#2 Nemsokára kezdődik!

Rim Pov:

- Annyira nagyon elfáradtam! – dobta le magát Nara nyűgösen a kanapéra. Haneul és Jinah követték. Bevallom őszintén, hogy nem igazán értettem őket, ugyanis a mai nap könnyű volt. Weeky Idol és egy fellépés. Ha ennyitől így kipurcantak, bele sem merek gondolni, mi lesz velük a későbbiekben, vagy egyáltalán az Idol Championshipen?!

-  Ugye tisztában vagytok azzal, hogy holnap egy sporteseményen veszünk részt? Ott háromszor annyit fogtok mozogni, mint ma összesen – világosítottam fel őket.

- Ünneprontó vagy unnie – nézett rám haragosan Jinah.

- Engem igazából nem zavar. Állva is képes vagyok elaludni. Már vagy 2 éve fejlesztettem ki ezt a különleges képességet – vigyorgott Nara.

- Paboo! – lökte oldalba nevetve Haneul.

- Csajok, ezt most kicsit komolyabban kell vennünk…

- Az első értelmes hozzászólás a mai napon. Köszönöm Sissy – néztem rá hálásan.

- Hogy érti? – tudakolta kíváncsian a maknae.

- Nem csak idolok lesznek ott holnap, hanem a rajongóik is. Remélhetőleg, V-sion fanok szintén akadnak majd a lelátókon.  Azt szeretném kérni tőletek, hogy a vicces és laza oldalatok mellett, mutassátok meg azt is, ami remekül tud csapatban együttműködni…oké? – néztem rájuk mosolyogva.

- Ez csak természetes – reagált elsőként legjobb barátnőm, Sissy, majd a többiek is heves bólogatásba kezdtek. Ezek az én lányaim!

- Jól van akkor, nem fárasztalak titeket tovább a beszédemmel. Úgy is kívülről fújjátok már. Csak tényleg azt akarom, hogy holnap a legjobb formátokat hozzátok. Ezért most, mars, az ágyba! Menjetek be és készülődjetek! Holnaptól, hosszú napok várnak ránk! - jelentettem ki, mire mindenki nagyot sóhajtva vonszolta be magát a saját kis zugába. Haneul és Jinah a bejárat melletti szobába, Nara a mellette levőbe, Sissy és én pedig a velük szemben elhelyezkedőbe. A közös birodalmunkba érve aztán mindketten energiabombákká alakultunk át. Elkezdtük megbeszélni a mai nap eseményeit. Végtére is nagyon fontos egy kezdő csapat életében az, ha szerepelhet a Weekly Idolban, nem igaz? Az pedig, hogy valóban meg is történt, csak még jobb érzés volt. A fellépés szintúgy. Végre valahára megint láthattuk a számunkra legfontosabb embereket, a rajongóinkat, akik szorosan mögöttünk jönnek és támogatnak minket.

- Unnie! A mai nap nagyon, nagyon, nagyon jó volt!

- Igen, a koncert, és ááá a Weekly Idol is. Annyira jó volt. Most végre élőben is megbizonyosodtunk arról, hogy Doni - ék is ugyanannyira furák, mint mi – nevettem el magam.

- Szerinted melyiket vigyem? - kérdezte barátnőm egy kék és egy lila pulcsit felmutatva. Az előbbire szavaztam. – Amúgy igen, tényleg iszonyat jó volt! Kivéve, amikor az ideálokról kérdeztek. Tökre berezeltem!

- Hát még én! De végül mindenki meghallotta telepatikus imámat és a helyzet sikeresen megoldódott - emlékeztettem.

- Jajj és Haneul is milyen cuki volt! " Beast Yoseob sunbaenim" - suttogta Sissy Haneult utánozva.

- Most csak képzeld el őket együtt! Nem csak ' Jó hangúak klubbja ' , de még a ' Cukik Klubbja ' is - kuncogtam, majd összebújtunk és felnéztünk a plafonra, mintha megjelent volna a fejünk fölött egy gondolatbuborék, ami Haneult és Yoseobot együtt mutatta. - Egyébként, örülök, hogy nem Őt mondtad.

