2013. december 7., szombat

#4 Édes és kínos pillanatok a TEENFINITTEL part 1. (avagy a kajadoboz eltűnése)


Rim Pov:


Miután kiveséztük – véleményem szerint – az összes létező szívdobáló technikát, mesterünk, vagyis Woohyun, ragaszkodott hozzá, hogy újonnan szerzett tudásunkat, megmutassuk a lelátókon ülő rajongóknak. Az ötletet mindenki támogatta. Még én is úgy gondoltam, hogy ebből nem lehet baj. Hiszen minden bizonnyal a rajongóknak is feltűnik, hogy ez az első Idol Championshipünk, így akarva-akaratlanul is interakcióba keveredünk lány illetve fiú idolokkal. Meg azért szerintem meg lehet különböztetni, hogy hol van szó barátságról vagy többről. Ez pedig egyértelműen egy barátság kezdete volt. Legalábbis nekem úgy tűnt. Felálltunk, majd egy olyan helyre sétáltunk, ahol mások auráját nem zavartuk. Haneul két oldalán Sissy és én voltam. Mellettem pedig Jinwoon kezdte el magát aranyosan produkálni. Key meg…nos igen… ő befeküdt elénk és inkább dívaságával őrjítette meg a közönséget. Bevallom őszintén, hogy nagyon zavarban voltam. Mindenki sokkal jobban csinálta nálam. Biztos idiótán festhettem közöttük. Jinwoon látva félénkségemet, segítőkészen mögém jött, felemelte két kezemet, és elkezdett integetni az embereknek, valamint cuki dolgokat tenni. Ezt hatalmas sikításokkal és üdvrivalgásokkal fogadták, bár gyanítottam, hogy mindez inkább Jiwoonak szól. De sebaj. A lényeg, hogy örömet okoztunk nekik és egyáltalán nem értették félre. Amíg mi a cukiságunkat csiszoltuk, addig Woohyun és Dongwoon, inkább arról vitatkozott, hogy mégis melyikük legyen legjobb barátnőm, Sissy jobb felén. Hiába, a visual varázsa mindenkit megfertőz. Persze ő, akiért a ’vita’ folyt, semmit sem vett észre az egészből. Talán jobb is így. A végén még elkezdett volna ugrabugrálni a boldogságtól, hogy hőn áhított hercegének, Myungsoonak a csapattársa, az ő kegyeiért küzd.
***
Kellőképpen kifáradtunk, így hát ismét lehuppantunk a földre, és folytattuk tovább a beszélgetést. Legalábbis amíg a fiúk ott nem hagytak minket a futás miatt. Hol az egyik tűnt el, hol a másik. Mikor már mindannyian végeztek, visszajöttek hozzánk, azonban kicsivel később Key, Dongwoon és Jinwoon sűrű bocsánat kérések közepette és egy „majd később még mindenképp találkozunk” mondattal elbúcsúztak tőlünk, és visszatértek csapatukhoz. Egyedül Woohyun maradt a társaságunkba. Ezt természetesen egyáltalán nem bántuk. Nagyon, sőt elképesztően kedves, barátságos és vicces volt. Külön szimpatikusnak találtam azt – úgy érzem, hogy nem csak én, hanem a lányok is- hogy nem kezelt minket gyerekként. Igaz, hogy fiatalok vagyunk, de ez nem jelenti azt, hogy semmit se tettünk le az asztalra. Irtó kemény gyakornoki éveink voltak. Rengeteget edzettünk, fejlesztettük a hangunkat, tánctudásunkat, és nem utolsó sorban, a lehető legszigorúbban étkeztünk. Mindent beleadtunk és úgy gondolom, hogy megérdemelten jutottunk el idáig. Az már más kérdés, hogy vannak bizonyos idolok, akik a kor miatt nem igazán tisztelnek minket. A csapatunknak volt szerencséje megismerni egy rádióműsor alkalmával a 2PM-t. Ha egy szóval kéne őket jellemeznem, azt mondanám, hogy csajozósak.  Hihetetlenül csajozósak. Az egyik – akit most nem neveznék meg– az adás alatt vagy 6-szor próbált velem szemkontaktust felvenni. OLYAN szemkontaktust. A műsor befejeztével pedig a szokásos „ismerek egy nagyon jó éttermet” duma sem maradhatott el. Mielőtt még bármiféle választ adhattam volna, megkérdezte, hogy a koromat egyébként szabadna- e tudnia. Egyszerűen azt feleltem, hogy 19, ő meg - ezt most halál komolyan mondom - sarkon fordult és elment. Távozásukkor még hallottam, hogy jót nevettek azon, hogy egy ilyen fiatal és képzetlen lányokból álló bandán akadt meg a szemük. Kedves, nemde? Vidámsággal töltött el, hogy Woohyun más volt. Nem csak beszélt, de kérdezett is. Érdeklődött afelől, hogy miért akartunk énekesek lenni, milyennek tapasztaljuk ezt a K-pop világot, mi a véleményünk a többi csapatról, tőlem külön, hogy milyen érzés a leader szerepét betölteni. Mi ugyancsak számtalan dologgal kapcsolatban próbáltuk kifaggatni. Még a csendeske Haneul is egész sokat beszélt. Fogalmam sincs, hogy a komolyabb témákat követően, mi ütött belénk, de Sissy-vel ránk jött az 5 perc, amire aztán Woohyun, agyalágyult vicceivel, csak rátett még egy lapáttal. Nevettünk, csapkodtuk a földet, elkezdtünk népdalokat énekelni, és komolyan úgy viselkedtünk mintha mi lennénk Haneul dongasaengjai, holott pont ellenkezőleg volt. Szegény egy idő után már félt tőlünk.
