#10 Sissy szülinapja.

Megjegyzés: Bocsánat a nyelvtani hibákért és a rossz szerkezetért, de tegnap este dobtam ezt össze kómásan, szóval ne haragudjatok! Jó olvasást! :)

Weekly Idol

Sissy POV:

-        Tehát a mai nap utolsó kérdése, ha jól olvasom, egy bizonyos ’Motivisions’-től… „Mikor fogtok hivatalosan comebackelni a ’Free Hug’-gal, ugyanis még csak a klipp jött ki? Nagyon izgatott vagyok, remélem minél hamarabb!” Nos? – emelte ránk a tekintetét Coni.

-        Ebben a hónapban, májusban – válaszolt Jinah mosolyogva.

-        Aha, értjük. Kíváncsian várjuk – mondta Doni kedvesen. – Egyébként… ajjaj Coni… - pillantott rá a karórájára Doni -… már a műsor vége felé járunk.

-        Azta, igazad van. Lányok, veletek csak úgy repül az idő.

-        Ahogy az oppakkal is – nevetettünk. De tényleg! Csapatunk már túl volt 1 fotózáson és 2 interjún, ellenben azok örökkévalóságnak tűntek, míg ez a 45 perc, max 15-nek.

-        Ahh milyen édesek – olvadt el Coni. – Ha gondoljátok, akkor este összeröffenhetnénk, ráérünk! Donival ismerünk egy csodás pizzériát… természetesen mi fizetnénk… és akkor együtt lehetnénk, és még gyorsabban telne az idő! Na? Na? Na?- húzogatta a szemöldökét. Ha?!

-        Psszt Coni… - hajolt hozzá közelebb suttogva műsorvezető társa. -… nem azt mondtad, hogy le vagy égve?

-        Én igen, viszont te! Neked van pénzed, nem? – tudakolta, mire a másik MC szomorúan megrázta a fejét. – Khmm… izé… ööö… az van, hogy ma mégse jó nekünk. Ne haragudjatok – szabadkozott, mi meg alig bírtuk visszatartani a röhögést. No, nem mintha amúgy belementünk volna az ajánlatába… úgy értem… most tényleg… HA?!

-        Semmi baj, semmi baj – kuncogott Rim.

-        Rendben, akkor talán folytassuk is. Ott tartottunk, hogy ugyebár lassan vége az adásnak… ám mielőtt még megkérnénk Rim-shit, hogy búcsúzzon el… van egy meglepetésünk számotokra… vagyis tulajdonképpen egyikőtök számára – vigyorgott sejtelmesen Coni. Kíváncsian néztünk össze a lányokkal. Ezek miről beszélnek? – Úgy tudjuk, hogy ma valamelyik tagnak születésnapja van – állapodott meg a szeme rajtam somolyogva. – Choi Sissy, boldog születésnapot! Hány éves is lettél?

-        19 – válaszoltam megszepetten. Nem igazán szerettem, ha a dolgok rólam szóltak… a baj csupán az, hogy ez egy ilyen napon, igazából elkerülhetetlen volt. Azt hiszem, szoknom kell a figyelmet. Hmm, ez elég hülyén hangzik egy idol szájából, nemde?

-        HEPPI BÖRZDÉJ TÚ JÚ, HEPPI BÖRZDÉJ TÚ JÚ, HEPPI BÖRZDÉJ TÚ JÚ SISSY… - énekelték a ’Happy Birthday’-t, „csodálatos” hanggal és angol kiejtéssel az MC-k. Útóbbi megállapítást, Nara arckifejezéséből szűrtem le.

-        Köszönöm – figyeltem őket megrökönyödve, ugyanis idő közben felálltak és elkezdtek keringőzni egymással (???). – Ööö… izé… elég lesz- próbáltam leállítani őket. – Hahóó…. hahóó… HAHÓÓÓ! – kiáltottam rájuk harmadszorra erélyesebben, mire végre abbahagyták és visszaültek a helyükre.

-        Bocsánat, kicsit elragadtattuk magunkat – motyogta Doni. KICSIT?! – Szóval, születésnapod alkalmából egy apró ajándékkal készültünk. Toljátok be! – utasította a staffosokat. Pár másodperc múlva, egy gurulós állvány állt előttem, amin egy TV volt. Kérdőn néztem a műsorvezetőkre. – A fórumunkon megjelenítettünk egy olyan cikket, hogy „Choi Sissy’s surprise present”, amihez annyi magyarázat társult, hogy aki szeretne neked üzenni szülinapod alkalmából vagy bármiféle kis videóval kedveskedni, az küldje el az E-mail címünkre és majd összevágjuk – számolt be a tervükről mosolyogva Doni. Semmit sem tudtam szólni. Meghatódtam.

-        Ez volt az első alkalom, hogy ilyenre vetemedtünk, úgyhogy mindenképp nagyszabásúra akartuk. Ahol tudtuk, reklámoztuk – bazsalygott Coni.

-        Istenem… – tettem kezeimet a szám elé elérzékenyülve. – Nagyon köszönöm! – szaladtam oda hozzájuk, majd öleltem meg őket. – Oké… mostmár elengedhettek – szóltam rájuk egy kicsivel később, mivel mikor elakartam tőlük válni, még szorosabban fogtak. – HÉÉ!

-        Jaj, bocsi… - kaptak észbe. – Szóval, mint ahogy mondtuk, rengeteg helyen hírdettük és emiatt nagyon sok videót kaptunk. 3 CD-re tudtuk csak kiírni. Amit most fogunk nézni, az az első. Ellenben mivel nincs sok időnk, csak pár percet tudunk ennek szánni – vette kezébe Doni a távirányítot.

-        Csúcs! – vigyorogtam. – Majd hazavihetem őket?

-        Persze, hiszen azért csináltuk – kacsintott Coni. Mindannyian elhelyezkedtük és csendben vártuk, hogy Coni elindítsa a videót. – Akkor mehet?

-        IGEN! – zengtük kórusba.

-        Oké, akkor indí… - és ekkor mondatát, megszakította egy pityegés. Majd még egy. – Doni, miért nem kapcsoltad ki a mobilod? – kérte számom társát egy kicsit mérgesen Coni.

-        Mi? Én kikapcsoltam! Ez a tied lesz…

-        De hát én is kikapcsoltam! – hadonászott a kezeivel. – Vagy nem? – bizonytalanodott el. – Kinek a mobilja? – fordult a kamerák mögött dolgozó staffosok felé. Ők csak a vállukat vonogatták. – Tuti, hogy a tied Doni, de mindegy, hozzátok be. – intett Coni. Úgy tűnik nem hagyta nyugodni a dolog.

-        Mondtam már, én kikapcsoltam. Ez csak te lehetsz. – mérgelődött a másik MC.

-        Tessék. – nyújtotta át a készüléket egy nő szégyenlősen, majd szaladt is vissza a háttérbe. Coni és Doni figyelmesen mustrálni kezdték a készüléket, mintha csak egy ketyegő bombát tartanának a kezükben.

-        Ez… - kezdett bele Coni.

-        …nem a miénk. – fejezte be a mondatot Doni. Villámokat szóró szemekkel fordultak a staffosok és a kamerások felé. Hát igen, a 2 műsorvezető, amolyan „HALÁL ARRA, KI MEGMERI ZAVARNI A MŰSORUNKAT!” típusú emberkék voltak. A dolgozók – mintha csak gondolatolvasók lennének - felmutatták a telefonjaikat, amelyek egytől-egyig ki voltak kapcsolva.

-        Ez akkor csak egy dolgot jelenthet… - dramatizált Coni. - … EGY V-SION TAG MOBILJA VAN A KEZEMBEN! FELELJETEK! MELYIKŐTÖK TULAJDONA? – kérdezte, csak egy „icipicit” túlreagálva az egészet, majd szinte képünkbe nyomta a mobilt. Hát persze, hogy az enyém volt… éreztem, ahogy Rim pillantása lyukat váj a bőrömön. Aiish, mekkora hülye vagyok! Elfelejtettem kikapcsolni… pedig leaderünk még figyelmeztetett is az adás előtt. Hogy lehetek ilyen feledékeny? SISSY, SZÖRNYŰ VAGY!

-        Az enyém… az enyém. – mondtam sóhajtva, majd a lehető leggyorsabban kikaptam a kezéből. Éreztem, hogy olyan üzent, akit nem akarnék, hogy tudjanak. Hogy honnan? MERT CSAK PÁR IDIÓTA VAN, AKIKNEK HA AZT MONDOM, HOGY X ÉS Y IDŐ KÖZÖTT NE ÍRJANAK, NE ZAVARJANAK, MEG SEMMI, AKKOR IS MEGTESZIK. Igen, mindannyian tudjuk, hogy kik jöhetnek szóba.

-        Ácsi, ácsi… mi ez a nagy hevesség?- kémlelt gyanúsan Doni. – Te is láttad, hogy milyen villámsebesen kikapta a kezemből?

-        Nehéz lett volna, nem észrevenni. Egyszerűen elvette! Csak nem titkolsz előlünk valamit, amiért ilyen fürge mozdulatra volt szükséged? Talán… A BARÁTOD KÜLDÖTT NEKED ÜZENETET?

-        MI? – álltam fel indulaton. – NEM! NINCS BARÁTOM!

-        AKKOR HADD NÉZZÜK! – kiáltoztak, majd a telefonom után kaptak. Hál’ isten ügyes reflexeim vannak.

-        Ez az enyém – folytattam nyugodtabban, hátha akkor ők is visszavesznek. – Biztos, csak az anyukám üzent nekem a szülinapom miatt.

-        De hát vele a műsor előtt beszéltél és mondtad is neki, hogy ne zavarjon majd – pislogott értetlenül Nara. MEGVEREM! MEGVEEREEEM!

-        Akkor biztos apa volt. – legyintettem.

-        Együtt beszéltél mindkettőjükkel. – emlékeztetett Nara. Megpróbáltam neki egy olyan „NEM ESIK LE, HOGY AZÉRT FÜLLENTEK, MERT VALÓSZÍNŰLEG VALAMELYIK GYÖKÉR ÜZENT ÉS NEM AKAROM, HOGY EZEK KETTEN ITT RÁJÖJJENEK?” pillantást küldeni. Nem, nem kapcsolt.

-        Nagyiék… hát persze, a nagyiék! Tuti ők voltak – nevettem kínosan.

-        Nem azt mondtad, hogy ők elutaztak a hegyekbe, ahol nincs térerő? – csodálkozott rapperünk.

-        Azt hiszem mindenki számára egyértelmű, hogy Sissy-shi, most hazudik… nekünk, akik éjt-nappal áttéve keményen dolgoztak a ajándékán. Kérlek, vágjatok be valami szomorú zenét – csuklott el Coni hangja.

-        Ez most komoly? – röhögtem el magam kínomba. Rosssz színben tüntettek fel!

-        Emlékszem már mennyire elfáradt a kezem a sok videó összevágásától, de akkor is folytattam! Csak érted, csak miattad…. és ez… ez a hála? – tettetett műkönnyeket Doni.

-        Ezt nem hiszem el – dörzsöltem az orrnyergem. – Előbb hadd nézzem meg én, okés? Aztán esetleg…

-        JÓ! – vidultak fel.

-        Azt mondtam, hogy ESETLEG!

-        Mi meg azt, hogy JÓ – vigyorogtak. Rim amolyan „MIÉRT VAGY ILYEN OSTOBA? PEDIG MÉG SZÓLTAM IS NEKED, HOGY KAPCSOLD KI! HA MEGTETTED VOLNA, MOST NEM LENNE EZ A FELHAJTÁS!” pillantással jutalmazott. Tátogtam egy „Nagyon bocsi”-t, majd megnyitottam az üzeneteket. ISTENEM… NAM WOOHYUN, TE BALGA! MIÉRT KÜLDTÉL SMS-T? NEKED DIREKT 3-SZOR KIHANGSÚLYOZTAM, HOGY METTŐL MEDDIG NE ZAVARJ, MERT TUDTAM, HOGY MILYEN VAGY! ERRE MEG… WAAA!

-        Na, akkor nézzük a nekem szánt videót? – ültem vissza a helyemre.

-        Te most tereled a témát? – bámultak rám össezhúzott szemekkel.

-        Én? Pff… dehogy! Csak kíváncsi vagyok, hogy a rajongóim mit hoztak össze nekem – válaszoltam, mivel ez részben igaz is volt. Mondjuk tény és való, hogy védeni is akartam magam egy esetleges pletykától.

-        Na jó, akkor máshogy fogalmazok… - változott Coni hangja ördögivé. Súgott valamit Doninak, mire az bólintott. A következő pillantban, Haneul-t elhúzták tőlünk.  - …HA NEM MUTATOD MEG, HOGY KITŐL KAPTÁL ÜZENETET, AKKOR TÚSZUL EJTJÜK HANEUL-T!!!

-        MI VAN? – szálltunk le a székről egyszerre Rim-mel!

-        PONTOSAN! VAGY MEGMUTATOD, HOGY KITŐL KAPTÁL ÜZENETET VAGY HANEUL ÖRÖKRE  ITT MARAD!!! – kiáltozott Coni. Párat pislogtam, aztán… WTF?! ÉPP FORGATUNK,  EZEK MEG TÚSZEJTŐSDÍT JÁTSZANAK? A STAFFOSOK MEG ÚGY SEGÍTENEK, HOGY EFFEKETEKET VÁGNAK BE? TÉNYLEG? KOMOLYAN?

