#5 Édes és kínos pillanatok a TEENFINITTEL part 2. (avagy az éjszakai fürdőzés)

Rim pov:

- Az Idol Championship első napját, ezennel hivatalosan is lezárom – vetett véget a játéknak késő délután körül a verseny igazgatója. Fáradtan, ugyanakkor boldogan pillantottunk egymásra a lányokkal. – Reméljük, hogy nemcsak a fiatal kis tehetségeink, hanem a kedves nézők is jól szórakoztak. Holnap ugyan itt, 9-kor. Viszlát, vezessenek óvatosan. 

Csapatunk összes tagjával lepacsiztunk, majd elindultunk az öltöző felé. Bár nem értünk el dobogós helyezést, én mégis mindenkire nagyon büszke voltam.  A maximumot hoztuk ki magunkból, és azt hiszem ez az, ami igazán számít. Plusz, holnap és holnapután, még bőven lesz esélyünk javítani, ha akarunk, hiszen a lényeg, az összpontszám.

- Unnie, most hova fogunk menni? – kérdezte kíváncsian Nara.

- A Han Kuk Kwan hotelba – válaszoltam neki mosolyogva. Ott vettek ki szobákat a csapatok számára a szervezők. Bele sem merek gondolni, hogy mennyi macerával járhatott. Lebonyolítani a foglalásokat, helyet biztosítani mindenkinek, zaklatóktól mentessé tenni a környéket, stb. Szegény alkalmazottak.

***

- Parancsoljon – fizettem ki a fuvar árát a taxisnak.

- Köszönöm kisasszony. Jó szórakozást!

- Köszönjük, viszlát – mondtam, majd a lányokkal együtt egészen addig integettünk neki, míg el nem tűnt a szemünk elől. Ezt követően pedig a szálló felé vettük az irányt. Gyönyörű volt. Se nem csicsás, se nem putri. Pont megfelelő. Olyan, amiben az ember szívesen lakik pár nap erejéig. A LedApple már ott állt a bejárat előtt.

- Ők meg mit keresnek itt kinn? – mutatott rájuk Jinah furcsa arckifejezéssel.

- Gondolom látni akarták, hogy biztonságban megérkezünk-e – feleltem.

- Tessék? Atyám, mik vagyunk mi, 5 évesek?

- Jinah, ők csak vigyázni szeretnének ránk. Ha nincs itt Dongyul oppa, akkor ez az ő feladatuk.

- Tudom, és már épp eléggé unom, hogy…

- Csitt – fojtottam belé a szót. Mikor az oppak észrevettek minket, integettek, amolyan „gyertek, kövessétek a nagyobbakat.” stílusban.

A hotelba beérve, még fantasztikusabb látvány tárult elénk. Krémszínű falak, drapp szőnyeg, fekete bútorok, 2 emelet. Nagyon megfogott. Tetszett, hogy nincs túl dizájnolva, és, hogy nem azt az érzést keltette, hogy te most egy elit helyen vagy.

- Tessék, itt vannak a kulcsok. Már kikértük nektek – zökkentett vissza a bámulásból Hanbyul.

- Óóó köszönjük.

- Mert magunktól biztos nem ment volna - morgott halkan Jinah, mire feltűnés nélkül adtam neki egy tockost.

- Ööö oppa, amúgy miért is kaptunk kettőt? – csodálkoztam.

- Sajnos nincsenek 5 ágyas szobák. A 209-es 3, a 210-es pedig 2 ágyas.

- Unnie, elosztasz minket?- fordult felém Haneul.

- Persze. Sissy-vel miénk a 210-es, te pedig Jinah-val és… hé… hol van Nara? – eszméltem fel hirtelen.

- Ott, a recepciós pultnál. Úgy tűnik, mintha nézne valamit – állapította meg Sissy.

- Kwon Nara, húzd ide a beled! – szóltam rá erélyesen.

- Jól van, jól van, megyek már. – kiáltott vissza.

***

Tudjátok, az idő olyan gyorsan elrepül. Egyik pillanatban még nyugodtan alszom az igazak álmát, a másikban meg az ágyról lelökve tudom meg, hogy ideje vacsizni menni. Nos, igen… ez utóbbit, szeretném megköszönni Sissynek.

Gyorsan felvettünk valami csinos, de kicsit sem hivalkodó ruhát és már szaladtunk is le a földszintre, ahol az étkezde volt. Nara, Jinah és Haneul már ott várakozott.

- Unnie, most azonnal keress egy helyet, ami nem a Led Apple oppák közelében van – támadt nekem Jinah idegesen.

- Neked is szia. – üdvözöltem gúnyosan. – Mi történt?

- Ááá semmi. Csak útközben szerencsésen összetalálkoztunk velük és tudod, hogy mit mondtak? „Mindenképp üljetek hozzánk. Majd segítünk nektek kaját és italt választani.” – mesélte fájdalmas arccal. – Ez annyira ciki. Magamtól is el tudom dönteni, hogy mit akarok enni és mit nem.

- Jinah…

- Bocsi unnie, de Jinah-nak igaza van. Kicsit tényleg túlzásba viszik már az aggódást – értett egyet vele Haneul. Benéztem az étkezdébe. Tömve volt.

- Nem hiszem, hogy lenne esélyünk máshova ülni, úgyhogy kénytelenek leszünk…

- Ami azt illeti… - vágott közbe Nara elgondolkodva. - Luna unnie még mondta délelőtt, hogy majd vacsorázhatnánk együtt.

- És ez csak most jutott eszedbe? Komolyan? – akadt ki a másik rapperünk.

- Nem tehetek róla, hogy szelektív memóriám van – tárta szét kezeit Nara. Mindannyian várakozó tekintettel méregettek. Ajj…

- Legyen. – engedtem nekik sóhajtva. Ujjongva berohantak.

- Mit lesz Hanbyulékkal? – szegeztem Sissy-nek a kérdést.

- Nem tudom, de ott leszek melletted, amíg kitalálod – szorította meg a kezem bátorítóan.

Végülis, egész jól ment. 100 negatív dolog helyett, csak 50-et vágtak hozzám! Hurrá! Vajon ők veszik túl komolyan, vagy én veszem túl komolytalanul? Mindegy.

Miután letisztáztuk a helyzetet, szélsebesen megkerestük mi is az F(x)-t. Meglepetésemre a SECRET társaságában tartózkodtak. Mivel láttam, hogy Haneul és a 2 rapper épp valami izgalmas témát boncolgat, felajánlottam, hogy majd Sissy-vel együtt gondoskodok a kajáról. Nagyon hálásnak tűntek.

- Én hátulról indulok, te meg elölről – vázoltam fel az egyszerű tervet.

- Rendicsek – vágta vigyázba magát és már el is tűnt. Korgó hassal indultam meg a pult felé. Ennyi kaját még életemben nem láttam! Csirke, sertés, kacsa, marha, pulyka, saláta, rizs, krumpli, finomabbnál finomabb mártások, desszertek és még rengeteg, de tényleg rengeteg dolog. Nagyban válogattam, amikor egyszer csak valaki a nevemen szólított.  A hang irányába fordulva Keyjel, Dongwonnal, Jinwoonal és még két BEAST-es taggal találtam szemben magam. Kedvesen magukhoz invitáltak, de én mondván, hogy „már van helyem” visszautasítottam. Ők pedig elnézően lerendezték egy „semmi baj, majd máskor”-ral. Így hát tovább rakosgattam a betevőnket a tálcára. 6 perc sem telhetett el, mikor ismét megszólítottak.

- Noona, nem lesz ez egy kicsit sok? – tudakolta valaki nevetve mellőlem. Changjo volt az.

- Ó félreérted, ez nem mind az enyém – kezdtem el szabadkozni.

- Tudom, csak vicceltem – mosolygott rám aranyosan. – Egyébként azért jöttem… hogy… izé… öö… nem lenne kedved csatlakozni hozzánk? Mármint nem csak neked noona, hanem az egész csapatodnak… vagyis, ha akarsz, akkor jöhetsz egyedül is… szóval… aishh…

A TEEN TOP asztala felé néztem. Jól elvoltak. Chunji is. Csak míg a többiek egymással addig ő, az asztaluk jobb oldalán lévő Wonder Girls-ös Yeeunnal. Bár a lány 4 évvel idősebb volt, egyértelműen látszott rajtuk, hogy flörtölnek, és szinte abban is biztos voltam, hogy Chunji kezdeményezte. Szóval tényleg igaz a hír, nagy játékos. Bárcsak velem is kikezdene! Mondjuk, lehet, hogy az mégsem lenne annyira jó… úgy értem, akkor én is csupán egy lennék a sok közül, akinek pillanatok alatt sikeresen el tudta csavarni a fejét. Soha sem akarnék könnyű préda lenni. Kedvelem őt, nagyon kedvelem őt, de nem szeretem, ha játszadoznak velem és komolytalanul szédítenek. Már pedig Chunji pontosan ezt csinálta most Yeeunnal. Az apró mozdulatok mindent elárultak. Yeeun bekapta a csalit. Vajon Chunji mikor húzza vissza a horgot?

- Bocsi, de már van helyünk – próbáltam udvariasan visszautasítani.

- Óóó értem – húzta el a száját kelletlenül. – Na és holnap?

Annyira édes fejet vágott, hogy nem bírtam nemet mondani.

- Rendben.

- Szuper! Szia! – köszönt el vidáman és visszatért saját társaságához. Még gyorsan rádobtam a tányéromra pár darab csirkeszeletet és előre mentem, Sissyhez.

- Végeztél?

- Aha. Mehetünk – mutatta fel hüvelykujját. Még egyszer utoljára vetettem egy gyors pillantást Chunjira. Már vissza is fordult a többiekhez. Tudtam én, hogy nem gondolja komolyan Yeeunnal, és ez valahol mélyen, legbelül megnyugtatott.