- Nem megyünk vissza Ailee unniehoz? – kérdezte bátortalanul.
- Dehogynem! Indulás! – pattantam fel a többiekkel együtt. Woohyun úgy gondolta, hogy a kérdés neki is szól, ugyanis egy olyan felkiáltással, hogy „Ezentúl hívjatok csak oppanak.” átkarolt minket, majd hagyta, hogy vezessük. Hirtelen hatalmas sikongatások jöttek a hátunk mögül. Megfordultunk és fényképezők illetve telefonok hadaival találtuk szembe magunkat. Rápillantottam Sissy-re és próbáltam arra emlékeztetni, amit a menedzserünk, Dongyul oppa mondott mindig. „ Óvakodjatok a sztárokkal való összeboronálástól, többszöri közös fénykép készítésektől. Az ilyenek mindig rosszul végződnek.” Már épp azon voltam, hogy leemeljem karját magamról, mikor ő mosolyogva odasúgta nekem.
- Ne aggódj, nem hinném, hogy meg akarnának ölni emiatt. Nézz rájuk!
Tekintetem a lelátóhoz vándorolt. Valóban nem tűntek mérgesnek. Még csak a gyilkolási vágy apró szikráját sem véltem felfedezni rajtuk. Sőt…mosolyogtak és kb. olyan arcot vágtak, hogy „aahwww”. Furcsa. Hagytam, hogy készüljön rólunk pár kép – reméljük nem fog ártani – majd karon ragadtam Sissy-t és Haneul-t, miközben szemeimmel a csapatunkat kerestem. Ügyesen kiszúrtam Suzy-t a miss A-ből, és ezzel együtt ügyesen elvesztettem Woohyunt.
Felszívódott. „Majd később úgy is látjuk még” alapon , a miss A felé kezdtem húzni társaimat. Meglepetésemre boldognak tűntek.
- Jaj de jó, hogy itt vagytok – kezdte el lelkesen Min. – El tudnátok hozni a csapat kajadobozát?
Biztos vagyok benne, hogy kb. egy ’Mi van?’ fejet vághattam. Ezért voltak csak derűsek, mikor megláttak? Ugye nem?
- Persze – feleltem. Mindegy… újoncok vagyunk, eleget kell tennünk. – De amúgy, a fiúk és Ailee hol vannak?
- Nem tudjuk, bocsi – felelt Jia.
- Semmi… és honnan tudjuk, hogy melyik a miénk? – kérdezte Haneul.
- Rá van írva, hogy ’C’ – válaszolt Fei. – Jaj, mielőtt még elfelejteném. Nemsokára jön a női futás. De előbb még a férfi íjászat. Durván ¾ óra múlva már mi jövünk.
- Oké, köszi.– mondta Sissy, majd elindultunk az asztalkák felé, ahol a dobozok voltak kirakva. 4 darab állt még ott. Húha, úgy tűnik mások már sokkal előbb megéheztek, megszomjaztak. Egy 30 év körüli nő szólított meg segítőkészen.
- Melyik csapat?
- ’C’
- Okézsoké! Rögtön adom! – kacsintott ránk és tanulmányozás alá vette a dobozokon lévő vignettákat, amire a betűk voltak ráírva. Az arcáról, valamiért fokozatosan lehervadt a mosoly.
- Ne haragudjatok, de azt hiszem keveredés történt. Nem voltam itt egész nap és lehet, hogy valamelyik csapat nem nézte a cédulákat. Nincs itt a tietek – esett szegény pánikba. Jobban, mint mi.