-        Azt hiszem, kicsit mostmár eltértünk Sissy szülinapjától! – vette át a szót Rim. – Mi lenne, ha ezen az egészen tovább lépnénk? Mintha meg sem történt volna?

-        CSAK SISSY-VEL TÁRGYALUNK! – ordítozott Doni. Kérlek istenem, mondd, hogy ez csak kandikamera.

-        MI, AZ, HOGY CSAK VELEM TÁRGYALTOK? – akadtam ki. – NEM AKAROM, HOGY CSAK VELEM TÁRGYALJATOK… SŐT, TÁRGYALNI SEM AKAROK.

-        ÜZENET MEGMONDÁSA VAGY HANEUL? – kérdezték.

-        UNNIE, SEGÍTSÉG! – rezelt be az említett.

-        BIZTOS VAN MÁS MEGOLDÁS IS! – próbálkozott Rim. – BESZÉLJÜK MEG NORMÁLISAN, FELNŐTT EMBEREK MÓDJÁRA! – ajánlotta. Jaj Rim… mindannyian tudjuk, hogy lehetetlent kérsz. Vagy mégsem? Az MC-k összenéztek, majd megint pusmogtak.

-        Oké, az ajánlatunk 5 KFC kosár az adás után – vigyorogtak.

-        MENNYI??!!

-        5! – kiáltották.

-        AZ TUDJÁTOK MILYEN DRÁGA? – akadtam ki én is. Attól, hogy idol vagyok, szeretnék spórolni!

-        FÚÚ ÉN IS AKAROK CSIRKÉT ENNI! – lelkesedett be Nara. Köszönjük, hogy ennyire érdekel Haneul sorsa.

-        UNNIE WAA, SZABADÍTS KI, TÚL KÖZEL VANNAK, BÜDÖS A SZÁJUK! – kapálódzott a maknae. Szegénykém!

-        HÉÉ! – kapták fel a fejüket az említetettek a sértésre… avagy az igazságra?

-        KÉRÜNK HOZZÁ MAJD FAGYIT IS? CSOKISAT LEHET? – gondolkozott tovább hangosan Nara. Tényleg Kwon Nara? Tényleg?

-        MOST KOMOLYAN BETETTÉTEK A HUNGER GAMES DALÁT? – lesett a staffosok irányába Rim felhábordottan.

-        OTT ÁRULNAK SÜLT SAJTOT? – fordult leaderünk felé Nara. Mi az a sült sajt?!

-        NA JO, ELÉG, MOST! – állt fel Jinah is, mire mindannyian elhallgattunk. Igen, az MC-k is. – Az istenit egy műsorban vagyunk, hello! Milyen példát mutattok ti a rajongóknak? – fordult felénk. – Itt ordítoztok, meg visitoztok, mint a hülyék. Úristen. – És az oppak? – siklott tovább a tekintete Coni-ra és Doni-ra – Ti milyen példát mutattok nekünk? Azt akarjátok megszivatni, akinek szülinapja van, komolyan? Ráadásul 5 KFC kosár? Mekkora hasat akartok ti? Nézzünk bele a Sissy unnie-nak szánt videóba, hogy ezt a gyerekes részt kilehessen vágni és helyette azt beletenni – zárta le az egészet másik rapperünk. Így hát végül az lett, amit mondott. Hiába, aki olyan ijesztő és tekintélyparancsoló, mint Jinah, arra mindenki hallgat. Úgyhogy, néztünk egy pár percet a nekem szánt videóból, majd az MC-k megkérték Rim-et, hogy búcsúzzon el. Ám ekkor jött a másik probléma… megint megszólalt a mobilom…  és ezúttal hívtak.

-        Úgy tűnik, hogy ma valaki nagyon kapós – méregetett Coni.

-        Csak a szülinapom miatt – legyintettem.

-        Nyugodtan megnézheted, hogy ki volt – szuggerált Doni.

-        Majd otthon – vigyorogtam győzelemittasan, ugyanis, már nem tudtak mit tenni. Be kellett fejezniük az adást, utána pedig átnézni az egészet és elmondani a staffosoknak, hogy mit és hogyan vágjanak össze.

-        Rendben, ha így akarod – vontak vállat, ám látszott rajtuk, hogy nem tetszik nekik a válaszom. Túl kíváncsiak voltak. – Akkor Rim, mielőtt még megint valami megzavarna minket – sandítottak rám – kérlek, búcsúzz el!

-        Oké – mosolygott leaderünk. – Ez volt a 2-dik alkalom, hogy itt voltunk és most is, mint februárban, nagyon élveztük az egész műsort! Köszönjük szépen a sok-sok pozitív visszajelzést az új számunkra és a rengeteg szeretet, amit kaptunk és kapunk tőletek nap, mint nap. Ti vagytok a legjobb rajongók világon! Kövessétek továbbra is a Weekly Idol-t valamint minket, a V-siont! Köszönjük, sziasztok!

-        Jaj, még kérhetnék egy pillanatot? – néztem a műsorvezeőkre, akik csak bólintottak.

-        Köszönöm szépen mindenkinek, aki videót küldött nekem! El sem tudjátok képzelni, hogy mennyire jól esik, ígérem, otthon megnézem az összeset! Ti vagytok a legeslegjobbak, és nagyon szeretlek titeket! – küldtem puszit a kamerába. – Valamint szeretném megköszönni az oppak fáradozását is. Köszönöm szépen, hogy ennyit tettetek értem! – öleltem meg őket ismét.

-        Ugyan Sissy, boldog születésnapot még egyszer! – mondták kedvesen. Szerintem már meg is feledkeztek az előbbi balhéról.

-        OKÉ, ENNYI! – kiabált be az egyik staffos. Mindenkinek megköszöntük és mindenki előtt meghajoltunk, ahogy azt illik, majd az öltöző felé vettük az irányt, hogy egy kicsit pihenjünk, ugyanis, még várt ránk egy interjú Myeong-donba és addig, mindenképp lazítani szerettünk volna.

***

- Remélem, hogy rendesen ki fogják vágni a telefonos részt... és remélem, hogy legközelebb nem leszel olyan idióta, hogy ne kapcsold ki a telefonodat ... főleg ilyen napokon ...  amikor Donival és Conival találkozunk ...és remélem azt is felfogtad, hogy  mennyire gáz volt ... - mormogta mellettem Rim.

- Öhm... ugye tudod, hogy én is itt vagyok? Egyébként meg örüljünk, hogy legalább a fényképes- Myungsoos-Rickys ügyre nem kérdeztek rá. Az sokkal cikibb lett volna.

- Na, ne mondd! - nézett rám szúrósan. - Ez így is borzasztó volt.

- Oké, felfogtam, jó? Nekem is tök gáz volt.

- Hm... ezzel egy csomó értékes időt elvesztegettünk, ami alatt lehettünk volna viccesek is akár és akkor több részt vágnának be. Ehelyett kivágják az egészet.

- Vagy ki is szúrhatnak velünk és adásba adják.

- NEEEEEE!!! - akadt ki Rim és térdre esve könyörgött az égnek és a földnek, hogy ne ez legyen a végzete.

- Hm ... hát igen, ez biznisz - bólogattam.

- Amúgy ki volt az? - állított meg hirtelen a folyosó közepén.

- Majd bent megnézem. Most még kicsit feldúlt vagyok, muszáj lenyugodnom.

- De nem! Most azonnal nézd meg!

- M-mi...?

- Úgy értem ... kiváncsi vagyok, ki volt az, hogy aztán megölhessem - nevetett fel ördögien barátnőm. Ööö... jó.

- Hát, aki rám írt az Woohyun volt.

- Valahogy ... valahogy gondoltam - grimaszolt Rim.

- És, aki felhívott az ... L.Joe… - nézegettem a mobilomat - L.JOE?! - ismételtem meg nevét bosszúsan.

- L.Joe? Pedig ő elvileg értelmes...

- Igen... na, majd hívjuk vissza az ... - mondtam, ám ekkor pittyegett egyet a telefonom. SMS-em érkezett - ...öltözőben

- Ki az?

- Woohyun. Megint.

- Mit ír?

- Ööö ... - a telefonomra egy újabb üzenet érkezett, rögtön mikor megnyitottam volna az előbbit. Ez is szintén Woohyuntól. Ez még nem, de az hogy ezt még vagy öt további SMS is követte, na ez már eléggé frusztrált - Túl sok ideje van.

- Jézusom, mit akar tőled?! Na, de mit mond?

- Jó, vágjunk bele. Hát... az első így szól: "BOLDOG SZÜLINAPOT CHOI SISSY! MINDIG MARADJ ILYEN VIDÁM, SZORGALMAS, TEHETSÉGES!  SZERETÜNK. ÜDV. SZEXI, JÓKÉPŰ, ARANYOS NAM WOOHYUN OPPÁD! *-*"

- Ööö ... csak a szokásos befejezés - nevetett Rim.

- Ezt küldte még a stúdióban - mondtam mosolyogva. Végülis ki nem lesz boldog attól, ha Woohyuntól kap szülinapi jókívánságokat? Csak rossz időben jelentkezett, ezért csak nem lehet rá megharagudni.

- Mi a kövi?

- A kövi üzenet meg ... "Ja kifelejtettem még, hogy helyes is vagyok ... upsz ^^" bocsi" - olvastam fel hangosan Rimnek, majd letaglózva bámultam magam elé - Hogy ... mi?

- HÁHÁHÁHÁ - bukott ki belőle a nevetés - Hallod, megbocsájtasz neki? Szegény megfeledkezett arról, hogy helyes!

- Na, maradj már. Folytassuk! - szorongattam meg a telefonomat és vettem egy nagy levegőt, majd felolvastam az maradékot barátnőmnek -

"Blublublugy *hal feeling*" (WTF?)

"Naaa, nem válaszolsz?! "

"Hallaaaaasz???? HÁLÓÓÓÓ!!! FÖLD HÍVJA SISSY-T!!! "

"Most komolyan nem válaszolsz az öreg haverodnak? Egy köszönöm a minimum -.-" "

"Hülyeséget írok nem is vagyok öreg. #YOUNG&WILD&FREE"

- Éés ennyi… - röhögtem fel hangosan, miután sikerült az öszes SMS-t elolvasnom. Megálltam a fejlődésben, gyerekek.

- Ez jól eldumálgat magában - állapította meg Rim. Ekkor újabb SMS-em érkezett. Mindketten kiváncsian néztük a képernyőt - Na mit mond?

- "Jól van. Most nagyot csalódtam benned!!! Azt hittem barátok vagyunk, de elárultál!!!"... Hogy mi a szösz?!

- Nem egyértelmű?! Elárultad!!! - bukott le a földre Rim.

- Várj, várj van még - néztem a telefonomat vigyorogva - "Tudod mit? Én sem válaszolok akkor neked!"

- Kérlek, ne válaszolj - kacagott Rim és szinte kitört belőle a sírás.

- Folytatom - már akkor nevettem mielőtt felolvastam volna, Rim meg a lábamba kapaszkodott, hogy véletlenül se dőljön el a folyosó közepén.

"Jól hallottad! Nem fogok válaszolni!"

...

"Nem te fogsz nem válaszolni, hanem én nem fogok válaszolni!"

...

"Megmondalak anyunak!!!"

- MI A MANÓ??? - viháncoltunk most már mindketten.

- ÉRTED, NEM ÉN NEM FOGOK VÁLASZOLNI! - magyaráztam félig fulladozva az akkor már teljesen kidőlt barátnőmnek.

- VIGYÁZZ MERT ANYUKÁJA VAN ÉS NEM FÉL HASZNÁLNI!!! - verte a földet csapatunk leadere. LEADERE.

- Jó, szegény válaszolok neki. Teljesen ki van borulva már, azt mondja, hogy én vagyok a leggonoszabb ember, akivel valaha találkozott. Ja és ez nem egy válasz volt, az ő meglátása szerint, hanem csak magában beszélt - értelmeztem az utolsó üzenetet - Szóval még mindig áll az üzlet, hogy nem válaszol.

- Válaszolj neki - bírkózta fel magát Rim, majd szemét törülgetve dőlt neki a falnak.

Mosolyogva írtam a válaszom Woohyunnak: "Forgattunk a Weekly Idolban, ezért nem tudtam válaszolni. Egyébként köszönöm szépen! J ". Csak pozitívan, végülis ki az, aki ennyi figyelmet szentelne rám, hogy fél percenként irogasson? Bár rám uszította az MC-ket szóval akár meg is ölhetném ezért.

Pár másodpercen belül megérkezett a válasz: "Ja jó. Akkor lehetünk barátok! *-* Üdv. Szexi Nam Woohyun oppád".

Ennyi?! A nagy dráma után?! Talán mégse kéne rá haragudnom.

- Na, most már menjünk, gyere! - ébresztett fel gondolataimból Rim, majd karjaimat kitépve húzott maga után izgatottan és szinte rohanva közelítettük meg az öltözőt. Ennyire kellene sietnünk? Az öltözőnk előtt hirtelen megállt - minek következtében, majdnem nekimentem az ajtónak - és bekopogott.

- Miért kopogsz a saját öltözőnk előtt? - vontam kérdőre. Válaszul csak megrázta a fejét és várt. Én már épp benyitottam volna, mikor az tök váratlanul kinyílt magától, mögüle pedig a maradék három V-Sion tag bújt elő hatalmas vigyorral az arcukon, hercegnős csákókkal a fejükön, kezükben egy kisebb csokitortát tartottak és közben a ’Happy Birthday’-t énekelték nekem, amihez Jinah trombitált. Megható volt ... vagyis lett volna ...

