dolgunk, én személy szerint 11-dikes vagyok, fontos ez az év, és kevés az időm, másik barátnőmet pedig szintén leköti a suli. Meg sajnos most nincs meg az az érzésem, hogy írni szeretnék a TEENFINITE-tel... erőltetetten pedig nem szeretnék hozzá állni semmihez. Bocsánatot kérek azoktól, akik várták az új részt... igazság szerint tényleg elkezdtük írni, már megvolt a 3/4-e, de a befejezés az nagyon várat magára... sajnálom! :/ Ha tudjuk folytatni, mindenképp fogjuk, hiszen nemsokára nyár van, meg minden :) Még egyszer, 1000 bocsánat és várjatok kérlek türelemmel! Ha lesz időnk, folytatjuk! :) Előre is kellemes tavaszi szünetet és boldog húsvétot! Vigyázzatok magatokra!
puszii <33

#12 Karaoke est a V-sion dormban

Rim POV

Úgy rontottam be a próbaterembe, mintha csak üldöztek volna. Magamra zártam az ajtót és szinte összeestem a kimerültségtől. Hangosan kapkodtam a levegőt az ajtónak dőlve. Pár pillanatig csak a zihálásom hallatszódott, az viszont ijesztően hangosan. Vártam mikor fog elmúlni, hogy végre elegendő oxigénhez jussak, de még beletelt egy kis időbe. Fáradtan dőltem le a földre és terültem el a padlón. 
Letöröltem egy könnycseppet.
Miért? Miért történik meg mindez pont velem? Hogy lehetek ennyire szerencsétlen, de ami még rosszabb, hogy ő miért ennyire sikeres?! Miért kedvez neki minden? Miért? Tán nem látja a sors, hogy milyen is ő valójában? És miért tekintett rá Chunji is másképp? Miért nézett rá más szemekkel? Megigéző barna szemeivel, olyan gyönyörűen rám miért nem néz? Én miért vagyok neki csupán haverja, mikor Ő pár óra alatt, mint nő, különlegessé vált Chunji szemeiben? Hogy lehetek valaki számára annyira közömbös, annyira szánalmasan 'csak barát', miközben minden energiámat beleadtam, minden lehetőséget kihasználtam, hogy közelebb kerülhessek hozzá? Annyira szerencsétlenül toporgok még mindig egy helyben hónapok óta. Nem sikerült semmi olyan lényegeset elérnem, mint Ő. De egyáltalán ... mért futottam el? Miért is szaladtam el? Annyira marasztalt. Utánam jött, hogy kicsikarja belőlem, mi bajom volt, mi bántott. Végigsimított arcomon, csakhogy megnyugtasson. Érdekeltem őt, de mégis miért voltam annyira makacs? Miért nem engedtem, hogy továbbra is fogja a karom és visszavezessen az asztalhoz? Miért rohantam el, mint egy gyáva és miért nem maradtam? Miért nem küzdöttem tovább és miért adtam nekik további esélyeket? Miért vagyok ennyire ... gyenge, hogy ennyivel feladjam? Miért nem hiszem el, hogy méltó ellenfele lehetek neki? Istenem, hülye vagy Rim, annyira ostoba vagy! Annyira de ... annyira ... Remegő kezem ökölbe szorult és nekicsapódott a földnek. Elmosódott minden előttem. Nagyokat pislogtam, hogy a hülye könnycseppek kicsorduljanak és újra lássak. Legszívesebben kiabáltam volna, mindent kisírtam volna magamból, hangosan panaszkodtam volna és hisztiztem volna. De nem tehettem. Erősnek kellett maradnom. Ilyen kicsinyességek miatt nem szabad kiborulnom. Nem szabad, hogy ennyire ledöntse az önbizalmam. Ez még semmiség, csak beszélgettek. Mégis ki ő, hogy én itt miatta siránkozzak, nemde bár? Kétszínű liba. Ő az utolsó ember, aki miatt szomorkodásra pazarolnám életem becses perceit.
Egy utolsót szipogtam, megtöröltem az arcomat és újabb erőre kaptam. Felkeltem a földről és kicsit nyújtózkodtam. Muszáj valamit csinálnom, nem állhatok itt tétlenül. És mivel gyorsan pörög az idő, így a leghasznosabb dolog amit tehetnek az az, ha folytatom a gyakorlást, végülis mi mást tehetnék egy táncteremben? Egy nehézkes mosolyt az arcomra varázsolva közelítettem meg a számítógépet, hogy elindítsam a Rude Boyt.
Bár itt lett volna velem Jinah, akkor mindez már félórával előbb bekövetkezett volna!
Az elmúlt fél órában folyamatosan táncoltam. Muszáj volt elhessegetnem a rossz gondolataimat és ezt tánccal meglehetősen könnyen értem el. Rengeteg ihletem támadt mindkét szám koreográfiájára, de mivel a Whip My Hair-rel még alig haladtunk valamicskét, így elhatároztam, hogy míg egyedül vagyok, próbálok valami igazán vagányat összekovácsolni. És sikerült is valamit hozzáadnom! Tudjátok, most, hogy így belegondolok, ez a szám tökéletes volt. Az én helyzetemhez, pont ez a dal kellett. Tökéletesen átéreztem a mondanivalóját.
" Don’t let haters get me off my grind
Keep my head up, I know I’ll be fine
Keep fighting until I get there
When I’m down and I feel like giving up"
Dióhéjban arról szólt, hogy ne érdekeljen senki, ne érdekeljenek az utálók, az ellenségek, soha ne adjam fel és mindig érezzem jól magam. 
Ez nem csak nekem jó ám! Tökéletesen illik úgy amúgy a versenyre is, ahol ha nem is a tánccal, de a számmal már nyertünk a Fiestar ellen. Mert az üzenet az, ami így vagy úgy, de le fogja őket mosni a színpadról. Mert, hogy én engem nem érdekel, hogy utálnak vagy mit csinálnak ellenem, én a szemük láttára jól fogom érezni magam, az is biztos.
Azt hiszem épp ez az, ami elég energiát adott ahhoz, hogy ennyi mindent elérjek ebben a rövid időben. 
Elégedett voltam. Nem sokszor mondom ezt magamnak, de most kivételesen ezt éreztem.
Kifulladásig gyakoroltam, ezért megengedtem magamnak egy pár perc szünetet. A zenét ott hagytam, leültem a padra, fejem pedig a falnak döntöttem. Kicsit kifújtam magam. Iszonyatosan meleg volt. Levettem a fehér pólómat és csak a fekete toppomat hagytam magamon. Hajamat eddig nem fogtam fel a kellő party hangulat érdekében - meg ugye a Whip My Hair miatt elég sokat ráztam -, de most muszáj volt. Még mielőtt folytattam volna kicsit kiszellőztettem. 
- Szia Rim unnie! Bejöhetek? - hallottam meg magam mögül egy halk hangforrást, minek következtében összerezzentem. Hátrafordultam, majd észrevettem, hogy Haneul áll az ajtóban.
- Ja ... Szia! Igen, persze! -  tártam ki neki az ajtót, mintha csak a vendégem lett volna. De furán viselkedek. Talán ezért is vetett rám aggódó pillantásokat.
- Unnie ... Jól vagy? - kérdezte, mikor mindketten leültünk a földre.
- Mi? Persze - mosolyogtam zavartan.
- Mármint ... minden oké? Tudod, hirtelen csak úgy elszaladtál - emlékeztetett - Miért nem maradtál még?
- Csak mert ... mert szerettem volna folytatni a gyakorlást - zártam le egyszerűen az ügyet - Épp eléggé ismerjük a fiúkat, hogy tudjuk, náluk a kajálás egy örökkévalóság. Nekünk meg nincs annyi időnk.
- Láttam, hogy Chunji oppa utánad ment...
- Hát igen. Én is láttam - nevettem fel - ... Na de egyébként folytattam a koreót és ... hát megnézed? - álltam fel és mentem a géphez.
- De nem túl vidáman jött vissza hozzánk... - próbálkozott még Haneul. Szívem kihagyott egy ütemet. De nem szerettem volna erről beszélni.
- Előbb a Whip My Hair-t mutatom meg! Képzeld csatoltam még hozzá saját koreográfiát is. Aztán a másikat is folytathatjuk - indítottam el a zenét. Hallottam, ahogy Haneul nagyot sóhajtott, majd ő is felkelt. Kicsit megnyugodtam.
Beálltam a terem közepére, készenlétbe helyeztem magam és párat nyújtózkodtam. 
A további fél percet hullámok, poppingok, tapsok, ugrások és pörgések sorozata követte. Rendkívüli parti hangulat szállta be a termet, Haneul énekhangja és az én lelkességem. Nem csak én szórakoztam irtózatosan jól a saját koreográfiámmal, hanem a kicsi maknae is, aki az előadás felénél bekapcsolódott tapssal illetve csettintéssel. Instruált is időnként egy-egy szóval - fel!, le!, előre!, ugrás!, fordul! -, mivel ha bármit meghall, kialakul egy tánc a fejében (zseni bébi) és most azt vázolta fel nekem. Meglepő módon majdnem minden, amit én táncoltam egyezett azzal, amit ő mondott. Pedig én találtam ki mindent! És mégis egyezett a mester gondolataival!!!
- UNNIE! EZ ... EZ CSODÁLATOS VOLT! NAGYON, NAGYON JÓ! MINDEN PÖPEC, MINDEN KIVÁLÓ! - ujjongott körbe, mikor végeztem - OLYAN ÜGYES VAGY, HOGY ENNYI MINDENT KITALÁLTÁL! Eléggé megkönnyítetted ám a dolgom - ölelt meg hirtelen. Sugárzott belőle a hála.
- De...? - tettem fel azért a kérdést, mire kínosan elnevette magát.
- Majd ... majd mégegyszer eltáncolod és elmondom akkor. Tudod a 'Shake 'em off. Shake 'em off' - os részre valami iciripicirivel másabbat találtam ki.
- Aha... az lehet. Majd meglátjuk, azzal a résszel most én se vagyok még teljesen tisztába.
- Akkor nem lenne baj, ha kicsit ...
- Ha korrigálnál? Dehogy is, ezért vagy te, hogy minden bénaságom kijavítsad és egy remek táncot találj ki! - mosolyogtam rá.
- De nem, unnie! Nem vagy béna! Nagyon ügyes vagy! - rázta fejét aranyosan, mire muszáj volt elnevetnem magam.
- Na akkor ... Rude Boy?
- Rude Boy - bólintott és máris átvette a helyem a gépnél. Vissza a régi kerékvágásba.
***
- BWAH! - szólaltam meg és kiterültem a földön. Pár másodperc múlva leállt a zene, így Haneul is csatlakozott hozzám, egy hasonló 'BWAH' szintű megnyilvánulással. Simán elszenderültünk volna, az egyenletes, ringató szuszogásaink közepette, ha Haneul nem kérdi meg olyan hirtelen:
- Hány óra lehet?
- Nem tudom, de mindjárt bealszok - válaszoltam - Mi lenne ha itt éjszakáznánk? Nincs kedvem hazamenni.
- Nekem sincs, de muszáj. Dongyul-nim is figyelmeztetett minket.
- És minket mióta is érdekel menedzser oppa? Vagyis őt mióta is érdekli, hogy mi hol vagyunk? Örül mikor lepasszolhat minket másnak, mert csak az idegeire megyünk - nevettem.
- De unnie!!! - kiáltott rám a kis maknae.
- Jól van, na. Igenis nagyon szeretem Dongyul oppát. Csak azért mondtam, mert ha itt maradunk, akkor megkímélhetjük magunkat az egy óra hazautazástól és holnap egy újabb egy óra ideutazástól.
- Az lehet. Viszont a többiek biztosan haza akarnak menni. Nem szeretnének egy izzadtságtól bűzölgő terem közepén a kemény földön aludni...
- Nekem egyenlőre még ez a padló is nagyon kényelmesnek tűnik... megpuhult a sok táncolástól, vagy mi? - örültem meg - Nézd, ha benyomom, behorpad! Höhöhö... És aztán visszahorpad! Háháhá... - nyomogattam a földet, ami most valami miatt tényleg képlékenynek tűnt. Hát ez tök vicces!
- Na jó unnie, azt hiszem már nagyon fáradt vagy. Ideje lenne hazamenni - kelt fel Haneul sóhajtva - Úristen... már ... 9 óra van! - nézett mobilja kijelzőjére.
- De hadd maradjak még! Olyan jó, hogy behorpad a föld...
- Igen unnie.
- Ha épp eleget nyomogatom, kilyukadhat...
- Hát igen...
- És leugorhatunk a Hello Venushoz!
- Wonderful!
- Gyere, segíts! - kiáltottam fel vidáman.
- Na jó. Ebből elég. Tessék - rakta le hirtelen a táskámat mellém - Összepakoltam neked. Induljunk! - szólt - Ja és mellesleg ... a föld még mindig ugyanolyan, mint azelőtt volt. Nem lett egy fokkal sem kényelmesebb és puhább. 
- Halkabban! Még megsérted szegény érzéseit! - simogattam a padlót.
- Ööö, jó ... bocsánat ... - tette még hozzá - Majd holnap találkozhatsz újból vele. De most légyszíves induljunk el, mert már késő van.
- De ... én itt éjszakázom ...
- Ajj nem fogsz itt maradni, unnie. Gyerünk felkelés! Még azt se tudjuk, a többiek hol vannak.
- De nem akaroooom - hisztiztem kissé gyerekesen, majd valamilyen oknál fogva elkezdtem horkolást tettetni, hogy becsapjam Haneult és azt higgye, hogy már alszom. Remek tervnek bizonyult!
- Nem tudsz becsapni Rim unnie!!! - vette hangosabbra a hangját majd megragadta a bokám és elkezdett kifele húzni - Így vagy úgy, de hazamegyünk!
- Neeee mit csinálsz?! Engedj el!!! - kiáltoztam.
- Nem engedem, hogy miattad itt dekkoljon az egész csapatunk!
- EZ CSIKIZ!!!
- Unnie, ne rugdoss légyszíves! - rakta le végül lábamat. Hangosan kifújta a levegőt és csípőre tett kézzel végigmért - Most, mit tegyek, hogy elindulj?
- Szerintem csak add fel...
- Tudod, mit? Az lesz a legjobb, ha felhívom Chunji oppát es elmesélem neki, hogy az ő posztereivel tapétáztad ki a szobád! Így igaz! Ez lesz a legjobb! - fenyegetett meg, majd fogta magát és elindult kifele.
- Mi? MI MI MI MI... EZT NEM TEHETED ... VÁRJ ... VÁRJ MÁR MEG HANEUL, MEGYEK MÁR, JÓ! Ajjj már ... - szitkozódtam. Valószínűleg ennyire szerencsétlenül még senki sem nézett ki, mint én, ahogy kétségbeesetten próbáltam feltápászkodni, közben magammal vonszolni a táskámat, megkeresni a teremkulcsot és még... - HANEUL, ÁLLJÁL MEG, DE AZONNAL! HALLOD? - ... ordítoztam. Sikeresen bezártam a terem ajtaját. Haneul se került messzebbre, kint megvárt. Ezen az emeleten minden lámpát leoltottak már, a folyosó teljes sötétségbe borult, csak a lépcsőfordulónál, kint a liftnél volt világos. Már mindenki hazament volna? Az nem lehet, valahonnan még kihallatszódik zene. Valószínűleg hamarosan már a többi csapat is kezd hazaszállingózni.
Elindultunk a lift felé - ahol reggel gyülekeztünk a többiekkel -, de ott még letelepedtünk egy kicsit, hisz halvány lila, ananász szagú gőzünk sem volt arról, hogy hol lehettek a többiek.
- Megkérdezem hol vannak - kezembe vettem a telefonom és ujjaim automatikusan elkezdték Sissy számát bepötyögni.