- Nyugi, nincs semmi baj – próbáltam megnyugtatni. Azért nem lehet könnyű minden apró részletre figyelni.
- De, igen, sajnos baj. Az a dolgom, hogy figyeljek…és ááá…basszus…figyeljetek, ne haragudjatok, de meg kell keresnetek a dobozotokat. Ha nincs fölbontva, akkor azt vigyétek el magatokkal, ha viszont ki van, akkor gyertek vissza, és oda adom azét, aki elvette tőletek – magyarázta el nekünk a megoldást…már ha ezt annak lehet nevezni.
- Rendben.
***
Így történt meg az, hogy az első Idol Championshipükön a hatalmas tömegben, ahol mindenki nevetett, szórakozott, vagy éppen sport feladatot csinált, Sissy, Nara és én – Haneul útközben leállt beszélgetni egy EXID-es lánnyal, így előtte gyorsan összeszedtük bandánk egyik rapperét – az elveszett kajadobozt kerestük, amit egy másik csapat vitt el előlünk. Micsoda élmény. Ha esetleg Jinah is segített volna és a maknae is, biztos gyorsabban nyomra bukkanunk. De, mint mondtam az utóbbi beszélgetett, az előbbit pedig meg sem találtuk. Sissy javaslatára, olyanokhoz mentünk oda, akiket ismertünk. Tehát Keyhez, Dongwoonhoz és Jiwoonhoz. Náluk nem volt. Ugyan a dobozunk eltűnt, de idő közben most meg Woohyun került elő. Őt is megkérdeztük, de megrázta a fejét.
- Hova a fenébe tűnt el a dobozunk? Éhes vagyok. Sajtot akarok – mérgelődött Nara.
- Nem hiszem, hogy fogsz benne találni sajtot – néztem rá furán.
- Nem érdekel. Attól még éhes vagyok.
- Mi lenne, ha segítenék? Talán 4-en könnyebben menne –ajánlotta fel Woohyun.
- Azt nagyon megköszönnénk – sóhajtott fel hálásan Sissy.
***
Gázul éreztem magam. A rengeteg híres idol között, négykézláb vagy éppen kúszva kutattam kaja után. Hogy furcsán néztek-e rám? Ááá dehogy…utam során két helyes fiúba is belebotlottam (CN.BLUE Yonghwa, Ft. Island Hongki), akik először rám mosolyogtak, ám rádöbbenve arra, hogy tulajdonképpen olyan vagyok, mint egy elmebajos, inkább elfordultak. Fejemet leszegve pásztáztam tovább a terepet, mikor egyszer csak Nara guggolt le mellém.
- Megvannak – mondta mérgesen, majd felhúzott a földről és maga után vonszolt.
- Na. és kik azok? – kíváncsiskodtam.
- Mégis hogy a fenébe lehet valaki ennyire béna? De most őszintén…
- Nara, kik voltak azok?
- A betűk csak viccből vannak felrakva…tényleg…csak és kizárólag viccből.
- Nara válaszolj! Kik voltak?
- Hát ők – torpant meg váratlanul majd rámutatott 10 földön ülő fiúra. Alig akartam hinni a szememnek. A TEEN TOP ÉS AZ INFINITE VITTE EL A KAJÁNKAT! Egyszeriben rángatást éreztem karomon. Sissy volt…
- Az ott…az ott…- motyogott szinte némán.
- Tudom…ott ül…- nyeltem egy nagyot.
- Mind a ketten…– nyögte ki. – Myungsoo és Chunji.
Abban a szent pillanatban egyáltalán nem éreztem magam idolnak, a V-sion leaderjének. Ugyanakkor rajongónak sem. Inkább olyan voltam, mint egy filmbéli ’most estem szerelembe’ tinilány. Azt hiszem Sissy dettó extázisba került. Gondoljatok bele, két lány, két ideálja egy helyen, egy társaságban. Bár ahogy jobban megnéztem, míg a TEEN TOP teljes volt, addig az INFINITE-ből csak Hoya, Sungyeol, Myungsoo és Woohyun ült a doboz körül…várjunk csak…Woohyun? Hiszen az előbb még velünk volt…most meg…ott eszik egy banánt…héé, várjunk csak még egyszer…az a mi banánunk! Felbontották a dobozt és most a mi kajánkat eszik. Még Woohyun is, aki pedig elvileg segíteni akart. Kettős érzéseimből Nara ébresztett fel.
- Menj oda hozzájuk unnie. Most rögtön – utasított szinte.