- HAPPY BIRTHDAY TO YOUUU! HAPPY BIRTHDAY TO YOUUU! HAPPY BIIIRTHDAY T ... jajj ... oh úristen - álltak meg hirtelen a dal közepén. A heves éneklésnek köszönhetően véletlenül elfújták a gyertyáimat. AZ ÉN GYERTYÁIMAT! Nem is ők lennének komolyan.

- O-oké, oké, semmi pánik. A főpróbának vége, most nyomassuk élőben! - találta fel magát Jinah.

- JAJJ NEEE! MOST MI LESZ?! ELRONTOTTUK!!!

- Csapó ... kettő! Ehehe ... - mentek vissza teljesen diszkréten az öltözőbe és ránk csapták az ajtót. Kérdőn néztem Rimre, ám azt hiszem nem tudott volna normális válasszal előrukkolni. Csak állt, kicsit kellemetlenül is érezte magát. Néha-néha rám mosolygott és szidta magában a többieket, hogy nem tudnak kicsit gyorsabban meggyújtani két darab gyertyát.

Nevetve vártam az akció fejleményeit. Legszívesebben berontottam volna és végigölelgettem volna mindenkit egyesével, hiszen annyira édesek voltak, hogy készültek nekem. De tudtam, hogy Rim nem engedné, mivel előre megtervezett forgatókönyvük volt és hagynom kellett, hogy megvalósítsák a tervüket, ezért csak kínosan álltam és vártam, hogy újból kijöjjenek és énekeljenek nekem.

- Happy birthday to you... happy birthday to you... happy birthday dear Sissy ... happy birthday to you - suttogták el ezúttal a nekem szánt dalt - fail - majd megtapsoltak.

- Úúú köszönöm lányok, annyira aranyosak vagytok! - mosolyogtam rájuk hálásan. Olyan boldog voltam.

- Na, gyerünk kívánj valamit! Aztán fújd el a gyertyákat!!! - mondták izgatottan én pedig behunytam a szemem és kívántam. A lányokra néztem, bólintottam egyet, majd elfújtam a gyertyáimat. Ám ekkor meglepő dolog történt! Ahogy kialudtak a lángok, a csajok fogták magukat és az egész tortát az arcomba dobták és elfutottak.

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ - lesokkolódva álltam az ajtóban és idiótán röhögve vártam, hogy az egész arcom lefagyjon. De a többiek ezzel mit sem törödve rohantak a telefonjukért, hogy megörökítsék művüket. Persze a menedzserünknek is ilyenkor kellett megjelennie, hogy közölje velünk, egy órán belül készüljünk el és kajáljunk is meg, majd megállapította, hogy úgy látszik nálam ez - habár kicsit gusztustalanul ugyan, de - már megtörtént. Végül mindannyian körbeálltak, menedzserünkkel együtt mindannyian készítettünk egy közös fotót a csokis arcommal és nevetve köszöntem meg nekik, hogy szántak rám egy kis időt így a zűrös napjaink közt is. Mondjuk menedzserünk csak a csokis tortát sajnálta... Szeretetem jeléül mindenkit végig akartam ölelgetni, de valamiért az összes jelöltem próbált elkerülni és erre mindenki furcsa kifogásokkal állt elő. Nara-nak például hirtelen hasmenéses lett, Haneul meg elvileg már egy hete meg van fázva, Jinah meg nyíltan megmondta, hogy nem áll jól a csokitorta a képemen.

- Na, akkor hívjuk vissza L.Joe-ékat! - lóbálta meg a telefonomat Rim.

- Okés - mentem hozzá vigyori arccal.

- Sőt, tudod mit? - húzogatta szemöldökét, majd egy újabb remek ötlettel állt elő - Videóhívás!!!

- Mi ... mi a...?! Ne ... nem, én ... csoki...

- Khm ... L.Joe? Ráértek? - köszönt bele a telefonba Rim még mielőtt bármit is tehettem volna ellene.

- Szia Rim! Igen, persze! - integetett L.Joe - Hallasz??? Hallaaaaasz?!

- Halló! Hallak! Te hallaaasz??? - kiabáltak egymásnak - Látsz?!

- Látlak - nevetett fel.

- Kívánj boldog szülinapot Sissy-nek! - fordította felém a telefonom képernyőjét, én meg ... hát ha már úgy se sikerül levakarnom magamról a krémet meg a sütit, YOLO módra átkaroltam Rimet, hogy mindketten benne legyünk a képben és vidáman visszaintegettem L.Joe-nak.

- Wazzup L.Joe, yo - pózoltam be és kaccsintottam rá amolyan kúlosan. Erre elröhögte magát. Aztán újra rám nézett, majd újból neki kezdett a vihogásnak

- Bo-boldog szülinapot! CsupaCsoki!  - préselte ki végül magából, de rám már nem volt képes visszanézni. Tündöklő fényem beragyogta az ő területüket is. Hiába a csokis profilomnak nem lehet ellenállni.

- L.Joe, kivel beszélsz? - hallottam meg távolból Niel hangját.

- Sissyékkel - válaszolt, aztán majdnem rám nézett, de még mielőtt megtette volna megrázta a fejét és eltátogott egy úristent.

- Hm? - hajolt be a képbe Niel, fején egy törülköző-turbánnal - Óó szia Sissy (?) - motyogta bizonytalanul, mire én bólintottam - És szia Rim!

- Szia - köszöntünk vidáman.

- Sissy, boldog szülinapot! Látom már ünnepeltetek! - köszöntött fel Niel is nevetve - Egyébként nézzétek, de jó turbánom van! Most mostam hajat. Jaj, nektek is menő csákótok van.

- Igen, igen. Az feltűnt - nevettett Rim.

- RIM? RIMMEL BESZÉLGETTEK? JÓL HALLOM? - lökte fel Nielt hirtelen a képbe berohanó Ricky, majd megállt, hogy rendbe tegye magát.

- Mi a ... úgy érted én, és CSAK én beszélek velük! Nem pedig MI! - szólt rájuk L.Joe és próbált mindenkit kitúrni a képből. Persze Ricky nem engedett.

- RIM NOONA! HOGY VAAAAAGY??? JÓL? KÉPZELD ÉN IS! SZERINTED BALRA VAGY JOBBRA FÉSÜLJEM A HAJAM? HERCEGNŐS CSÁKÓ!!! CSIPKERÓZSIKA A KERVENCEM!!!

- Ki az? Mi az? Kivel csevegtek? Miről beszélgettek? Várj, várj... cccsss... ccsss ... hadd találjam ki. Fogadok arról beszéltek, hogy ... ÉN MILYEN HELYES, SZEXI ÉS JÓ PASI VAGYOK, FŐLEG ÍGY ÖLTÖNYBEN ... Jajj már, elég a bókokból, még elpirulok. Hajjajj ... - hallottuk meg a háttérből Chunji hangját, majd mindannyian azzal a szokásos WTF fejjel bámultunk magunk elé.

- Nem... khm... nem rólad van szó - közölte Niel.

- Attól még helyes vagyok, szóval ennyit erről. Psszzt - csettintett maga előtt hármat, közben kicsavarta a nyakát. Psszzt neked!

- Neked is szia, Chunji - intettünk észrevétlenül.

- SISSY KÖSZÖNT NEKED, MAJOM! - ordított még vissza L.Joe Chunjinak.

- JAAAA, BOLDOG SZÜLINAPOOOOOT! - üvöltött vissza válaszként, mire muszáj volt elnevetnünk magunkat.

- NA, SZÓVAL NOONA! AKKOR A HAJAMMAL MI LEGYEN? JAJJ ÚRISTEN JAPÁNRÓL MÉG NEM IS MESÉLTEM! KÉPZELD TELE TÖMTEM MAGAM SUSHIVAL...

- Na, elég legyen Ricky, menj arréb... összenyomsz...

- Ki az? - jött be Changjo, aki épp fogat mosott. Gyorsan elszaladt, hogy kiköpjön minden felesleges dolgot a szájából, majd ugrándozva jött vissza - RIM NOONA! SZIA! MIZUU? NAHÁT KINGKONGGAL HAVERKODSZ?

- Én Sissy vagyok...

- ÚÚÚ HUMOROS KIS MAJOM - kösz Changjo. Kösz - EGYÉBKÉNT MIT CSINÁLTOK? JÓL VAGYTOK? AZ A WEEKLY IDOL ÖLTÖZŐJE? ETTETEK MÁR? MI LESZ MÉG MA NEKTEK? MI MOST ÉRTÜNK HAZA, SZERINTEM MA MÁR NEM LESZ SEMMI.

- Na, jó. Elég. Ez a beszélgetés eredetileg az enyém, szóval engedjetek ide. Az a sötét alak Rim mellett pedig Sissy. És adjátok vissza a telefonom! - szólt közbe L.Joe.

- AMÚGY NÉZZÉTEK MEG A SZEKRÉNY TETEJÉT! HA VAN OTT EGY TONHALAS SZENDVICS... AKKOR AZ AZ ENYÉM! MÉG MÚLTKOR HAGYTAM OTT - kuncogott Ricky - DE HA ÉHESEK VAGYTOK, NEKTEK ADOM! - ajánlotta fel nekünk igazán nagylelkűen.

- Húú ... miről van szó skacok? - szólalt meg Minsoo is, aki a bagázs mögött aludt a földön - Csak nem pizzát rendeltek?

- Noona, olyan jó volt Japánban. Rengeteg rajongónk volt ott és Kobe meg Tokió, mind csodálatosak. 

- Én Hawaii-sat kérnék ... - rendelt CAP pizzát ... tőlünk.

- ÚRISTEN NEM IS! - szólt kétségbeesetten Ricky – A TONHALAS SZENDVICSET A  MUSIC BANK ÖLTÖZŐJÉBEN HAGYTAM. WEEKLY IDOLNÁL MI IS VAN...?

- Vagy inkább margarita? Pizza....nyami...

- JAJJ IGEN! KUKORICA SALI! NÉZZÉTEK MEG, HOGY OTT VAN-E!

- I'M BEAUTIFUL - énekelgetett Chunji.

- NEKEM INKÁBB CSIRKÉT RENDELJETEK - kiáltott Niel.

- Na, jó, elég! - szedte el Rickyéktől L.Joe a telefont, majd nagyon morcosan nézett a fiúk felé - Hagyjuk őket pihenni!

- Jéé Sissy, tudtad, hogy csokis az arcod? - informált Ricky.

- Igen, én ... fúúúj Nara, te most végignyaltál az arcomon?!?! - bámultam Narát.

- Igen, miért? Finom. És ne hagyjuk már kárba veszni!

- Na, jó! Csak köszönjünk el tőlük – utasította őket L.Joe, majd szomorúan nézett felénk - Sajnálom, hogy ennyire leszívták az agyatokat. Csak szeretnénk a lehető legjobbakat kívánni neked szülinapod alkalmából. Maradj ilyen vidám és tehetséges és szeresd, amit csinálsz. Légy jó, egészséges, boldog!

- Óóó, köszönöm szépen. Kedvesek vagytok - hatódtam meg.

- DE OKOS MAJOM. TÖK SOKAT TUD BESZÉLNI! - igen, persze, én vagyok a majom!

- CHANGJO, EZ AZ ARCOMRA NYOMÓDOTT CSOKITORTA! NEM VAGYOK KINGKONG.

- Haha, még mindig vicces – tapsikolt. Nekem végem.

- Na, jó lányok, kicsit fáradtak vagyunk, szóval megyünk! Sziasztok! - köszönt el L.Joe és vele együtt mindenki integetett nekünk. Nagyot sóhajtottam.

- Hát ez vicces volt - mondta Rim.

- Kicsit furcsa...

- …de egyáltalán nem meglepő.

- Igazából tök normális - mosolyodtam el – Na, menjünk és készülődjünk. Van még fél óránk.

- Oké, gyere segítek leszedni a tortát - húzott el a mosdó iránya felé. Igazából már nem is zavart a maszat az arcomon. Csak örültem a fejemnek és belül pedig pörögtem. Nagyon jól indult a napom. A rajongóim felköszöntöttek, a barátaim írtak nekem, Jinah, Haneul, Nara és Rim külön is készültek nekem, Teen Toppal is sikerült hülyülnünk egy kicsit. Mindez a sok-sok szeretet, figyelmesség és az, amit most érzek leírhatatlan. Vagy minek is bonyolitsam, ha szimplán igazi boldogságról van szó? Tudni, hogy mások gondolnak rám. Hálás vagyok ezért. Na, jó, érzem, hogy túl sokat fogok vigyorogni az interjúnk alatt.