Visszatérésünket senki sem fogadta nagy ovációval, a kaját viszont annál inkább. Én Hyosung és Sulli közé telepedtem le. Azt hittem, hogy majd figyelembe sem fognak venni, de mekkorát tévedtem! Hihetetlenül aranyosak voltak. Mondták, hogy nyugodtan unniezzam őket. Ezen kívül gátlás nélkül, tök jól elbeszélgettünk és kérdezgettünk egymástól. Szuper vacsi volt! Legalábbis mind addig, amíg a LedApple oppak oda nem jöttek, hogy majd beszélni szeretnének velem.

***

- Figyelj unnie, most még csak 22 óra van.

- De Jinah…

- Könyörgöm, adj nekünk és legfőképp magadnak 2 óra kikapcsolódást - nézett rám komolyan.

- Mert ha alszol, akkor tényleg nagyon sok mindent kell csinálnod – mondtam neki gúnyosan. – Nem értitek, hogy a kezeim meg vannak kötve…

- Már miért lennének? – vette át a szót Nara.

- Tudjátok jól, hogy ígéretet tettem Hanbyul oppanak.

-  Pontosan mit is?

- Azt, hogy 22 órakor már a saját szobánkban leszünk és megyünk aludni. Ráadásul eléggé kiakadtak azon is, hogy nem hozzájuk ültünk.

- Aishh… komolyan mondom, úgy érzem magam, mintha egy 13 éves életét élném – mérgelődött Jinah.

- Osztozok az előttem szóló véleményével – karolta át Nara, csapatunk másik rapperét.

- Lányok, elég, hagyjátok abba! – állította le őket Sissy. – Ti könnyen beszéltek, hiszen nem vagytok egy csapat vezetői. Rim unninak felelősséget kell értünk vállalnia. Ha bajunk esik, automatikusan rá hárul a letolás.

Igazán jól esett, hogy megvédett, viszont láttam rajta, hogyha tehetné, akkor ő szintén szívesebben tartózkodna más helyen.

- Nem Rim unnie státuszát kérdőjeleztük meg. Egyszerűen csak arra akartunk kilyukadni, hogy a szabálykövetésben nincs semmi buli. Itt vagyunk egy szuper hotelban és 22 órakor már takarodónk van? Komolyan?

- Ez a javatokat szolgálja. Holnap időben fel tudtok kelni! – világosítottam fel őket.

- Bőven lesz még időnk kialudni magunkat a következő napon is. Gyerünk már Rim unnie! Vedd át egy kicsit a YOLO style-t – bökdösött Nara vigyorogva.

- Az meg mit jelent? – érdeklődött Haneul kíváncsian.

- You only live once. – felelt neki mosolyogva. Valahogy így tisztán és érthetően kimondva, sokkal nagyobb jelentéssel bírt. Sajnos, sosem tudtam eldönteni, hogy mi a helyes választás. A ’jó’ és a ’rossz’ annyira szubjektív. Tekintetem fáradtan az ég felé emeltem, mintha csak valami titkos jelre vártam volna.  Hihetetlen, hogy ezek az idióták, mikbe nem képesek belerángatni.

- Gyerünk! Öltözzetek! Irány a benti medencébe! Ilyenkor már úgy is mindenki pihen vagy alszik a szobájában, hozzá teszem ők csinálják jól, de így legalább csak a mienk lesz az egész... de csak 2 óráig maradunk! – parancsoltam rájuk szigorúan. Mind a 4-en tátott szájjal néztek rám. Főleg legjobb barátnőm. Hál’ isten egy kis büszkeség is csillogott íriszeiben. – Nem hallottátok? Sipirc!

Nara, Jinah és Haneul, mint a kisangyalok elhagyták szobánkat, és áttértek sajátjukba, ami a mienk mellett volt. Sissy csak csendben kereste fürdőruháját a csomagjában.

- Szeretnél valamit mondani?

- A-a.

- Ugye nem hoztam rossz döntést? Mármint ez nem a világvége, igaz? – húztam a számat aggódva.

- Unnie, itt csak egy szundiról döntöttél. Nyugi. Inkább készülődj – kacsintott rám. – Úgy érzem, hogy egy remek esti fürdőzésnek nézünk elébe!

***

Az első emeleten, ahol ideiglenesen ’lakóhelyünk’ volt, még csendben közlekedtünk, ám mikor talpunk a fölszintet súrolta, a többiekből kitört az állat. Helyesbítek, igazából csak Nara-ból. Viccesnek találta, ha olyat játszik velünk, „hogy most melyik állat hangját utánzom?”. Szegény recepciós megrökönyödve kísérte végig előadását. Boldog voltam, hogy olyat tettem, amivel a lányokat, ez után a fárasztó nap után, újra sikerült visszahoznom az életbe. Persze aggódtam is, de mindegy. Nem is olyan fontos dologhoz adtam a szavam. Ugye? UGYE??? Elmélkedésemből, Nara és Jinah szakított ki.

- Bűntudatot akarsz bennünk kelteni?

- Tessék? Dehogyis.

- Tisztában vagy azzal, hogy mennyire fancsali képet vágsz?

- Micsoda?

- Park Rim unnie, ne aggodalmaskodj ennyit! Te vagy a legjobb leader a világon. Oké?

- Ööö igen… asszem…

- Most pedig, hogy oldódjon a feszültséged, énekelj valamit! – ajánlotta vigyorogva Nara. Nem csak én, de a többiek is furcsán méregették. – A nagymamám mondta mindig, hogyha feszült vagy, énekelj valami olyat, ami ellazít. Itt a lehetőség, hogy ki add magadból a stresszt… látod ezt a hosszú folyosót?

- Igen.

-  Na, ez itt az uszodához vezető út – mutatta csillog szemmel. – Annyi a dolgod, hogy lazán, felszabadultan és szexin végig vonulsz rajta, teljes erőből berúgód az ajtót, majd elkezded énekelni a lehető leghangosabban azt a dalt, ami megnyugtat.

- De mi van akkor, ha meghallják?

- Mindig csak a ’de mi van ha’ kérdések… szerintem remekül szigetelve van ez a folyosó. Ráadásul, ahogy te magad is mondtad, ilyenkor már senki sincs a közelben. DE ha meg is hallják, kit érdekel? TE VAGY STRESSZMENTES ÉS LAZA PARK RIM! NE ÉRDEKELJEN A VILÁG!

- Én vagyok, és nem érdekel.

- NEM HALLOTTAM!

- ÉN VAGYOK STRESSZMENTES ÉS LAZA PARK RIM ÉS NEM ÉRDEKEL A VILÁG!

- Úgy van. Most pedig indulj.

- Ti nem is jöttök?

- Valószínű, hogy azért könyörögtünk neked 10 percig, hogy a végén ne is ússzunk– szemtelenkedett Jinah. –  Előbb add ki magadból a vezetői posztoddal járó felelősségeket, szabályokat! Aztán majd megyünk mi is.

- Gyerünk unni! Menni fog! Győzd le a benned lakozó folytonos izgulást! – biztatott édesen Haneul.

- Sissy! – adtam ki egy sipító hangot.

- Nyugi. Hallottad Narat. Szexi, laza, stressz mentes, vonulás, ajtó berúgás és végül éneklés. Mögötted leszek.

- Rendben – bólintottam magabiztosan, majd ledobtam magamról a törcsit és elindultam.

- Egyébként, csak úgy kíváncsiságból mit fogsz énekelni?- tudakolta Jinah.

- Gangnam Style.

- MI???? Neked az mégis mióta megnyugtató?

- Hagyjad már. Az a szám tökéletesen hanyag és most ide pont az kell – szúrta le őt Sissy. – Aztán hangosan!