- De hát miért? Most már tudjuk melyik csapat. Erre semmi szükség.
- De igen. Ez milyen dolog már? Miattuk kerestünk vagy 20 percen keresztül egy nyamvadt dobozt. Ráadásul, ha jól látom, ők 10-en nem is egy csapat. Egy másik csoporttal osztoznak a sajtomon! – akadt ki ismét.
- Nara, biztos, hogy nincs benne sajt…- emlékeztette őt Sissy.
- Aiish, de attól még elvesztegettem egy csomó időt, amit akár hasznosan is tölthettem volna. Luna unnie tök vicces dolgot mesélt. Ti meg elrángattatok azért, mert ők elvették azt, ami a miénk. Csak nem hagyom annyiban…Sissy unnie akkor te menj oda.
- A-a. Tuti nem –jelentette ki magabiztosan. Félt. Én is féltem. Egyedül Nara volt felháborodva a sajtja miatt. Ami igazából nem is volt a dobozban, de mindegy.
- Na, szép…a két legidősebb a leggyávább – mondta gúnyosan. –Akkor majd én!
Próbáltam még idejében elkapni, de elszalasztottam. Hatalmas hévvel közelített feléjük. Dühös volt. Nagyon dühös. Az elvesztegetett 20 perc, Luna nem hallott vicces sztorija és a sajt miatt is. Idegesen szólalt fel.
- Sunbaenimek! Annyeonghaseyo! V-sion, Kwon Nara imnida– kezdte udvariasan meghajolva. Aztán jött a java. – A tisztelt sunbaenimek elvették a dobozunkat. 20 percen át kerestük és a sunbaeinmek miatt nem találtuk meg. 20 percen át kutattuk! Szegény Rim unnie még a földön is kúszott, hogy megtalálja.
- Nara – szóltam rá vörösödő fejjel. Mindannyian felém kapták a fejüket. Köztük Chunji is. Ez volt az első alkalom, hogy rám nézett.
- De hát igaz – tárta szét a kezeit rapperünk. – Sissy unnie pedig már majdnem azon volt, hogy ő is inkább már ellopja egy másik csapat dobozát, szó nélkül….és mindez azért, mert már annyira éheztünk, mert ti elvittétek. Megettétek a sajtomat. A sunbaenimek szerint a ’C’ betű poénból van ráírva?
- Nara elég lesz – szólt rá élesen Sissy.
- Nem elég unnie. Elvitték. Sőt Woohyun sunbaenim is a mi banánunkat eszi, pedig úgy volt, hogy segít keresni. Árul. – szontyolodott el Nara.
- Ismered őket? – fordult az említett felé hitetlenül Sungyeol. Na igen…így kell remek első benyomást kelteni. Köszönjük Kwon Nara!
- Persze. Szia Rim, szia Sissy! – integetett nekünk mosolyogva, mi pedig csak sután visszaintegettünk. Abszurd helyzet volt…csak egy kicsit nagyon abszurd. Hoya közelebb hajolt hozzá.
- Ők tényleg idolok? - 'suttogta'. Fogalmam sincs, hogy ez direkt volt-e vagy nem, de én már minden miatt hülyén éreztem magam. Sissy pedig látványosan szenvedett. Nara meg...akár hiszitek, akár nem....befurakodott Ricky és Changjo közé, kivett a dobozból egy narancsot, és elkezdte hámozni. MI VAAAN????!
- YAAA MIT LOPKODOD A NARANCSUNKAT? - kiáltott fel Changjo. Valószínűleg ő is ideges lett, hiszen az egészből annyit észlelhetett, hogy egy nagyszájú lány megjelenik a semmiből és elkezdi leordítani a fejét.
- Mikor születtél? - kérdezte Nara higgadtan, majd elkezdte majszolni a narancsot.
- Hát öhm... '95-ben.
- Melyik hónap?
- November.
- És melyik nap?
- 16.
- Óóó...akkor így leszidnál egy nálad fiatalabb lányt? - vágott Nara édes pofit, ami nem volt rá jellemző. Nem is sikerült úgy, ahogy szerette volna, ellenben ez már csak részletkérdés.
- De hát elvetted a narancsunkat!
- Ha nem vetted volna még észre ... Ez a MI narancsunk!!
 - Úgy is megkapjátok a miénket, nem?! Úgy logikus! - ordították egymásnak az egyre butábbnál butább érveket, miközben csupán fél méter volt közöttük. Ricky közben látványosan meghátrált és csatlakozott a Teen Top leaderjéhez, C.A.P-hez, ahol biztonságban érezhette magát. Vagyis majdnem.