 - Myungsoo-shhit? Csak őszinte voltam. Meg amúgy, elég gyanús lett volna, nem? Túl helyes ahhoz, hogy csak szimplán dolgozzak vele - rántotta meg vállát. - De te azért elég őszinte voltál...

- Hát igen – pirultam el.

- Gondolom sok minden mást is csinálnál vele, nem igaz? Kettesben, egy stúdióban ... hmm? – gondolkozott hangosan.

- Jaj, hagyjál már! De hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem így van. És - és holnap már személyesen is találkozunk velük! – mondtam széles vigyorral az arcomon. Tudjátok, elég ironikus, hogy mi elvileg idolok vagyunk, de sokszor, inkább úgy viselkedünk, mint a rajongók. Sőt, igazából semmiben sem vagyunk különbek tőlük.

- Ha törik, ha szakad, de legalább egyszer nekem is muszáj kommunikálnom életem szerelmével! Várj rám Rómeó! Várj! - dramatizált barátnőm én meg annyira nevettem, hogy beleakadt a lábam a takarómba és hanyatt estem.

- Nem röhög, együtt érez! – parancsoltam szobatársamra.

- VALAKI ALUDNI SZERETNE! – hallottuk meg Jinah haragos ordítását, egy ajtódörömböléssel kiegészítve. 

- Bocsi –váltottam csendesebb hangnemre. Visszament a szobájába és becsapta az ajtót. Hú de fáradt lehet!

- Na, szerintem mi is menjünk szundizni.

 - Egyetértek.

Mindketten bebújtunk az ágyunkba, ami mellesleg tele volt mindenféle plüssel, majd lekapcsoltuk a lámpákat. Én begöngyöltem magam a takaróba, kiválasztottam egy szimpatikus cukkini figurát a sok közül, és magamhoz öleltem.

- Annyira várom már – érkezett Sissy ágya felől egy apró hang. Felkeltem és az egész testéből csupán a feje búbja látszódott ki. A többit takaró, párna és kis állatkák lepték el.

- Én is, picur.

- Szerinted lesz esélyünk beszélni velük? – kérdezte reménnyel teli hangon.

- Semmi sem lehetetlen – mosolyogtam, de ő ezt már nem láthatta.

- Egyébként holnap hánykor kell majd a fiúkkal találkoznunk? – utalt itt a Ledapple-re.

- 7 körül érnek ide. Szerintem Hanbyul oppa úgy is bejön, de ne félj, én majd felébresztelek titeket.

- Akkor jó. Szép álmokat! – mondta ásítva, és a szobára csend telepedett.

- Neked is szép álmokat – tettem hozzá motyogva. Párat pislogtam még, de megjelent az álommanó és máris elrepített Álomországba, ahol valamilyen csoda folytán találkoztam vele, Chunjival.

***

„Hyangsuppurijima, Ireoda yechinhante deulkindan marya”

Szólalt meg telefonomon az a dal, amit még tegnap este állítottam be ébresztés gyanánt. A készülék negyed 6-ot mutatott. A fiúk ugyan csak 7-re érnek ide, de mire mi reggel végzünk… senkinek sem kívánom, azt a fajta zűrzavart a környezetében, aminek én mindennap részese vagyok. Úgy döntöttem, hogy amíg én készülődök, addig a többieket hagyom pihenni. Szegénykéimnek nehéz napjuk lesz. Lelki szemeim előtt látom, ahogy Nara és Jinah összerogy a fáradtságtól. Ők a legkevésbé sportosak a bandából. Haneul, Sissy és én viszonylag strammok vagyunk. Cuccaimmal együtt a fürdőszoba felé vettem az irányt, majd neki kezdtem rutin dolgaimnak. Kevesebb, mint 20 perc alatt végeztem. Na, ki a legügyesebb leader, na, ki? Még egy vállveregetést is megengedtem magamnak. Aztán lelombozódtam, ugyanis rájöttem, hogy csak most jön a neheze. Fel kell ébresztenem a 4 jómadarat. Jó dolog leadernek lenni, mert mindenki rád hallgat, ugyanakkor fárasztó is, és sokszor te jössz ki rosszul, mint például most is. Én nekem volt muszáj legelőször felkelni és természetesen a többiekről is gondoskodni. De ha már így alakult… tegyük viccesebbé. Halkan belopóztam Jinah és Haneul szobájába, majd először Jinah ágyához sétáltam.