- Ja, az szerintem is tök okés. A lényeg, hogy ki adja magából a dögöt – magyarázta Nara. Így hát úgy tettem, ahogy mondták. Nuku para, nuku szabály, nuku takarodó. Elképzeltem magamnak egy olyan világot, ahol egy olyan leader életét élhetem, akinek nem kell csinálnia semmit. Ahol nem kell eleget tennem más kéréseinek, ahol magam dönthetek mindenről. Ahol mindegyik dongasengom engedelmes és ahol mindenki tisztel. Milyen szép is lenne. Vonaglás pipa. Megálltam az ajtó előtt. Ez az egyetlen dolog választ már el a medencétől és az énekléstől. Gyerünk Rim! Ez egy próba, hogy letudod-e győzni a saját aggályaidat. Még egyszer utoljára visszanéztem a lányokra, akik hüvelykujjukat feltartva szurkoltak. Minden feszültségemmel együtt rúgtam be az ajtót, majd kiáltottam el magam, hogy ’OPPA GANGNAM STYLE, EH SEXY LADY,  OPPA GANGNAM STYLE” Nos abban a pillanatban egyszerre több dolog is történt. Először is, a bejárat hatalmas puffanással zárult vissza. Másodszor pedig, ügyesen észrevettem, hogy a belső uszoda, összeköttetésben áll a külsővel. Ja és, hogy megemlítsem a legfontosabbat is, amire egyáltalán nem számítottam... se a lányok szerintem… A HELYISÉGBEN ROHADTUL TARTÓZKODOTT RAJTAM KÍVÜL MÉG …1,2,3….13 FIÚ! 13 ROHADTUL FÉLMEZTELEN FIÚ. Talán az önérzetem jobban el tudta volna viselni, ha esetleg Ailee, az MBLAQ vagy a Miss a előtt égek le…DE NEM…NEKEM BIZONY A TEEN TOP ÉS AZ INFINITE ELŐTT KELLETT. ÚGY BIZONY. EZ MOST MI? MIÉRT PONT EZ A KÉT CSAPAT ÉS MIÉRT PONT ILYENKOR, AMIKOR MI IS ITT VAGYUNK? KOMOLYAN? Na de, hogy még egyszer teljesen tisztában legyen mindenki a csúcs szuper helyzetemmel. Egy szál törölközőben, mint egy BULDÓZER, besiklottam ide és elénekeltem az Oppa Gangnam Styleból egy kis részletet, miközben ők épp a fürdővízben áztatták habtestüket. A-a… ez biztos csak egy rémálom! Valaki keltsen fel!  Azt hittem, hogy ennél rosszabb már nem igazán lehet… de tudjátok mit? Tévedtem! Az ajtón kívül rögtön meghallottam Sissy és Nara hangját, ahogy hamisan és a lehető leghangosabban éneklik stressz oldó dalomat. Az ajtó ismét becsapódott, ők pedig rám vetették magukat. Igen. Mivel kettőjük súlyát képtelen voltam megtartani, ezért estünk egy szép nagyot. Most már teljesen stressz mentesnek éreztem magam, na és persze über lazának. Azon kívül pedig olyan gáznak, mint még soha! A földön fetrengve rájöttem arra, hogy sokkal jobb lenne még egy ideig így maradni. Addig se látom a többieket. Viszont örökké azért mégsem feküdhetek itt. Nagy nehezen felkeltem és kirohantam Jinah-ékhoz a törülközőmért, magam köré tekertem, majd a lehető leglazábban - mintha semmi nem történt volna - próbáltam visszasétálni a fürdőbe. A fiúk hasukat fogva röhögtek, Nara és Sissy meg még mindig a földön elterülve csapkodták a padlót nagy kacarászásuk közepette. Pont erre számítottam. Fejem teljesen elvörösödött és kínomban én is elkezdtem kuncogni. Előbbi előadásommal ellentétben, most kevésbé feltűnően ültem le az egyik székre, hogy addig se kelljen bárkivel kommunikációs kapcsolatot létesítenem. Az ember egyszer, egyetlen egyszer akarja elengedni magát és akkor is ez történik vele! Szép! Most mégis, hogy várjátok el tőlem, hogy laza legyek? Mire Naráék összeszedték magukat, addigra a társaság is kicsit lecsendesedett. Ekkor lépett be a helyiségbe Jinah és Haneul. Ők a csapatot látva azonnal hajlongani kezdtek, hogy üdvözöljék őket. Ugyanekkor éreztek azok az ellenkező nemű egyedek is késztetést arra, hogy esetleg felkeljenek a vízből és köszönjenek nekünk. Az elkövetkezendő 5-10 percet azzal töltöttünk, hogy mindenki meghajolt mindenki előtt attól függetlenül, hogy ismerte-e vagy sem. Akiknek még nem volt szerencséjük velünk találkozni, azoknak meg röviden bemutatkoztunk illetve tisztáztuk a megszólításokat is. A hivatalos sunbaenimezés helyett oppazhattuk őket. Egyébként így, hogy a fiúk kényszer nélkül megmutatták magukat, megszámoltam kinek hány kockája van! Végigmértem és figyelmesen áttanulmányoztam az összeset tetőtől talpig, egy se maradt ki. A köszönések után a fiúk fele visszament a meleg vízbe én meg ismét letelepedtem az egyik székre. Haneul úgy szintén, bár velem ellentétben rákvörös arccal.

- Mi az Haneul? - mosolyogtam.

- Unnie ... egy szál fürdőruhában mutatkozunk egy rakás ismeretlen fiú előtt! - mondta rémülten. 

- Hahaha– nevettem. - Hát hol a törülköződ?

- De... azért nem mehetek be a vízbe törcsivel!

 - Akkor menj fel a szobádba egy pólóért!

- De gyere velem!

 - Én most itt maradok - cukkoltam.

- Naaa, kísérj fel a szobámba! - sipítozta.

- Én elkísérlek... - hallottam meg egy fiú hangját a hátam mögül.  Sungjong volt az. Jajj a pillanat, amikor a két maknae összetalálkozik és egy büszke szülőnek érzed magad.

- Mi? Neeeem dehogyis... vagyis nem szükséges - pirult el Haneul és elkezdte húzogatni a törülközőm.

- Na, gyere! Nekem is fel kell mennem a telómért. Gonosz leaderetek pedig úgyse fog felkísérni – na, itt mondhattam volna valamit, de inkább nem szakítottam félbe ezt a pillanatot - Haneul, igaz?

Sungjong átkarolta a maknaenkat és már húzta is volna fel az első emeletre, de ő megtorpant.

- Öhm ... Unnie, add kölcsön a törcsid! - suttogta Haneul.

- Mi? Ja... ja jó, tessék – nyomtam a kezébe. Azonnal maga köré csavarta és így már sokkal magabiztosabban tartott felfelé a fiúval. Még egy ideig néztem, ahogy ketten eltűnnek a folyosón, aztán felálltam, majd én is leültem a medence szélére. Figyeltem, ahogy a többiek már nagyban beilleszkedtek. Legalábbis Nara és Jinah biztosan, Sissy csak a lábát áztatta a csoportnál és én meg még mindig nem vagyok laza Park Rim. Ajj, de basszus hogy lehetek ilyen szerencsétlen?! Olyan ciki volt!!!

 - Egyébként nem is volt annyira égő, mint hiszed! - telepedett le mellém Woohyun. Ez ... ez olvas a gondolataimban!

- Oh igen? Hát nem tudom...

- Persze! Ha látnád, mi mit művelünk otthon ... vagy az utcán ... vagy akárhol! – nevetett. - Legközelebb csinálhatnál még ilyeneket!

 - Miii? Na, azt már nem! - nevettem kínomban.

 - De komolyan! Amúgy meg mikor bejöttél, rohadtul megijedtem! Megtudhatnám, hogy akkor mit is éreztél magadban? Mert el kéne tőled tanulnom! - röhögött fel újból.

- Hát valami olyasmit, hogy akkor én most nagyon laza leszek, és hogy ez mind stresszoldó móka lesz. Hát ... totálisan elszúrtam a tervem. Vagyis.... ti szúrtátok el!

- Mókának jó volt! Én jól szórakoztam! - viccelődött.

- De ... ajj ez olyan ... gáz vagyok! - takartam el az arcomat.

- Igazából olyan voltál, mint én. Bár engem sokan szeretnek! - erre is mondtam volna valamit, de egy hang majdnem átszakította a dobhártyámat.

 - KAKASVIADAAAAAAL!!!!!! - kiáltott fel Nara. Na, már csak ez hiányzott. Hogy jutnak eszébe ilyenek? És miért olyanok jutnak eszébe, amikhez egyáltalán nincs kedvem?

- Úúú, ezaz! Gyere! - pattant fel hirtelen Woohyun és rohant máris a társasághoz. Na persze ...

 - Először is osszuk ki, hogy ki kinek a párja lesz! - hallottam Sungyeol hangját is. Remek! Ketten vannak már ellenem. Csakúgy kérdem. Két majdnem ismeretlen - hangsúly a majdnem-en- ellenkező nemű csapat, fürdőruhában elkezd random Kakasviadalozni? Tök természetes, én mondom!

 - Hé, tudom, mit gondolsz. Este fél 11-kor már nagyon nem szeretném megmozdítani egyetlen egy porcikámat se - ült le mellém Sissy.

- Úgy látszik, egy véleményen vagyunk - válaszoltam unottan.

- Jajj, amúgy láttad? Láttad? Láttad??? - kérdezte tőlem csillogó szemekkel. Most vagy a kockahasakra referált vagy pedig Myungsoora. Végülis mindkettőt láttam már.

- Igen, és tudom tudom tudom!!!! - válaszoltam, mintha tényleg tudnám, mire gondolt. Elégedetten mosolygott.

 - Akkor mindenki válasszon magának párt! - kiáltotta el magát Nara és valamennyien máris megindultak valamerre. Most pedig tömören felvázolom, hogy ez a párválasztósdi hogyan is zajlott.

Először is a társaság 3 részre bomlott. Az első kategóriába tartoztak a normálisak és higgadtak. Jinah leült CAP mellé, ezzel eldőlt, hogy ők most együtt lesznek. A két nyugodt személyiség. Sungjong automatikusan Haneulhoz társult. Hát nem aranyosak? Nara pedig tudatta Woohyunnal, hogy vele lesz és a fiú jóformán semmit nem tudott ez ellen tenni. Na, majd meglátjuk ebből mi lesz! A második kategória az már egy kicsivel érdekesebb volt. Ők voltak azok, akik Sissy-ért küzdöttek, mert ugye nem akartak egymással lenni. Szinte érzem a testvéri szeretet köztük. Ez alatt értem Sungyeolt, L.Joe-t, Hoyát, Dongwoot és Nielt. Ők azért még normálisan oldották meg a helyzetet, ugyanis kő-papír-ollóval próbáltak eldönteni a nyertest. Imádom, hogy nem Sissytől kérdezik meg kivel akar lenni, hanem ők maguk intézik el a dolgot. A harmadik kategória lenne a maradék fiú, akik pedig velem akartak lenni - csak kicsit vagyok boldog, hogy van olyan, aki hozzám akar csatlakozni - és ők pedig Sunggyu, Changjo és Ricky lennének. Nem olyan ' Vigyázok az imidzsemre' típusúak, ezért ... hát tulajdonképpen elkezdtek verekedni. Hol szárazföldön, hol vízben. Szegény Rickyt, ahogy elnéztem esélye sem volt a másik két fiúval szemben, csak rohant utánuk, hogy csatlakozhasson a bunyóhoz. Ja és hát persze volt 2 fiú, akiket sehova se lehetett besorolni. Visual1 alias Chunji és visual2 alias Myungsoo a ’küzdjünk egy lányért’ akció helyett úgy döntött, hogy inkább marad a jól megszokott ’keep calm and be handsome’ állapotnál. Röviden és lényegre törően: egy ujjukat sem mozdították.