- Hyuung!! - csapott rá Ricky a földön fetrengő leaderre. - Csak nem alszol már megint?
- Mi? Ja...nem ... dehogyis. Ez az Apink? - nézett ránk hunyorítva, mi meg nem is tudtuk, hogy ezt bóknak vagy sértésnek vegyük-e.
- Mi? Dehogyis! Inkább aludj vissza - tolta le Ricky C.A.P fejét, aki tétovázás nélkül el is szunyókált. Ismét.
- Egyébként V-sion - motyogtam magamban. Közben, Woohyun intett nekünk, hogy nyugodtan üljünk le, mi meg nem akartunk modortalanok lenni, ezért engedelmeskedtünk. Én Woohyun mellé telepedtem le. Őt már ismertem szóval nem fogom magam kínosan érezni a közelében. Sissy a másik oldalamon foglalt helyet és érdekes módon pont azon, ahol Myungsoo is tartózkodott. Jól haladsz, Sissy!
- V-sion? - fürkészte az arcomat Niel, Woohyun másik oldaláról.
- Igen - mosolyogtam.
- Jaaa oké... - hagyta itt abba a beszélgetésünket. Fogadok azt se tudta kik vagyunk, de sebaj. Így tiszta lappal indíthatunk náluk. A lényeg az, hogy a lehető legjobb benyomást keltsük. Vagyis mosolyogjunk, és legyünk kedvesek meg barátságosak.
- Tudjátok! O-o-o-outbreaak! - énekelt Woohyun teli szájjal, de a többiek még mindig értetlenül bámultak rá. - Amit a zuhany alatt éneklek!
 - Jaaaa, ja igen! Emlékszem már! - szólalt meg Sungyeol. - Úgy pár hónapja váltott erre a számra. Ha már fürdés közben is ezt énekli, akkor valószínűleg nagyon tetszhet neki a számotok.
- Aah igen? Hmm... köszönjük - mondtam bizonytalanul. Vajon ilyenkor mit szokás mondani?
- Na, akkor meséljetek egy kicsit magatokról! - kiáltott fel L.Joe, Chunji pedig csak bólogatott.
- Hány évesek vagytok? - kérdezte Ricky. - Ki az ideálotok? Teen Topból kit szerettek?
 - Nara, mint ahogy mondta '95-ös, Sissy '94-es. Haneul és Jinah szintén '95, de ők most nincsenek itt. Én meg '93-as vagyok - mondtam.
 - 1993? High Five! - ordított fel Chunji és L.Joeval együtt lepacsiztak velem. - Újabb taggal bővült a '93-asok csapata. Tessék itt egy alma!
- Hahaha - nevettem és elfogadtam. De aranyos már! Egy almával invitál be a csapatba. Na, jó ez kicsit hülyén hangzik, de attól még Chunjitól kaptam! Édes. Oké, érzem, hogy én most nem vagyok magamnál és teljesen ledermedtem, szóval nagyon ajánlom, hogy valaki folytassa a beszélgetést.
- Ajjj ti mind noonák vagytok! - sóhajtozott Ricky, mire Nara belékönyökölt. - Jó bocs, te nem vagy az. Na de azért szeretitek a fiatalabb fiúkat, igaz? Mint például engem!
- Miért pont téged? - kérdezte Niel. - Miért nem engem vagy Changjo-t?
- Mert neked túl nagyok az ajkaid… és én veled ellentétben cuki és kedves is vagyok…ééés még sorolhatnám... - mosolygott Ricky. - ... Changjo meg egyszerűen túl agresszív.
- MIT MONDTÁL? NEM VAGYOK AGRESSZÍV! - pattant fel Changjo.
- Waaaaa segítség!!! - kiáltozott Ricky.
- Hallgass már el! Nem illik ilyeneket kérdezni! - vágta tarkón Chunji Rickyt, belőlem meg kibukott a nevetés. - Ne haragudjatok. Néha eléggé meggondolatlanul viselkednek. Vagyis nem, csak idióták. Na, akkor meséltek magatokról? Persze nem Ricky kérdései alapján - nevetett aranyosan és a szemembe nézett. Gyorsan elkaptam a tekintetem és Sissy-re szegeztem. Telepatikusan esedeztem a segítségéért, de ő éppen azzal töltötte szabadidejét, hogy Myungsoo-t mustrálta, ahogy egy narancsot hámoz. Nyilván észrevette a nagy csendet (már amennyire annak lehetett nevezni egy stadiont több ezer emberrel megtelve) és gyorsan felkapta a fejét.