***

- OOOKÉ, AKKOR MOST MINDENKI MENJEN A SZOBÁJÁBA ÉS KÉSZÜLŐDJÖN! PONTOSAN 7-KOR INDULUNK. MA ESTE HATALMAS CSAJOS BULIT TARTUNK ÉS SOKAT FOGUNK HÍZNI, ÚGYHOGY ÚGY ÖLTÖZKÖDJETEK! NYOMÁS! - adta ki az utasításokat Rim, rögtön miután sikerült beesnünk a lakásba. Mindenki izgatottan sprintelt a szobájába, hogy felkészülhessen az estére, annak ellenére, hogy az indulásig még volt három óránk. Haneul előre lefoglalta a fürdőszobát, Jinah bezárkózott a szobájába, Nara pedig magához hűen bömböltette a zenét  ... az egész háznak. A készülődés magában egy izgi tevékenység szerintem - főleg ha buliról van szó és az a buli ráadásul az enyém -, de ő biztosította, hogy véletlenül se unatkozzunk. Mégpedig a ’Sexy and I know it’ féle számokkal. Az önbizalom a legfontosabb!!! Szóval ez történt velük. Ami minket illet, jól kihasználtuk azt a közel három óra szabadságunkat. Ez azt jelenti, hogy Rim berakott valami nyálas szappanoperát, amin igazából mindketten bőghettünk és vigasztalás gyanánt ölelgethettük egymást ... vagy a párnát ... vagy akármi mást, ami a kezünk ügyébe került. Az egyik ilyen az a laptopom volt és mivel ma volt a szülinapom, kiváncsian felnéztem a közösségi oldalaimra, hogy lássam mi történik. Hát őszintén szólva minden, amit láttam meglepett. Úgy értem, lehetek már vagy fél éve énekes, egyszerűen nem tudok ilyen gyorsan hozzászokni az új dolgokhoz. Twitteren rajongóim ezrei köszöntöttek fel engem szülinapom alkalmából, több nyelven is kiírták, hogy ’Boldog szülinpot’ és édes képeket - néhol pont, hogy a legrosszabbkor rólam készült fotókat - csatoltak a tweetjeikhez. De ez mind annyit jelent, hogy ezrek gondoltak rám a mai napon, ezrek vették a fáradtságot, hogy a legtökéletesebb üzenetet írják meg nekem - persze voltak elég viccesek is. Ne higgyétek, hogy nem olvasom el őket! - és ennyien is szeretnek engem a Földön, annak ellenére, hogy még soha nem találkoztam vagy beszéltem velük. A másik, aminek még nagyon örültem, hogy több idol is - például G.NA, F(x)-es Amber vagy MBLAQ-es Mir - írt nekem, talán csak egy-egy sorocskát vagy hosszabb jókívánságokat, de én mindennek örültem és mindegyiknek hálás voltam, ugyanis ők mind sunbaek és ha egy ilyen kis kezdő rookiera egyáltalán gondolnak, sőt írnak is, szerintem hatalmas megtiszteltetés az én számomra.

- RimRimRimRimRimRim! - ütögettem meg a vállát - Nézd mennyien írtak rám! Nézd ... né...

- HOGY TEHETTED EZT FERNANDÓVAL, MÉGIS HOGY?! - akadt ki barátnőm.

- Ö...

- KÁRMEN, BENNED BÍZTAM A LEGJOBBAN, DE KIDERÜLT, HOGY TE IS CSAK EGY VAGY A SOK KÖZÜL. MIÉRT NEM VESZI MÁR ÉSZRE FRANCESCA SZERELMÉT? EHELYETT AZ A KÁRMEN KEZDETT KI VELE!

- I ... khm ... igen... - bocsánat, kicsit eltértem a témától.

Ami igazán számít, az az, hogy a lehető legtöbb embernek visszaírtam és megköszöntem kedvességüket - ebbe beleértve a rajongóimat is, habár nagyon sajnálom, hogy nem tudok személyesen mindenkinek visszaírni. És ezt nem csak úgy mondom, bunkóságnak tartom, ha egyszer valaki ír nekem és én nem reagálok, mintha semmibe venném őt. Ezért is döntöttem el végül, hogy egy külön tweetben is megköszönöm mindenkinek a jókívánságokat, a támogatást és a szeretetet.

Nagyon boldog voltam, amiatt is, hogy LINE-on is sokan írtak nekem. Kicsit ugyan sajnáltam, hogy nem tudtam ezeket azonnal megnézni napközben, hogy tudjak rájuk azonnal válaszolni. Persze ez is elég nehéz lett volna, mivel mindenki különböző időpontokban írt és nekünk is rengeteg dolgunk volt, ugyanúgy, mint nekik. Ezért tudom csak most otthon ezeket megnézni.

Annyira boldog voltam, mikor megláttam Soojung - az  F(x)-es Krystal - és Sulli üzeneteit a telefonomon, ugyanis velük az idők során nagyon jóba lettem. Mindketten csupa aranyos dolgokat írtak nekem, megtelve belső viccekkel és az üzenetek végén küldtek nekem aranyos pandás képeket. Talán ... túl sokszor említettem, hogy szeretem a pandákat?

JiEun (Secret) unnie üzenete az egyik legszebb volt a többi közül, ugyanis megemlítette, hogy az egyik legkedvesebb dongsaengjének tart és, hogy egyszer majd meghív egy bubble tea-re! Most komolyan kérdezem, kell ennél több? Lehet valaki még ennél is nagylelkűbb?

Mindenesetre a sok-sok aranyos és kedves üzenetek mellett - amiket a EXID tagjai, Ailee, Key, Dongwoon és még sokan mások küldtek nekem - voltak kicsivel furcsább, kiábrándítóbb dolgok is amiket kaptam. Talán nem is konkrétan a szülinapom alkalmából írtak rám, hanem csak úgy megszokásból, de ez talán a legkiábrándítóbb része az egésznek. A másik, hogy válaszolnom is kellett ezekre.

Mindannyian tudjuk kikről van szó, és mindannyian átérezzük a nehézségeimet.

A reggeli incidenset követően, talán nem lesz meglepő, ha azt mondom, hogy az Infinite-sek egytől egyig őrültek és idővel majd csak még hülyébbek lesznek.

Kezdem a legjobb haveromtól, Dongwootól, aki már reggel ötkor írt. És egyébként nagyon kedvesen felköszöntött, csak hát... ugye ... Ő Dongwoo. Probléma megmagyarázva.

"Szia Sissy! Boldog szülinapot! ^^ Hát végre a 19. életévedet is betöltötted. Kívánom neked, hogy mindig legyél pozitív, mosolyogj sokat és mindig legyél egészséges  Ez alkalommal szeretném neked elmondani, hogy nagyon boldog vagyok, hogy az egyik legjobb barátom vagy, hogy neked mindent megoszthatok, és teljesen olyan vagy, mint én csajba. Köszönöm, hogy itt voltál mellettem, csakúgy mint a többi csapattársam és, hogy ennyire meg tudok benned bízni, ahogy te is bennem - remélem. Szóval, mint mondtam maradj olyan, amilyen vagy és nem utolsó sorban sok szerencsét Myungsoonál! :) :) :)"

Igen, ez egy igazán megható üzenet volt tőle. Az utolsó sor, azt hiszem azt bizonyítja mennyire is kerültünk közel egymáshoz és minden, ami előtte volt, az szintén igaz az én részemről. Hogy ő egy olyan fiú volt, akinek simán megoszthattam mindent és, aki végig támogatott engem és minket, amióta csak ismerjük egymást.

Mondom, ez szép és jó meg minden, de mivel ő Dongwoo, kihagyhatatlan volt, hogy az üzenet mellé még csatoljon nekem egy olyan videót, amiben EGY VÍZILÓ ÉNEKLI A HAPPY BIRTHDAY - T! ÉS MÉG TÁNCOL IS!

Kiégtem. Hosszú, hosszú sorokban írtam neki vissza, hogy én is szintén örülök, hogy a barátom, aztán még hosszabban dicsérgettem a vízilós klippet. Hadd örüljön.

Sungjong is írt nekem, még interjúnk alatt, egy üzenetet, ami ... amiben igazából csak hozza a szokásos formáját. De szintén kedves és ... én értékelem a  figyelmességét.

"Sissy! 19 éves lettél! Kívánom, hogy legyél szebb és még szebb az évek során! De tudd meg, hogy ezért áldozni kell! Ne hidd, hogy ez csupa móka meg kacagás, mert nem az! Öregszel, úgyhogy nagyon vigyázz a ráncaidra!  Nagyon gonosz lények, szóval mindenképp használj sok-sok ránctalanító krémet. Ha végképp kétségbeesnél ezzel kapcsolatban, bármikor hívhatsz, én csak a legjobbakat használom. ;)

És persze boldog szülinapot :) :)

Sungjong

ui.: lehetsz szép, de azért nálam szebb ne legyél"

Szóval ránc. Értem. Ránc. Minnél többet mondom ki ezt a szót, annál értelmetlenebbé válik. Na, mindegy, köszönet Sungjong a tanácsaidért!

Sungyeol is még reggel írt nekem, kicsivel később, mint Dongwoo. Vele ritkán irogatok, és ilyenkor mindig nagyon abszurdak a beszélgetéseink. Volt egy olyan megérzésem, hogy inkább Narával tartja a kapcsolatot, mindenesetre most így megtudtam róla, hogy egy igazi művészlélek és egy igazán romantikus ember!

"Sissy! Írtam neked egy verset!

A rózsa vörös

Az ibolya kék

A napraforgó sárga

A hóvirág fehér

A viola lila

A lótusz rózsaszín

A pipacs piros

Milyen?? Tetszik?^^ Kkkk

Bennem egy költő veszett el! ^^ kkkk"

17 perc múlva... Sungyeoltól:

"JAAJ TÉNYLEG, NEKED MA VAN A SZÜLINAPOD! HÚÚÚ DE JÓ! BOLDOG SZÜLINAPOT! :))))) ÍRTAM ELŐBB EGY VERSET, OLVASD EL!"

Szóval igen. Öhm. A vers ... a vers ...  egy igazán egyedi stílust testesített meg, egy még kevésszer alkalmazott megoldást használva egy ember érzéseinek kifejtésére, amit Sungyeol tökéletesen írt meg.

Kit áltatok gőzöm sincs mi járt a fejében, mikor ezt megírta nekem, de nem komplett az egészen biztos. Dehát nekem írta, szóval nekem mindenhogy tetszik! Igen. Na, akkor lépjünk is tovább!

Az előbb említettem, hogy az Infinite tagok egytől egyig idióták. A következő két esetben talán kicsit túloztam, sőt. A banda egyes számú normálisa, Hoya szimplán csak felköszöntött, mint ahogy azt normális emberek tennék. Ő menő volt. Egyszerűen csak annak született, nem úgy mint egyesek, ugye.

"Boldog szülinapot, nagylány! :) :) ;) ;)”

  

A banda másodszámú normálisa, pedig Myungsoo volt.

Nem extrázta túl, nem küldött nekem vízilovas videókat, szépségi tanácsokat, verseket.

"Sissy, Boldog szülinapot! :)" - írta csupán, de ami a legszebb, azon kívűl, hogy egyáltalán gondolt rám ÉLETEM SÖTÉT HERCEGE, saját maga által készített fotókat küldött nekem, amin egy-egy torta, lufik vagy gyertyák voltak. Talán élete eddigi szülinapjairól készült fotókat osztott meg velem, de ezek mind azonnal megmosolyogtattak. Az én tortám is szép volt, mielőtt rám kenődött volna.

Egyébként Sunggyuval most beszélgetek. Ő az Infinite leadere. A leader. Nem tudom, hogy ezt leírjam-e ide. Dehát mindenkinek az imidzsét leromboltam már, szóval Sunggyut sem fogom kihagyni. Leader...

"BOLDOG SZÜLINAPOT! BOLDOG SZÜLINAPOT! BOLDOG SZÜLINAPOT SISSY! BOLDOG SZÜLINAPOOOOOT! :) :)

Szóval 19 éves lettél, jól gondolom?  Milyen gyorsan múlik az idő, mindjárt sírok T^T Na de remélem, hogy mindig ilyen kis vidám legyél, hogy még sok mindent elérj az életedben, sose adj fel semmit, és mi mindig támogatni fogunk  Fighting! :) :)"

"Köszönöm szépen :)  " - válaszolok neki.

"Mit is? :O"

"Hát, hogy írtál nekem a szülinapom miatt.  Nagyon jól esik :)"

"Ja, szülinapod van? :O De jó! :D Boldog szülinapot! :)"

"Ö... dehát az előbb köszöntöttél fel!!! ._____."

"Igen? XDXDD Nahát tényleg, ehehe igazad van. :D  A memóriám sajnos már nem a régi ^^" " - válaszolt nekem. Talán erre értette Sungjong azt, hogy öregszem?

"Most ezt úgy mondtad, mintha 60 éves lennél..."

"Miért, hány éves is vagyok? XDD De most mennünk kell, bocsi. Később beszélünk! Szia :) "

"Szia! :D" - köszöntem el végül. Egyébként említettem már, hogy ő az Infinite leadere?

Szóval ezek lettek volna az Infinite-től kapott üzeneteim. Nos, egyrészt örülök, hogy gondoltam rám és írtak nekem, másrészt Rimnek is megmutattam az írásaikat, aki hisztérikus röhögésbe kezdett. És ezt a két és fél órát végig kacarásztuk a fiúk miatt. Többször is gratulált nekem, hogy sikerült kifognom a legértelmesebb barátokat.

Mindenesetre én - nem tudom mennyire látszik meg, de - hihetetlenül örülök minden egyes betűnek, minden egyes üzenetnek, amit kaptam a mai napon, függetlenül a  küldőtől.

LINE-on mindenkinek visszaírtam, mert ők voltak azok, akik a barátaimmá váltak, annak ellenére, hogy nagy ritkán tudunk csak találkozni, akkor is csak egy-egy percre, elértem náluk, hogy emlékezzenek rám és írjanak nekem, ők pedig elérték nálam, hogy hosszú ideig határtalan boldogságban érezhessem magam. Nevetés közben is kicsordult a könnyem, ami határozottan nem a kacagás miatt volt, hanem a meghatódottságtól. Hogy én sokak életében játszok szerepet, mint egy barát.