***

Teljesen szürreális érzést keltettek bennem a TEEN TOP és az INFINITE tagjai. Ők, akikre több millió ember fölnéz, akik nap, mint nap 3 vagy 4 fellépést bonyolítanak le a lehető legprofibban, akiknek a megjelenésük mindig makulátlan most... most itt kő-papír ollóztak pókerarccal valamint bunyóztak roppant felnőttes módon... és mindez csak azért, mert kakasviadalozni fogunk. No comment. Bár jobban belegondolva, ez egy nagyon jó tulajdonság, hogy képesek kisgyerekekként is viselkedni. Muszáj egy kis komolytalanság, ha túl akarod élni ezt a szakmát, én mondom! Bámulásukból az elénk beálló Chunji és Myungsoo szakított ki. Nagyon zavarba jöttem. A srác aki tettszik nekem, itt ácsorog csupán pár centire tőlem félmeztelenül. Ugyan nem volt olyan kockás hasa, mint mondjuk Jay Parknak, de nem is kellett, hogy az legyen. Már ettől a pár darabtól is bőven bediliztem. Persze szigorúan csak magamba. Sissy viszont... szabályosan láttam, ahogy a lelke távozik a testéből. Kikészült! Óvatosan, feltűnés nélkül megpöcköltem a karját. Vette az adást és normalizálódott. Eközben a kő-papír-ollós és bunyós brigádnál is zajlottak a dolgok. Utóbbinál már csak Sunggyu és Changjo volt versenyben, szóval Ricky nélkül próbálták lenyomni a másikat a víz alá. Szegény táncos srác lihegve dőlt ki az egyik nyugágyon. Az előbbiek pedig épp veszekedtek.

- Niel te csaltál! - mutatott rá az említettre indulatosan Sungyeol.

- Mi? Dehogyis, fogalmam sincs, hogy miről beszélsz hyung - védekezett magabiztosan.

- Én is láttam, úgyhogy ne hazudj! - erősítette meg Sungyeolt a másik TEEN TOP-os fiú.

- Byunghyun ugye tudod, hogy mi egy bandában vagyunk? Velem kéne lenned! - akadt ki Niel a rapperre.

- A-a. Itt és most az ellenfelem vagy Anh Daniel, úgyhogy játssz tisztességesen vagy ÁLLJ KI! - ordította el a végét L.Joe.

- Elég már! - lépett közbe Hoya. – Egyértelműen én nyertem.

- Biztos, hogy nem. Te kő-papír-ollózol a legrosszabbul- mondta gúnyosan Sungyeol. Hmm nem is tudtam, hogy azt lehet rosszul is játszani. Érdekes.

- HAHAHAHAHAAAHHAAA! - Dongwoo csupán ennyit fűzött hozzá az egészhez.

- Szerintem ez még el fog tartani egy darabig - pillantott rájuk Chunji nevetve.

- Tuti - bólintott egyetértően Myungsoo, majd egy halvány mosoly kíséretében felénk fordult. - Amúgy, mit kerestek itt ilyen későn? Azt hittem rajtunk kívül senki más sem olyan elvetemült, hogy este fél 11-kor medencézzen.

-  Őszintén szólva én is ugyanezt gondoltam. Ha tudom, hogy itt vagytok, akkor a belépésemet, kevésbé terveztem volna ilyen látványosra - feleltem immáron nyugodtan. A két fiú elröhögte magát.

- Egyébként meg csak lazulni akartunk és Rim erre gondolt - adott rendes választ Sissy.

- Értem. Jut eszembe... mikor mutatjátok meg a skorpion dance-t? - tudakolta Myungsoo. - Amit Nara-shi csinált, az elég jó volt. Kíváncsi lennék arra is, hogy együtt mit tudnátok összehozni.

- Egy To you-val is lógtok! - emlékeztetett minket Chunji somolyogva.

- Te, hallod Sissy, tudtad, hogy este nem süt a nap? - kezdtem el terelni a témát látványosan.

- Mi? Na, ne! Most komolyan? És te tudtad, hogy a fű zöld az ég pedig kék?

- Tényleg? Ma már érdemes volt felkelnem. Ilyen érdekességekről nem hallani ám mindennap! - lelkesedtem, mint egy kisgyerek. A két visual jól szórakozott hülyeségünkön.

- Egyszer úgy is látni fogjuk. Nem ússzátok meg! - beszélt mindkettőjük nevében "fenyegetve" Chunji. Hát, ha rajtunk múlik, akkor biztos, hogy nem fogják!

***

- Nyertem! - hallottunk meg Sunggyu és L.Joe vidám hangját szinte egyszerre. Komolyan, talán csak egy másodpercnyi csúszás volt. Niel, Hoya és Sungyeol nem túl kedvesen elküldték őt jó messzire. Nagyon messzire és tényleg nagyon nem kedvesen. (Dongwoo csak haházott) Changjo pedig, fáradtsága ellenére, Ricky-n töltötte ki a mérgét, holott Sunggyu ellen vesztett. Na, igen, ezt senki sem értette, többek között Ricky sem. Még vagy 5 percig rendezkedtünk, aztán végül nagy nehezen megszületett az összes páros. Jinah- C.A.P, Haneul- Sungjong, Nara- Woohyun, Sissy- L.Joe, Hoya- Dongwoo, Ricky- Changjo, Niel- Chunji, Myungsoo- Sungyeol valamint Sunggyu és én. Hát ez durva lesz!

***

- Nos, akkor kezdődjék hát a játék! - kiáltotta el magát Nara. - A jobb sarokban máris készülődik a Team Leader, melynek tagjai Park Rim és... bocsáss meg milyen Sunggyu is vagy?

- Kim ... - mondta az említett kicsit letörve, mire mindenkiből kitört a röhögés. Ajj nee basszus, nem akarok kezdeni.

- Szóval Team Leader tagjai Park Rim és Kim Sunggyu! A bal sarokban pedig Team Maknae! Lee Sungjong és Kang Haneul. Kérem mindkét párost, hogy jöjjön középre!

Oké, nem gáz, hogy elsők vagyunk. Csak le kell győznünk őket, ennyi.

Sunggyuval egymásra néztünk. Láttam, ahogy a szemeiben ég a tűz! Ez hirtelenjében engem is nagyon fellelkesített. Ma már egyszer leszerepeltem, többször nem szeretnék!

- Győzni fogunk? - kérdezte.

- Győzni fogunk! - jelentettem ki magabiztosan.

Ez után leguggolt, hogy felmászhassak a nyakára. Akármennyire is szerettünk volna vagány látszatot kelteni, sajnos nem sikerült. Először a jobb lábamat raktam rá, majd a balt. Óvatosan megpróbált felemelkedni a vízből, de nem volt hova kapaszkodnom, ezért hátradőltem, magammal húzva a fiút. Mellesleg utolsó pillanatban még az is megfordult a fejemben, hogy a hajába kapaszkodjak, ami teljesült is! Hozzáfűznivalóm: fájhatott. Nem baj! Második próbálkozásunk: felraktam mindkét lábam, felültem, megfogtam a vállát és így kapaszkodtam. Minden megvolt, gondoltuk magukban és felálltunk. Sikerült megint elszúrnom úgy, hogy a kezeim megcsúsztak és halálfélelmemben pont Sunggyu szemei elé tévedtek, ezzel egy ideiglenes sötétséget előidézve. Hála ennek mindketten előre buktunk és mikor próbáltam felkelni, ráléptem Sunggyu hátára, aminek következménye egy szoprán ordítás volt. Micsoda hang! Tényleg megérdemli a fővokál címet! Mire felbírtunk állni, addigra már mindenki elunta az életét. Tekintettel az idősebbekre!

- FIGHTING! - bíztatott csapattársam. Középre jöttünk, ahol azonnal szembetaláltuk magunkat az ellenfeleinkkel. Elszántnak tűntek, pont, mint mi. Úgy érzem, egy igazán izgalmas mérkőzésnek nézünk elébe. Haneuelék már rég felkészültek erre, sőt, ahogy elnézem még a közös hangot is megtalálták. Jól fognak működni! Mi meg ... szimplán nyerni akarunk. Semmi és senki sem akadályozhat meg minket ebben!

- Szerintem mindannyian készen álltok - állapította meg Sungyeol, a játék másik MC-je. - Akkor ... Vigyázz! Kész! RAJT!!!!!!!!!!!

Itt az idő, most vagy soha! Sunggyura néztem, aki máris értette a célzásomat. Nem volt rest, YOLO módra előre rohant, ahogy csak tudott száguldozott - mármint a vízben. - én pedig már nyújtottam is előre a kezem, hogy elérjem Haneult.

- Gyerünk, előre! - váltottam Superman pózba, Sunggyu pedig kérésemre egyre gyorsabban haladt.

- Ne már!!! Ez félelmetes! Fussunk! Hallod?!?! - sikítozott Haneul és elkezdte ütögetni Sungjong fejét.

- Mi?! Most már nem fogunk meghátrálni! Előre Haneul! - bíztatta őt a fiú.

- De ... - ekkor értem oda hozzá és meglöktem. A páros egy kis ideig elvesztette az egyensúlyát, de nem dőltek el. - Meneküljünk!!!

- Jól van, jól van!

- Yaa Lee Sungjong, hova mész? - nevetett Sunggyu.

- Meg kell őriznem Haneul épségét. Szóval nem akarok Sunggyu hyung közelében maradni! - gúnyolódott Sungjong.