- V-sion imnida! Öhm .... hát igen - mondta idegesen, mire mindenki elnevette magát.
- Haha. Igen. Hát mit mondhatnék. Nemrég debütáltunk csak. Tavaly októberben - mondtam és minden egyes mondat után Chunjira néztem, mintha neki magyaráznám. Végül is ő kérte. Annyi biztos, hogy ezt természetesnek vette és nagyon barátságos volt, folyton mosolygott rám, vidámság ült ki az arcára. Pont ugyanolyan volt a valóságban is, mint a TV-ben.
- Akkor még nagyon újak vagytok!
- Hát eléggé. És képzeljétek tegnap voltunk Doniéknál!
- Weekly...
- Igen a Weekly Idolban! - kiáltottam fel örömömben és újra feléledt bennem a tegnapi nap.
- És jó volt? - szólalt meg Hoya. Jé, nem is tudtam, hogy itt van!
- Igen. Nagyon nagyon nagyon jó volt! Azt hittem, hogy az egész igazából előre meg van írva. Mármint szinte mondatonként, de nem ez volt! Hanem ... na, mindegy úgyis tudjátok - pirultam el azon, hogy hirtelen ilyen hevesen kezdtem el beszélni. Láttam, hogy Chunji nagyon mosolyog rajtam, mire mit ne mondjak, újból ledermedtem. Akkor zökkentem vissza a valóságba, mikor Sissy hirtelen rátámaszkodott a tenyeremre. Mérgesen néztem rá, mire ő csak megvonta a vállát és valami olyasmit üzenhetett: " Kell neked mindig elbambulnod ". Tehát ennyire feltűnően olvadtam el a "szerelmem" miatt?
- Hééé! Ez itt az én almám! - hallottam meg Nara sipítozó hangját.
 - Mi? Nem! Én láttam meg előbb! - így Changjo. Ajj már megint kezdik?
 - De én vettem el!
- Viszont az én tulajdonom, ahogy ez a doboz is.
- Ez még mindig a miénk!
- Ez már rég nem a tietek! Az még mindig ott van az asztalon!
- Nara! Ha annyira éhes vagy, menj és vedd el a dobozunkat! – parancsoltam rá.
 - Mi? Azt már nem! Nem fogom magam emiatt is törni!
- Menjél!
- Miért nem ők mennek? - mutatott a Teen Top irányába.
- Mert én azt mondtam. Gyerünk maknae!
- De nem is én vagyok az!
 - Itt és most az vagy szóval nyomás! - vigyorogtam.
- JÓ! - mondta bosszúsan, majd elindult az asztalok irányába. Mikor eltűnt a tömegben mindannyiunkból egyszerre tört ki a nevetés.
- Jaj Ricky amúgy én tudom ki Rim unnie kedvence a csapatotokból! - szólalt meg Sissy mikor végre lecsendesedtünk. Na nee! Ha ezt elmerészeli mondani, nagyon meg fogja bánni otthon! Valahogy úgy érzem, ez lenne a bosszú a reggeli incidens miatt, amikor megvicceltem álmában... közben hirtelen felpattant és társult Rickyhez.
- Komolyan van olyan neki? Éljen! Ki az? - kíváncsiskodott Ricky. Úgy nézett ki, mint egy kisgyerek, nagyon ari volt.
 - Hááát az úgy volt, hooogy ... hmm....hmm… - tulajdonképpen az történt, hogy valamilyen érdekes módon áthajoltam Woohyun és Niel felett és rávetettem magam Sissyre, hogy befoghassam a száját. Ő még próbálkozott a mutogatással is, de felesleges volt. Hisz össze-vissza rúgkapált, a saját hajától nem látott semmit és majdnem megfulladt a röhögéstől.
- Jól tudod, hogy én is tudok egyet, s mást te rólad szóval ne kockáztass - vigyorogtam, majd leszálltam róla (a két ijedt fiúról szintén) és mintha mi sem történt volna, beleharaptam az almámba. Hallottam még, ahogy Sissy levegő után kapkod, és teljes kimerültségében elterül a földön. Ránéztem, megvontam a vállam és előkotortam egy vizes palackot, hogy ihassak belőle. Annyi biztos, hogy a többiek is majdnem meghaltak a nevetéstől. Chunjinál például már odáig fajult a dolog, hogy ütögette az épp kezébe kerülő tárgyakat vagy személyt, mint például L.Joet. Woohyun és Niel se fogták vissza magukat, ott helyben dőltek ki a nagy kacarászástól. Szinte zengett az egész terület 50 m-en belül.