"Hol vagytok? :O"

"Itt vagyunk a hallba, gyertek le. :)"

"Mind ott vagytok?"

"Jinah kivételével igen. Gondolom még mindig Jaebumieval szerelmeskedik ... :D"

Szinte hallottam lelki füleimmel és láttam szemeim előtt, ahogy Sissy gúnyolódva, Jinah hangján próbálja azt a bizonyos 'Jaebumie'-t kimondani.
- Gyere Haneul, lent vannak már az aulában - keltem fel nagy nehezen, a maknae pedig követett - Még írok Jinah-nak is, hogy hol van, 
mert ő nincs a többiekkel.
- Oké.

"Jinah, hol vagy? Mennénk haza..."

"Menjetek csak előre. JB-ék még próbálnak szerintem maradok még egy kicsit. ^^"

"Ne maradj sokáig..."

"Tudom. Ééés ... említettem már, hogy utána még kajálni is elmegyünk? *-* Ja és szeretlek :3"

":) Jó, akkor majd gyere mikor akarsz."

- Na?
- JB-ékkel van, aztán majd elmennek még kajálni, később jön haza - válaszoltam telefonomat a zsebembe csúsztatva.
- És te ezt megengetted? - ámuldozott Haneul.
- Fáradt vagyok, nincs kedvem veszekedni vele - itt Haneul tartott egy kisebb szünetet, hogy feldolgozza mindazt, amit mondtam neki. Arca kicsit eltorzult így kifejezve nemtetszését, de én nem szándékoztam megváltoztatni döntésemet -  Legjobb lesz, ha imádkozunk, hogy épp annyira lesz felelősségteljes mint amennyire szerelmes.
- Ha te mondod ... - vont vállat és utunkat folytattuk a földszint fele.
Meglepődve fogadtunk, hogy csapatunk maradék két tagja nem egyedül ütötte el az időt. Na jó, ez talán mégse egy annyira egetrengető tény, de hogy a két kedves fiúcsapattal lógnak az aulában, ráadásul közben a Fiestar meg sehol! Tam tam taaam ... bontsunk pezsgőt!
Vidáman üdvözöltek mindannyian, ahogy megpillantottak minket. Kicsit jobb kedvvel követtem Haneult, a bagázst megközelítve. Őt azonnal befogadták Sungjongék és boldog beszélgetésbe kezdett vele és Rickyvel, ám még mielőtt én is leülhettem volna, valaki utamat állta.
- Naaaa milyen volt a próba? - ragadta meg csuklómat Chunji és elém állt. Felnéztem rá, ám ekkor hirtelen, akaratom ellenére is, de beugrott egy kép. Egyetlen egy jelenet, ami az ő esetében biztosan vidámnak hatott, de bennem totálisan az ellentéte maradt meg. Igen, igen megint eszembe jutott, hogy Jei-jel milyen jóba lettek. Azzal együtt felébredt bennem az az érzés is, az a nagyon rossz érzés is. Tudom. Tudom, hogy már nincsenek itt, tudom, hogy mai napnak már vége és semmi értelme ezen tovább agyalni, de ... ekkor Chunji végigsimított alkaromon és nevetve lengette meg kezét előttem - Halihó! Haha ... Jól ment a próba?
- Öhm ...- tértem vissza a valóságba - ... Jól - böktem ki halkan. Itt annyiban is hagytam. Őt kikerülve haladtam tovább a többiekhez és letelepedtem Niel mellé, hogy kifújjam magam. Végig a bal karomon tartottam a kezem, csakhogy még egy kicsikét érezhessem Chunji érintését, amitől belül most is, mint általában bálra hívtam pici, eddig alvó pillangóimat.
Végignéztem a többieken. Tudjátok, velem ellentétben mindenki olyan vidámnak tűnt. Nem szerettem volna lerontani a saját kedvemet, de hát nem tudtam mást tenni, ha mindenhol azt láttam milyen boldogok az emberek. Mindenki jól elvolt valakivel, Sunggyu és Woohyun egymást szekálták, Hoya és Dongwoo megállás nélkül nevettek valamin és akikre a legirigyebb lehettem abban a pillanatban azok valószínűleg Sissyék voltak. Épp nagyban nézett valamit Myungsoo gépén - itt megemlíteném, hogy fényképezőgépén és ez a továbbiakban is így fog maradni - ami láthatólag nagyon tetszett neki.

Sissy POV:

- Wow, ő az anyukád? - néztem felváltva hol a képre, hol Myungsoo-ra. Bár még csak nemrég ismertük meg egymást, Myungsoo elég sokat mesélt a családjáról, hogy mennyire szereti és tiszteli őket. Imádtam hallgatni, ahogy róluk áradozott. Olyankor úgy éreztem, hogy sokkal közelebb állok hozzá, mint bárki más. Képet viszont, bárkiről is, aki egyazon vér volt, mint ő, bevallom őszintén most először láttam. Persze nagyon örültem neki, annak ellenére is, hogy az egyik felem azt súgta, nem érdemlem meg, hogy, megosszon velem egy ilyen dolgot. Hiszen bánatomra, nem voltam senkije... MÉG! Hihi.
- Aha - mosolygott.
- Nagyon szép nő! - ámultam édesanyja báján. Mostmár legalább tudom, hogy Myungsoo miért is ilyen eszméletlenül jóképű! Vajon, hogy nézhet ki az apukája? 
- Ez épp pár hónapja, a születésnapján készült, a Nami szigeten.
- Jé, tényleg! - összpontosítottam jobban a fotóra, amiből végül valóban a Nami sziget egy része rajzolódott ki - Annyira gyönyőrű... de egyébként mit csináltatok ott? - csodálkoztam.
- Ezt kapta tőlem ajándékba. Befizettem őt az ott lévő szállodába egy hétre. Sajnos, én csak 3 napig maradhattam ott... aztán szólított a kötelesség - forgatta szemeit.
- Sajnálom - adtam vissza neki fényképezőgépét számat húzva. Több okból kifolyólag sem akartam tovább menni felvételei között. Egyrészt, nem akartam bűntudatot kelteni benne egy régebbi dolog miatt, amitől valószínüleg már akkor is rosszul érezte magát, másrészt ezek tényleg a személyes dolgai voltak, és akár tetszett, akár nem, nem volt jogom hozzá, hogy kutakodjak közöttük. A többi képpel, ami egy csendéletet vagy a tagokat ábrázolta nem volt problémám, ellenben ami ezeken kívül esett, az már nagyon nem rám tartozott.
- Jaj, most nehogy miattam elszomorodj - tette el a gépét kuncogva - Megszoktam, ahogy anya is... sőt, mint ahogy mindenki- vont vállat somolyogva.
- Tudom, csak... olyan rossz lehet. Úgy értem, nem hiányzik? - kíváncsiskodtam. Persze, miután leesett, hogy milyen butaságot is kérdeztem, legszívesebben a falba vertem volna a fejemet. Istenem Sissy...
- Persze, hogy hiányzik... de tudod többek között, ez az egyik oka, amiért szeretek fotózni - nézett a szemeimbe mélyen. Azt hittem, hogy menten elolvadok.
- Mert hiányzik az anyukád? Ezt nem értem - ráztam meg a fejem.
- Nem csodálkozom... ha belegondolok, nincs is sok értelme - nevetett - Egyszerűen csak... azt hiszem... szeretnék minél több pillanatot megörökíteni...mindenkiről, aki csak egy kicsit is közel áll hozzám és mindenről, ami csak egy kicsit is megfog, mert, ha szomorú vagyok vagy pusztán úgy érzem, hogy elegem van a világból, ezek az egyetlen dolgok, amik képesek jobb kedvre deríteni... az hogy újra láthatom azokat a személyeket illetve dolgokat, akiket és amiket szeretek. Az a kép is, amit láttál, amin anyukám volt... ugye milyen csodaszép mosolya van? Nagyon boldog volt aznap. Ha honvágyam van, előkapom a gépem és megnézem róla ezt a fotót vagy akár egy másikat... tulajdonképpen ezért hordom mindig magamnál a fényképezőmet... mert szükségem van rá a nehéz percekben - babrált az ujjaival szégyenlősen. Elmosolyodtam és erőt véve magamon megfogtam a kezét, majd jó erősen megszorítottam, hogy éreztessem vele, nincs egyedül. Mivel lassan szembesülni kezdtem azzal, hogy mit is tettem, a lehető leglazábban, feltűnés nélkül, ugyanakkor gyorsan, mindent vissza akartam csinálni. Ezalatt annyit értek, hogy a kezét elegánsan elengedem, egy kicsit távolabb csusszanok tőle illetve nyitok egy új beszélgetési topikot. Nos mindezek megvalósítása... nem igazán sikerült, ugyanis, mielőtt még bármit is tehettem volna, Myungsoo megragadta a másik kezem és el nem szakítva tekintetét rólam, ennyit mondott:
- Köszönöm - mosolygott.
- Tessék? - mustráltam őt furcsán.
- Köszönöm - ismételte meg.
- De hát mit?
- Azt, hogy neked beszélhetek bármiről... a fényképezésről, a családomról, a munkámról... mindig érdeklődéssel hallgatsz és őszintén reagálsz.
- Hiszen ez természetes - legyintettem elpirulva - Más is így tenne.
- Hidd el, ez nem igaz... kevés olyan ember létezik, mint te... úgyhogy köszönöm, köszönöm, hogy itt vagy nekem - mosolygott.
- Sz-szívesen... - dadogtam tűzpiros fejjel. Annyira nagyon kész voltam! Még soha sem mondtak nekem ilyen édes dolgot és úristen... azt hiszem, hogy napról napra szerelmesebb leszek ebbe a fiúba.
- NOCSAK, NOCSAK, KIKET LÁTNAK SZEMEIM? - jelent meg előttünk hirtelen valaki - Látom nem csak mi túlórázunk a siker érdekében.
- ELI! - ugrottam fel örömömben, majd öleltem meg, mikor megláttam a U-kiss tagját. Sajnos reggel illetve napközben nemigen volt alkalmunk egy köszönésen kívül több szót váltani egymással, ugyanis nekik is megvolt a maguk, míg nekünk is a saját dolgunk.
- Szia hyung - mosolygott Myungsoo is majd vidáman kezet rázott Eli-val. Úgy tűnt nem nagyon zavarta a lelkességem Eli miatt... hál'isten... sőt úgy tűnt, mintha ő még nálam is jobban be lenne zsongva.
- Ti ismeritek egymást? - döbbentem le.
- Persze - vigyorgott Eli - Még régről. Na és ti?
- Idol Championship - feleltem - Ott lettünk jóba.
- És ti? - mutatott kettőnkre Myungsoo.
- Közös fotózás - válaszolt Eli. Az Innisfree nevű kozmetikai cég egyik termékét reklámoztuk. Sajnos a mi csapatunkból csak engem kértek fel, ám a U-kiss-ből az összes tagot meghívták. Emiatt anno nem kicsit pánikoltam be. Úgy értem 7 fiú és csupán egy lány? Na ne... meglepetésemre viszont, az aránykülönbség ellenére is, remekül kijöttünk a fiúkkal. Teljesen azt az érzést keltették bennem, mintha csak a testvércsapatunkkal a LedApple-lel lennék. Nagyon aranyosak és viccesek voltak. Ezáltal pedig teljesen feloldottak, amiért igazán hálás voltam. Így hát azalatt a pár nap alatt remek barátság alakult ki közöttünk, ami örömömre, nem szakadt meg és még a mai napig tart.
A következő percekben, az újonnan érkező csapat, üdvözölte a másik hármat. Kiket formálisabban, mint például a Teen Top-ot és az én csapatomat, mivelhogy rajtam kívül sajnos a V-sion maga nem állt közel a fiúkhoz, kiket pedig úgy, mint a régi jó barátokat és igen itt az Infinite tagokat értettem. Halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy a U-kiss és az Infinite jóban vannak egymással... ellenben kellemes meglepetésként ért.
A társaság pillanatok alatt több részre szakadt. Míg a Teen Top és csapattagjaim teljes mértékben egymás társaságában tartózkodtak, addig az Infinite kivételes módon, most a U-kiss-el lógott, akárcsak jómagam. Eli egyik vicces sztoriját hallgattam, Myungsooval valamint a nem sokkal később hozzánk csatlakozó Kiseoppal és Kevinnel. Bár haverom története egy hülyeségi szinten 10-ből legalább a 20-as határt súrolta, érdeklődésemet valami más, idő közben sokkal jobban felkeltte. Mégpedig az, hogy Kevin szemmel láthatólag egészen máshol járt. Arcvonásai a szokottnál is lágyabbak voltak, mosolyát pedig le sem lehetett vakarni. Tekintetem abba az irányba terelődött, ahová az övé is. Szemeim a kétszeresére nőttek, mikor a rejtély megoldódott, miszerint Kevin mit vagyis inkább KIT bámul ennyire... AZ ÉN LEGJOBB BARÁTNŐMET! ROHADTUL RIMET VIZSLATTA! DE HÁT MIÉRT... ÉS AMI FONTOSABB, MIÉRT ILYEN JÓKEDVŰEN? NA ÉS RIM MEG MÉGIS MI A JÓ FENÉÉRT PIRUL EL? NAGYON REMÉLEM, HOGY MINDENNEK CHUNJI NEM VOLT SZEMTANÚJA, UGYANIS ELÉG FÉLREÉRTHETŐ!
Saját magam lenyugtatása érdekében, Rim hercege felé vetettem egy apró pillantást... idegesen állapítottam meg, hogy de, sajnos Chunji valószínüleg mindent látott... ezt pusztán abból következtettem le, hogy egyértelműen látszott rajta, hogy valami nem tetszik neki illetve abból is, hogy Kevin-t nem túl kedves pillantásokkal jutalmazta... azért így ez elég egyértelmű,nem? Hmm várjunk csak! Ez csak nem azt jelenti... hogy esetleg féltékeny? WÁÁ DEHOGYISNEM! ÚRISTEN... SISSY, HISZEN ANNYIRA NYILVÁNVALÓAK A JELEK! CHUNJI, HA UGYAN ALIG ÉSZREVEHETŐEN IS, DE MINDEN BIZONNYAL FÉLTÉKENY. HA EZT RIM TUDNÁ! Na jó... bár imádom Kevin-t, Chunjival vagyok!
- Na és veled Kevin, amúgy mi a helyzet? - szakítottam el őt szándékosan Rim-től, mikor Eli már befejezte történetét.
- Hmm? - fordult felém értetlenül.
- Azt kérdeztem, hogy na és veled mi a helyzet?
- Jaj hát, én köszönöm szépen megvagyok - felelt mosolyogva - Öhm... mondd csak Sissy... elmondanád nekem a csapattársaid nevét?
- Mi? De hát miért?! - tudakoltam félve. 
- Mert illetlenség a V-sionnel szemben, hogy csak téged ismerlek.
- Aha... és ez miért csak most jutott eszedbe? - fontam össze karjaimat gyanakvóan. Jaj Kevin... én ezt a dumát nem veszem be... látnod kellett volna, hogy milyen feltűnően és hogyan kukkoltad Rimet! Te csak az ő nevét akarod tudni, igaz? Hihetetlen, hogy néhány ember mennyire könnyen kiismerhető. Bárcsak Myungsoo-val is ilyen egyszerű dolgom lenne. Egyetlen egy pillantásából kiolvasni mindent... szép álom.
- Mert csak most először találkoztam mindannyiotokkal személyesen? - vonta fel a szemöldökét.
- Kev-nek igaza van - helyeselt Eli.
- Ja... tök bunkóság, hogy rajtad kívül semelyik V-sion tagnak nem tudjuk a nevét - bólogatott Kiseop. Istenem... MUSZÁJ PONT MOST EGYETÉRTENETEK KEVINNEL, HOLOTT SOSEM VAGYTOK KÖZÖS NEVEZŐN? TI NEM TUDJÁTOK AZT, AMIT ÉN IGEN! EZ A FIÚ TUDNI AKARJA RIM NEVÉT... ÉS NEM CSAK ÚGY...
- Oké, oké... - adtam be a derekam. Nyugi Sissy, egy név megadásból nem lesz semmi - Szóval aki épp egy naracshéjjal egyensúlyozik az orrán, igen egy narancshéjjal, ő Kwon Nara, aki Sungjong mellett ül, ő Kang Haneul, aki pedig Niel mellett foglal helyet, ő Rim... és van még egy tagunk, de ő most nincs itt... Han Jinah.
- És Rim... ő milyen Rim? - kíváncsiskodott Kevin.
- Miért? - húztam az időt.
- Hogy érted, hogy miért? - nevetett - Érdekel. Egyedül az ő vezetéknevét hagytad ki.
- És?
- Mi az, hogy és?
- Hmm?
- Sissy, furcsa vagy - méregetett Kevin.
- Nem kicsit - röhögött Eli - Tehét milyen Rim?
- Park... - motyogtam.
- Tessék? - így Kiseop.
- Park - feleltem ezúttal már érthetően.
- Szóval Park Rim... - mosolygott Kevin.
- Melyikük mit csinál? - kíváncsiskodott Kiseop.
- És amúgy milyenek? - kérdezősködött tovább Eli. Myungsoo ekkor elkezdett kuncogni.
- Csöppet sem átlagosak. A V-sion szerintem már egy túl speciális eset - mosolygott szerelmem.
- He, ez nem igaz! - kértem ki magamnak - Tök normálisak vagyunk.
- Persze, persze - legyintett Myungso és nevetve ott hagyott minket. Rosszállóan csóváltam a fejem. Már értitek, hogy mire céloztam azalatt, hogy ő nem is olyan félénk és csendes?! Most is beoltott mások előtt... pff... de azt hiszem... ez volt életem legszebb beoltása. 
- Minek akarjátok tudni?
- Hogyhogy minek? - kérdezett vissza Kieop értetlenül.
- Hát minek? - erősködtem.
- Nem is tudom... talán azért mert jó lenne, ha a közeljövőben nem csak veled, hanem az egész csapatoddal jóban lennénk? Ahhoz pedig nem ártana tudni róluk pár dolgot, nem gondolod? - borzolta össze a hajam. Miért tudnak mindent ilyen jól megmagyarázni? Komolyan mondom... feladom...
- Szóval? - türelmetlenkedtek.
- Jó, jó... akkor szerintem kezdjük Nara-val. Ő a csapatunk másod rappere... és...
- Ööö izé, most mit csinál? - grimaszolt Kevin.
- Most? Hmm... szerintem éppen a fülét szeretné megérinteni a nyelvével... jó ez most így elsőre biztos furán hangzik, vagyis ez igazából alapjáraton furán hangzik... de egyébként ő tök normális. 
- OPPA NEM TUDOM MEGNYALNI A FÜLEM... NEM ÉREM EL... MEGNYALHATNÁM A TIED?!
- NARA, TŰNÉS A KÖZELEMBŐL! - kiáltott fel Woohyun kétségbeesetten.
- Inkább haladjunk tovább - eresztettem el egy kínos nevetést - Jöjjön inkább Haneul... ő a csapat maknaeja és velem együtt a főnékes... gyönyőrű hangja van. Csendesebb, félénkebb, ellenben egy nagyon aranyos lány.
- Igen, valóban nagyon aranyos - vigyorgott Kiseop kacérul.
- Ha egy újjal is hozzá mersz érni, le töröm a kezed - szórtak villámokat szemeim.
- SEMMIKÉPP, SEMMIKÉPP! - emelte fel kezeit védekezően.
- AZÉRT!
- Na és Rim? Rim mit csinál és milyen? - mosolygott Kevin, majd Rim irányába fordult, aztán gyorsan megint vissza hozzám. Hatalmasat sóhajtottam. Bocs Chunji, de Kevin lelkessége túl aranyos. Innentől fogva pártatlan vagyok.
- Ő a leader, ezen kívül a fő táncos, másodénekes illetve a legjobb barátnőm. Majdnem mindenben hasonlítunk, úgymond ő a másik felem. Jinah pedig, aki nincs itt, a főrapper és hát ő ilyen komolyabb lány - fejeztem be mondókámat. Szinte végszóra jött oda hozzánk Soohyun, a U-kiss leaderje, miszerint a fiúknak ideje lenne már menniük. Így hát a srácok szófogadóan elbúcsúztak tőlünk. Nem sokkal később pedig már, én is kint találtam magam a többiekkel együtt. 
Hosszú nap volt a mai, épp ezért vártam már nagyon, hogy hazamehessek, vegyek egy forró fürdőt és bezuhanjak az ágyba. Ahogy elnéztem Rimet, szerintem ő is hasonlóképp szeretett volna cselekedni, mint én. Bánatunkra viszont, ezzel nem mindenki volt így. Említettem már, hogy társaságunk 70%-t pörgős és energiával teli emberek teszik ki? Igen, még így este 9 körül is, egy olyan fárasztó napot magunk mögött hagyva, ami után a normálisabb emberek, csak pihenni vágynának... de persze nem... az élet úgy hozta, hogy olyan embereket nevezzek a barátaimnak, akiket ha az ember nem ismerne, azt hinné, hogy csak kávén illetve kólán élnek... igen most azt akarom mondani, hogy a többség nem szeretett volna még hazamenni.
- Nem - jelentette ki Rim határozottan. GO UNNIE!
- De hát még olyan korán van... - nyafogott... igen, tudjuk ki.
- Nara, fél 10 van! - nézett rá Rim hitetlenül.
- Ne csináld már noona - szállt be a hisztibe Ricky is - Még előttük az éjszaka.
- Ha rajtam múlik, akkor tuti nem - maradt erős barátnőm.
- Rim, fél 10 az még tényleg nem a világvége... - próbálkozott Woohyun.
- Lehet, hogy nektek nem, de nekünk igen... meg különben is mit tudnátok csinálni ilyenkor? - vonta fel a szemöldökét leaderünk.
- HÁT KARAOKEZNI! - kiáltott fel Sungyeol vidáman.
- WÁÁ EZ NAGYON JÓ ÖTLET! MENJÜNK, MENJÜNK! - lelkesedett be Nara.
- MI IS, MI IS! - ugrándozott Niel.
- 1000 éve nem karaokeztam már... támogatom! - mosolygott Hoya.
- Én ismerek egy nagyon pöpec helyet! - így Dongwoo.
- És ott legalább sötét van - csillogtak C.A.P szemei... ööö WHAT? - Tudnék aludni.
- Nem - zárta le Rim - Karaoke hely csak a belvárosban van, ahol ilyen tájt hemzsegnek a paprazzik... nem kockáztatok... meg amúgy is... ha most fél 10 van és még elmegyünk karaokezni, gondoljatok már bele, hogy milyen későn fogunk hazaérni.
- De unnie...
- Nem Nara, értsd meg, veszélyes... nekünk még eshet a népszerüségünk, nekik már nem.
- Jaj már, ki ne tudna titeket szeretni? A legjobbak vagytok - karolta át Rim-t Woohyun.
- Hiába a bók, nem gondolom meg magam. 
- Akárhogy is... még nekem sincs kedvem hazamenni... - emelte tekintetét az égre Chunji.
- Én is fel vagyok pörögve - helyeselt Sungjong.
- Unnie, szerintem is maradhatnánk még egy kicsit karaokezni... - mondta Haneul félénken. Rim nagyot sóhajtott és segélykérően felém pillantott. Agytekervényeim forogni kezdtek... mégis mit lehetne ilyenkor tenni, mikor 2 ember van...sok ember ellen... és ekkor... ekkor egy villanykörte jelent meg a fejem fölött... mármint nem igaziból, mert az azért fura lenne... hanem képletesen.
- Felteszek 3 találós kérdést... ha akárcsak egyet is jól megválaszoltok, akkor bemehetünk karaokezni a belvárosba, DE mindig csak az első választ fogadom el! - mondtam magabiztosan. Rim tuti csinált egy facepalmot... de hát basszus, tud jobbat?
- OKÉ! - zengték mindnyájan.
- Szóval akkor. Mi az... 4 lába van, asztal, de nem szék?
- ÉN KICSI PÓNIM! - kiáltotta be Ricky a választ. Hogy...mi...? - NA, JÓ A VÁLASZOM VAGY JÓ A VÁLASZOM?
- Haver... a megoldás asztal... - nézett rá Changjo hitetlenül - 4 lába van, ASZTAL, de nem szék...
- Nem... ez nem lehet... EZ FAJI MEGKÜLÖNBÖZTETÉS! MÁR MIÉRT NE LEHETNE ÉN KICSI PÓNIM A MEGOLDÁS?! HA?! HA?! - idegeskedett.
- Egyáltalán miért pont én kicsi pónim?! - grimaszolt Rim.
- Hmm... nem tudom... de a tegnapi rész olyan megható volt...
- SZERINTED IS? SZERINTEM IS! - csapta össze tenyereit Sungyeol - LUNA HERCEGNŐ ÉS PINKY PIE VÉGRE KIBÉKÜLTEK EGYMÁSSAL!
- TUDOM, TUDOM! ANNYIRA SZÉP VOLT! - ugrándoztak örömükben... igen egy én kicsi pónim rész miatt... azt hiszem, hogy velem együtt, mindenki kiégett.
- Oké, akkor talán haladjunk is tovább... - tértem vissza sokkos állapotomból - Mi az... éjjel- nappal mindig forog, mégse szédül el?
- A GYROS HÚSA!!! - ordította be Woohyun, mire mindenki helyeslően bólogatni kezdett és vidáman lepacsizott vele.
- Nem ez a megoldás... - sóhajtottam fáradtan.
- MI? MIÉRT? A GYROS HÚSA AZ FOROG... DE NEM SZÉDÜL EL... MIÉRT NEM JÓ A VÁLASZOM?!
- Azért mert az mégis, hogy foroghatna éjjel-nappal?
- Hát képzeld el én már láttam éjjel-nappali gyrosost is... NA, NA, NA?
- Komolyan? - csodálkozott Niel.
- Aha...
- Te add már meg a címet - halászta elő mobilját Niel.
- Nekem is - ment oda L.Joe - Azt hiszem... az álmok mégis valóra válnak... csak hinni kell bennük... - hatódott meg.
- Ha valakit esetleg még érdekel a válasz... akkor föld... a megoldás a föld - mondtam, igazából már tök fölöslegesen, ugyanis mindenki letámadta Woohyun-t az éjjel-nappali gyrosos miatt... még Rim is... kösz. ÉN ITT PRÓBÁLOK MEGELŐZNI EGY KÁOSZT, TE MEG AZ ÉJJEL- NAPPALI GYROSOS CÍMÉVEL FOGLALKOZOL?! EGY MINDENKIÉRT, MINDENKI EGYÉRT, ÚGY VAN!
- Na, jó, akkor a harmadik... Mi az... veheted a boltban, veheted az utcán, veheted vásárban, veheted a pusztán, veheted napközben, és veheted este, de nem fizetsz érte, soha egy fillért se?
- VIRSLI!!! - így Nara.
- Hogy... tessék...? - meredtem rá úgy, mint aki csak rosszul hallotta volna azt, amit.
- Virsli, ugye? - kérdezte boldogan - NEM MONDASZ SEMMIT, ÚGYHOGY ELTALÁLTAM! MEHETÜNK BE A BELVÁROSBA KARAOKEZNI!
- Mondcsak... - itt vettem egy mély levegőt, majd lassan kifújtam - MÉGIS MIÓTA NEM KELL FIZETNI A VIRSLIÉRT?! ÉS HOGY TUDNÁL EGYÁLTALÁN VIRSLIT A PUSZTÁN, UTCÁN VAGY VÁSÁRBAN VENNI? HA?! A MEGOLDÁS LEVEGŐ! LEVEGŐ!
- Mindig Rim unnie hozza és veszi a boltból a virslit... szóval nem nekem kell érte fizetni... a többi kérdés viszont jogos - töprengett el.
- VALAKI FOGJON LE, VALAKI FOGJON LE! - kapálóztam, mire L.Joe és Dongwoo azonnal megjelent.
- Nos... mivel egy találós kérdést sem sikerült eltalálnotok, mehetünk haza! - csapta össze tenyereit Rim vidáman. Az imént hallottak hatására a többiek mély deressszióba estek, míg én teljesen lenyugodtam. Haha, senki sem fog ki rajtunk!!!
- Hé, de ti attól még nyugodtan mehettek karaokezni - próbáltam őket vígasztalni, mert hát... azért valahol sajnáltam őket.
- Ja, csakhogy az nem ugyanaz... veletek együtt sokkal jobb - szomorkodott Ricky.
- Igen! Ez tökre nem ér... - így Sungyeol. Maradj kemény Sissy, ne hagyd, hogy meghassanak.
- Bocsi skacok, majd más...
- VÁRJUNK CSAK! MEGVAN! - kiáltott fel ekkor hirtelen Nara. Már előre rosszat sejtettem - MENJÜNK HOZZÁNK KARAOKEZNI! NEKÜNK IS VAN! A LEGÚJABB ÉS LEGMODERNEBB VERZIÓ! A MI KÖRNYÉKÜNK AMÚGY IS NAGYON NYUGODT, OTT SOSINCSENEK PAPARAZZIK! PLUSZ, AKKOR RIM UNNIENAK SEM KELL AMIATT AGGÓDNIA, HOGY KÉSŐN ÉRÜNK MAJD HAZA. RÁADÁSUL ÍGY MÉG OLCSÓBB IS. NA? NA? NA?
- ILYET NEM GYAKRAN MONDOK, DE NARA, TE EGY ZSENI VAGY! - pacsizott vele össze Niel.
- KÖSZI.. TUD... HÉ, MI?!
- Szuper! Végre láthatom noonaék házát! - pörgött be Ricky.
- Mi a címetek? - fordult felém L.Joe vigyorogva.
- Mi? De... öhm... izé... RIM!
- Figyi skacok, ez sajnos nem megvalósítható, mivel... - harapott alsó ajkába, majd vágott gondolkodó tekintetet - ... mert... szóval...
- MERT MÉG MI SEM VOLTUNK NÁLATOK! - vágtam rá. Barátnőm megkönnyebbülten felsóhajtott és küldött nekem egy "te vagy a legjobb" pillantást.
- Csak emiatt? - nevetett fel Sunggyu - Akkor sok szeretettel meghívunk titeket holnap estére a dormunkba - mosolygott.
- Mi pedig holnaputánra - bólintott C.A.P - Így már mehetünk? Kérlek... annyira szeretnék pihenni... - vált hangja könyörgővé... az élet nagy problémái, komolyan mondom. Lélegzet visszafojtva pillantott mindenki Rim irányába, aki csak a fejét fogta. Ekkor már éreztem... ezt a csatát elvesztettük.
- Jól van, jól van... kérem leader társaim telefonjait, hogy beírhassam a címünket... de legyetek, nagyon óvatosak, oké?! 
- Oké! - vigyorogtak. Hát ez egy érdekes este lesz az biztos...
***
- Nyugi, majd segítek túlélni - vígasztaltam Rimet, aki a taxi ablakának dőlve teljesen kivolt.
- Rumlit fognak csinálni és felzabálnak majd mindent... ISTENEM, MÁR CSAK EGY SAJTOS CHIPSÜNK VAN ÉS AZT IS AZ ÖVÉK LESZ- dőlt hátra orrnyergét masszírozva.
- Wow... hát igen... valóban komoly a helyzet - veregettem meg a hátát.
- Annyira köszi unnie, hogy megengedted! - mosolygott Nara.
- Igen, unnie, te vagy a legjobb leader a világon! Ígérjük, hogy majd mi is vigyázunk rájuk! - mondta aranyosan Haneul. Rim elmosolyodott és bólintott egyet. Úgy tűnik belátta, hogy mostmár felesleges sopánkodnia... mind az este miatt, mind a sajtos chips miatt.
- Kíváncsi vagyok, hogy Chunji és Myungsoo oppa mit fog szólni a szobátokhoz - vigyorgott Nara. Furcsán néztünk rá.
- Ezt, hogy érted? - kérdeztem.
- Hát úgy, hogy mennyire fog nekik tetszeni a sok poszter, amiken ők vannak és amikkel tele van ragasztva a szobátok - magyarázott.
- Basszus... - szaladt össze a tekintetünk Rimmel. A POSZTEREKRŐL, AMIK KB FELÉRNEK EGY TAPÉTÁVAL TELJESEN MEGFELEDKEZTÜNK... EZT NEM HISZEM EL... - Most mégis mit csináljunk? Nem szedhetjük le előttük... 
- Nekünk kell előbb odaérni... - fogta a fejét Rim - Uram, kérem, sürgősen otthon kell lennünk! Tudna egy kicsit gyorsabban hajtani? Több borravalót adok, ha igen - próbálkozott Rim. Több se kellett a taxisnak. Pillanatok alatt megérkeztünk a házunkhoz... ámbár hiába a borravaló, a fiúk még így is megelőztek minket és már ott vártak az ajtó előtt. Nara és Haneul előre szaladt, míg mi mögöttük, jóval lemaradva tanácskozni kezdtük.
- Unnie, most mi lesz? Nem akarom, hogy Myungsoo meglássa a szobánkat... úgy értem... mi van ha elijesztem magamtól? - pánikoltam.
- Na jó, először is nyugodj meg...
- Oké... de van valami terved?
- Nem igazán... úgyhogy csak egyet tehetünk... megkérjük Nara-t és Haneul-t hogy foglalják le a srácokat, míg mi eltüntetjük a képeket.
- De hát az maximum 2 percet jelent... nekünk meg legalább van 30 poszterünk...
- Megoldjuk, bízz bennem. 
- Rendben - sóhajtottam gondterhelten, ugyanakkor beletörődve.