- Az idei év legjobb színésznőjének járó díjat, nem más kapja, mint a fiatal, tehetséges, és mindezek mellett, nagyszerűen rappelő Han  Jinah! – suttogtam a fülébe, aminek hatására elkezdett mocorogni. Nem voltam biztos abban, hogy be fogja venni, de ha az ember nagyon fáradt és még fél álomban van, akkor szerintem a legtöbb dolgot elhiszi. Remélem, hogy Jinah-n kívül a többiek is túl kimerültek ahhoz, hogy különbséget tudjanak tenni az álom és a valóság között. – Fáradjon, ki kérem a színpadra, és mondjon pár szót a közönségnek.

- Ühm… mmm… először is szeretném megköszönni a családomnak, csapattársaimnak és csodálatos színésztársaimnak – majdnem elnevettem magam. Sikerült! Olyan volt, mintha tényleg valami rangos eseményen lennénk jelen, ahol Jinah - örömére - bezsebelt egy díjat. Kuncogva átvándoroltam Haneul-hoz.

- Haneul, tudom mit tettél tavaly nyáron –kezdtem neki monológomnak kísérteties hangon.

- Argh..hmm? – morgott értelmetlenül.

- Azt mondtam Kang Haneul, hogy tudom mit tettél tavaly nyáron…

- Mi? Hmm..nee… - itt már kezdett éledezni.

- Jól tudom Kang Haneul, hogy 2012. július 13-án te kilopóztál a konyhába nassolni, és azután nem mostál fogat… mindent tudok. Ez a bűn egy életen át kísérteni fog téged… amíg világ, a világ – hörögtem rekedten, de csak egy hajszálón múlott, hogy ne nevessek.

- Ne… én nem is nassoltam… nem akarom… várjunk csak… mi van? – igen, itt már határozottan ébren volt.

- CSAK VICCELTEM BUTUSKÁK! – kiáltottam el magam, mire ijedtükben mind a ketten ugrottak egyet. Azt hiszem, ideje lenne tovább menni.

- Park Rim-ah, csak kerülj a kezeim közé! – fenyegetett Jinah. Haha abból nem eszik. Következő állomásom Kwon Narához vezetett. A legviccesebb emberke a csapatunkban, és egyben a legegyszerűbb is. Őt nagyon könnyen boldoggá lehet tenni. Beléptem hát a szobájába. Wow mekkora kupi van itt. Néha kéne takarítani Nara! Mindegy… most nem ezért jöttem. Gyorsan oda osontam hozzá.

- Sajt.

- Mmm…

- Sajt… sajt Nara… itt a sajt… - szólongattam.

- Hmm..

- Sajt, sajt , sajt – kezdett abszurd lenni a szituáció. Nem bírtam megállni kuncogás nélkül.

- Nyami..sajt.

- Bizony Nara… sok sok sajt, sajt, sajt és még több sajt.

- Sajt…- dünnyögte most már ő is. - Nara kedvence a sajt.

- Tudom kicsi Nara… de az a helyzet, hogy igazából nincs is itthon sajt. – kacagtam fel ördögien, szemeiből pedig egy csapásra eltűnt az álmosság. – VICCELTEM.