- Úúú úúú... - pattant fel hirtelen Woohyun és engem majdnem fellökve csatlakozott az Infinite-hez. Odasúgott valamit Myungsoo-nak, aki láthatóan nagyon lelkes lett.
- Meg tudják csinálni a Scorpion Dance és ráadásul jól is? - ismételte meg Myungsoo Woohyun mondatát, aki hevesen bólogatott mellette.
- Höö? - emelte fel Sissy a fejét, miközben egy elég furcsa hörgésszerű hangot adott ki magából. Ricky egy nevetéssel jutalmazta. 
- Hát... az azért túlzás, hogy jól! Csak épphogy fel tudunk kelni a földről, abból a fura pozícióból. Meg egyszer orra estem és benyomódott, de tulajdonképpen... - hebegtem.
- Benyomódott? Hallod nekem is! - kiáltott fel Chunji és az Infinite-re nézett. - Emlékeztek, egyszer megtanultuk tőletek valamelyik koncin.
 - De akkor ment is - emlékeztette őt Sungyeol.
- Igen, de aztán még otthon is próbálkoztam és akkor... baleset áldozata lettem - nevetett.
- Jaaaajjj igen! Amikor egy szál Power Rangers-ös alsógatyában gyakoroltál! Azok a régi szép nyári napok! - nosztalgiázott Niel, mire Chunji indulatosan felkelt a helyéről, leült mellém, majd egy random pillanatban fejbe vágta a másik oldalon ülő Niel-t egy palackkal. Így, hogy most mellém került még nagyobb zavarban voltam. A power ranger-ös történet pedig csak rásegített.
- Mutassátok meg!!! - ujjongott Woohyun. 
- Na, azt már nem! - vonta össze szemöldökét Chunji.
- De nem a gatyádat, te hülye! A táncot! Méghozzá a lányok.
- Höö? - adott ki megint egy furcsa hangot Sissy, amin Ricky ismét jól szórakozott. - Az biztos, hogy én innen még egy jó darabig nem fogok felkelni.
- Naaa légy szíves! Rim? Akkor legalább te! - nézett rám lelkesen Hoya, aztán az Infinite többi tagja, majd a Teen Top is. Mindenki próbált valamilyen meggyőző fejet vágni, például Chunji itt lebiggyesztett az ajkait. Na, ennek már nem bírtam ellenállni.
- Scorpion Dance? - kérdeztem rá újból félénken.
- Scorpiom Dance-ről van szó? - hallottam meg magam mögött Nara hangját.
 - Aha! Most próbáljuk rávenni Rimet, hogy mutassa meg. De akár csinálhatnátok együtt is! - pörgött be Hoya. Hát, ha már táncról van szó, ő profi.
- Jajj hát tessék! Itt van nektek skorpió ... így ni! - mutatta be a táncmozdulatot Nara teljes magabiztossággal én meg még fel se fogtam mi történt. Megjelenik, ledobja a dobozunkat, majd hirtelen elkezd táncolni? Ez szerintetek stimmel?
- Woooww!!! Ugye? Ugye, hogy megmondtam? - tapsolt Woohyun és a többiek is beszálltak. Nara illedelmesen meghajolt. Azt hittem itt vége is lesz ennek a témának, de nagyot tévedtem. Nara lehajolt hozzám és megragadta a karomat, felhúzott és rögtön bele is kezdett mondandójába.
- Egyébként nem csak ezt tudjuk, igaz unnie? Még sok minden mást is! Teen Top-ot is tudunk! - erre a 6 - helyesbítek 5, mert C.A.P még mindig szunyókált - Teen Top fiú egyszerre keltek fel a földről és faggatták ki Narát erről a témáról. Én próbáltam minél feltűnőbben sugallani felé a gyilkos tekintetemet, miszerint jobban teszi, ha nem sodor minket olyan kínos helyzetbe, hogy esetleg el kéne előttük táncolnunk akármit is. Főleg olyat, amivel még csak most kezdtünk el ismerkedni. Bár Nara kiszámíthatatlan és nem úgy tűnt mintha egy kicsit is figyelne rám. A másik, hogy az Infinite ahelyett, hogy csatlakozott volna a másik csapathoz, inkább csak szuggeráltak a háttérből, hogy bűntudatom legyen és magamtól kezdjek el táncolni. Fura, hogy én vagyok a csapat táncosa, előttük mégis én félek a legjobban táncolni. Kéne ide egy ember, aki mellém áll. Normál esetben Haneul vagy Sissy lenne, de mint mondtam, Haneul nincs velünk, Sissy meg azt hiszem közben bealudt, mint C.A.P
- Nos, akkor To You? - hallottam Narát és máris éreztem, hogy ebből nem fogok jól kijönni. - Unnie, gyere!