Rim POV

- Akkor készen álltok? - mosolyogtam idegesen.
- Igen - vigyorogtak. Még egyszer utonjálra Nara-ra, Haneul-ra valamint a mellettem ácsorgó Sissy-re néztem, majd a legjobbakban bízva kitártam az ajtót. 
- Gyerünk - suttogtam Sissy-nek. Cipőnket azon nyomban lerúgtuk magunkról, majd sietősen beszaladtunk a szobánkba. Hál' isten minden terv szerint haladt. Haneul és Nara ügyesen lefoglalták a fiúkat. Mi pedig csak úgy tépkedtünk le a posztereket.
- Áá unnie vigyázz, óvatosan - szólt rám Sissy, mikor épp egy Myungsoo-s posztert igyekeztem leszedni a falról.
- Nem érünk rá finomkodni!
- DE EZ AZ ÉN POSZTEREM, ÚGYHOGY IGENIS BÁNJ VELE RENDESEN! - kapta ki a kezemből - Semmi baj kicsim, majd én megvédelek!
- Mi a...
- AHA, SZÓVAL MOSTMÁR TÉNYLEG MEGSZERETNÉTEK NÉZNI UNNIÉK SZOBÁJÁT? - hallottuk meg kintről Haneul figyelmeztető hangját.
- Basszus, ezt nem hiszem el... - morogtam, ugyanis tudtam, hogy már csak idők kérdése, míg benyitnak - Hova tegyük őket? Ahh megvan! A szekrénybe!
- Megőrültél?
- Mi? Miért?
- Nem fogom őket összehajtogatni! Nem hagyom, hogy Myungsoo arcán akár egyetlen egy vonal is éktelenkedjen.
- Hajj... - fújtam egyet idegesen - Óhh tudom már! Az ágy mögé! Az ágy mögött biztos, hogy nem keresnék! - szaladtam az ágyunkhoz eszeveszetten, majd amennyire csak tudtam, tolni kezdtem.
- Biztos, hogy nem - állított le - Láttad már, hogy mik vannak mögötte?
- Tessék?
- Ajj... nézd... - mutatott az említett helyre.
- Mi a... mit keres az ágyam mögött egy grapefuit? - sokkolódtam le.
- Ne kérdezd... az enyém mögött múltkor egy szájharmonika volt...
- He? Ajj, mindegy, de akkor most mit csináljunk?
- Honnan tudjam? Te vagy a leader... találj ki valamit minél hamarabb... és lehetőleg olyat, ami miatt nem esik bántódása a kicsimnek - ölelte magához szorosan a képeit.
- VÁRJATOK, OPPAK, NE SIESSETEK ANNYIRA! KÉPZELJÉTEK, A LÁBUJJAIMMAL KÉPES VAGYOK PEACE JELET MUTATNI! BIZONY ÁM! AKARJÁTOK LÁTNI? DE HÁT MIÉRT NEM? VÁRJATOK! NAGYON SZÉP!
- ÚRISTEN, VEDD MÁR VISSZA A ZOKNID EMBER! - hallottuk meg Changjo-t.
- DE NE, NE ROHANJATOK EL TŐLEM! SZÍVET IS TUDOK FORMÁlNI! NA ÉS AZT... AZT AKARJÁTOK LÁTNI?
- MENJ MÁR ARRÉB... TE JÓ ISTEN,  ÁÁ NEM ÉRDEKEL, NE NEKEM MUTOGASD! - kiáltozott Chunji, roppant férfiasan.
- UNNIE, MÁR CSAK PÁR MÉTERRE VAGYUNK AZ AJTÓTOKTÓL. CSAK PÁR MÉTERRE! - hangsúlyozta ki Haneul.
- Miért vagytok ilyen furcsák? - kérdezte Myungsoo.
- Istenem... megijedt tőlünk... Myungsoo megijedt tőlünk!!! - kezdte el ráncigálni a karomat Sissy - Soha többé nem akar hozzánk eljönni.
- Miről beszélsz, te szent szar... - forgattam a szemeimet.
- UNNIE MÁR NAGYON KÖZEL VAGYUNK! - visított Haneul.
- Myungsoo-nak igaza van... mi van ma veletek? - csodálkozott L.Joe is.
- Ahh... most biztos flúgosnak tart minket... istenem Myungso biztos azt hiszi, hogy egy hülye vagyok - rogyott le a földre Sissy.
- De hát az vagy - tártam szét a kezeimet.
- Tudom - sopánkodott - De nem akarom, hogy tudja...
- UNNIE! - pánikolt kintről Haneul. Úgy érezem, hogy majd szét robban a fejem... a srácok már tényleg közel, mi pedig még nem tartottunk sehol, ráadásul Sissy kb idegösszeomlást kapott. Gyorsan kellett cselekednem... és ekkor... ekkor egy remek terv jutott az eszembe! Bár nem szívesen, de kihasználva Sissy gyenge pillanatát, kitéptem kezéből posztereit, majd villámgyorsan elkezdtem széttépkedni őket, az enyéimmel egyetemben. Ezután még a maradék, falon lévők következtek.
- ÚRISTEN, NE! MIT CSINÁLSZ, ISTENEM NORMÁLIS VAGY??? - kiáltott fel és a lehulló papírdarabok után kapott.
- Majd veszek neked újakat... sokkal jobbakat, ne haragudj, de nincs jobb ötletem - néztem rá bocsánatkérően, ám egy pillanatra sem abbahagyva a papírok szétcincálását.
- ISTENEM, ÚRISTEN.. A KÉPEIM... LÁTOD EZT A DARABOT? TE SZENT MANÓ... BIZTOS VAGYOK BENNE, HOGY EZ A FÜLCIMPÁJÁNAK EGY DARABJA VOLT... ISTENEM... A CSODASZÉP FÜLCIMPÁJÁNAK EGY DARABJA... NEE! MIÉRT? KÉRLEK CSINÁLD VISSZA... ADD VISSZA A FÜLCIMPÁMAT!
- Sajnálom Sissy, de nem tehetem! - ráztam meg a fejem.
- MOST AZONNAL ADD VISSZA A FÜLCIMPÁMAT! A FÜLCIMPÁMAT AKAROM! - borult térdre és kiáltozott. Mielőtt még bármit is tehettem volna, az ajtó kinyílt és nem kevés értetlen szempárral találtam szemben magam. Biztos voltam benne, hogy hallották Sissy előbbi mondatát. Mindenki aggódva nézett ránk.
- Mi a... - döbbentek le a papírfecnik tömkelegén.
- Izéé... - vörösödtem el - BOLDOG KARÁCSONYT! JUPPI! - markoltam meg a földről egy adag papírt, majd egy gyönyőrű balett mozdulat kíséretében, rájuk dobtam. Ennek hatására azt hiszem még jobban lesokkolódtak. Még Nara-hoz sem tudtam fordulni, hogy segítsen kimászni a kínos szituációból, mivel ő meg idő közben eltűnt.
- Rim... tavasz van... - meredt rám hitetlenül Hoya. Kínosan elnevettem magam és erősen imádkozni kezdtem magamban, hogy nyíljon meg alattam a föld. Az sem segített túlságosan, hogy Sissy az égnek meredve azt kiáltozta, hogy "EGY FÜLCIMPÁT ORSZÁGOMÉRT! EGY FÜLCIMPÁT ORSZÁGOMÉRT!" Szóval igen... kicsit kellemetlenül éreztem magam. Hogy lehetett- e volna rosszabb? Biztosan... de tök mindegy, ha egyszer ez is rohadt gáz volt.
- GYEREKEK, KÉSZ A KARAOKE! GYERTEK! - hallottuk meg Nara hangját kintről.
- YEAAH! - kiáltott fel örömében mindenki, majd, mintha semmi se történt volna az imént, kivonultak. Megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat. Sosem hittem volna, hogy egyszer Nara lesz az, aki majd megment minket az égéstől...pedig most mégis így történt.
- Ajj kicsi, annyira sajnálom! - ültem le, az immáron megnyugodt Sissy mellé szomorúan.
- Ugyan - legyintett - Nem te tehetsz róla... ha belegondolok, tényleg ez volt a legjobb megoldás... én sem tudtam volna jobbat kitalálni... meg amúgy is.. a poszterek nem pótolhatatlanok.
- Akkor nem haragszol? - kérdeztem félve.
- Nem - mosolygott, majd megölelt - De akkor ugye kapok újakat?
- Persze hogy! - biztosítottam róla.
- Myungsoo vajon mennyire gondol gáznak? - szegte le a fejét.
- Szerintem semennyire... őszintén szólva, mikor meghallották, hogy kész a karaoke, totál megfeledkeztek rólunk - nyugtattam meg őt, mivel ez így történt.
- Akkor jó - sóhajtott - Azért én téged is sajnállak - veregette meg a hátam.
- Mi? Ezt hogy érted?
- Hát... ha körülnézel, itt nem csak Myungsoo-s poszterek hevernek, hanem Chunjisok is - mondta. Sissy mondandója ugyan lassan, de végül tudatosult bennem... mondhatni összetörtem.
- NEE ISTENKÉM! ODA A KÉPEIMNEK! A MANÓBA... ÁÁ - próbáltam összeszedgetni a darabokat - MOST NÉZD MEG... NÉZD MEG... EZ AZ ÁDÁMCSUTKÁJA VOLT... AZ ÉN IMÁDOTT ÁDÁMCSUTKÁM! AZ ÁDÁMCSUTKÁM!!! MIT TETTEM AZ ÁDÁMCSUTKÁMMAL? - sírtam.
- Tudom, mit érzel... nyugodj meg, tshh, nyugodj meg unnie - simogatta Sissy a hátamat.
- KÉREM VISSZA AZ ÁDÁMCSUTKÁMAT! - csaptam a földre. Ekkor megjelent az ajtóban Haneul.
- Ööö... izé, nem jönnétek inkább ki?
- Mi? Miért?
- Azért mert nagyon furcsa, hogy ilyen ijesztő dolgok hagyják el a szádat... és bár a fiúk, most el vannak foglalva, ha így folytatod, tuti felkelted a figyelmüket - felelt csendesen.
- Igazad van - álltam fel beletörődve - Köszi, hogy segítettetek egyébként.
- Nincsmit - mosolygott - Na de, gyertek, menjünk ki - intett. Követni kezdtük. 
A nappaliban közben javában zajlottak az események. A legtöbben a karaoke verseny előkészületeiről diskuráltak, ugyanis igen, ők - Haneul elmondása szerint - eldöntötték, hogy megmérettetik magukat egymással szemben karaokeban... de nem ám egyedül, hanem párban... szóval ez egy 6 pár között zajló karaoke mérkőzés lesz. Mivel, nem tudtam segíteni és valahogy nem is akartam, inkább kimentem a konyhába és frissitők valamint rágcsák után kezdtem el kutakodni. 
- Basszus... - motyogtam magam elé - Sissy! - kiáltottam barátnőm után.
- Igen? -temert előttem.
- Légyszíves menj le a sarki boltba és hozz pár darab chipset... ezen az egy darab sajton chipsen kívül, valamiért nincs itthon semmi más... ja igen és kérlek, hozz még egy kólát is... tudom, hogy még van, de a biztonság kedvéért...
- De miért én? - akadt ki.
- Azért mert nekem muszáj figyelnem ezekre az idiótákra.
- Jó ez igaz... na és Haneul? Vele mi van?
- Ő még kicsi, az isten szerelmére! Féltem őt!
- Nara?
- Tőle meg a környéket féltem.
- Ez annyira nem ér! - fonta keresztbe a karjait.
- Tessék, ennyi elég lesz - adtam neki pénzt.
- Utálok egyedül a boltba menni - puffogott.
- Akkor majd én elkísérlek - szólalt meg mellőlünk hirtelen valaki. Nagyot néztünk, mikor kiderült, hogy ki is volt az.
- Myungsoo oppa... de hát te vendég vagy - pirult el Sissy. Hmm-hmm... valaki zavarban van.
- Ugyan már! Szívesen veled megyek... egy kis séta sosem árt - mosolygott Sissy-re. Istenem, de cukik!
- Köszi oppa - reagáltam a lefagyott Sissy helyett - Pár darab chips kéne meg egy kóla. Sissy-nek már odaadtam a pénzt. Ő majd mutatja az utat. Vigyázzatok magatokra és siessetek vissza!
- Rendben - bólintott Myungsoo, majd Sissy-vel az oldalán az ajtóhoz sietett. Ott még mindketten intettek egyet, ezt követően pedig kiléptek a csendes éjszakába.
Ritkán ér meglepetés, ha benézek a hűtőnkbe, ugyanis a legtöbb esetben kívülről fújtam mik voltak benne. A legtöbb esetben én mentem el bevásárolni. Majdnem minden esetben én mentem el kajáért. Olyan is ritkán fordult elő, hogy esetleg a többi csapattársam vette volna le vállamról a terhet és ment el volna élelemért, továbbá a menedzserünktől sem számíthattam jelentős segítségre. Lusta dög az egész bagázs! Ennek ellenére mikor most kinyitottam, egy nagy palack fantát találtam a frizsiderben. Kis híján, de majdnem tele volt. Gyönyörű, fényesen ragyogó szent fényben úszkált akkor, szemeim előtt. Remek! Lesz itókánk!
Épp további 4 pohárt szedegettem ki helyükről, amik még full csomagolásban bujkáltak a konyhaszekrény mélyén - tudniillik ennyien még sosem voltunk ebben a lakásban, féltem is, hogy nem lesz elegendő poharunk (tudom, tudom furán hangzik) - mikor valaki megkocogtatta a vállam. Ijedten rezzentem össze.
- Sziaa! Mit csinálsz? Segíthetek valamiben? - szólt rám villantva ezer wattos mosolyát Chunji.
- Mi? ... Jajj, dehogyis! Nem szükséges. Boldogulok - ráztam a fejem - Tényleg!
- Azt mondod, hogy ki kéne vinnem a poharakat, ugye? - nézett körbe. Nehéz lett volna elrejteni 14 darab poharat.
- Ugyan már. Menj csak ki, hisz vendég vagy - szóltam, mire elég érdekesen nézett rám. Gondolhattam volna, Sissy-nél se vált be az ilyen duma.
- Nézz körbe - mutatott a nappalink fele - Szerinted van itt akár egy ember is, aki vendégként viselkedik?
Nos lássuk csak. Ricky a földön, törökülésben gurul össze-vissza a házban. Niel és Sungyeol derekán is egy-egy teknősös és polipos úszógumi. Minsoonak - aki mellesleg aludt - az ajkait kirúzsozták. VALAKI MAGYARÁZZA MÁR MEG MIÉRT VETTÉK ELŐ NARA RÉGI ÚSZÓGUMIJAIT????? Ja mellesleg ezek ilyen beleülősek, így nagyon furán ráragadtak a fiúk combjára. Remek! Niel el is taknyolt emiatt. Chunjinak igaza volt. 
- Na add ide - vette ki kezemből a még csomagolásban levő poharakat - Ezeket kicsomagolom és átmosom, te addig menj - mondta. Bólintottam. Belül azért örültem, hogy segített - úgy értem kicsit NAGYON ÉS MÉG ANNÁL IS JOBBAN ÖRÜLTEM, HOGY megszabadított ennyi munkától = elmosni 4 poharat. Kezembe vettem a poharakat, a lehető legtöbbet és hónom alatt cipeltem ki a fantát. Kint megtudtam az előbbi kérdésemre is a választ. Nielék szerint az úszógumik rendkívűl jó parti kellékek.
Mikor visszaértem Chunji már épp indulni készült a maradék pohárral, így vele együtt fordultam vissza.
- Köszi, hogy segítettél - mondtam neki.
- Ez csak természetes - kaccsintott. VALAKI ÁLLÍTSA LE! KÉRLEK, MEG FOG RONTANI - Mellesleg örülök, hogy már jobban érzed magad - lökött meg játékosan vállával. Talán a délutáni incidensre gondolt. Azt hiszem volt is okom rá.