- Leader társ felkészültél? 240-re váltunk! - sziszegte megjátszott bosszúsággal Sunggyu.

- Értettem! - bólintottam nevetve.

Előre tört, a víz minden oxigén- és hidrogén atomját félrelökve, óriási hullámokat idézve, céltudatos fejjel haladt a 2 maknae felé, majd a távolságot pár centire lecsökkentette. Ennek köszönhetően farkasszemezhettem Haneullal, pont úgy, ahogy a fiúk is.

 - MOST! - ordította el magát Sunggyu vártalanul, én pedig gyorsan és erőteljesen meglöktem Haneult, mire a páros eldőlt és beleesett a vízbe. Így történt az, hogy mi nyertük az első kört.

Azután azonnal leszáltam Sunggyuról és odaúsztam Haneulhoz. Nevetve gratulált nekem és mikor Jinah meghozta a törülközőjét kikísértem a padokhoz. Útközben azért lepacsiztam Sunggyuval és tudattam vele, hogy jók voltunk.

- Az első kört tehát a Team Leader nyerte meg az ' Ijesszünk rá az ellenfeleinkre egy random pillanatban ' módszerrel. Így hát sajnos a Team Maknae kiesett a játékból - foglalta össze Nara az előbbi csatát.

- Hölgyeim és uraim! Jöjjön akkor a második kör. Jobb oldalon Lee Hoya és Jang Dongwoo, Infinite Dancing Boys. Baloldalon pedig Yoo Changhyun aka Ricky és Choi Jonghyun aka Changjo, Teen Top Dancing Boys!!! Ám ezúttal nem egy táncmérkőzésen vesznek részt, hanem egy KAKASVIADALON! - konferálta fel őket Sungyeol. - Ready?

- Changjo legyél te felül! - mondta ijedten Ricky.

- Mi? Nem! Te vagy a kisebb! - válaszolt Changjo.

- De hát te vagy a kisebb! - durcizott be Ricky szintén, mintha ezzel idősebbnek tűnne.

- Na, gyere már! - emelte fel Ricky lábát Changjo. Két óvodás... itt röhögök rajtuk már mióta!

- Nos, indulhat a mérkőzés? - kérdezte Nara.

- Igen!

- Vigyázz ... Kész ... SAAAJT!!! - kiáltotta el magát. Nara és a sajtmániája... ahogy elnézem ez is egy érdekes meccs lesz. Vicces volt nézni, ahogy teljes erejükből küzdöttek azért, hogy ledöntsék az ellenfelüket. Én és úgy látszik rajtam kívűl még sokan dőltünk a röhögéstől, csapkodtuk a földet, sőt Chunji annyira dülöngélt, hogy beleesett a vízbe. Szívesen nyújtottam volna a kezem, hogy kihúzzam, de Niel gyorsabb volt és amint kijött volna a fiú, belökte újból. Ebből aztán mondanom se kell, hogy mi lett... elkezdtek bunyózni. Hát igen... 11-kor már mindenki fáradt. Ez abból is látszik, hogy olyan értelmes dolgokat csinálunk, mint a kakasviadalozás...

- És a második kör nyertese: Hoya és Dongwoo!!! - ujjongott Nara. Mondjuk sejtettem.

- NEM MEGMONDTAM, HOGY LÖKD LE? - fújtatott Changjo. Orrából mintha füst szállingózott volna ki, de ezt nem vettem biztosra.

- De én löktem is! - védekezett Ricky. - Csak nem mentél közelebb - tette hozzá suttogva.

- MIÉRT NE MENTEM VOLNA KÖZELEBB?! NEM VAGYOK HÜLYE!!! - erre Ricky annyira megijedt, hogy inkább megszeppenve hozzám szaladt és elkezdte Changjo bűneit mesélni... nekem. Changjo sem volt rest, követte maknae társát és befogta a száját. A földön végezték. Komolyan mintha magunkat látnám Sissy-vel.

- Na, hadjátok abba! - csitította le őket CAP. - Én jövök, igaz?

- Hmm ... aha, ellenünk... - gondolkodott el egy pillanatra Nara. - WOOHYUN HOL VAGY MÁR??

- Ne üvöltözzél, itt vagyok mögötted - vonta fel szemöldökét az említett.

- Ja ... öhm bocsii - kuncogott Nara. - Sungyeol légyszi mondd be a nevünket.

- Oké. Nos, hölgyeim és uraim elérkeztünk tehát a mérkőzés harmadik köréhez, ahol már műsorvezető is részt vehet a játékban. Jöjjön tehát a Nam Woohyun és Kwon Nara páros valamint ellenfelük Bang Minsoo aka CAP és Han Jinah!!!! Gyertek középre! Kezdhetjük?

- Igen! - bólintottak a játékosok.

- Vigyázz! Kész ... SAJT! - kiabálta Sungyeol, majd elnevette magát.

- Ne lopd a dumám! - figyelmeztette őt Nara.

- Nara figyelj már!!! - kiabált Woohyun.

- Jól van, jól van!

- Ááááúú ne rugdoss! Főleg engem ne!

- Mikor rugdostalak, ha? - szemtelenkedett Nara.

- Játék eleje óta folyton!

- Minsoo! Ha nevezhetlek így... - mondta Jinah.

- Persze nyugodtan - mosolyodott el a fiú.

- Akkor Minsoo ...HA MEGKÉRHETLEK LÉGYSZÍVES LÉPJ ELŐRE PÁRAT, MERT 10 MÉTERRE VAGYUNK AZ ELLENFÉLTŐL!!!!!

- Ja... ja igen bocsi... megyek már!

- Na így jó lesz, köszönöm... Hallod?! Meg tudsz tartani??

- Persze!

- Nehogy összerogyj itt nekem!!!

- Nem fogok!!! Ááuch ... valaki rálépett a lábamra, ááá! - itt dőlt el a Jinah-Cap párosunk. Nara és Woohyun pedig örömükben elkezdtek össze-vissza ugrándozni. Öhm, ehhez nem szeretnék semmit se hozzáfűzni.

- Egyébként bocsi ... asszem én voltam - ment oda Woohyun Cap-hez és megpaskolta a vállát, majd egy ördögi nevetés kíséretében felhúzta őt. Ijesztő egy társaság...

- Akkor hadd összegezzem! - hallottam meg újból Nara hangját. - A harmadik körből győztesen került ki a csodálatos, fantasztikus és gyönyörű én, Kwon Nara és a szintén fenomenális párom Nam Woohyun! És sajnos Jinah-nak és CAP-nek csatlakoznia kell az ott siránkozó játékosokhoz, akiknek nem volt szerencséjük - mutatott a 2 vesztes csapat felé, akik a szituáció érdekében rögtön sírást tettettek. Jinah idegesen dobta le magát a 'siránkozó nép' mellé, míg Cap kihasználta az idejét és elkezdett integetni a meglévő játékosoknak - És akkor hát jöjjön az első forduló utolsó párosai! Lee Chan...

- Öhm Nara, még mi is... - kezdte Sissy.

- Csitt-csitt, most az MC beszél! - intette le őt Nara, majd megfordult és folytatta beszédét. - Szóval következzék Lee Chanhee, Anh Daniel és Kim Myungsoo, Lee Sungyeol viadala! Hadd említsem meg, hogy Lee Sungyeol a kedves műsorvezetőtársam, akit majdnem ugyanannyira tisztelek, mint saját magamat. Nagy tapsot neki! - Narán kívül kb még 5-en tapsoltak, természetesen Nara a leghangosabban. Ahogy bejelentette, hogy Chunji Myungsoo ellen fog küzdeni én és Sissy egyszeribe egy kisebb sokkot kaptunk. Teljesen kifordultunk önmagunkból. Én az elején elkezdtem a lábammal taposni a földet izgatottságomban, Sissy pedig - előrelátó volt - elbújt mögém, hogy a gyönyörtől nehogy valami butaságot műveljen a fiúk előtt. Aztán jött a vicces rész, amikor ténylegesen elkezdődött a harc. Chunji az eddigi menő imidzsét lerombolva, Niellel együtt "nekirohant" Myungsooéknak, ők pedig olyan szinten megijedtek, hogy csupán ennyibe is majdnem eldőltek. Itt az én Chunjim! Az este folyamán meglepően nyugodt és normális volt, attól féltem, hogy beteg vagy valami ilyesmi. De hál'istennek visszatért! Természetesen Myungsooék sem hagyták annyiban a dolgot, szintén ledobták magukról az álarcukat és nekimentek az ellenfelüknek. Felettébb vicces volt, ahogy alul Niel és Sungyeol eszeveszetten csapkodták egymást, felül pedig Chunji és Myungsoo már annyira rángatták a másikat, hogy úgy tűnt, mintha ölelkeznének - tudom furi.

Hogy egy kicsit részletesebben belemenjek a dolgokba ...

1. Chunjinak meglepő módon egész jól áll az a pár darab kocka.

2. Chunji irtó jól néz ki nedves hajjal.

3. Az előbbi két tény túlságosan is beindította a képzelőerőmet, ezért el kellett terelnem a figyelmemet.

4. Chunji úgy tud nevetni és mosolyogni, mint ahogy senki más ezen a földön. Cukiságból jeles.

Azt hiszem mindent kifejeztem. Persze ezek eddig is egyértelműek voltak, csak most több alkalmam volt a valóságban is megbizonyosodni az imént leírtakról. Egyébként Sissyék tökéletesnek bizonyultak a figyelem elterelésre.  Lehet, hogy most egy brutál nagy hülyeséget fogok mondani, de L.Joe eldöntötte, hogy Myungsooéknak szurkol, mert Niel csalt a kő-papír-ollóban. Ezzel Sissy egy ideig meg is volt elégedve, aztán megsajnálta Nielt és neki kezdett el szurkolni. Erre mindkettn besértődtek egymásra, hogy nem egy embernek szurkolnak. Egy kis idő elteltével aztán Sissy megint visszatért Myungsoohoz így kibékültek. Mindezt 5 perc leforgása alatt. Jót derültem rajtuk. Én Changjoékhoz csatlakoztam és szurkoltam Nieléknek. Ebből csupán annyi lett, hogy valami ' We Are The Champions ' féleséget énekeltünk. Az már részletkérdés, hogy Ricky akárhányszor elrontott egy hangot, Changjo megütötte, ezzel elrontva a megható pillanatot. No, mindegy.