- Leader Rim, most azonnal gyere vissza. Legalább ne a sajttal vicceltél volna… tudod, hogy imádom! – hisztizett hangosan, de én addigra már ott sem voltam. Most jön a kedvencem. Choi Sissy, a legeslegjobb barátnőm. Minél közelebb állt hozzám valaki, annál jobban szerettem megszívatni. Vissza is tértem közös helyünkre. Ott szuszogott édesen. Már akkor tudtam, hogy ez vicces lesz.

- Sissy, kincsem, ideje lenne felkelni –szólongattam mély, ám kedves hangon.

- Hmm…mmm…

- Kicsi kincsem, hasadra süt a nap… a gyerekek is rég felkeltek már… ki csinál nekik reggelit? – búgtam neki mézes hangon.

- Mmm…ki vagy? – értetlenkedett. Ezek szerint, ő tényleg azt hiszi, hogy egy álomban vagyunk.

- Már meg sem ismered a saját férjedet? Én vagyok az, Myungsoo… Kim Myungsoo…

- Huh..hmm..

- „Namjaga saranghal ttaeen „

- Myungsoo oppa…oh Myungsoo oppa…- vált hangja ömlengőssé.

- Bizony én vagyok az… de siess szívem, kelj fel, mindegyik porontynak kell adni reggelit… ne felejtsd el, hogy 20-an vannak.

- Tessék? 20-an? Micsoda? Képes voltam ennyi gyereket szülni? – akadt ki elég rendesen…és kész itt végem  volt, olyan hangosan elkezdtem röhögni, hogy csak úgy zengett a ház.

- Vicceltem paboo! – kurjantottam el magam, majd lelöktem az ágyról.

- Unnie, te Rim unnie, te sátán…te ördög…te szemét…istenem, azt hittem tényleg te vagy Myungsoo oppa … - vált először mérgessé és csalódottá arckifejezése, ám pár perc múlva, ő is velem együtt nevetett. Értitek már, hogy miért ő az én BFF-m? – Biztos lehetsz benne, hogy ezt még visszakapod… nagyon édes lesz a bosszú.

- Én csak vázoltam, hogy milyen lesz a jövőben az életed Myungsoo oppaval. Nem kell kiakadni!

- Vagy úgy…értem már…20 gyerek, mi? Nagy marha vagy unnie... – bokszolt oldalba mosolyogva.

- Saranghae! – nyomtam egy puszit az arcára, majd kivonultam a konyhába. Főztem magamnak egy kávét és leültem a kanapéra. Szerintem jó munkát végeztem! Mindenki felébredt és még bőven volt 1 óránk.

***

Pontban 7-kor csöngettek.

- Haneul nyisd ki az ajtót! – utasítottuk őt egyszerre.

- Mi? Miért én?

- Mert te vagy a maknae! – zengtük szintén mindannyian.

- Ez annyira nem ér! - állt föl fújtatva, majd odament az ajtóhoz és kinyitotta. Hanbyul lépett be a nappalinkba. Arcáról csak úgy sütött a döbbenet.

- Ti időben elkészültetek? Úristen… mi történt itt? Mi lett a valódi V-sionnal? – kezdett el színészkedni.

- Vicces vagy oppa, vicces vagy… - mondta szemrehányóan Jinah.

- Többiek? – csodálkoztam.

- A kocsiban vannak. Relaxálnak, még a verseny előtt – forgatta szemeit.

- Mindegy. Induljunk! – tapsoltam kettőt a figyelem érdekében. Összepakoltunk minden fontos dolgot, amire a következő 3 napban még szükségünk lehet. Az egész esemény 72 óráig fog tartani, azaz, mint mondtam 3 napig. A rendezvényszervezők hál’ isten gondoskodtak mindenről. Kapunk ételt-italt a sportolások között. Éjszakázni pedig, az épület közelében lévő hatalmas szállodában fogunk.

***

- Biztos vagy benne Kyumin? – ismételte meg a kérdést vagy harmadjára Youngjun.