***
- Nos, tehát 14-en vagyunk versenyben. Ezek szerint lesz 7 pár. Mindenkinek a neve itt van egy papírgalacsinban. 7 ember fog húzni! Ha valaki már párban levő embert húz ki, az újra fog húzni, így automatikusan meglesznek a párok - konferálta fel a műsort Sungyeol - Ja és minden párra 2 dal fog jutni, mivel 14-en vagyunk és mindenki ír egy dalt. Bármilyen dalt írhattok, szóval akár külföldit is.
- Így van! Most pedig, aki húzni szeretne, csusszanjon át ide mellém - vette át a szót Nara - Én is szeretnék húzni, ezért már csak hat ember csatlakozhat.
Egyesével odaültünk Nara mellé a földre. Én letelepedtem Haneulhoz, az én oldalamon pedig Sungjong, Ricky, Sunggyu és Hoya foglaltak helyet. 
- Most pedig talán kezdjük is el a húzást - szólt Nara - Kezdjük a sor másik feléről! 
Hoya volt az első. Mindenki feszült figyelemmel várta a történéseket.
- Sungyeol - olvasta fel, mire az említett felpattant és hatalmas vigyorral az arcán letámadta Hoyát.
- EZAZZZZ EMBEREK! BRATYÓKNÁL AZ ERŐ!!!! - emelte fel magasba karjait.
- Sunggyu hyung, te jösz!
- Igen, igen... lássuk csak melyiket válasszam... áh ez jó lesz - vett fel egy galacsint és lassan, tekintélyesen khajtogatta - Niel...
- Ah, hát igen ... vérbeli profik - kelt fel a fiú, mintha csak előre tudta volna, hogy kivel lesz párban - Azok lennénk mi!
- Aha, aha persze ... pfff..- susmorogtak a többiek.
- Úgy le lesztek énekelve, hogy ihaj! - oltogatott a páros és elégedetten lepacsiztak egymással. What...
- Előbb talán meg kéne hajolnotok a sunbaek előtt! - vágtak vissza Sungyeolék s közben felálltak.
- Na na na, nyugalom legyen! Ricky te jösz! - ordította túl a tömeget Nara.
- Én kihúztam.... Hoya hyungot... - olvasta fel.
- Akkor azt dobd ki és húzz újat!
- Jó ... ... ... - és itt folytathatnám a pontok írását, mert Ricky annyira szerencsétlenül nem tudta szétnyitni a galacsinját, hogy az már mindenkinek kínos volt - ... Dongwoo!
- YO YO! WE THE WINNER! - ment Rickyhez lazán Dongwoo. Ricky is belelkesedett és átvette ezt a rapper stílust a másik fiútól.
- Ó! JEE MEN! RÁJT NÁO! VÍ DÖ VINNÖR! JÉÉ - mire mindenkiből kibukott a nevetés.
Sungjong jött ezután. Kihúzta L.Joe-t. Mosolyogva, barátságosan csatlakoztak egymáshoz, mintha tényleg senkinek nem ártanának a vesenyben. Pedig tudjuk mennyire versengős lelkek.
Ekkor jöttem én. Egy ideig csak nézegettem még a galacsinokat. Vártam már melyik fog megszólítani, vagy melyik tűnik ki a sorból. Ekkor rájöttem a galacsinok értelmére. Tudjátok az összes ugyanúgy néz ki, de valahogy mégsem. Mindig van valami különbség. Olyan fura, biztos vagyok benne, hogy két ugyanolyan galacsin nem létezik széles e világon. De vajon miért nem? Miről beszélek, jesszus?!
- Psszt... - valaki pisszegett - Psszt... Rim - Jesszus, ez mi volt?? Valaki hívott, de mikor felnéztem mindenki arcáról lesütött, hogy csak azt várják, hogy húzzak már végre. Kínosan elnevettem magam.
Najó ez ijesztő. Talán ... talán itt egy Basiliskus a falban és értek párszaszóul és lehet, hogy boszorkány vagyok és holnap eljön értem Hagrid és elmegyek a Roxfortba és soha vissza nem jövök! Mindez másodpercek töredéke alatt villant be a fejembe. Az egész értelmetlen volt. 
Mikor újra lehajoltam, hogy a galacsinokat pásztázzam, akkor láttam meg szemem sarkából, hogy Niel hadonászott karjaival, a többiek mögött. Nem akart senkinek se feltűnni. Egy röpke pillanatra láttam meg csak, hogy egy hármast mutatott ujjaival. Nem haboztam tovább, jobbról a harmadik galacsinra lecsaptam, de ekkor hangos köhögésbe kezdett. Mármint Niel. Addig amíg a többiek vele voltak elfoglalva, addig gyorsan váltottam és a baloldali harmadik galacsint vettem fel. Intettem barátomnak ő pedig abbahagyta a krákogást és ügyesen kimagyarázta magát, hogy csak félrenyelte az italát. Kihajtogattam a papírt és széles mosoly terült el az arcomon.
- Chunji - olvastam fel.
- NEEEEEEEEEEEEEE - kiáltott fel csalódottan Changjo, mint ahogy apu szokta, mikor fociban az ellenkező csapat rúgja a gólt - Én szerettem volna noonával lenni! - itt muszáj volt elmosolyodnom. Tök aranyos volt ez a kijelentése.
- Én meg magammal szeretnék lenni. Olyan zseniális lennék - szólalt meg Woohyun is.
- Én meg Sunggyu hyunggal vagyok és zseniális vagyok! - így Niel.
- Én meg tengergyümölcsei spagettit akarok - mormogta Minsoo a hátunk mögött és szorosan megölelte a kanapén a párnát.
- Én meg ha újjá tudnék születni, legszívesebben egy lepényhal lennék - szólalt meg Nara is. Ekkor egy pillanatra, mindenki abbahagyta a dumálást és ránézett - Most mi van? Nekem ez az álmom, jó?! - senki nem ellenkezett, inkább csak újból kitört a hangzavar az egokirályok körében.
- Mindenki nyugodjon le a francba! - kelt fel ekkor Chunji - Engedjétek át a győztest a másik győzteshez! - indult meg, hogy csatlakozzon hozzám, de így be a kör közepébe kicsit széttaposva a galacsinokat, egyáltalán nem nagy felhajtással! Ez hülye! Imádom!
- Haneul? Te jösz!
- Igen...én Woohyun oppát húztam - mutatta fel a cetlijét. A fiú szélesen vigyorogva ült át maknaenkhez és játékosan átkarolta őt.
- Ketten együtt még zseniálisabbak leszünk, mint én egyedül, igaz Haneul? - bátorította őt Woohyun. Nahát az első alkalom, hogy nem magát dicsérte! Mellesleg ez a duó nagyon erősnek tűnt, tényleg. Kiváncsi leszek, mi fog kisülni ebből a versenyből.
Changjo ordítása zökkentett ki gondolataimból.
- NEEEEEEEEEEEEEE - borult ki újból a fiú. Ezúttal még keservesebbnek hatott hangja és a földet verte. Mi a...
- Oh, úgy látszik Changjóval leszek - szólt Nara - KIRÁLYSÁG!
- MI AZ, HOGY KIRÁLYSÁG?!
- Tök jó, nem? Hisz legjobb haverok vagyunk! - közölte Changjoval az újdonságot Nara vidáman.
- MÉGIS MIÓTA? ÉS MIÉRT?
- Mert csak. Engem mindenki szeret.
- Mi a... honnan veszed...
- Nem tudom. Anyu mindig ezt mondta. De ez most nem érdekes, lényeg, hogy jók leszünk!
- Na jó, hallod örülök, ha utolsók leszünk. Ha legalább felérünk addig a szintig!
- Jajj már. Megtennéd, hogy legalább most, csak most, de együttműködsz velem? - nézett rá Nara komolyan - Nem szeretnék veszteni!
- Hát én sem... - dünnyögte a fiú. Majd nagyot sóhajtva átült Nara oldalára - Jól van. Mindent bele - mutatta fel öklét.
- Mindent bele! - ütött bele Nara - Remek! - mosolyodott el és vele együtt Changjo is. Első alkalom. Ezt is megjegyzem.
- Akkor most pedig kezdje is el az első pár! Ebben a sapiban vannak papíron a számok. Innen húztok majd - MC-skedett Sungyeol.
***
A vastaps nagyon sok ideig eltartott, amit egyáltalán nem bántam, ugyanis egy ilyen rendkívüli, ilyen fantasztikus előadás után ez minden, amit egy énekesnek meg lehet adni, az ilyen apróságok határtalan boldogsággal el tudjak tölteni az előadót. Ha jól teljesít, ugyanis mi mást bizonyítana egy ilyen tapsvihar? A Sunggyu-Niel párost illette meg az ezt követő éljenzés és 'Vissza!'-zás is, miután előadták Bruno Marstól a Grenade-et. Eddig is tudtam, hogy jó hangjuk van, de azt hiszem ezek után vagy a tízszeresére nőtt a tiszteletem feléjük. Olyan nem mindennapi produkciót hoztak el nekünk, amit egyszer sem gyakoroltak el addig és ráadásul angolul kellett énekelniük, ami még jobban megnehezítette a dolgukat. Mégis annyira átjött a szám, annyira átérezte mindenki a fájdalmat, a szomorúságot és még a többi érzelmet, amit közölni akartak velünk. Minden tiszteletem az övék, tényleg. Kalapom emelem. Gyönyörű volt.
- Bruno Mars Grenade című számát hallgathattuk Sunggyu és Niel előadásában. Azt hiszem mindannyian egyetérthetünk abban, hogy ez, a mai este egyik legfantasztikusabb pillanatai közé tartoztak és, hogy tulajdonképpen így elsőre is világszínvonalú produkció volt - mondta meghatottan Nara. Mindenki bólogatott.
- Akkor talán folytassuk is a versenyt a következő párossal. Rim, Chunji készen álltok? - hívtak ki minket a műsorvezetők - Tessék, húzzatok - nyújtotta felénk a sapkát Sungyeol. Pár pillanatig még ki-be huzigáltak a kezeinket, ugyanis nem sikerült eldönteni ki húzzon.
Végül én voltam az a szerencsés. Vigyorogva olvastam el a címet és szinte előre láttam mi fog történni.
- High School Musical - You are the music in me - mosolyogtam.
- MI? ... MI MI MI, EZ MOST KOMOLY? - kapta ki kezemből a cetlit Chunji. Szinte könnyes szemekkel tért vissza később a valóságba - Én ... tényleg én ... LEHETEK A KOREAI TROY BOLTON?! ÉN MINT TROY BOLTON?! - emelte fel diadalittasan karjait a levegőbe - EZ ÉLETEM LEGSZEBB NAPJA! 
Míg Chunji kiörömködte magát mi addig Haneullal kikerestük a számot. Tudtam ám, hogy ez volt élete álma és wow pont a legmegfelelőbb dalt húztam ki. Mellesleg én is szerettem. High School Musical, minden gyereknek ismernie kell, ez alaptudás, ez maga a gyermekkor akárki akármit mond. És ez az egy szám is, annyira gyönyörű, hogy a film nélkül is tudni kell! Egy ideig annyira nagyon oda voltam a filmért - de ki nem? - ezért a szöveget kb kívűlről fújtam. Habár mindig csak magamban énekelgettem...eddig.
Elindult a háttérben a zene. Felcsillantak a zongora legelső akkordjai. Megkelent a dalszöveg is. Itt volt tehát a mi időnk.
- Miss Montez? - jött közelebb Chunji. Megfogta és megemelte a kezem - Felkérhetem egy dalra?
- Természetesen - mosolyodtam el egy pillanatra. Én kezdtem - Na na na na ... na na na na yeah~ You are the music in me - kezdtem bele - You know the word Once Upon a Time makes you listen, there's a reason - folytattam kissé bizonytalanul. Itt lépett be Chunji. Nem is kellett más. Igazán.
Eleinte csak két hang, két egymástól majdnem független hang lebegett általunk a levegőben. Érzelemmentesen énekeltem, amit láttam a képernyőn. Szorosan fogtam a mikrofont, beleszorítottam az összes feszültségemet. Izgultam. De tudjátok mi történt? Chunji rám mosolygott. Bátorítóan inkább, de megtette. S akkor éreztem, hogy valami hatalmas terhet vett le vállamról. Valahogy, nem tudom hogyan, de ... sikerült felszabadulnom. Kicsit, de sikerült. És ahogy minden alkalommal rám nézett egyre inkább hatott a mosolya és egyre csak kezdtem felhagyni az izgulással. Felhagyni mindennel, ami kicsit is gátolt volna az éneklésben. Mert mikor rám nézett, nem csupán ennyi történt. Rám nézett és mélyen a szemembe nézett. Mert nekem énekelte a dalt. Én pedig egy idő után azon kaptam magam, hogy neki éneklem a dalt. És ő tudta is ezt. Tisztán látta, mikor hangolódtam rá a dalra. S mikor éreztem rá a közös hangra. Mert ekkor megfogta a kezem és körbe vezetett a nappaliban. Kikerültük a többieket és tulajdonképpen eltáncoltunk magunkban. Megperdített tengelyem körül és édesen felnevetett. Varázslatos volt az egész. Mikor a két hang egybeforrt és most már ténylegesen együtt énekeltünk. Egymásnak. Szinte csak mi léteztünk. Úgy éreztem magam, mint a filmben, tényleg minden olyan tökéletesnek hatott.
Többiek is rázendítettek az idő során. Eleinte csak magasba emelt karokkal dülöngéltek jobbra-balra. De aztán felborult a rendszer, velünk együtt énekeltek és tapsoltak hozzá. És láttátok volna Chunjit akkor! Mikor erre feleszmélt! Rettentő édesen elmosolyodott éneklés közben. Igen, hogy jelezze, mi ilyenre késztettük a többieket, hogy beszálljanak az énekbe. Ennél őszintébb mosolyt még életemben nem láttam. És tudjátok sose sugárzott még ennyire belőle az öröm. Ilyen gyermeki tekintettel nézett körbe és aztán újra rám. Igazán boldog lehetett. Úgy őszintén boldog, hogy a többiek azok voltak. És, hogy énekelhetett. És, hogy hangja ilyen csodálatos volt. Zene füleimnek. Zene én bennem.
- Egész jók voltunk - súgtam oda Chunjinak, míg a többiek a következő páros előkészületeivel voltak elfoglalva. Karját átvetette vállam felett. Jól megszorongatta a vállamat.
- Viccelsz? Legjobbak voltunk - mondta magabiztosan. Egész testemben megborzongtam. Túl közel volt. Még azután is kábultan bámultam magam elé, miután elengedett. 