- Neeem, ez nem ééér!!! - kiáltozott Sungyeol, aki mire odafordultam már a medencéből mászott kifele.

- De igen ér! - nevetett Niel.

- De ... Nara! Kigáncsolt és az nem ér! - panaszkodott Sungyeol.

- Hát ... nem tudom... hogy tudnád bizonyítani?

- Tessék! Itt egy kék folt! - mutatott Sungyeol a térdére, mire mindannyian körülvettük őt.

- Sajnálom, de nagyítóval se látnám.

- Te is ellenem vagy?! Pedig emlékszel még a régi szép időkre mikor együtt voltunk MC-k? - dramatizált Sungyeol.

- DE HA EGYSZER NEM LÁTOM?

- Jól van, jól van, értem én. Vesztettünk. De ők ... - mutatott a két fiú felé szúrós szemmel. - Csalók...

- We are the champioooons!!! - száguldozott Chunji és Niel a többi Teen Top tag felé, s többek közt felém is. Mindannyian átkaroltuk egymást és tovább folytattuk az éneklést. A vesztesek letaglózva ültek egy kupacban L.Joeval és Sissyvel együtt.  Elég vicces, ahogy csak bambultak maguk elé tudomást se véve arról, hogy hol vannak. Sissy tért először magához.

- Naraaaa! Mi még nem is játszottunk! - pattant fel, párja pedig követte.

- Mi?

- Ez diszkrimináció! - sipítozta L.Joe.

- Dehát mindent pontosan...

- Csitt-csitt, most Sissy beszél! - utánozta legjobb barátnőm viccesen Narát. - Ha jól gondolom 9 páros volt így nekünk nem jutott ellenfél.

- Te mióta vagy jó matekból? - ámuldozott Nara.

 - Ez egy nagyon jó kérdés, én magam is meglepődtem képességeimen!

- Akkor most mi legyen?

- Hát ... lehet az, hogy a nyertes fiúk egymással játszanak és a nyertek lányok is. Így külön. Úgy értem Hoyáék Chunjiékkal és Rim, te meg én együtt.

 - Ez ... logikusnak tűnik.

- Akkor meg mire várunk?

- De ... hárman együtt fogunk játszani?

- Hát ... ja.

- Nekem tetszik!!! Cicaharc! - kiáltott fel Sungyeol. Kínos csend. - Öhm ... semmi. Bocs.

- Oké, nyomás! - indult meg Sissy a medence felé óriási hévvel, aztán félútnál eszébe jutott, hogy eltűnt a párja. Hirtelen megfordult, L.Joe felé vette az irányt és elhurcolta magával. Naráék követték őket. Viccesek voltak. Sissyék, mivel ez az első alkalom, hogy játszanak, nagyon belelkesedtek. Egész idő alatt - miközben azon voltak, hogy sikerüljön rendesen felállniuk - az előre gondosan megtervezett nyerési stratégiájukat beszélték meg. Naráék reakciója is elég érdekes volt. Szerintem kicsit beijedtek az előbbi párostól, hogy ennyire felkészültek a mérkőzésre, ezért mindent jobban akartak csinálni, mint L.Joék. Ők akartak előbb felkelni a vízből, hangosabban beszéltek a nem létező tervükről stb...

- Hova kerültem... - motyogtam magamban.

– Nehéz a leader élet, mi? - viccelődött Sunggyu.

- Ne is mondd...

- Hidd el én is mintha egész nap óvóbácsi lennék.

 - Te is?! Én meg óvónéni – nevettem. - Azt hittem csak nekem vannak ilyen gondoltaim.

- Már azon is agyaltam, hogy veszek magamnak valami ' Hogyan legyél jó szülő ' féle könyvet, hogy megértsem ezeket az 5 éveseket! - mondta és mindketten, tök egyszerre a Nara-Woohyun páros felé fordultunk. Kibukott belőlünk a nevetés. – Na, gyere, menjünk mi is.

- Egyébként nem kéne valami stratégia nekünk is? - kérdeztem tőle a medence felé menet.

- Ne aggódj, már kigondoltam! - mondta mosolyogva.

- Hát, ha te mondod - vigyorogtam.

***

- És ... Vigyázz ... Kész ... Rajt!!! - üvöltötte Sungyeol. Nem mozdultunk, csak körbe-körbe járkáltunk. Mindenki figyelt. Egy rossz lépés, egy rosszul vett levegő és az egésznek vége. Stresszes, amikor tisztábn vagy azzal, hogy meg fognak támadni, de nem tudod mikor. Bármikor megtörténhet. Egyszer csak azt vettem észre, hogy Sunggyu és Woohyun vadul kaccsintgatnak egymásra, sőt Woohyun még Narának is adott jelet. Én nem nagyon értettem, de Sissyék se! Ugyanúgy értetlenül bámultak, de nem sokáig. Sunggyu és Woohyun lassan elkezdett feléjük közeledni.

- Hehe ... öhm, ugye tudjátok, hogy ti vagytok a kedvemceim az Infiniteből? - hátrált meg L.Joe. - Sunggyu hyung és a fenomenális hangod és Woohyun hyung a földkerekség leghelyesebbik Woohyun-ja, igazam van Sissy?

- Persze, persze ahogy mondja! - bólogatott Sissy erőltetett mosollyal. - És persze Rim unnie és Nara is csodálatos személyiségek. Én már csak tudom.

 - Naaagy rajongóitok vagyunk - egészítette ki L.Joe, de mivel látta, hogy nem tudott minket meggyőzni inkább más módszerhez folyamodott. - TÁMADÁS!!!!

A fiú előre rohant, széttárt karokkal, csukott szemmel, csakúgy, mint Sissy. Most vagy történni fog valami, vagy sem. Előbbi! Sunggyu és Woohyun utat engedtek nekik, ők pedig tovább futottak a végtelenségig, mi meg utánuk.

 - Lökd meg! - kiabálta Nara. Megtettem. Sissy egy ' Ááá ' kíséretében előre bukott. Ezzel ellentétben L.Joe még mindig ott állt egy helyben, szemeit eltakarva. Hallottam, ahogy a 'nézők' hangosan felnevettek.

- Még mindig versenyben vagyunk, igaz? - fordult felénk, mikor már sikerült visszatérnie a valóvilágba.

 - Már miért lennétek? Sissy eldőlt! - világosította fel őt Nara.

 - De én nem! - ellenkezett a L.Joe.

- Igen, jól vagyok! Köszönöm a kérdést! Persze, persze nem kaptam agyrázkódást! - bombázta meg L.Joet Sissy ilyesféle ironikus kijelentésekkel. - Ja és főleg nem tört el a gerincem, Rim!

- Tessék?! - ütöttem egyet Sunggyu fejére. Azt hittem, hogy már szárazföldön vagyunk és, hogy a combjaimra csaptam. Hát nem. Ezt Sunggyu morgása is jelezte. Bocsánatkérően megsimiztem a feje búbját. Na, jó ez így elég kínos volt, de ilyenkor mégis mi mást tehetnék? Már az is tök fura, hogy a vállain ülök.

- Unnie hehe. Rim unnie! - tette hozzá még Sissy ijedten és az 'unnie' szót direkt megnyomta.

 - Nem is én voltam! - tagadtam félig fulladozva a röhögéstől. Meg azt hiszem vizet nyeltem.

 - Na, mindegy is! Gyere L.Joe, ne játszunk velük!

 - Menjünk!

 - Nem is érdemlik meg a társaságunkat! - húzta magával a fiút, majd mindketten bedurcizva, összefont karokkal távoztak.

- Egyetértek!

- Héé feláll a hajad! – nevetett Sissy.

 - Óó köszi - lapította le azt a bizonyos hajtincset a fiú. Mi megrökönyödve bámultuk a távozó párost, akik végül a 'veszteseknél' foglaltak helyet. Egy laza pacsit adtam Sunggyunak, jelezve, hogy jók voltunk.

- Végül bevállt a terved - mosolyogtam.

 - Mint mindig - vonta meg vállait. Ekkor hirtelen egy óriási ütést éreztem a hátamon. Odakaptam, de észrevettem, hogy kezdek nagyon előredőlni és Sunggyunál sem volt másképp. Nem volt időm megkapaszkodni, a hátam is fájt és közben vészesen borultam előre. Sunggyu próbált még egy pár lépést megtenni, de így is elvesztettük az egyensúlyunkat. Végül nagyot csobbantunk a vízbe.

 - És végül a Cicaharc nyertesei Kwon Nara és Nam Woohyun! - ujjongott Sungyeol, de Nara tarkón csapta. - Mi az?!

- Kakasviadal, nem pedig cicaharc. Szegény Woohyun mit érezhet - mondta Nara, Woohyun pedig direkt lebiggyesztette ajkait.

- Hééé ez nem volt fair! – méltatlankodtam. - Nem is tudtuk, hogy újból elindult a játék!

- Fair volt, hisz soha nem zárult le igazándiból. L.Joéknál se fejeződött be csak senki nem játszott, mert velük veszekedtünk.