Hát igen. Nem tudom átérzitek-e a boldogságom, de én emiatt sok ideig csak rózsaszínben láttam a világot és nem bírtam rávenni magam, hogy elkezdjek készülődni az estére. Persze Rim mellett, nem volt sok választásom, csipkednem kellett magam, ha azt akartam, hogy ne késsünk el és ne kapjak egy jókora letolást leaderünktől.

Már régen voltunk étteremben, ezért erre az alkalomra mindannyian kicsit jobban kicsíptük magunkat. Persze mindenki csak a saját stílusában.

Rim például kiválasztotta az egyik szerintem legszexisebb ruháját. Elől rövid, combig, hátul viszont bokáig érő bézs lila színű ruha volt, amit csupán egy öv egészített ki. Egyszerű mégis nagyszerű. Az olyan ruhák a legszexisebbek, amik épphogy nem mutatnak meg semmit, ezzel kíváncsivá téve a másikat. Ez pont egy ilyen darab volt, amit egy igazán stílusos fehér lábbelivel és sok-sok karpereccel tett érdekesebbé.

Én Rimnél sokkal többet gondolkoztam a szerkómon. Szerettem volna mindenben biztosra menni, pedig az enyém egy sokkal megszokottabb szerelés volt. Sima, egyszerű fehér felső egy türkiz zöld szoknyával. Minden más pedig bézs színű vagy fehér volt. Én teljesen elégedett voltam mindkettővel, főleg úgy, hogy ezt a magassarkúmat még nagyon kevésszer használhattam, most pedig pont passzolt mindenhez. Hát akkor ennyit a Rim-Sissy szoba lakóiról.

Mikor mi ketten teljesen elkészültünk - beleértve a sminket, a ruhát - és már a tűrhető kategóriába soroltuk magunkat, kicsit benéztünk a többiekhez is.

- Bejöhetünk? - kopogtunk be Haneul és Jinah szobájába.

- Gyertek! - válaszolt Jinah izgatottan. Mikor beléptünk már mindketten teljes felszerelésben ültek az ágyon. Jinah épp Haneult szépítgette, valószínűleg, ezért is volt ennyire izgatott.

- Jaaajj nagyon szép leszel, Haneul! - dicsérte meg őt Rim.

- Igen? Ha már Jinah unnieról van szó, nem lehet benne csalódni - mosolyodott el.

- Egyébként honnan van ez a ruha? - kérdeztem Haneultól - Még nem láttam rajtad. Új?

Egy igazán Haneul stílusú földig érő ruháról volt szó, aminek a háta ki volt egy kicsit vágva. Gyönyörű volt. Az egész fehér alapú, de felül csípőig, és az alsó része virágokkal és repülő lepkékkel volt díszítve. Ez amolyan 'Természetes szépség vagyok' üzenetű, mégis teljesen szerény öltözék. Ezt kifejezetten Haneulra szabták. Ráadásul ebben kicsit felnőttesebbnek is tűnt.

- Hát, mondhatni. Még valamikor anyutól kaptam, de nem volt még alkalmam felvenni. Most pedig szülinapod van, szóval ki nem hagyhatom!

- Áh micsoda megtiszteltetés. Nagyon csinos - mosolyogtam.

- Jinah, téged is megcsodálhatnánk? - kérte Rim.

- Khm - köszörülte meg torkát csapatunk főrappere, gondosan elrakta kezében tartott szemceruzáját, majd felállt és intett nekünk, hogy üljünk le. A következő pillanatban pedig mintha csak egy divatbemutatón lenne megtett öt kört a szobában, és amikor csak elénk ért megállt, bepózolt és megpördült. Mindeközben a háttérben a Himnusz szólt (köszönjük Nara, zseniális DJ lennél!).

- Na? - kérdezte végül a modellünk. Mi hatalmas tapssal ajándékoztuk meg őt.

- Bravo!!! Gyönyörű volt!!! - kiáltoztunk vidáman.

Ami igaz, az igaz. Jinahnak tényleg van stílusa. Egy khaki színű nadrághoz társított olyan felsőt, ami igazából a kéktől a bordóig terjedő színpalettáról minden színt tartalmazott. Csuklóján egy karóra volt, táskája szintén barnás színű és az egészből a fehér lábbelije tűnt ki a legjobban. Magabiztos és önbizalomtól sugárzó öltözék és női személyiség. Olyan büszke vagyok rá! Még csak 18 és olyan érett.

- Na jó, folytassátok a munkát. Meglátogatom Narát. Kivi vagyok, mit vett fel - indultam az ajtó felé.

- Várj meeeg - kiáltott utánam Rim, majd együtt mentünk át a másik szobába.

Belülről bömbölt egy JeyLo szám, előre befogtuk a fülünket, hogy ne süketüljünk meg a hirtelen ért hang támadástól. Nagy levegőt vettünk majd egyszerre rontottunk be Narához. A kopogást hanyagoltuk, mivel meg se hallaná.

Bent aztán a lehető legmeglepőbb dolog fogadott minket. Hiába, hogy már egy ideje együtt élünk, ez a lány tele van meglepetésekkel. Dióhéjban annyi, hogy ... aludt. Nem érdekelte, hogy 15 perc múlva indulunk és, hogy nem fogunk rá várni, mert az én szülinapomon nem engedem, hogy akár egy percet is elvesztegessünk! Ja és ha nem említettem volna full pizsamában volt!?

Belőlem idegbeteg állatt lett. Rimmel kikapcsoltattam a zenét, felpattantam az ágyára és a lehető leghangosabban beleordítottam a fülébe.

- KWON NARA, MÉGIS MIT KÉPZELSZ MIT CSINÁLSZ?! HOGY BÍRSZ ILYENKOR IS ALUDNI?! - püföltem egy párnával.

- Ha? ... Ja igen ... Duplasajtos hamburger... - válaszolt. Mi a szösz?!

- Kelj már fel az istenit, Nara!!! Miért nem vagy még átöltözve??? - akadtam ki.

- Mi? - kelt fel kómásan - Ja, szia Sissy!

- Ne játszd itt a hülyét! KELJ FEL DE AZONNAL! - rángattam meg, hogy megbizonyosodjak arról, nem fog a következő pillanatban, mikor elfordulok, visszaaludni.

- Jó, jó. Fent vagyok már. Na, indulunk? - kérdezte ártatlanul.

- Hogy mi?

- Azt kérdeztem, hogy indulhatunk-e már. Végig rátok vártam.

- Állj! Még át se öltöztél - közölte Rim.

- Miről beszélsz? Én készen vagyok - nevetett Nara.

- Pizsamában vagy az istenit!!!

- Miért, szerintetek nem jó? A zebrás a kedvencem - nézegette pólóját - De ha nem tetszik,  felvehetem a dínósat is...

- Nara. Figyelj. Koncentrálj! Nézz a szemembe! Tudod, hogy étterembe megyünk, ugye? - kérdeztem.

- Aha, dehát úgyis csak magunk leszünk. Ez a legkényelmesebb cuccom. Én ... szeretem a pizsamámat! És senki nem fog tőle megfosztani!!! - dramatizált.

- NEM FOGOD FEL, HOGY SENKI NEM MEGY PIZSAMÁBAN ÉTTEREMBE? - fel se fogom, hogy mit mondtam - Rim! Keress neki valami elviselhető göncöt!

- Nem!!! Nem akarok!

- Akkor nem viszünk magunkkal. És nem kapsz kaját sem! - fenyegetőzött Rim.

- De ... olyan gonoszak vagytok!

- Tessék itt egy farmer - dobott az ágyra  egy nadrágot Rim.

- Azért a zebrás pólómat megtarthatom??? - kérdezte reménnyel teli hangon Nara.

- NEM! - vágtuk rá egyszerre.

- Naaa... Akkor legalább hadd tartsam meg a zebra imidzsem - kérte. Mi a...

- Hogyan?

- Kiveszed nekem a csíkos felsőmet?

Hát igen. Ennek a beszélgetésnek köszönhetően néz ki Nara úgy, ahogy. Fekete-fehér csíkos felsője és kék farmere mellett volt egy barna öve, fekete kalapja és fekete cipője is. Azt hiszem neki is megvan a saját stílusa, amiért én őt csak csodálni tudom. Persze rajtunk kívűl senki nem tudja, hogy az ő koncepciója egy zebrás pizsamából indult ki, és ez a legkiábrándítóbb része a történetnek.

Habár 10 perccel később tudtunk csak elindulni, mert ennyi időbe tellett, hogy rávegyük Narát arra, hogy átöltözzön, azt hiszem mindannyian csodálatos munkát végeztünk.

Magabiztosan lépkedtünk ki Rim kocsijához és megcéloztuk a Seoul House-t. Alig vártam már, hogy végre újra betehessem a lábam a kedvenc éttermembe, ahova csupa értékes emlék fűződik. No meg persze a kajáknak senki sem tudna nemet mondani. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint Nara és Haneul folyamatos áradozása az ételeket illető terveikről. Határtalan örömömre már csak az segített rá még jobban, hogy Hanbyultól is kaptam útközben egy SMS-t : "Legyetek óvatosak! Boldog Szülinapot Sissy! Jó szórakozást! Szeretünk! J J J Üdv. LedApple". Ahh... tökéletes estének nézünk elébe.

***

Rim POV:

15 perc elteltével meg is érkeztünk úticélunkhoz, a Seoul House-hoz. Tudjátok, nem véletlenül választottuk ezt a helyet. Gyakran jártunk ide a gyakornoki éveink alatt, ugyanis akkor ez még csak egy olcsó, családias bisztro volt, nem egy elegáns és elit étterem, mint ma. Egyedül 2 dolog nem változott: a vendéglő kinézete és a személyzete. A zöld pázsiton, kövekkel kirakott út vezetett az étteremhez, ami kívűlről barack színű volt illetve színes izzósorral díszített. A füvön, az egyik oldalon egy kisebbb szökőkút állt, a másikon pedig egy fa, amiről cetlik lógtak le - amik cérnára voltak fűzve - előtte meg egy asztal, amin az üres papírfecnik sorakoztak. Hogy miért? A vendégek így fejthették ki a véleményüket a helyről. Szerintem ez nagyon ötletes és egyedi volt. Belülről pedig még jobban nézett ki az egész. 2 emeletes volt. Mindkét szinten krémszínűek voltak a falak, melyeket tájképek borítottak, míg a bútorok és az evőeszközök kávészínben pompáztak. A sarokban állt egy kandalló is, ami télen kíváló szolgálatot tett. A pincérnők, pincérek kedvesek a szakácsnők és szakácsok gyorsak, az étel illetve a kiszolgálás pedig elsőosztályú volt, csak úgy, mint maga a hely. A legjobb talán mégis a kilátás volt, mivel a hatalmas ablakok, a gyönyörű Han folyóra néztek. Emlékszem, annak idején, pont emiatt szerettük meg ezt a vendéglőt. Mert olyan panorámát nyújtott, amit nem sok tudott... és ugyan már nem járunk ide vissza gyakran, hiszen- ahogy Sissy is mondta - költséges és zsúfolt, mindig kedves emlékek fognak fűzni a Seoul House-hoz, a helyhez, ahol régen órákig el tudtunk ücsörögni, beszélgetni, hülyéskedni vagy csupán, a fantasztikus látképet élvezni.

- Jó estét hölgyeim! - köszöntött minket Junghee, már messziről mosolyogva. Tudniillik, hogy ő egyike azoknak, akik a legrégebb óta dolgoznak itt. Na, meg az is, akivel a legjobb kapcsolatot is ápoljuk. Hihetetlenül aranyos fickó. Ja, igen, jóval idősebb, mint mi, de ettől függetlenül, tényleg rém rendes. Ő tőle származott az az ötlet is, hogy a normális bejárat helyett, használjuk a hátsó ajtót, annak érdekében, hogy mindenképp elkerüljük a feltűnést. - Először is, boldog szülinapot nagylány! - ölelte meg Sissy-t, amolyan " Annyira hamar megnőnek" stílusban. - Másodszor pedig, erre tessék - intett, majd mi, mint csak a kisangyalok, követtük őt. - Az étel egyébként nemsokára kész lesz - mondta, mire mindannyian egyszerre megtorpantunk.

- De hát még nem is rendeltünk - nézett rá hitetlenkedve Jinah.

- A vendégek viszont már igen.

- A... vendégek... ? - ízlelgettem a szavakat furcsán. Akárhogy is kutakodtam az emlékeim között, nem rémlett, hogy bárkit is meghívtunk volna. Legalábbis én. Még csak meg sem említettem senkinek, hogy este ünnepelni fogunk. Jó, egyedül a sminkesünk kutyáinak. Ha ők várnak minket fent, akkor okosabbak, mint hittem.

- Igen. Rádáasul elég sok mindent.

- Oppa, a nevüket esetleg nem tudod? - tudakolta Jinah kíváncsian.

- Nem - rázta meg a fejét.

- Unnie, mi van ha őrült saesangokat engedett az emeletre? - rángatta a karom Haneul pánikolva.

- Jaj, nyugalom - csendesítette el maknaenkat Junghee. - Bizonyították, hogy tényleg ismernek titeket. Ellenben ennél többet nem mondhatok - sejtelmeskedett. Így csak csendben mentünk utána. Amikor végre valahára a lépcsőhőz értünk, mit sem törődve azzal, hogy mi most tulajdonképpen úrihölgyek vagyunk szép ruhában, sebesen felszaladtunk az emeletre.