- Igen, teljesen – állította magabiztosan. Miután sikeresen bepakoltunk és helyet foglaltunk a kocsiban, Kyumin elő állt azzal, hogy ő tud egy sokkal rövidebb utat a helyszínhez. A sofőr nagyon húzta a száját, amikor a LedApple rappere megosztotta vele a gondolatát, de nem volt, mit tenni, úgy mentünk, ahogy mondta. – Higgyétek el! Mi érünk oda a leghamarabb.

***

Az Idol Championship 9-kor kezdődik, az autó pedig 10 perccel előtte állt meg a hatalmas épület előtt. Tényleg mi voltunk a leggyorsabbak…

- Kyumin, esküszöm, hogy egyszer még kinyírlak a nagy szád miatt – fenyegette meg Hyoseok az említtetett.

- Szívesen segítek – támogatta az ötletet Hyanbul.

- Jól van, jól van. Tévedtem. Néha megesik – feleselt Kyumin.

- Veled elég gyakran…

- Ne fecsegjünk, inkább siessünk! – adott egy hasznos tippet a LedApple maknaeja, Kwangyeon.

- Támogatom! – harsogtuk valamennyien, majd gyors iramban az épület felé vettük az irányt. Csupán egy dologgal nem számoltunk. A rajongókkal. Nem voltak sokan, a létszám talán csak épphogy megütötte a 20 főt, hiszen mindenki tisztában volt vele, hogy nemsokára kezdődik a nagy sportesemény és ilyenkor le kell stoppolni a jó helyeket a lelátókon. De persze vannak kivételes fanok is, akik minden idol csapattal szeretnének találkozni. Azokkal is, akik utoljára futnak be. Jelen esetben velünk. A többiek csak illedelmesen köszöntek, én viszont kötelességemnek éreztem, hogy ott legyek a társaságukba, beszélgessek velük, aláfirkantsak néhány posztert, fotót. Oltári nagy késésben voltam, de nem igazán zavartattam magam. Végül már csak arra eszméltem fel, hogy Sissy kék cuccban felszerelve szaladt ki az épületből.

- Unnie milyen leader vagy te? Mindjárt mondják a nyitóbeszédet, és rögtön azután kezdődik a verseny, te meg még itt állsz kinn. Gyere már! – ragadta meg a karomat, én pedig sűrű bocsánatkérések közepette hagytam, hogy magával vonszoljon.

- Benn találkozunk! – integettem mosolyogva a rajongóknak. Barátnőm bevezetett az öltözőbe, nekem vágta a szintén ugyanolyan kék sport ruházatot, mint ami rajta volt, gyorsan felvettem, majd intett, hogy kövessem. Beléptünk egy nagy, szinte óriási tornaterem szerűségbe és innentől kezdve, kész, végem volt. Ott álltam megkövülten. Különféle idol csapatok vagy éppen szólóénekesek lézengtek szétszórtan mindenhol, és barátságosan beszélgettek egymással. Közben a rajongók megvadulva ugráltak a lelátókon vagy eszeveszettül hangosan ismételgették kedvenc tagjaik keresztnevét. Szóval ez vár rám majd 3 napig… a V-sion volt a legfiatalabb és legkezdőbb csapat az egész mezőnyben. De persze, ez semelyikünket sem zavarta, sőt, szerintem inkább ettől lett izgalmas az egész. Az újdonság varázsától. Kíváncsi vagyok a többiekre. Lesznek vajon olyanok, akikkel nagyon jó barátságot fogunk kötni? Olyanok, akik maguktól odajönnek hozzánk, hogy bemutatkozzanak és elbeszélgessenek velünk? Olyanok, akik kibeszélnek? Olyanok, akik lenéznek minket? Túl sokat agyalok…

Társíró: Potao-shi

Megj: Tudom, hogy majdnem minden név után oda kéne tennünk egy "unnie"-t "oppa"-t "shhi"-t vagy hasonlókat, de az kicsit akkor unalmasan nézne ki, plusz néha el is felejtjük, vagy épp nem érezzük azt, hogy oda most mindenképp tennünk kéne, szóval emiatt elnézést kérünk, nézzétek el nekünk! :)
Társíró: Potao-shi