- De ... de akkor is!!! Mi ez már? - tártam szét karjaim.

 - Ez van! Mi nyertünk! - örvendeztek a nyertesek és elkezdtek ugrándozni és pacsizni örömükben.

- Tényleg nagyon kéne már az a könyv... - motyogta Sunggyu.

- 'Hogyan bánj idiótákkal'. Lassan már az kell nekünk - nevettem.

- Nem hittem volna, hogy idáig fog fajulni a helyzet… - suttogta rosszallóan, mire még jobban kacarásztam.

***

Az utolsó meccsből, amelyben Dongwoo-Hoya és Chunji-Niel párosok játszottak, az előbbi került ki győztesen. Bár valamennyire számítottam is erre. Dongwoo - ék úgy néztek ki, mintha 10 éve gyúrnának, ehhez képest Chunjiék kicsit véznábbaknak tűntek. De ennek ellenére is nagyon kitartóan küzdöttek, mintha csak egy élet-halál harc közepébe csöppentek volna be. Vicces volt nézni, hogy Chunji másodpercenként vagy 5-ször próbálja meglökni Dongwoo-t, ő pedig csak nagyokat hahotázik, feltehetőleg azért, mert csikis. Niel és Hoya is elvoltak magukban. Elcseverésztek különböző dolgokról, jót nevetgéltek, tudomást sem vettek a fent lezajló 'komoly' harcról. Végül Dongwoo egy megfelelő pillanatban meg tudta lökni Chunjit, ők pedig elborultak. Tudom ... nagyon izgi. De így kell ezt csinálni! Elkapni a megfelelő pillanatot, megragadni azt és nyerni. Mondom, hogy profik!

Mikor észrevettük, hogy már nagyon elment az idő és az óra megütötte az éjjelt, hirtelen felpattantam és magamhoz hívtam a lányokat. Haneul és Jinah, Sungjong társaságában már előbb felment. Azt mondták, hogy fáradtak, így csak Nara valamint Sissy maradtak itt.

- Na, figyelem csajok. Holnap reggel korán fel kell kelnünk. És most már éjjel tizenkettő van. Tudjátok mit jelent ez – mondtam.

- Itt éjszakázunk!

- Horror filmet nézünk!

- Elteleportálunk Roxfortba! - jöttek az ötletek.

 - Mi?! Nem! - akadtam ki. - Mint Hamupipőke, szépen hazamegyünk! Hisz már 12 van!

- És elveszítjük egy pár papucsunkat és holnap jön értünk a herceg? - kérdezte Sissy.

- Igen - mosolyogtam.

- Akkor én benne vagyok - egyezett bele.

- Rendben. Nyomás fel a ... - 'szobánkba' lett volna a következő szó, ám egy hátborzongató és dermesztő hang miatt nem mertem befejezni a mondatom.

- Csak nem gondolod, hogy ennyivel megúszod Lee Chanhee? - ez a hang márpedig Myungsoo volt.

- Nem gondoltam volna, hogy ilyen keményfejű vagy L... - mondta már-mát suttogva Chunji.

- Szóval ennyi év alatt se sikerült kiismerned?

- Ne kezdjük elölről.

- Mindketten tudjuk, hogy nem lehet visszamenni az időben.

- És nem lehet megváltoztatni a történteket.

 - Ezzel tehát te is tisztában vagy.

- Így igaz. Csak egy választásod maradt ... mondd ki! - parancsolt rá Chunji. Oké mi folyik itt?! Kezdem egyre inkább kellemetlenebbül érezni magam. És nem csak én vagyok az egyetlen.

- Nem vehetsz rá.

- Pedig képes lennék. Bár lehet, hogy meg kéne kíméljelek ettől.

- Nem ... kell ... a ... sajnálatod - kelt fel Myungsoo és Chunjihoz lépett. Ajjajj!

- Mondd ki! ... MONDD KI, HOGY VISSZAVÁGÓT AKARSZ! - nevette el magát Chunji Myungsooval együtt.  Mi?!?! Mi az, hogy visszavágó?! Nem erre számítottam. Ezért volt az a nagy hűhó? Ez most komoly? Na, jó kibuktam! Kétség kívül jó színészek.

 - Yaaaa már megint mit ijesztgetitek a népet?! - rohant hozzájuk Ricky és mindkettőbe belebokszolt. Ők még mindig dőltek a röhögéstől. A többiek is megkönnyebbültek. Ezek komolyan nem normálisak. Akkor lett újra fagyos a hangulat mikor a fiúk Narára néztek, aki úgy bámult rájuk, mint egy rakás agyamentre. Tudniillik, hogyha ő is így néz, akkor ott már komoly gondok vannak.

- Öhöm ... szóval. Mr.Lee ha nem nagy kérés ... szeretném meghívni önt még egy játszmára - próbálkozott Myungsoo. Ezúttal sikeresen, mert Nara elégedetten mosolygott rá.

- Benne vagyok Mr.Kim! - sandított Chunji is Narára, aki őrá is barátságosan mosolygott.

- Oké, akkor válasszatok párt magatoknak! - adta ki az utasítást Nara. Myungsoo azonnal Sungyeolhoz fordult.

- Ne is kérdezd inkább, én maradok MCnek. Abban legalább jó vagyok - mondta Sungyeol így hát Myungsoonak mást kellett keresnie. - Dongwoo játszunk? - kérdezte.

- Bocsii, de nem. A győztes kiérdemelte a pihenést.

- Hoya?

- Én is győztes vagyok, ember!

- Woohyun hyung? - ért Myungsoo Woohyun mellé.

- Jajj ne is mondd. Narával voltam. És lehet, hogy nyertünk, de azóta nem érzem a vállaim és nem bírom megtartani magam. Más egyéb?

- Hagyjuk - mondta Myungsoo bosszúsan.

- Sunggyu hyung? Jössz?

- Jönni? Méghogy jönni. Gyermekem, öreg vagyok én már az ilyenekhez.

- De hát az előbb játszottál! Rimmel!

- Jajj fiam én ilyenekre már nem emlékszem. A memóriám se a régi, talán egy aranyhaléval egyenlő, ha nem rosszabb - búgta Sunggyu, majd mindannyian elnevették magukat.

- Én lánnyal leszek! - kiáltotta el magát hirtelen Chunji. Álmaim pasija mond mit?

- Héé megcsalsz? - akadt ki Niel.

- Bocs haver, fent lerendezzük, oké? - kacsintott rá Chunji.

- Én megfelelek elvárásaidnak? - kérdezte tőle Ricky. Teen Top féle önkritika... Persze mindannyian jól szórakoztak ezen. Én is. Myungsoo ezzel ellentétben óriási traumába esett. Gondolom amiatt, hogy neki is lányt kell keresnie, hisz lány fiú ellen nem játszhat. Ő márpedig fiúval akart lenni. Én meg, mondanom sem kell, hogy az alkalmat kihasználva azonnal Chunji látókörébe furakodtam. Ez azt jelentette, hogy egy nyugággyal arrébb ültem. Csak semmi feltűnés. De bevált! Értitek, bevált! Chunji körbe nézett és az első nőnemű egyed akit megpillantott az én voltam.

- Rim! Leszel velem? - kiáltotta. Öhm ... esetleg nincs kedved kicsit közelebb jönni és romantikusan felkérni egy játékra?! Hogy addig is megszemlélhesselek? Beszédet tartani arról, hogy kit kell legyőznünk és hogy mindezt mennyire hősiesen fogjuk megtenni?! Tervet kieszelni? Nem? Nincs kedved? Hát jó.

- Tessék? - kérdeztem vissza a biztonság kedvéért.

- Benne vagy abban, hogy együttes erővel legyőzzük Myungsooékat? - ordította. Na jó, ez már menthetetlen. Ha kiabálni való kedvedben vagy, senki nem akadályozhat meg ebben.

- Hmm ... oké benne vagyok! - álltam fel és csatlakoztam Chunjihoz.

Mindeközben Myungsoo letörten járkált, ám mivel nem jutott eszébe más kézenfekvő megoldás, beletörődött. Én Chunjival voltam, tehát engem már nem válaszhatott, így maradt Nara és Sissy. Tekintete az előbbire vándorolt, azaz Narara. Gyorsan megrázta a fejét. Nos, igen... azt hiszem, hogy rapperünk, ez alatt az 1 nap alatt elég mély benyomást tett mindenkire és nem igazán azt a 'jaj de aranyos' félét. Myungsoo egyértelműen kizárta az A alias Nara féle opciót. Szóval jött a B. Ránézett Sissy, majd nem sokkal később, megindult felé. Láttam barátnőmön a pánikot és azt, ahogy az agya fokozatosan kikapcsol. Ez alatt azt értem, hogy tétlenül bámult maga elé, mint akiből elszállt az élet. Akkor se mozdult meg, mikor Myungsoo mellé ért.

- Ööö szia! Nem szeretnél csatlakozni hozzám?

- Oh szia! - tért vissza a valóságba Sissy. - Miért?

 - Ja ha nem akarsz akkor nem muszáj.

- Várj most miről beszélünk? - zavarodott össze barátnőm.

 - Hát hogy a visszavágóban játszhatnánk. Tudod kakasviadal... - nevette el magát Myungsoo barátnőm értetlenkedésén.

- Jaaa persze, hogy benne vagyok! Gyerünk! - Sissy hirtelen olyanná vált, mint aki minimum 3 napja csak kávén él, nagyon belelkesedett. Myungsoo meglepődve nézett rá, de aztán ő is elmosolyodott és követte a lányt.

***

- Na így már kényelmesen ülsz? - kérdezte Chunji.