- Mi? Miért? - mondtam kétségbeesetten. A To You-t nem is tudjuk! Elméletben... vagyis én tudom egy részét, de Nara annyit se tud, Sissy meg végképp.
- Eltáncoljuk a To You-t! Sissy unnie! Kelj fel! - paskolta meg az említett személy hátát.
 - De hát nem is tudjuk!
- Dehogynem! Amúgy is megbeszéltük a fiúkkal, hogy velünk együtt táncolják – szökdécselt elevenen. Nem igazán tetszett az ötlet. Bár már régóta titkos vágyam volt, hogy egyszer a TEEN TOP-pal (és végülis az INFINITE-TEL) lógjak, de nem így és nem ilyen ciki kezdéssel. Most meg tetézni akarja ezt egy közös táncikolással, aminek még a koreográfiájával sem vagyunk teljesen tisztában. Felhúztam Sissy-t a padlóról, és vártam, hogy Nara beszámoljon, aztán elkezdjük.
- És 1, és 2, és…. – folytatta volna tovább, ha meg nem szakítják.
- Kérem a női versenyzőket, hogy álljanak fel a 70 méteres futáshoz. Ismétlem, kérem a női versenyzőket, hogy álljanak fel a 70 méteres futáshoz – szólt bele a hangszóróba a rendezvény igazgatója. Hál’ Isten. Ezt megúsztuk.
- Ó de kár – szomorodott el Nara.
- Semmi gond. Majd később megmutatjátok, oké? – mosolygott rá kedvesen Niel.
- Rendben! – vidult fel újra. Kinyírom, kinyírom, esküszöm, hogy kinyírom.
- Úú úú úú mehetünk szurkolni? –kérdezte izgatottan Woohyun. Gondolom itt a futásra célzott.
- Nem szükséges! – vágtuk rá egyszerre Sissy-vel.
- Gyertek csak! – felelt ugyanebben a pillanatban Nara.
- Akkor most melyik? – vonta fel a szemöldökét Myungsoo. Sissy ennek láttán, határozottan elolvadt, a mai nap folyamán már sokadszorra.
- Ne – ismételtem meg.
- Gyertek! – válaszolt a rapper. Mindenki furán nézett ránk. Igen, általában mindig ennyire azonos véleményen vagyunk.
- Noona, nem szeretnéd, hogy szurkoljunk neked? – búsult el Changjo.
- Úgy érti nektek – vágta oldalba L. Joe. Jaj, istenem…hülye lelkiismeret!
- Dehogynem szeretném. Ne haragudjatok…csak…csak, nem vagyok valami jó futásban…és nem akarok leégni előttetek.. - szedtem össze gyorsan egy random kifogást. Persze ennél sokkal nagyobb indok volt az, HOGY ROHADTUL CSAK PÁR PERCE ISMERTÜK MEG EGYMÁST ÉS A SZÍVEM MÁR MOST NEM TUDTA FELDOLGOZNI CHUNJI JÓKÉPŰSÉGÉT, RÁADÁSUL ILYEN KÖZELRŐL!
- Miről beszélsz Rim unnie? Te, Sissy unnie és Haneul vagytok a legsportosabbak – csodálkozott Nara.
- Akár jól futtok, akár nem, mi drukkolunk nektek! – mutatta fel hüvelykujját Woohyun, majd hátunknál fogva elkezdett a START jelzés felé tolni. A többiek követték. HURRÁ! Mindegy Rim, ne pánikolj! Vége lesz a női futásnak és aztán a csapatoddal együtt mehetsz vissza a hotelba, ahol feldolgozhatod a mai nap boldog és kínos eseményeit. KITARTÁS ÉS FIGHTING!!! Ja és a kajadobozt ne felejtsd el odaadni a miss A-nek! 

Társíró: Potato-shi.


Megj: Bár megpróbáljuk úgy alakítani a sztorit, hogy minél több dolog egyezzen. Értem ezalatt például az eseményeket, meg majd a klipp kijövéseket stb, stb... de persze ez azért elég nehéz feladat, szóval nem mindenhol fog egyezni a valósággal. Nézzétek el nekünk! Reméljük ez nem okoz problémát! Azért igyekszünk! :)

2 megjegyzés:

  1. Sajt, sajt, sajt! ÁÁÁÁ megették a sajtomat! xdd
    Hihi, nagyon király ficit, írsz. Remélem hamar jön a folytatás!

    VálaszTörlés