- Látom, már mindent tudtok, szóval majd csak akkor jövök, ha kész az étel! - kiáltott utánunk. Szegény, sajnos már nemigen kapott választ, ugyanis addigra, túlságosan lefoglalt minket az, ami a szemünk elé tárult. Nem akárkik vártak bennünket. Az Infinite és a Teen Top tagjai álltak előttünk, teljes életnagyságban, vidám mosollyal az arcukon, két csodaszép tortával a kezükben. Nem tudtam mit reagálni, ahogy a többiek sem. Hiszen olyan rég láttuk őket így szemtől szemben. Az Infinite-s fiúk non-stop készülődtek az új számukra, gyakoroltak rá 1000-rel, a Teen Top-os srácok pedig ugyebár turnén voltak... és annak ellenére, hogy mindkét csapattal tartottuk a kapcsolatot telefonon keresztül, nagyon hiányzott az, hogy úgy legyünk együtt, mint például most itt.

- Rim, te hívtad meg őket? És ha igen, akkor miért? Azt hittem, hogy ez csak csajos buli lesz. Mit keresnek itt? - mérgelődőtt mellettem Jinah. Felelni szerettem volna neki, de egyszerűen nem ment. A gondolataim már réges-régen Chunji körül jártak. 200 tőle kapott videóüzenet sem tudta volna elérni azt, amit akkor éreztem. Boldog voltam, hogy végre a közelemben van. - Figyelsz rám Rim? - bökött meg Jinah türtelmetlenül.

- Aha, persze... - ráztam meg a fejem. - ... és nem tudom - fordultam felé, majd gyorsan vissza, Chunjihoz. Jól tettem. Pont elkaptam a tekintetét. Mosolyogva intett egyet, majd rám kacsintott. Azt hiszem, egy kicsit... nagyon elpirultam. Ez a fiú... miért van rám ilyen nagy hatással? Miért keletkezik, akár csak egyetlen egy mosolyától is több 1000 pillangó a hasamban? Ahh...

Sissy POV:

- MEGLEPETÉS! - kiáltottak fel vidáman az Infinite és a Teen Top tagjai. Bizony, az Infinite és a Teen Top tagjai. Ennek tudatában, lelkemet akaratlanul is jóleső érzés öntötte el, szívem pedig csak úgy repesett az örömtől. Azt hiszem, meghatódtam. Bár fogalmam sem volt arról, hogy hol, mikor és hogyan szereztek tudomást erről az egészről - és ahogy elnéztem, Riméknek is új volt a helyzet - nem nagyon zavart a dolog. Sőt, épp ellenkezőleg. Gondoljatok bele. Annak ellenére, hogy a Teen Top-sok csupán tegnap jöttek haza a turnéról és, hogy az Infinite-sek megállás nélkül gyakoroltak a nap 24 órájában, készültek a születésnapomra. Legszívesebben mindegyiket megszorongattam volna, egytől-egyig, de talán a legjobban mégis Myungsoo-t. Az oka? Nem is tudom... talán, hogy pont ő fogta a meseszép tortám, amit a tegnapi képekből ítélve valószínüleg ők csináltak? Vagy talán azért, ahogy rám mosolygott és azt tátogta, hogy 'Boldog szülinapot'? Vagy talán csak amiatt, hogy ő maga is ott volt? Passz...

- Fiúk... - suttogtam meghatódottan. - Nagyon köszö...

- A-a, még ne mondj semmit. - állított meg L.Joe, majd előhalászott a zsebéből egy öngyűjtót, és mindkét tortán meggyújtotta a gyertyákat. - 1, 2, 3 ÉS... HAPPY BIRTHDAY TO YOU, HAPPY BIRTHDAY TO YOU... - kezdték el énekelni mindannyian a 'Happy Birthday'-t. Vannak az életben olyan pillanatok, amiket nem lehet szavakba önteni... nos, ez is egy ilyen volt. Hiszen ott álltak, vidáman énekelve... és, ami a legjobb, hogy ez csak nekem szólt. Miattam vették a fáradságot és jöttek el ide... meglepni... engem meglepni. Éreztem, hogy egy könnycsepp folyik végig az arcomon. Ám mielőtt még több követte volna, Myungsoo mellém lépett és a szabad kezével átkarolt. Az az érzés bennem... több volt, mint amit eltudtam viselni. Megborzongtam, ahogy finom és puha tenyere csupasz vállamat érintette. Közelségétől és bódító illatától, a pillangók is elkezdtek éledezni a hasamban. A mosolyától pedig, egyszerűen elvesztem.

- Héé, a nagylányok nem sírnak. Úgyhogy te se tedd. - mosolygott kedvesen. - Inkább kívánj valamit és fújd el a gyertyákat. - mondta, majd magunkhoz intette a többieket is. Így már két torta volt előttem, meg mindenki más, aki várta, hogy cselekedjek. Én viszont még mindig sokkban voltam... és ebben a legnagyobb szerepet a továbbra is engem átkaroló Myungsoo játszotta. Rim se segített sokat... hiába jeleztem neki telepatikus energiával, hogy 'Úristen, Rim segíts, azt hiszem mindjárt elájulok, TÚL KÖZEL VAN HOZZÁM ÉS TÚL JÓ ILLATA VAN ÉS TÚL SZÉP A MOSOLYA ÉS TÚL HELYES ÉS ELKÉNE FÚJNOM A GYERTYÁKAT, MERT MINDENKI ERRE VÁR DE Ő MEG ANNYIRA AKSNKNCKVNNBN!', észre se vett. Vagyis ő úgy reagált erre, hogy sehogysem... UGYANIS ROHADTUL CHUNJIT BÁMULTA ÉS FIGYELEMRE SEM MÉLTATOTT. Mindegy, Sissy, semmi pánik... semmi pánik. - Ugye tudod, hogy ezek a tieid? - suttogott fülembe, közel hajolva Myungsoo, gondolom arra utalva, hogy ideje lenne csinálnom valamit. Kirázott a hideg és... VISSZAJÖTT A PÁNIKOM!

- Persze - motyogtam félénken, majd behunytam a szemeimet. Kívántam, vettem egy mély levegőt és elfújtam a gyertyákat.

- HURRÁ! - tapsikolt mindenki, mire elnevettem magam. A következő percek azzal teltek el, hogy üvödözöltük, megöleltük egymást illetve azzal, hogy a fiúk meséltek. Myungsooék a sok gyakorlásról, L.Joe-k pedig a turnéról. Figyelmesen hallgattuk őket... kivéve egy embert, aki hangott is adott nemtetszésének... és ez Jinah lenne.

- Oké, nem szeretnék megzavarni semmit... DE MÉGIS HONNAN TUDTATOK ARRÓL, HOGY MA ESTE IDE JÖVÜNK? KOMOLYAN, EZ CSAK ENGEM FOGLALKOZTAT? HISZEN, NEM MONDTUK EL SENKINEK, UGYE? - sandított ránk rapperünk, mire megráztuk a fejünket. - AKKOR MEG? MÉGIS HOGYAN?

- Biztosak vagytok ti abban, hogy semelyikőtök sem mondta el nekünk? - vigyorogtak.

- Rim vagy Sissy... miért mondtátok el nekik? Azt hittem, hogy egyszer, végre valahára, tudunk majd nélkülük bulizni. Erre meg...

- De hát nem én voltam! - kértem ki magamnak.

- És nem is én - mondta Rim.

- Akkor... NARA, HANEUL, UGYE NEM? MELYIKŐTÖK VOLT AZ? - fordult feléjük eszelős tekintettel Jinah.

- Hát... izé... - dadogott a maknaenk.

- HANEUL, BESZÉLJ! - parancsolt rá.

-  Szóval... ööö... emlékeztek arra, mikor tegnap megkérdeztem, hogy akkor a Seoul House-ba megyünk-e enni? Nos, azt Sungjong oppa miatt tettem, mert tudni akarta és hát azt gondoltam, hogy miért is ne?

- Még egyszer köszi - mosolygott Sungjong.

- Nincsmit - pirult el Haneul. Na jó, csak szerintem lennének rohadt cukik együtt?! -Viszont, mentségemre legyen szólva, fogalmam sem volt arról, hogy mire készülnek... becsszó.

- Álljunk csak meg egy pillanatra... te csak Sungjongnak szóltál? - vonta fel a szemöldökét rapperünk.

- Igen.

- Akkor ti... - mutatott a Teen Top-sokra. - ... mégis hogy a csudából értesültetek erről?

- Ez egyszerű - vont vállat Niel. - Beszéltünk Hoyaékkal, plusz Nara-t is megkérdeztük a biztonság kedvéért.

- KWON NARA! - szólt rá az említettre, aki épp sült krumplit evett. Ja igen, azóta, már az ételek is kijöttek.

- Igen? - kapta fel a fejét.

- Miért?

- Mit miért?

- Ne tettesd a hülyét! - nézett rá szúrosan Jinah. - Miért?

- Ja... hogy miért eszek sültkrumplit? Hát azért mert nagyon finom! - mosolygott ártatlanul, majd tovább folytatta a kajálást.

 - Na, jó... mondjatok legalább 3 okot, hogy miért ne boruljak ki most rögtön és kezdjek el ordítozni.

- Szülinapom van - kezdte Sissy.

- Neked is hoztunk ajándékot - így Ricky.

- Helyes vagyok - vigyorgott Woohyun. WHAT?

- Mit mondtál? - csillant fel Jinah szeme.

- Azt, hogy helyes vagyok - húzta ki a mellét Woohyun.

- Nem te - intette le őt Jinah szemeit forgatva. - Hanem Ricky.

- Azt, hogy neked is hoztunk ajándékot! - ismételte meg magát.

- Hát akkor meg mire vártok? Mutassátok! - csapta össze tenyereit boldogan Jinah. Nos igen... ő már csak ilyen volt. Egy lány, aki utálta a meglepetéseket, különösen akkor, ha nem számára kedveztek, és egyben az, aki félre tudta tenni ezzel kapcsolatos érzelmeit, ha kapott valamit cserébe.

- Akkor már mi is odaadjuk - mosolygott rám Sunggyu. Így mindannyian neki láttak az ajándékosztásnak. Mivel az Infinite-s fiúk csak nekem hoztak, ő velük kezdtem. A Teen Top-sok addig a lányokkal foglalkoztak.

- Úristen, ez mind az enyém? - sokkolódtam le a rengeteg csomag láttán.

- Az összes - kacsintott rám Dongwoo.

- Wow - csupán ennyit bírtam szólni, de persze azért neki láttam a kicsomagolásuknak. Volt ott minden! Plüssállat, parfüm, ékszer, smink, táska, egyszóval csupa csajos dolog. Hihetetlenül tetszettek, tökéletesen illettek hozzám. A parfüm illata, a smink árnyalatai, az ékszer és a táska stílusa, egyszerűen minden passzolt.- Annyira nagyon köszönöm - hálálkodtam és magamhoz öleltem a plüssfigurát, ami egy karfiol volt! HÁNY LÁNY MONDHATJA EL MAGÁRÓL, HOGY KAPOTT AZ INFINITET-TŐL EGY PLÜSS KARFIOLT? HA? HA? A többi az megszokott volt. Na de a karfiol! Az nem.

- Örülünk, hogy tetszik - bazsalygott Sungyeol és összeborzolta a hajam.

- Héé - nevettem.

- Oké, most mi jövünk - szakított félbe minket Changjo, és a többi Teen Top taggal együtt elém tett egy csomó szatyrot.

- Azta! - dobtam hátast itt is. Mennyi, de mennyi mindent kaptam mindenkitől!

- Na, gyerünk, nézd már meg, hogy mi is kinyithassuk - sürgetett Jinah.

- Ha? - csodálkoztam.

- Azt szerettük volna, ha együtt csomagoljátok ki. Mindannyiotok örömét egyszerre szeretnénk látni - mondta Chunji. Ez milyen aranyos már.

- Akkor rajta - mondtam és elkezdtem kutakodni az ajándéktasakokban.

- VAJON MI LEHET BENNE? - lelkesedett be Jinah. - TALÁN VALAMI DRÁGA ÉKSZER, SWAROWSKI? VAGY EGY GUCCI TÁSKA? VAGY EGY LOUIS VUITTON PÉNZTÁRCA? VAGY HA MÁR JAPÁNBAN VOLTATOK, VALAMI FINOM NEMZETI ÉTEL? SUSHI? VAGY ÉDESSÉG? MOCCHI? VAGY TALÁN EGY GYÖNYÖRŰ SZÉP KIMONÓ? VAGY EGY.... ha? - lankadt le hirtelen a lelkesedése. - Ugye ez most valami vicc? - húzott elő a zacskóbol egy DVD-t, amin ez állt: 'Teen Top No.1 Asia Tour'. - Ez nem lehet igaz. Mondjátok, hogy más is van benne...- imádkozott Jinah, reménnyel teli hangon.

- Persze, hogy van! - felelt C.A.P. Így Jinah tovább kutakodott és sorjában halászta elő a Teen Top-s világító rúdat, a Teen Top-s táskát, a Teen Top-s karkötőket, a Teen Top-s legyezőket és szinte mindent, ami egy rajongó álma lehetett, viszont nem Jinahé. Szegénykém, azt hiszem idegösszeomlást kapott. Mi viszont a többiekkel együtt jót derültünk. Sőt, Rim volatképpen még örült is.