Dongwoo és Ricky következett. Kihúzták a Dynamic Duo - BAAM számát. Pörgös, vidám rappes dal volt, pont illett a pároshoz. Sikerült nekik is ugyan elhozni a jó buli hangulatot a házba. Mindenki csápolt és táncolt, aki tudta velük együtt kántálta a dalt. Én mégis még valahol a saját dalom közepénél tarthattam lelkileg. 

Sissy POV:

- Szóval komolyan szebb beltéri vakus fotókat lehet készíteni, ha a közvetlen szembefotózás helyett a vaku fényét a falakról visszaverve juttatod el a célba? - csodálkoztam.
- Igen, csak egy ferde, átlátszatlan fehér lapot kell a vaku elé helyezned, ami a fényét a plafonra irányítja. Persze ez csak zárt térben használható, és vigyázni kell azzal is, hogy ha a fal nem fehér, akkor az általa visszavert fény sem az lesz, így elszínezheti a képet - magyarázott.
- Aha, értem már - mosolyogtam elégedetten - Annyira profi vagy - dícsértem meg.
- Ugyan, dehogy - legyintett szégyenlősen - Még 5 évvel ezelőtt kaptam anyukámtól egy könyvet, amiben ilyen fotózási trükkök meg technikák voltak... na és azt, azóta már vagy 15-ször elolvastam... plusz a nagybátyjám, aki amolyan fényképész féle, segített jó pár módszert élesben is elsajátítani.
- Wow, tudod nagyon tisztelem benned, hogy ilyen komolyan veszed a hobbidat... sőt, ez lassan már nem is hobbi, hanem szenvedély, ami még jobb - néztem rá mosolyogva, amit ő is viszonzott - Nagyon klassz, hogy ennyi mindennek utána jársz a fényképezéssel kapcsolatban... nekem anno nem volt ennyi türelmem - nevettem.
- Te is fotóztál? - örült meg.
- Mondjuk úgy, hogy inkább szerettem volna. A 17-dik születésnapomra kaptam a szüleimtől egy nagyon szép és minőségi fényképezőgépet... eleinte nagyon lelkes voltam és mindent lefotóztam, amit csak le lehetett... viszont közel sem csináltam olyan jó képeket, mint te... gondoltam majd utána nézek pár dolognak az interneten és akkor tuti jobb képeket fogok csinálni... de nem igazán jött össze... ha az ember olyan képeket szeretne készíteni, mint amilyenek a tieid, akkor ahhoz sokkal több ambíció kell... ráadásul nekem nem volt senki, aki értett volna a dologhoz, úgyhogy hamar feladtam - emlékeztem vissza fotós időszakomra.
- Ezt nem gondoltam volna... és mondd csak, ha lehetne, megpróbálnád megint? - tudakolta mosolyogva.
- Hmm... hát végülis pár ilyen kis alap dolgot szívesen megtanulnék - gondolkodtam el.
- Ha szeretnéd, akkor én egyszer tarthatok neked egy "órát"... akár holnap is - ajánlotta fel kedvesen. Ránéztem. A hasamban lévő pillangók éledezni kezdtek.
- Komolyan? Csak mert sajnos nekem elég nehéz a felfogásom és...
- Nagyon örülnék neki. Az épület mögött, ahol gyakoroltunk, van egy nagyon szép kis kert... már amúgy is meg szerettem volna mutatni neked meg képeket is akartam csinálni... így legalább összekötöm a kellemeset a hasznossal... na?
- Hát jó... de tuti nem baj? 
- Dehogy! Szuper lesz! Tudod, közel állsz hozzám és így csak még jobb érzés, hogy én taníthatlak meg az alap dolgokra... csak majd ne felejtsd el hozni a géped - borzolta össze a hajam. Megálltam és lassan elmosolyodtam. Komolyan azt mondta... hogy közel állok hozz? Tényleg kimondta? TE JÓ ISTEN! EZT NEM HISZEM EL! - Hé, nem jössz? - fordult hátra.
- De, de, megyek! - vigyorogtam, mint a vadalma, majd utána siettem.

Rim POV:

- TE! TE JÖSSZ! GYORSAN! - kiabálta Nara.
- MI? NEM! EZ A SOR TE VAGY, MINDEGYIK PIROS SOR TE VAGY! - ordított Changjo is.
- Komolyan? Ja na várjál ... lekéstem, te jössz!
- TE VAK VAGY, BASSZUS? PIROS!
- De én most a kéket fogom, jó? Cseréljünk!
- NEM CSERÉLÜNK A SZÁM KÖZEPÉNÉL, AJJJJ GYÖKÉR! JÓ, AKKOR CSERE! - veszekedtek - DE MOST MIÉRT ÉNEKELSZ?!
- Skacok ... be vannak osztva a sorok - szólt Hoya - Az lenne a legegyszerűbb, ha követnétek...
- SIESS CHANGJO, MINDJÁRT BESZÍNEZI AZ EGÉSZET A KÉK!
- FOGD MÁR BE, NEM TUDOK ÉNEKELNI! MIATTAD!
- Mi ... mi ez a zöld?! - rémült meg Nara.
- EZ A KÖZÖS RÉSZ! - üvöltöttük be ezennel mindannyian. Egyszerűen már mindenki kiégett, vagy a földet csapkodták a hahotázástól vagy pedig retardált tapssal segítettek az előadást. Senki nem akarta elhinni, hogy tényleg létezik ennyire debil páros.
- Hana neundae... Hééé énekelj már! - sürgette Narát Changjo.
- Nem - fonta össze karjait - UTÁLOM A ZÖLDET. UNDORÍTÓ SZÍN! MÉG RÁNÉZNI IS ROSSZ!
- ÁÁÁÁRRRGHHH ... FELADOM! ÉRTED?! FELADOM!
- Lepényhalaknak biztosan nincs ennyi problémájuk a karaokeval - szomorodott el Nara.
- MI VAN??? MIRŐL BESZÉLSZ?! AAAARRGHHH...
A második körnél tartunk és Naráék egyáltalán nem fejlődtek az első óta. Csak el kellett volna énekelniük, mint ahogy az összes többi páros tette, de ez láthatólag már meghaladta az értelmiségi szintjüket. Ja és soha az életben nem fogjátok kitalálni melyik dal jutott nekik. Ismeritek a Sistaros Soyou és Junggigo közös számát, a Some-ot? Ugye milyen aranyos, vidám hangulatú dal? És ugye, hogy ezek az idióták rohadtul elrontották?! Nem is értem, hogy lehetett ennyire tönkretenni azt a számot?! Tényleg azt hittem mindenféle feldolgozásban aranyos és cuki lehet. De tévedtem. Hatalmasat tévedtem!
- Kedves nézők, nem vagyok elfogult, de én tutira ennek a Narának szurkolnék, ha én is a közönség tagja lehetnék. Szerintem klassz előadás volt! - foglalta vissza műsorvezetői állását Nara. Changjo időközben inkább felmászott Minsoohoz, hogy ellopja a pokrócát és elbújhasson úgy a világ elől.
- Szerintem meg lépjünk tovább a következő párosra - szólt közbe Sungyeol, a másik MC - Sungjong, L.Joe készen álltok?
- Születésünk óta! - vágták rá azonnal.
- Versenyre termett fiatalemberek! Gyertek és húzzatok számot, aztán mossatok le mindenkit a színpadról! - hívta Sungyeol magához a párost és feléjük tartotta a sapkát. Ők pedig húztak.
- Barbie Girl - olvasta fel megrökönyödve Byunghun. Mindannyian átéreztük őt, kivéve talán egy embert.
- Barbie Girl? EZAZZZ!!! YEEEESSS! I'M A BARBIE GIRL! IN MY BARBIE WORLD! LEGJOBB VÁLASZTÁS VOLT L.JOE! - ugrándozott körbe Sungjong örömében és már idő előtt ráérzett a számra. Egy pillanatra Haneul felé néztem. Kívűlről ő is nagyon mosolygott ám tudtam, hogy belül ő is meg van rettenve a látottaktól. Mikor ő is rám nézett, szinte láttam a mosolya mögött azt a bizonyos ' MIÉÉÉRT?! ' - et.
- Na jó, ki írta ezt a számot?! - akadt ki L.Joe. Ha folytatta volna mondatát, valószínűleg úgy folytatódott volna, hogy "Mert kinyírom azt az embert!". Kínjában mást se tehetett csak nevetett.
- Na, hallod. Mindent bele. Jó lesz, barbies részeket hagyd rám - nyugtatta meg őt Sungjong.
- Így is úgy is rád hagytam volna - röhögött. A zene elkezdődött és már akkor kibukott mindenkiből a nevetés.
- Hi Barbie - kezdte Byunghun mély hangon. Ilyen Minsoos hangon.
- Hi Ken! - sipítozott Sungjong. Nem bírtuk. Nevettünk mindannyian.
- Do you wanna go for a ride? - dörmögte tovább L.Joe.
- Sure Ken!
- Jump in!
Sungjong hátradobta haját, megperdült tengelye körül és ízléses csípőmozgással kezdte a díva táncát.
- I'm a Barbie girl, in the Barbie world! - énekelte. Byunghun csak az orrnyergét masszírozta és várta a saját részét. Kevés volt, de azokat legalább jól akarta elénekelni.
- Come on Barbi, let's go party! - hívta maga mellé kezével a pillanatnyi Barbienkat és mély hanggal csábította magához. Ő pedig kecsesen odalépkedett hozzá.