- Köszönöm - kuncogtam.

- MIT KÖSZÖNSZ NEKIK? HISZEN FANCUCCOKAT ADTAK AJÁNDÉKBA!!! - siránkozott Jinah.

- Tudod, hogy ezek egyébként milyen drágák? Ellenben te általunk, ingyen hozzájutottál. Ez nem királyság? - mosolygott Niel.

- De Niel, ez valóban oltári nagy királyság - gúnyolódott Jinah. - Amint hazaérünk, megnézem ezt a DVD-t és közben a világító rúddal tombolok majd a számaitokra.

- Óhh azt a DVD nélkül is meg tudod tenni. CD-t is kaptatok - vigyorgott.

- Még jobb - tettetett mosolygást rapperünk, majd inkább leült enni, hogy feldolgozza az előbb történteket.

- Hé, Niel - lépett mellé váratlanul Sungyeol. - Van még azokból a DVDk-ből meg CDk-ből?

- Persze. Miért?

- Esetleg kaphatnék én is egyet?

- Naná haver! - kiáltott fel vidáman Niel, majd megölelte Sungyeolt. Ööö no comment? - Te pedig majd adsz egyet az új CDtek-ből?

- Aha! - vigyorgott. - Amint kijön, tied lesz az első!

- Szeretlek! - nézett Niel mélyen Sungyeol szemeibe.

- Én is! - érzékenyült el Sungyeol.

- Na jó, én megyek enni, mielőtt még elhányom magam - grimaszolt C.A.P és ott hagyta a gerlepárt.

- Várj meg! - kiáltott Nielen és Sugnyeolon kívül mindenki más. Már én is épp indulni készültem, amikor....

- Sissy - ragadta meg hirtelen Myungsoo a csuklómat. MYUNGSOO...AZ ÉN CSUKLÓMAT.

- Igen? - tudakoltam félénken.

- Kijönnél velem 2 percre?

- Hova? - kíváncsiskodtam.

- Az titok - válaszolt, mire egy elég furcsa képet vághattam. - Kérlek - nézett rám nagyon édesen.

- Oké - mentem bele sóhajtva, majd hagytam, hogy vezessen. Igen, sajnos nagyon könnyen megggyőzhető vagyok... főleg, ha róla van szó. - Ööö... izé... és a többiek?

- Ők most nem kellenek - mosolygott, majd tovább ment. Vajon mit akarhat... és ami még jobban izgat... miért pont velem? Fejemben többnél több variáció lejátszódott, hogy mi is történhet az elökvetkezendő pillanatokban. Ám, mikor Myungsoo a kocsijuk felé tartott, kicsit összezavarodtam.

- Mit csinálsz?

- Pillanat - intett le, majd kinyitotta a hátsó ülés ajtaját és átnyújtott nekem egy dobozt.

- Ez mi? - csodálkoztam.

- Nyisd ki - somolygott.

- Hát jó - vontam vállat és óvatosan leemeltem a fedelét. - Wááá, ez csak nem az amire gondolok? - kiáltottam fel örömömben.

- De-de.

- Áfonyás joghurtos muffin?!

- Aha.

- A kedvencem!

- Tudom - nevetett. - Én csináltam, egyedül.

- Tessék? - képedtem el.

- Bizony, jól hallottad - húzta ki magát büszkén. - Szerettem volna valamit külön is adni, nem csak csapatban. Persze, nem mondom, hogy könnyű volt. Főleg úgy, hogy inkább főzni szoktam mintsem hogy sütni. - húzta el a száját. Elmosolyodtam és csippentettem egy aprót az általa készített finomságból.

- Oppa, nyugodj meg. Bátran kijelenthetem, hogy a sütéshez is értesz. Egyszerűen mennyei! - dícsértem meg, ugyanis tényleg az volt. Omlós és ízletes. Az pedig, hogy Myungsootól kaptam, még jobban fokozta az élvezetet.

- Nem hinném, hogy értek hozzá - rázta meg a fejét. - Inkább az motivált, hogy neked kell csinálnom - mosolygott. A szívem ennek hallattán nagyot dobbant. Tehát ha jól értelmezem... összeségében ÉN voltam a motivációja. ÉN, CHOI SISSY, KIM MYUNGSOO MOTIVÁCIÓJA. Oké, ez a nap lehetne még ennél is jobb? Csak költői kérdés volt! Persze, hogy nem! A mai este folyamán, Myungsoo már átkarolt, a fülembe suttogott, sütött nekem a többiekkel együtt egy tortát, magától pedig muffinokat és, ami a lényeg... úgy éreztem, hogy az összes figyelmét nekem szenteli. Sőt, nem is éreztem, hanem tudtam. Amióta csak betettem a lábam ebbe az étterembe, csak velem foglalkozott. Lehet, hogy csupán a szülinapom miatt, de nem érdekelt... mert mellettem volt és csak ez számított. - Na de most menjünk, már én is éhes vagyok - intett a fejével az étterem felé nevetve.

- Okés - bólintottam mosolyogva, majd csendben követtem őt.

***                                

- Tele vagyok - dőltem a falnak, hasamat fogva fájdalmasan.

- Én is. - terült szét az asztalon Rim. - Komolyan mi ettük meg szinte az összes kaját?

- Azt hiszem - pillantottam magunk köré, ahol a tányérokon kívül más már nemigen volt. A többiek kb még fél órával ezelőtt úgy döntöttek, hogy nekik ennyi elég volt és inkább felálltak, hogy az ablakból csodálhassak a Han folyót vagy, hogy megtekintsék az ajándékaimat, vagy, hogy simán csak hülyüljenek. Mi Rimmel, kicsit másképp fogtuk fel a helyzetet. Tudniillik, hogy kétféle idol létezik. Az, aki akármennyit ehet, úgysem hízik, mint például Nara, Jinah és Haneul... na meg az, aki ha ugyan keveset is eszik, akkor is meglátszik rajta... és ez lennék én illetve Rim. Így általában salátán, csirkemellen, müzlin, és sok-sok gyümölcsön meg zöldégen éltünk. Viszont mikor különleges alkalmak voltak, mint egy-egy szülinap, nagyobb rendezvény (Idol Championship), műsor, akkor kivételt tettünk, és bűnöztünk ezerrel. A mai nap szintén egy ilyen volt. Mondhatni az élvezetek éjszakája. Csak nem hagyhattuk kárba veszni ezt a sok finomságot!

- Szerintem nekem sikerült egy kisbabát növesztenem - mondta Rim, mire elnevettem magam. - Az tuti, hogy én innen még egy jó darabig fel nem állok.

- Én sem - pillantottam le a pocimra. Tényleg azt terveztem volna, hogy az étterem zárásáig emésztek. Csakhogy más gondoskodott arról, hogy ez ne így legyen.

- Unnie, közös megegyezés alapján úgy döntöttünk, hogy a sok felesleges szénhidrát leadása érdekében most csapunk egy hatalmas bulit... és mivel ez a te szülinapod, muszáj neked is csatlakoznod- termett mellettem hirtelen Nara.

- Csapunk egy hatalmas bulit? Nara ez már maga a buli...

- A-a. Semelyik buli sem buli, zene nélkül - vigyorgott.

- Ugye most nem arra céloztál, hogy dalokat fogsz benyomni - vizslattam őt gyanúsan.

- Hogy te mennyire jól ismersz! - csapta össze a tenyereit vidáman, majd megragadta a karomat, felhúzott a székből és magával vitt.

- Nem, Nara engedj el... most ettem... hallod? Most ettem! Rim, kérlek segíts... Rim gyere velem... hallod ne röhögj.... ÁÁÁÁ SEGÍTSÉG! - pánikoltam be, ám sajnos már késő volt. Nara berakta a 'Harlem Shake'-t. Feltűnés nélkül oldalra surrantam és inkább külső szemlélő maradtam, akárcsak Rim, Jinah, Haneul, Sunggyu, Chunji, Hoya, L.Joe, Myungsoo, Sungjong meg C.A.P. Szerintem mi erősítettük a normálisak táborát. Míg a többiek... nos igen... ők szürreális dolgokat műveltek. Ezalatt például azt értem, hogy Nara elkezdett a fogassal keringőzni, Woohyun és Sungyeol a padlóra feküdt, majd lábukat összeérintve biciklizésbe kezdtek, Niel és Dongwoo egy-egy gorillát utánozott, Ricky valamint Changjo pedig a seggüket rázták, a tükörben. Mielőtt felfoghattam volna akármit is, Nara váltott, és betette a 'My heart will go on'-t. Elmosolyodtam, mivel automatikusan az Oscar-díjas film jutott eszembe. A megható történet, a gyönyörű szerelmi szál és... oké... mennyire normális az, ha Niel C.A.P-t az ablakhoz húzta, mögé állt és széttárta a saját, majd a leader kezeit is? Na ne... NIEL UGYE NEM AZT A JELENETET AKARJA LEUTÁNOZNI, AMIBEN ROSE ÉS JACK A HAJÓORRBAN "REPÜL"? MONDJÁTOK, HOGY NEM! Döbbenetemet sajnos tovább fokozta az, hogy Nara konkrétan szerelmet vallot a fogasnak és, hogy Woohyun, Sungyeol valamint Dongwoo megkérték a pincérek kezét, akik idő közben, a tányérok miatt jöttek fel és igen, akik férfiak voltak és igen, akik igent mondtak (???). Az egymást átkaroló és a dalt éneklő Ricky- Changjo párosról már ne is beszéljünk. Az pedig, hogy L.Joe, Sungjong, Chunji és Sunggyu - akik elvileg a normálisak táborát erősítették - bekapcsolták a telefonjukon az elülső kamerát és maguknak énekelték a dalt... igen... egy pöppet furcsa volt, de csak egy pöppet... Mielőtt még annyit mondhattam volna, hogy elég, mert már kezdenek cikibbek lenni, mint én - ami azért elég nagy szó - Nara ismét váltott. Ezúttal a Pokemon főcímdalára. Niel és Sungyeol szinte egyszerre ragadták meg az asztalon lévő, köralakú díszgyertyát és kiáltották el magukat, miszerint: "Pikachu, téged választalak". Valamiért Dongwoo, Woohyun, Ricky és Changjo is úgy érezte, hogy ők testesítik meg Pikachut, ezért a következményekre nem gondolva, egyszerűen elvetődtek... a baj csupán az, hogy pont egy időben és ugyanabba az irányba. Gondolom nem nehéz kikövetkeztetni, hogy egymásnak ugrottak és nagyot puffantak a földön. Ekkor azt hiszem senki sem bírta már tovább, még Jinah sem... kitört belőlünk a röhögés. Mikor kicsit lenyugodtak a kedélyek, Nara megint új számot tett be. Mégpedig a 'Gangnam Style'-t. Mondanom sem kell, mindenki - beleértve engem is - Rim-re nézett és kicsit sem feltűnően próbálta visszatartani a röhögést. Leaderünk már megszokva a felhajtást körülötte és eközött a szám között, egyszerűen csak felállt és nevetve ropni kezdte. Mi pedig követtük őt. Így egyesült a hülyék és a normálisak tábora.

***

Rim POV:

Hál'isten hamar túlléptünk a 'Gangnam Style'-n, így visszaültem a helyemre és mosolyogva figyeltem a többieket, akik továbbra is partiztak, csak most Justin Bieber 'Boyfriend' című számára. Komolyan nagyon hálás vagyok azért, hogy a csapatunknak ilyen barátai vannak, mint a Teen Top és az Infinite. Akik az elfoglaltságuk ellenére, részt vesznek egy ilyen esti szórakozáson, akik a failságukkal megnevettetnek minket, akik akkor sem tagadnak le, mikor nagyon cikik vagyunk, akik mindig kedvesek velünk, akik támogatnak mindenben, akikre bármikor számíthatunk. Őszintén, kell ennél több egy boldog élethez? Mert szerintem nem.

- Ennyi volt a nagy bulizás? - huppant le mellém hirtelen Chunji, ezzel teljesen kizökkentve gondolataimból.

- Láttad már a hasamat? Akkora mint egy bowling golyó és körübelül annyira nehéz is. Így lehetetlen táncolni - panaszkodtam.

- Hülyeség! Valld be, hogy inkább csak lusta vagy. - szekált vigyorogva.

- Héé. - boxoltam bele nevetve. - Na, és te? Te miért nem partizol?

- Lee Chunji vagyok... ártana a menő imidzsemnek - vont vállat.

- Ja értem, így már minden világos - bólogattam.

- Ugye? - kuncogott ő is. - Egyébként... mielőtt elfelejteném... hoztam neked valamit - somolygott, majd előhalászott a zsebéből egy apró dobozt. - Tessék.

- Ezt komolyan nekem? - ámultam. - Igazán nem kellett volna - vettem el tőle.

- De igen. Egyik este, mikor Tokióban voltunk, elmentünk sétálni. Aztán megláttam egy kirakatban és azt gondoltam 'Hú ez Rim-nek milyen jól állna.'

- Chunji...

- Na, nyisd ki. Gyerünk - bíztatott aranyosan. Így hát óvatosan levettem a doboz fedelét.

- Istenem - kaptam a szám elé. - Ez valami csodaszép - szedtem ki belőle egy nyakláncot. Ellenben, nem akármilyet! Ezüst volt, a végén pedig egy medál lógott, ami egy cseresznyevirágot ábrázolt. - Nagyon tetszik! Nagyon, nagyon, nagyon!

- Tényleg? - kérdezte csillogó szemekkel.

- Igen! - mondtam vidáman, majd teljesen elfeledkezve magamról, átöleltem őt. Mikor rájöttem, hogy mit is tettem, azon kívül, hogy elkezdtem magamban szidkozódni, gyorsan elakartam tőle hajolni. Ám ekkor, két meleg kezet éreztem meg a hátamon. VISZONOZTA! VISZONOZTA AZ ÖLELÉSEM!

- Feltegyem neked? - vált el tőlem végül mosolyogva.

- Igen, lécci. - bólintottam bazsalyogva, majd átadtam neki az ékszert. Ő mögém jött, és karjait átemelte rajtam. Olyan helyzetben voltunk, mintha épp átölelne. Közel volt, éreztem minden egyes lélegzetvételét és ez valahogy, megnyugtatott. Akkor és ott úgy gondoltam, hogy az égvilágon semmi baj sem érhet.

- Oké, kész van - mondta, majd hátrébb lépett. – Na, fordulj meg, hadd lássam, hogy áll rajtad.

- Rendben - pördültem meg úgy, hogy teljesen szembe kerüljek vele. Tekintete végig siklott rajtam. Fel és le, le és fel. Türelmetlenül vártam a véleményére. Kicsit aggasztott, hogy közömbös volt, hogy nem szólt semmit, hogy még csak nem is mosolygott. Csupán bámult... nagyon erősen. - Chunji, ne nézz már így... megijesztesz. - nevettem el magam, mert amúgy az arca azért elég vicces volt ilyen képpel.

- Ne haragudj... csak tudod... - kezdte el mondatát. - ... gyönyörű vagy. - fejezte be mosolyogva... és itt volt az a pillanat, amikor végre valahára beismertem magamnak, 100%-os magabiztossággal, hogy igen, én szerelmes vagyok Lee Chunjiba. Nagyon, nagyon, nagyon szerelmes vagyok belé.

- Köszönöm. - pillantottam rá szégyenlősen. Ám ő csak tovább mosolygott, ami rövidesen engem is mosolygásra késztetett. Így ott álltunk, egymást mustrálva, nem törődve a zajongókkal. Minden tökéletes volt, akárcsak a romantikus filmekben. Csakhogy ez a valóság volt, ahol nem minden működik ilyen zökkenőmentesen.

- HYUNG, HYUNG, HYUNG! - furakodott be közénk hirtelen Ricky kétségbeesetten. - SZERINTED IS NAGYOBB A BAL ORRLYUKAM, MINT A MÁSIK?

- Hogy... mi...? - kérdezte Chunji grimaszolva. Teljesen megértettem őt, hiszen ez a mondat nem mindennap hagyja el egy épeszű ember száját.

- A BAL ORRLYUKAM... NAGYOBB, MINT A JOBB? UGYE NEM? MONDD, HOGY NEM! - dramatizált Ricky.

- Ööö... azt...hiszem... hogy... nem... - nyögte ki végül Chunji.

- DE TUTI BIZTOS?

- Ööö... igen. - vakarta meg a tarkóját a Teen Top énekese.

- MIÉRT MONDOD EZT ILYEN BIZONYTALANUL?

- Talán azért, mert ilyet még soha sem kérdeztek tőlem? - tárta szét a kezeit Chunji.

- AIISHHH.... Á, NOONA! - fordult felém. - SZERINTED A BAL ORRLYUKAM NAGYOBB, MINT A JOBB? UGYE NEM, UGYE NEM?

- Izé... hát... - makogtam össze-vissza. Erre mégis mi a csudát feleljek? Nem az a legjobb időtöltésem, hogy Ricky orrlyukát vizslatom.

- TESSÉK NOONA, NÉZD MEG! - emelte fel a fejét, ezzel tökéletes kilátást biztosítva az orrára... fúj. - NYUGI NOONA, NEM ANNYIRA SZŐRÖS, ÚGYHOGY NÉZD CSAK MEG! - nyugtatgatott. A hangsúly sajnos a 'nem annyira'-n volt.

- Szerintem teljesen egyforma orrlyukaid vannak... - hoztam végül össze nagy nehezen egy választ.

- WÁÁ, IGEN TUDTAM!!! UGYANAKKORÁK AZ ORRLYUKAIM! EGYIK SEM NAGYOBB, VAGY KISEBB, MINT A MÁSIK! MILYEN SZÉP IS AZ ÉLET! - ugrabugrált Ricky vissza a többiekhez. Azt hiszem nem szeretném tudni, hogy ez a kérdés hogyan merült fel.

- Hát ez kész - röhögte el magát Chunji, olyan jóizűen, hogy aztán én is rázendítettem. Végülis igaza volt. Ez az előbbi párbeszéd hihetetlenül abszurd volt.

- KHMMM ELNÉZÉST! - hallottuk meg Junghee-t. Nara kikapcsolta a zenét. - Hú így már sokkal jobb - sóhajtott fel. - Ne haragudjatok a kiabálásomért, de másképp nem hallottátok volna meg. Csak annyit szerettem volna mondani, hogy 6 perc múlva zárunk. Szóval lassan készülődjetek, oké?

- Persze - mondtam, majd miután elment, a többiekkel együtt elkezdtünk szedelőzködni.

***

Sissy POV:

Miután leértünk a parkolóba, mindent bepakoltam Rim kocsijának a csomagtartójába, majd a többiek felé fordultam, akik szintén ott álltak.

- Köszönöm szépen a mai napot mindannyiotoknak! Messze ez volt a legjobb születésnapom - mosolyogtam vidáman.

- Ugyan már, bármikor - borzolta össze a hajam Woohyun. - Viszont mi ez a múlt idő? Hiszen még nincs vége, még nem múlt el 12.

- Ez igaz - bólintottam. - De ezt most miért mondod? - kérdeztem. A srácok szinte egy emberként néztek össze. A lányokkal pedig szinte egy emberként kezdtünk el gyanakodni.

- Hát... - vigyorgott. - ... arra gondoltunk, hogy az éjfél elmúlását megvárhatnánk a Han folyónál.

- Tessék? - képedtem el. - Komolyan?! - lelkesedtem be.

- Igen, már ha nektek ez okés - mosolygott Hoya.

- Rim, ugye megengeded? - néztem rá reménykedve, ahogy Nara és Haneul is.

- Persze hogy! Holnap végülis csak a Star Dance Battle megbeszélésre kell majd bemennünk 2-re.

- Ti is részt vesztek a versenyen? - kérdezte L.Joe.

- Igen, miért? Csak nem ti is?

- De - vigyorgott.

- Ahogy mi is - mondta Sunggyu. Jé, tényleg, hiszen említették a Weekly-be!

- YEEAAH, AKKOR MEGINT EGYÜTT LESZÜNK! - kiáltott fel Ricky vidáman. De aranyos!

- Viasszatérve a Han folyós dologra, ami kivételesen nekem is tetszik... - szólalt meg Jinah is. - ... most már elég hűvös van... és bár rajtam van egy blézer, rajtuk nincs semmi - bökött felénk. - A paparazzókról már ne is beszéljünk... rengetegen vannak, akik még ilyenkor is szaftos képek után kutakodnak.

- Unnie-nak igaza van - szomorodott el Haneul. - Pedig annyira szerettem volna.

- Ó, mi erre is gondoltunk - kacsintott Sungjong. Kíváncsian néztünk rá. - Hoztunk egy csomó maszkot - mosolygott Haneulra.

- Akkor mégis tudunk menni! - tapsikolt maknaenk.

- Oké, egy probléma kilőve... de mi van a másikkal? Hideg van, emlékeztek? - tette fel a költői kérdést Jinah.

- Arról pedig mi gondoskodtunk. Hoztunk pulcsikat, ráadásul kapucnisakat, hogy semmiképp se bukjunk le - mondta C.A.P.

- Sőt, még plédek is vannak nálunk, hogy letudjunk ott ülni, anélkül, hogy felfáznánk - tette hozzá Changjo.

- Hmm, akkor ezt jól kitaláltátok - dícsérte meg őket Jinah. Ilyen csak nagyon ritkán van, szóval tényleg meg volt elégedve.

- Tudjuk - vigyorogtak, majd elkezdtek kipakolni a kocsijukból. Addig én Rim-hez léptem, akinek valamiért nagyon jó kedve volt.

- Mi ez a levakarhatatlan mosoly? - kíváncsiskodtam.

- Látod ezt? - mutatott a nyakláncára, amit eddig észre sem vettem.

- Igen.

- Chunjitól kaptam - suttogta.

- Na ne - ámultam el. - Tényleg?

- Aha - kuncogott. - Na és nálad, mi ez a nagy vidámság? Látom ám! Csak nem történt valami Myungsoo-val? - bökdösött.

- Hát... ami azt illeti... túl sok dolog is - fogtam az arcom pironkodva. - Unnie, konkrétan átkarolt, a fülembe suttogott, egész este velem volt... és... és képzeld... sütött nekem sütit.

- Micsoda? Sütit? Ő tud sütni? - csodálkozott.

- Hát épp ez az, hogy nem. Viszont ennek ellenére nagyon finom lett... és azt mondta, hogy azért, mert az motiválta, hogy nekem kellett csinálnia.

- Istenem, de édes - olvadt el Rim is.

- Ugye? - nevettem.

- Tessék lányok – termett mellettünk Hoya, majd nyújtott át nekünk 1-1 maszkot.

- Köszi - mondtuk. Ő mosolyogva bólintott és visszament.

- Noona - lépett mellénk Changjo. - Kaptál már pulcsit?

- Nem, még nem - rázta meg a fejét leaderünk.

- Akkor tessék... ez az enyém - nyújtotta át mosolyogva a ruhadarabot.

- Ó, köszönöm Changjo - bújt bele azonnal Rim. - Hmm milyen puha... és milyen jó illata van - mosolygott, mire Changjo Rim-re húzta a kapucniját.

- Changjo gyere egy kicsit! - hívta magához az említettett L.Joe.

- Oké , bocsi- hagyott ott bennünket.

- Rendes srác, nem? - nézett utána Rim.

- Az... viszont tuti, hogy bejössz neki - vigyorogtam.

- Dehogy, csak illedelmes - legyintett.

- Veled főleg.

- Nem is... veled is az...

- Akkor rajtam miért nincs pulcsi? - nevettem, mire Rim csak a szemeit forgatta. Ekkor valami meleg, pamut anyagot éreztem meg a vállaimon. Hátra fordultam és Myungsoo-val találtam szemben magam.

- Most már van - bazsalygott, majd visszament a csapattársaihoz.

- Föld hívja Sissy-t, föld hívja Sissy-t... még köztünk vagy? - hülyült legjobb barátnőm.

- Idióta - nevettem el magam.

- Azért ez határozottan volt valami.

- Jaj Rim, ő csak... illedelmes volt, mint Changjo!

- Persze, persze - kuncogott, mire fejemet rázva meglöktem.

- Mindenki megvan? - nézett körbe C.AP.

- Igen! - válaszoltunk valamennyien.

- Akkor indulás!

***

- Még 2 perc van éjfélig - suttogta Dongwoo, akinek vállán pihentettem fejemet.

- Tudom - mondtam mosolyogva, majd behunytam a szemeimet. Tudjátok, rengeteg olyan pillanat van az életünkben, ami örömet okoz nekünk, amitől egyszerűen csak boldogok vagyunk, amitől azt érezzük, hogy végre élünk, ami többre sarkal minket, amire azt mondjuk " Igen, ezt soha sem fogom elfelejteni." De azt hiszem, ezek a momentumok akkor nyernek csupán valódi értelmet, ha van kivel megosztanunk, van kivel átélnünk őket. Legalábbis én, a Han folyó partján ülve, a legjobb barátaimmal együtt, a szülinapom elmúlását várva, ezt éreztem... és millió hálát adtam az égnek, hogy ilyen szerencsés vagyok. Mert az vagyok. Egy nagyon szerencsés lány.

Társíró: Potato-shi.

Megjegyezés: Az a helyzet, hogy mivel most elkezdődik a suli, ritkábban tudunk majd részeket hozni. Közös megegyezés alapján úgy döntöttünk, hogy 2 havonta teszünk fel majd 1 részt! Ne haragudjatok, de a suli most nagyon fontos lesz. Sajnos 11-dikes leszek, nyelvvizsgáznom is kell meg minden. A barátnőm pedig 10-dikes lesz egy nehéz suliban, szóval neki sem lesz könnyű! :/ Persze néha, ha úgy adódik, hogy van időnk, akkor megpróbálunk esetleg többet írni. Bocsáánat, tényleg! >.< Egyébként köszönjük szépen a sok-sok véleményt, annyira nagyon jól esik nekünk! :) Most se kíméljetek minket! Vélemény, kritika, bármi jöhet! :D Mit gondoltok az alakulgató Sissy- Myungsoo, Rim- Chunji párosról? Szerintetek kik fognak előbb összejönni? :P Melyik rész volt a kedvencetek? Írjatok véleményt bátran, mert tényleg nagyon jó érzéssel tölt el minket! Egyébként nektek is sok szerencsét a sulihoz! És ne feledjétek... sose hagyjon el benneteket a remény! : DDD Motiváljon titeket az őszi szünet, na meg a közelgő VIXX koncert! :) Puszii ^^

Egyébként érdekelnek titeket a lányok ruhái? 

Rim: 

Sissy: 

Jinah: 

Nara: 

Haneul: 

Nektek kié tetszik a legjobban? (Közvélemény kutatás) :DDD