Mindenki fulladozott már a röhögéstől. Ha azt hitted, hogy Sunggyuék jól teljesítettek, akkor ezt az előadást még nem láttad. Annyira viccesek voltak, Sungjong élvezte a legjobban, Byunghun meg csak röhögött magában, mi meg teljesen elvesztettük a fejünket, eluralkodott a házban a káosz. Épphogy kicsit elcsendesültünk volna, Sungjong felénk villantotta ezer wattos mosolyát és díva kacsintását, így hát mindenki újra rázendített. LEGJOBBAK! ÉN MONDOM, ŐK A LEGJOBBAK!
***
- Chunji és Rim. Megint ti jöttök.
- Majd én húzok - szólt Chunji és már nyúlt is a sapkába. Mikor elolvasta ellmosolyodott. Felmutatta a cetlit - TEEN TOP - Baby U!
- ÓÓÓ EZ A MI SZÁMUNK!!! - ujjongtak a Teen Toposok és meghatódva ölelték meg mind egymást.
- TEENZ ON TOP!!!!
- Majd ... majd ... kántáljátok a nevem, barátaim! - intett a többiek fele Chunji meghatottan.
- CHUNJI! CHUNJI! CHUNJI!
- Tudjátok ezt még soha nem adtam elő egyedül, ezért örülök, hogy támogattok engem! - nézett a Teen Topos bagázs felé, akik most egy helyen tömörültek és könnyes szemmel biztatták társukat. 
- Büszkék vagyunk rád! - törölt le egy könnycseppet Niel - Nagyon büszkék vagyunk rád!
- Nélkületek nem állhatnék itt!
- Na elkezdenétek már? - szólt közbe Sungyeol. Rosszkor szólt, meg is kapta azt a 'Te ünneprontó!' nézést a fiúktól. Szememet forgattam. Hajjj, hülyék mind. Elkezdődött. Amint Chunji nekifogott már akkor majdnem elvesztettem az egyensúlyom.
- Hu-uh, hu-uh ... oh Baby U. Hu-uh, hu-uh oh Baby U - kezdte Chunji magabiztosan. Elkezdett csettinteni is. Ez az ő száma volt. Nem kellett néznie a képernyőt velem ellentétben. Persze, amit tudtam azt próbáltam én is kívülről énekelni. 
Valahogy úgy éreztem ezt most sokkal jobban kezdtem el, mint az előző dalt. Most már eleve feszengés nélkül kezdtem neki. Főleg, hogy Chunji is ilyen felszabadult, és még a többi Teen Topos is énekelte velünk a saját dalukat.
Chunji mellém állt és kinyújtotta karját, hogy én belekarolhassak. Hogy így legalább a szám erejéig egy pár legyünk és ezt a dalt is nekem énekelhesse. Tudjátok, sokkal könnyebb elénekelni valamit érzelemmel is, ha valakinek szánjátok a dalt. 
- You're my boo, boo, boo - engedett el, megkerült és előttem állt meg. Természetesen kacsintott is mint általában. Az utolsó Boo-nál végig simított arcomon és aranyosan elmosolyodott - Baby, baby, baby~
És hirtelen eszembe jutott valami. Egy gyönyörű emlék. Amikor az Idol Championshipes esték egyikén bújócskáztunk. Mikor Chunjival elbújtunk egy szertárban, ugyanezt a dalt énekeltük! Emlékszem, tisztán emlékszem. Már akkor is együtt énekeltünk és mondta, hogy olyan jó lenne ezt átírni egy duettbe. És most itt duetteztünk. Csodálatos hangja volt. Végig mosolygott rám, a rap részeket is átvette tőlem és ténylegesen előadta a dalt. 
- I wanna keep you by my si-i-ide - lökött meg egy kicsit, hogy én is mozogjak picit, mert ő ezt tette és túl jól állt neki és túl szexi volt, és túl szép mosolya volt és túl jó a dal. És kicsit itt is voltam, kicsit még az Idol Championshipen, kicsit nem voltam magamnál, mikor rám kacsintott, kicsit elaléltam és kicsit elfelejtettem mindezek hatására énekelni.  Akkor tértem magamhoz, mikor hirtelen leállt a zene. Vagyis mikor valaki leállította azt.
- Hééé - háborodott fel nagyjából mindenki.
- Sajnálom, de Rim noona nem énekelt, ezért automatikusan vesztettek ebben a körben - szólt Changjo és nagyon csúnyán nézett Chunjira.
- De-de ... de... csak nem láttam a szöveget - védekeztem.
- Miért nem álltál úgy, hogy lássad?
- Changjónak igaza van, nincs értelme a karaokenak ha nem énekeltek együtt...
- Csak hyung énekelt, majdnem...
- De...de...de... ajjj. Jól van - szomorodtam el egy picit. De Chunji még így is megtartotta jókedvét. Amit furcsálltam, mert utált veszíteni.
- Menjünk tovább - hallottam meg Sungyeol hangját. De nem nagyon figyeltem a mondandójára. Vajon nagyon gáz voltam? Annyira zavarban voltam,hogy ennyire nem énekeltem volna? Istenem olyan béna vagyok!!!
- Szerintem nagyon ügyes voltál, úgyhogy ne lógasd az orrod - ült le mellém Chunji.
- Hallottad, hogy nem énekeltem? Valószínűleg nem, mert nem énekeltem... - adtam neki egy rendkívül értelmes kérdést és egyben egy választ.
- De igen is énekeltél... csak Changjo és a többiek beijedtek, mert túl jók voltunk - kacsintott rám. AHH ISTENEM, MIÉRT CSINÁLOD EZT VELEM TE ISTENCSÁSZÁR?!
- Akkor nem haragszol? - kérdeztem félénken.
- Mi? Miért haragudnék?
- Hát mert most már tuti, hogy nem mi nyerünk.
- Jaj Rim... én csak örülök, hogy veled adhattam elő ezt a számot - húzott magához kedvesen. Éreztem ahogy a vér az arcomba szökik. Miért kell, miért kell ennyire édesnek lennie? HA?! MIÉRT?! - Tudod mire emlékeztetett most ez az egész? - engedett el végül nevetve.
- Mire? - kíváncsiskodtam.
- Arra az estére, mikor bújócskáztunk és mi abba a takarítószertárba bújtunk el - vigyorgott. Nem igaz... hát ő is emlékszik?! Nem felejtette el?! Istenem...
- Te még emlékszel arra? - mosolyodtam el.
- Persze, hogy, elég nehéz lenne elfelejteni... hogy megszivattuk Sissy-éket, emlékszel? - hajolt hozzám közelebb.
- Igen - kuncogtam - A mai napig nem tudják, hogy kik köpték be őket.
- Bizony - somolygott a nosztalgikus emlékeken - Tudod... azóta, a Baby u-ról mindig te jutsz eszembe - nézett mélyen a szemeimbe.
- Hogy... tessék? - pirultam el.
- Akárhányszor fellépünk és ezt a dalt énekeljük, mindig bevillansz a fejembe... 
- Értem... - válaszoltam csendesen. Belül persze őrjöngtem és örömtáncot jártam.
- Mi szólnál ahhoz, ha ez lenne a mi dalunk? Hiszen ez már a 2-dik alkalom, hogy előkerült... ez azért csak jelent valamit.
- Hát... legyen - mosolyogtam és ezúton én is rápillantottam. Mosolyogva bólintott egyet.
- Na, mindegy... a lényeg, hogy ne bánkódj. A részvétel a fontos... ráadásul ilyen résztvevőkkel ne érezd rosszul magad - nevetett.
-  Ezt hogy érted?
- Hááát... Naráék is mit leműveltek. Vagy majd most ők, figyelj! - mutatott a többiek felé. Sungyeol és Hoya következtek. Az utóbbi inkább elásta volna a magát, miközben az előbbinek egy fehér, használatlan felmosófej ékelődött a fején paróka gyanánt. Megkapták Lady Gaga - Poker face számát. Nem rossz. De tényleg! Pont megfelelő szám ahhoz, hogy Sungyeol kellően bevadulhasson.
- PÁ-PÁ-PÁ POKER FACE PO-POKER FACE! - kezdték.
- Na erről beszélek. Inkább ... nézd és élvezd a produkciót és légy boldog, hogy ezek maguktól ilyen barmok - röhögött. 
- Ott a pont! - értettem vele egyet.
A fiúk után  jött az utolsó páros, ők pedig Haneul és Woohyun voltak. Kihúzták a Nothing Bettert. Gyönyörű szám és örültem, hogy ennek a duónak jutott. Szerelmes dal volt, meghitt és nyugodt. Nem kellett ehhez túl hangos, erőteljes, inkább csak valami nagyon lágy hang és tudtam, hogy ez mindkettőjüknél megvan. Csodásak voltak, passzolt a hangjuk arra az időre, s míg ők énekeltek, addig mindenki síri csendben hallgatott és várta mindvégig a következő hangokat, amiket egyikük szólaltatott meg. Mindenki ámulattal figyelte őket. Szinte hallani lehetett a saját szívdobogásunkat. 
Mégis hiányzott valami belőle. Valami érzés talán. Tudjátok, hiányzott az a szikra közöttük. Mert nem voltak ők maguk sem szerelmesek, hogy ezt megfelelően elő tudják adni. De ezért nem hibáztatom őket. A tőlük telhető legjobbakat mutatták nekünk és ennél nem kellett több, mert így annyira bámulatosak voltak, hogy nem tudnám szavakba önteni.
***
Sissy POV:

- Más valamit? - kérdezte az eladónő mosolyogva.
- Nem, köszönöm.
- 6500 won.
- Tessék - nyúlt át a fejem fölött egy kéz, mégpedig Myungsooé.
- Nem kell fizetned, Rim adott nekem pénzt.
- Fizetek, mert szeretnék, úgyhogy tshh - pöckölte meg az orromat.
- Köszönöm - néztem rá megszeppenten.
- Nincsmit - somolygott.
- Basszus... elfelejtettem a kólát - jutott hirtelen eszembe, ahogy végignéztem a chipsek sokaságán.
- Hozom, hozom - nevetett, majd eltűnt hátul.
- Milyen jóképű barátja van kedvesem - kuncogott az eladónő. Hát igen, mint mondtam a mi környékünkön nem igazán ismerik fel az idolokat - Igazán szép párt alkotnak - kacsintott rám. Elpirultam, ám mielőtt még szólni tudtam volna, hogy mi csak barátok vagyunk, Myungsoo visszaért a kólával.
- Bocsánat, még akkor ezt is tessék hozzászámolni - tette le.
- Rendben, így tehát akkor 7500 won - mondta az eladónő - Szatyrot adhatok?
- Igen, köszönjük - válaszolt Myungsoo. Amíg ő kifizette a chipseket és a kólát, addig én gyorsan bedobáltam őket a zacskóba. Mikor végeztünk, elköszöntünk, majd hazafele vettük az irányt. Amint kiléptünk a boltból, Myungsoo átvette mind a két szatyrót.
- Hé, én is elbírom, add vissza - szóltam rá.
- Tudom.
- Akkor meg?
- Csak hadd hozzam én, jó? Te inkább mutasd az utat.
- Hajj... oké, oké - forgattam szemeim sértődötten. Persze titkon, nagyon imponált, hogy ő akart hozni mindent - Erre - fogtam meg a karját és kezdtem el húzni a bal irányba. 
Szótlanul sétáltunk egymás mellett. Igazából, ha nagyon akartam volna, akkor megszakíthattam volna a csendet... simán kezdeményezhettem volna egy új beszélgetési témát... de őszintén szólva, nem akartam... mert... mert olyan jó volt így. Ismeritek azt az érzést, mikor csak úgy sétáltok az éjszakában egy olyan személlyel az oldalatokon, akivel egyáltalán nem kínos a csönd, közben pedig nem gondoltok semmire, csak élvezitek a nyuodt pillanatot? Hihetetlenül megnyugtató... bár Myungsoo gondolataiba nem láttam bele, reméltem, hogy hozzám hasonlóan, ő is lépdel mellettem hangtalanul.
A késő esti idillt nem sokkal később, végül pár részeg fiatal zavarta meg, akik a járda túlsó oldalán tartózkodtak. Nagyon csodálkoztam... a környéken lakók többségét, kisgyerekes családok és idősebbek alkották, na meg mi... szóval, hogy ők nem itt éltek, az is biztos volt. Botladozva, egymást átkarolva haladtak a szűk járdán. Telefonjaikból üvöltött a tuc-tuc zene, amit mindnyájunk örömére azzal spékeltek meg, hogy a dallal együtt, ők maguk is kántálták az értelmetlen szöveget. Egy-egy magas c kiéneklése közben pedig, bele-belekortyoltak, a valószínüleg szeszes itallal teli üvegükbe. Csalódottan megráztam a fejem... komolyan ebből áll a mai fiatalság?
- Héé szia cica! Igen, te ott! - kezdtek el ordítozni és mutogatni rám váratlanul.
- Van gazdád szépségem? - röhögött az egyik - Ha nem, én szívesen lennék... nézzétek azt a segget.
- Gyere kicsi... nem lakok messze! - folytatta egy másik - Na, gyere!
- Úristen... - motyogtam magam elé ijedten.
- Ne félj - nyugtatott meg Myungsoo, aki idő közben mindkét szatyrot már a jobb kezében tartotta - Gyere ide - súgta.
- Tessék?
- Gyere ide - ismételte meg, majd magához rántott. Lefagytam. Óvatosan felnéztem rá - Nyugi, nem lesz baj... vigyázok rád - húzott magához még szorosabban. Úgy éreztem, mintha a mennyországban lennék... ott voltam Myungsoo karjaiban... átölelt, értitek? Tökéletesen elszállt minden félelmem, már nem is törődtem a részeg társasággal, akik idő közben jól elhallgattak. Lehet, hogy Myungsoo bevetette az ijesztő nézését? - Jól vagy?
- Igen - bólintottam elpirultan.
- ÚGY néztem rájuk - kuncogott. Tudtam, annyira tudtam! - Beijedtek... de azért még maradjunk így egy kicsit, oké? A biztonság kedvéért... 
- Rendben.
- Azért most elég bátor voltam, nem? Mondhatni a hősöd voltam - piszkált.
- Dehogy voltál. Nem is ijedtem meg.
- Persze, hogy nem... na, hadd halljak még mondjuk 5 köszönömöt - vigyorgott.
- Még mit nem!
- Mondd ki különben elengedlek, aztán ha visszajönnek, azok a rendkívül józan fiúk, már nem védelek meg.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm!
- Istenem Sissy... - nevetett jóízűen, majd miután lenyugodott, mélyen a szemeimbe nézett - Nincsmit. Rám mindig számíthatsz... bármikor, bármiben, oké? - mosolygott gyönyörűen.
- Oké... - feleltem elkábulva.
- Óhh nézd meg is érkeztünk - szakította meg végül a romantikus pillanatot.
- Igen - bólintottam csendesen.
- Figyelj Sissy...
- Igen?
- Ígérd meg, hogy sose mész kis este egyedül, rendben? Veszélyes.
- Megígérem.
- Jól van, akkor. Na, nyisd ki az ajtót.

Rim POV:

- Akkor szerintem hirdessük is ki a nyertest! - kiáltotta el magát Nara - Ha jól nézzük MC társammal az eredményeket, akkor egy döntetlen alakult ki a Sunggyu-Niel illetve a Haneul-Woohyun páros között... ezért csoportos szavazással döntjük el, hogy ki a nyertes... úgyhogy... ki szavaz a Sunggyu- Niel párosra? - kérdezte, mire a 10 emberből 7-nek a magasba lendült a keze. Hát igen, mint mondtam, bár Haneul és Woohyun előadása is gyönyörű volt, nem jött át az, ami Sunggyu-nál és Niel-nél igen. Épp emiatt, teljesen jogosnak tartottam a két fiú győzelmét - Azt hiszem egyértelműen látszik, hogy a Sunggyu- Niel páros kapott több szavazatot. Gratulálunk srácok! - kezdett el Nara hangosan tapsolni, mire a többiek követték.
- Köszönöm, köszönöm emberek... - állt fel hirtelen Sunggyu - Ezt az egész győzelmet szeretném megköszönni Niel-nek, de elsősorban a családomnak, barátaimnak, csapattársaimnak, a cégnek, na meg persze mindenki másnak, aki támogatott az álmom megvalósításában... - mondta meghatódva... mi pedig csak néztük és azon gondolkoztunk, hogy ő tulajdonképpen most mit csinál. Mármint egyértelmű volt, hogy köszönetet mond... na de egy karaoke győzelemért? WHAT?! - Emlékszem egészen kicsi voltam, mikor...
- MEGJÖTTÜNK! - jelent meg az ajtóban Sissy és Myungsoo. Több se kellett az éhes szájaknak, azonnal megrohamozták őket.
- HÉ, HOVA MENTEK? MÉG NEM FEJEZTEM BE! HÉ! - kiáltott utánuk Sunggyu felháborodottan. Sajnos már késő volt. Mindenki figyelmét elvonta a temérdek chips.

Sissy POV:

- Nyitom, nyitom - engedelmeskedtem - MEGJÖTTÜNK! - kiáltottam el magam.
- KAJA! - ugrott fel Niel a helyéről és sietett oda hozzánk... majd Woohyun is, őt követően Sungyeol, Ricky, végül pedig mindenki más is, Sunggyu-t kivéve. Ő a földre leroskadva nézett maga elé depressziósan. Vajon mi történt?
- Kár, hogy elmentetek... lemaradtatok az egész karaoke versenyről - szomorkodott Haneul.
- Komolyan?
- Aha... Niel és Sunggyu oppa nyertek.
- De hát akkor miért ilyen szomorú?
- Megszakítottátok a köszönő beszédét - felelt egyszerűen.
- A köszönő beszédét? - kérdeztem hitetlenül, mire mindenki nevetve bólogatni kezdett - Na mindegy is... tényleg kár, hogy lekéstünk mindent... pedig én is szívesen részt vettem volna, ha egyesek nem küldenek el holmi chipsért és kóláért a boltba - néztem szúrosan Rim irányába.
- Még bepótolhatod - mondta.
- Tessék?
- Énekelj most.
- Egyedül? - kérdeztem gúnyosan.
- Majd én éneklek veled - szólalt meg Myungsoo - Végülis még én sem voltam.
- Volna kedved? - tudakoltam reménykedve.
- Persze - mosolygott.
- Yuppi! - kiáltottam fel vidáman - Akkor valaki választ nekünk valami dalt? - tekintettem körbe.
- Aha - vigyorodott el legjobb barátom Dongwoo és cselekedni kezdett. Myungsoo-val a TV elé léptünk és vártuk a számot. Hamarosan fel is csendült a Lucky Colbie Caillat-től és Jason Mraztől. Idegesen Dongwoo irányába fordultam.
- Ezt a dalt Myungsoo meg te is szereted... gondoltam, akkor legyen ez - vigyorgott. Mielőtt még bármit is szólhattam volna, a dal elindult. Myungsoo kezdett. Bársonyos hangjától kirázott a hideg, meleg mosolya pedig lelkemig hatolt, teljesen megigézett. Aztán én következtem. Először félénken kezdtem neki a soroknak, ám hamarosan nekem is megjött a bátorságom. Sokat segített valamint jó érzéssel töltött el az, hogy Myungsoo biztatni próbált. Mosolyogva bólogatott az ütemre, amivel teljesen megnyugtatott, valamint egymás után többször is felmutatta hüvelkyujját és tényleg egyszerűen a leggyönyörűbb mosolyával ajándékozott meg. Így nem igazán esett nehezemre énekelni. Kizártam a külvilágot és kicsit úgy éreztem, mintha ő is ezt tette volna. Csak mi ketten voltunk és a dal, a közös részektől kezdve pedig le sem vettük egymásról a szemünket. Tudjátok, ahogy rám nézett... az több volt, mint amit el tudtam viselni. Vajon ez a szerelem? Amikor a másik egyetlen egy pillantásától is ki akar ugrani a szíved a helyéről? Amikor úgy érzed, hogy a lábaid remegnek az izgalomtól és mindjárt elájulsz? Amikor egyszerűen csak mindent tökéletes látsz? Fogalmam sincs, de akkor és ott úgy éreztem, hogy én igazán tudom és értem, hogy mi is az a szerelem. Észre sem vettem és a dal véget ért. A többiek üdvrivalgásba törtek ki... Myungsoo pedig, lassan megindult felém, majd megállt... végül, szabad kezemre egy apró puszit lehelt és maga után rántva, velem együtt meghajolt. Ezután fogalmam sincs, hogy mi történt, majdnem minden kiesett, annyira le voltam sokkolódva, a mai napon immáron sokadszorra. Aishh..Az este további részében így csak a kanapén ültem és hallgattam a többieket. Néha ha a nevemen szólítottak vagy meglengették előttem a kezüket, akkor hozzászóltam az adott témához, de egyébként teljesen kikapcsolt az agyam. Mivel a többiek is látták, hogy nem vagyok 100%-os, egy idő után békén hagytak. Úgyhogy igazából már csak arra kaptam fel a fejem, mikor a fiúk indulni készültek, ugyanis már tényleg későre járt.

- Egyébként, honnan van ennyi TV-tek? - csodálkozott Changjo. Nos hát igen, a kérdése teljesen jogos volt, ugyanis mindannyiunk szobájában állt 1-1 TV, 1-1 DVD lejátszóval kiegészítve.

- Jinah apukája egy műszaki áruházban dolgozik és ő szerezte be nekünk őket majdnemhogy ingyen. Jó, mi? - vigyorgott Rim.
- Aha - ámult mindenki.
- Na de most már menjetek... későre jár.
- Rendben!
- Köszönjük, hogy itt lehettünk! Ti vagytok a legjobbak! - ölelt meg minket egyenként Ricky aranyosan.
- Szerintem is nagyon jó volt - helyeseltek a többiek is vigyorogva, majd még bókok ezreivel láttak el minket.
- Nincsmit, nincsmit - mosolygott Rim.
- Holnap pedig akkor nálunk! - intett Woohyun.
- Holnapután pedig nálunk! - így L.Joe.
- Tudjuk, tudjuk - mondta Rim, majd sietősen az ajtó felé tessékelte a társaságot - Na sziasztok, jóéjt!
- Jóéjt! - zengték kórusban és elhagytak dormunkat.
- Na jól van skacok, mindenki irány fürdeni aztán az ágyba! - utasított minket rendre barátnőm. Bár nemrégen még pihenni szerettem volna, most valahogy minden fáradtság elszállt belőlem. Azt hiszem túl izgatott voltam.
***
- Micsoda? Komolyan átkarolt? - vigyorgott Rim.
- Aha, igen, tényleg! - toporzékoltam kuncogva, mint egy idióta. Miután mindenki lefürdött és elment már a saját szobájába, kiderült, hogy rajtam kívül végül még Rim sem volt álmos. Így hát rendet raktunk, majd fogtuk a maradék chipset valamint a már félig megivott kólát és belevetettük magunkat az éjszakába, ami annyiból állt, hogy megosztottuk egymással a mai nap történéseit, amiknél nem voltunk egymás közelében.
- Ez annyira csúcs szuper... tudod, szerintem valami van a levegőben - húzogatta a szemöldökét huncutul - Viccet félretéve... látok rá esélyt, hogy tetszel neki.
- Néha én is, de néha meg tökre elbizonytalanodok... - húztam a számat.
- Ezt most nem mondod komolyan... ennyi cuki dolog után, amit tett veled, legyél már magabiztosabb - borzolta össze a hajamat.
- Jó, jó igyekszem... viszont azért te sem panaszkodhatsz... khmm... you are the music in me - énekeltem, miközben kezeimmel Rim irányába egy szívet mutattam.
- Maradj már - pirult el.
- Ohh igaz is... kihagytam, hogy baby u, ohh baby u...
- Hagyd abba, hagyd abba - dobott meg egy párnával nevetve.
- Figyelj unnie... én azt mondom, hogy tényleg felesleges aggódnod Jei miatt... ő SOSE fog ilyeneket csinálni Chunji oppaval.
- Hát remélem...
- Tuti biztos - nyugtattam meg. Épp egy újabb chipset készültem felbontani, amikoris ajtónk hirtelen kinyílt és egy mosolygós Jinah dugta be a fejét rajta.
- Hali - jött be, majd miután mindkettőnknek adott 1-1 ölelést, leült közénk.
- Nem is hallottuk, hogy megjöttél - mondtam csodálkozva.
- Ja igen, halk voltam... azt hittem már mindannyian alszotok.
- Chipset? - kérdezte Rim.
- Naná - vigyorgott.
- Milyen volt a randi? - kíváncsiskodtam.
- Nagyon jó... istenem nagyon, nagyon jó - fogta a fejét aranyosan. Rim-mel elnevettük magunkat - Na és nektek? Nektek, hogy telt az este?
- Itt voltak Chunjiék - felelt Rim egyszerűen.
- Micsoda?!
- Chunjiék itt voltak - ismételte meg.
- Itt?! A házunkban?! Mi? Miért? Ez most komoly? - fordult felém.
- Teljesen...
- Várjunk csak... - nézett körbe - Hol vannak a posztereitek?!
- Ahh... borzalmas volt! Mindenhol... mindenhol fülcimpák hevertek... ahh hosszú - sütöttem le a fejemet fájdalmasan.
- Fül...fülcimpák?... Na jó... akarom tudni... mármint az egész sztorit?
- Szerintem nem...
- De ugye holnap nem jönnek? - pillantott Rim-re.
- Nem... holnap mi megyünk az Infinite dormjába... holnapután pedig a Teen Topéba...
- Mi a...
- Hosszú... tényleg...- ismételtem meg.
- Oké - sóhajtott - Jut eszembe... Jr kérdezett felőled - vigyorgott.
- Már megint? - csodálkoztam.
- Még mindig! - vágta rá.
- Jinah, ezt már annyiszor megbeszéltük...
- Csak szeretne tőled, tudod... énekléssel kapcsolatos tanácsokat kérni, egy kávé kíséretében.
- Persze... már múltkor adtam neki.
- A táncolással is vannak problémái...
- Előző, előző alkalommal abban is segítettem neki... egyébként meg, nem is én vagyok a táncos, hanem Rim!
- Izé...
- Jinah, megmondtam már neked, hogy nekem ő nem tetszik...
- Tudom, tudom... csak úgy sajnálom szegényt, annyira oda van érted...
- Álljon be a sorba- ajánlotta Rim.
- Hé! - nevettem - Ezt most úgy mondod, mintha annyi fiúnak bejönnék - grimaszoltam, mire Rim és Jinah felvont szemöldökkel egymásra néztek.
- Hmm, te Jinah, eddig már hányan is próbálkoztak be nála?
- Hmm mondjuk az Idol Championship-et követően olyan 30-40 srác... de lehet, hogy nem tudunk az összesről...
- Mi? Miről beszéltek? - röhögtem - Ez rohadtul nem igaz.
- Mblaq Mir, Myname Seyong.
- ZE:A Hyungsik, B14A Jinyoung, Ricky tesója az Alphabat-ből.
- Block B Zico, B.A.P Daehyun, Vixx Hongbin, Boyfriend Jeongmin...
- Oké, elég lesz, elég lesz - állítottam le őket, mire vigyorogni kezdtek.
- Valld be, népszerű vagy - mondta Jinah.
- Nem hinném... - ráztam meg a fejem - Akárhogy is... engem Myungsoo oppan kívül más nem érdekel. Ő a mindenem...
- Ezek azért nagy szavak - figyelmeztetett Jinah.
- Nem, nem azok... Sissy-nek Myungsoo oppa nem csak tetszik... szerelmes belé - simogatta meg hátamat barátnőm.
- Micsoda? Komolyan?
- Igen, azt hiszem...
- Mióta?
- Nem tudom... csak úgy kialakult idő közben - vontam vállat szégyenlősen.
- Hát akkor sürgősen ajánlom, hogy ő is mihamarabb szeressen beléd... már unom az udvarlóidat - állt fel nagyot ásítva - Na én asszem megyek aludni... fáradt vagyok. Jóéjt.
- Jóéjt! - mondtuk kórusban.
- Nem megyünk mi is? - kérdezte Rim.
- Dehogynem - pattantam fel és ugrottam bele az ágyamba. Rim nevetve lekapcsolta a villanyt, majd követte a példámat - Jóéjt unnie! - motyogtam csendesen.
- Jóéjt kicsi! Készülj fel... holnap látni fogjuk a szerelmed dormját - kuncogott. Bár már nem válaszoltam semmit, biztos vagyok benne, hogy mosollyal az arcomon tértem nyugovóra.

Hát sziasztok! Hú, ne haragudjatok, hogy ilyen későn hoztunk nektek új részt! Pedig annyira igyekeztünk, erre meg csak most sikerül! Sajnáljuk, rohadt lassúak vagyunk! Na, mindegy, de remélem mindenkinek jól telt a karácsony, mindenkinek meghitt volt, kaptatok ajándékokat, esetleg pénzt stb.^^ Nekünk nagyon jó volt és képzeljétek, sikerült a nyelvvizsgám! 84%, szóval nagyon boldog voltam! 
Egy kicsit visszatérve a blogra... na milyen rész volt? Most egy kicsi szerintem nagyobb hangsúlyt fektettünk az érzelmekre, mint a vicces pillanatokra, de remélem azért mindkettőből volt elég:D EGY FONTOS KÉRDÉS:  Szerintetek eléggé ki van hangsúlyozva mind a két szál? Egyik sem több vagy kevesebb? Mert ezen elég sokat parázunk:D Ugye a nagyon első részekben csak Rim szemszögéből voltak írva a dolgok, de szerintem ehhez képest, most Sissy Pov is sok van, elegendő ennyi? Vagy változtassunk valamin? Ígérem a következő részekben, Rim-Chunji is nagyobb szerepet kap, mert a mostani részben asszem a Myungsoo biasedek többet fanoltak! :D 
Egyébként még egy olyan 6 rész és már tényleg történni fog valami! Ígérem, úgyhogy kitartás, nem kell már sok!!!

Előre is boldog, sikerekben gazdag újévet kívánok mindenkinek! A véleményeteket pedig, mint mindig, most is nagyon várjuk! *-* Előre is köszönjük!

Az OS-k pedig készülőben vannak, tényleg! :D puszii nektek <3