 - Oh igen persze... - mosolyogtam. De kinek is? Ő nem látta, és az egyetlen ember akinek megvillogtathattam volna a fogaimat az Sissy volt. Ő nem is tudom milyen fejeket vágott, de furcsa volt, az biztos. Tuti, hogy a felhők között jár. Mondjuk teljesen megértem. Álmai pasijának a nyakában ül, ahogy jómagam is. Aiish olyan hihetetlen ez az egész! Még a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy egyszer valaha a TEEN TOP és az INFINITE társaságában fogok kakasviadalozni, éjfél elmúltával egy szállodában. Jó oké, ez nem véletlenül tűnt lehetetlennek. De értitek, nem?  Tudjátok attól, hogy idol vagy, semmivel sem könnyebb a szakmabeliekkel ismerkedni. Sőt nekünk még nehezebb is, mivel újoncok vagyunk és köztudott, hogy az idolok sokkal távolságtartóbbak a zöldfülűekkel. Ennek ellenére, a mai nap folyamán számos kivétellel találkoztunk. MBLAQ, Ailee, Key, Dongwoon, Jiwoon,SECRET, f(x) valamint ugyebár a TEEN TOP és az INFINITE. Azt hiszem, hogy az utóbbi kettő akarata ellenére is sokáig fog ránk még emlékezni. De nem tehetünk róla… vagyis...  na, jó talán Naranak nem kellett volna leüvölteni a fejüket az ellopott kajadoboz miatt, nekem meg nem kellett volna az Oppa Gangnam Style-t énekelni egy szál fürdőruhában előttük. Viszont mentségemre legyen szólva, hogy nem tudhattuk… ennek mégis mennyi esélye volt? Abban sem hittem, hogy egyáltalán lesz lehetőségünk velük beszélni, erre tessék. Hogy véletlen-e vagy netalántán a sors, fogalmam sincs. Mindenesetre szokatlan, felettébb szokatlan. Habár, jobban belegondolva, végül is mindegy, hiszen az Idol Championship lezárása után, valószínűleg elfelejtenek minket és majd csak ritkán, egy-egy műsor alkalmával, ha lesz, váltanak velünk néhány szót. Igen, biztosan így lesz. Sajnos…

- Egy kicsit ... nem tudsz jobbra billenni? Csak kicsit – zökkentett vissza Chunji hangja.

 - Ó várj, de igen nekem is kényelmetlen. Na így jó? - kérdeztem.

 - Aha – válaszolta. - Na és ... felkészültél?

 - Persze, igen.

 - Nem vagy fáradt?

- Csak egy kicsit, de ezt még le szeretném játszani. 

- De ha nem akarsz játszani, szólj!

- Neeem én tényleg le akarom játszani!

- Akkor jól van. Most pedig kapaszkodj.

- Öhm .. jó ... akkor ... így jó? - csimpaszkodtam bele a hajába.

 - Ááá csak a hajamat ne! - jajdult fel én nekem meg majdnem megszakadt a szívem, jajj szegénykém. Oké akkor következő ötlet: fül.

 -A füleimen kívül más nem jutott eszedbe?- nevetett. - Tényleg Rim? Tényleg?

 - Akkor mibe?- kuncogtam.

- Végülis maradhat. Vicces! Na, hajrá Rim! - paskolta meg a combom. Fúúú ha egyszer feljutok a szobámba óriási fangörcsölés lesz az biztos. Eközben a Sissy-Myungsoo páros sem maradt nyugton.

- Na, induljunk! - javasolta Myungsoo.

- Ne, várj! Felkészületlenül nem indulhatunk el! Te már ismered az ellenfeled! Minden lehetőséget ragadj meg, hogy kibillentsd valahogy, értem?

- Értem. Na, menjünk.

- Ne, várj! Egy biztató beszéd azért nem árt! Szerinted Napóleon kockáztatott? Szerinted Kolombusz vakmerő volt? Szerinted John a farmon nem az álmát éli? De igen! Mindegyikre az a válasz, hogy igen. És most nézz ránk. Ugyanilyenek vagyunk. Egy közös álmunk van. És ahhoz, hogy elérjük azt, kockáztatnunk kell. Bátraknak kell lennünk. Nem szabad feladnunk! Értem?

- Értem. Akkor indu...

- Ne, várj! Egy mindenkiért! Mindenki egyért! - kiáltotta Sissy.

- Aissh jól van, értem értem! Menjünk!

***

- Akkor mindannyian felkészültetek? – bólintottunk. - Ez lesz a döntő meccsetek!

- Tudjuk! – zengtük kórusban.

- Akkor kezdjük is. Vigyázz kész RAAAAJT!!! - ordította Sungyeol. Mindannyian megindultunk egymás felé. A drámai csend még rémisztőbbé tette a bevonulásunkat. Szinte érezni lehetett Chunji és Myungsoo közt a feszültséget. Sissy megpróbálta Myungsoo összehúzott szemeit utánozni. Én meg nem is tudtam, hogy mit csináljak. Nevessek vagy kiáltsam el magam? Vagy lökjek meg valakit? Egyszer csak azt éreztem, hogy Chunji megrántja a jobb vállát. Ez talán egy jel volt? Jel volt. Legalábbis én annak azonosítom. Egyszeribe csak elkiáltottam magam.

- Előre ország népe, harcra! Ma győzelem vár, hív hazánk! - énekeltem a Le Marseille - azaz francia himnusz - szövegét, mikor mindannyian furán kezdtek rám nézni. Mondjuk nem is értem miért kezdtem bele. - Ellenünk tört a ... kény ... uralma ... jó befogom.

-Egyébként jó hangod van – dicsértek meg a többiek. Ekkor megint egy vállrángatást éreztem. Oké most már megint mit csináljak?

- Sissy-ah, Myungsoo-ah! Mi ketten győzteseknek születtünk! Most se lesz másképp! Ti pedig mindketten vesztesnek! Megvan annak is az oka! - mondtam kicsit bátortalanul.

- Ezaz Rim! Mondd meg nekik! - kiáltotta Chunji. Ám ekkor valami egészen különös dolog történt. Sissy és Myungsoo, mindketten óriásira nyitották a szemüket, ajkukat lebiggyesztették, kezüket pedig az arcuk elé húzták. Ezek mindketten aegyóznak!

- Na, álljon meg a menet! - hátrált meg Chunji. - Mi folyik itt? Miféle sátáni hatalom alatt álltok? Mit terveztek?

- Oppa, csupán egy baráti játékra gondoltunk ti meg ennyire komolyan veszitek? - szólalt meg Sissy. Lemerészelte oppázni az én Chunjimat?! Fúha itt lesznek ám bajok!

- És Rim... - szólított meg Myungsoo kedvesen. - Nézz rám! Tényleg meg tudnál támadni minket? Miközben mi úgy tekintünk rátok, mint ... barátokra?

 Na, állj! Itt nem volt ilyenról szó! Mégcsak az kellene, hogy megszakadjon rajtuk a szívem. Márpedig én már annak a határán állok.

- Rim ... ne dőlj be nekik.... be akarnak csapni minket. Csak lassan közeledj feléjük és támadd meg őket - hallottam meg Chunji bíztató hangját. De láttam, hogy ő is ugyanannyira meg van rémülve, mint én.

- Neked kéne lassan közeledned feléjük - emlékeztettem.

- Jaj, tényleg igazad van! Megyek is - indult meg az ellenség felé. Ők még mindig egy helyben álldogáltak. Még közelebb mentünk, még cukibbak lettek. S végül mikor már odaértünk hozzájuk s tényleg csak pár centi maradt köztünk és pont meg akartam volna billenteni őket, megint egy fura dolog történt.

- Csak nem egy ölelésre vártok? - húzta óriási mosolyra a száját Sissy és megölelt. Hogy mi?!

- Ebben a rohanó világban néha tényleg csak egy ölelés kell ahhoz, hogy jobban érezd magad! - szólt bölcsen Myungsoo és már tárta is szét a kezét, hogy megölelhesse Chunjit.

 - Nem, nem köszönöm elég jól érzem már magam! - hátrált meg Chunji.

- Ne, ne Chunji hagyd, hogy megöleljen! - kiáltottam utána, de fiú még mindig nem állt meg. Az a legrosszabb az egészben, hogy Sissy nem akart elengedni.

 - Hallod?! Sissyvel még mindig itt ölelkezünk és ... Ááááá... - kiáltottam. Óriásit csobbantunk a vízben. Én előre ő hátra. Egy pillanatra megszűnt körülöttem a világ, de mikor kidugtam a fejemet a vízből, újra visszatért.

- Ezaz nyertünk!!! - hallottam meg Sissyék hangját, majd aztán jött egy kisebb cunami. Tehát Sissynek sikerült leszállnia Myungsooról. Örömükben azonnal kimentek a vízből és a többiekhez futottak. Vagyis Sissy Narához, hogy ők ketten olyan jó csajosan elkezdjenek ugrándozni, Myungsoo meg nyilván a fiúkhoz csatlakozott. Én meg Chunji még mindig csak ott ácsorogtunk magunkban. Természetesen csurom vizesen.

- Haragszol? - kérdezte tőlem.

- Mi?!?! Dehogyis! Ez csak egy játék, ne vedd már komolyan! - nevettem.

- De én nyerni akartam...

 - Persze én is, majd lesz még alkalmunk.

- Tudok egy sokkal jobbat - mondta Chunji vészjóslóan.

- Igen? Mégpedig?

 - Egy szó: Bosszú.

- Bosszú… - ismételtem meg. - Nekem tetszik.

- Egyelőre egyezzünk meg ennyiben. Aztán majd még gondolkozunk. - nyújtotta kis ujját.

- Rendben! - vigyorogtam és beleakasztottam a sajátomat.

***

Végül a 2 óra lazulásból 3 lett, de őszintén szólva nem bántam. Örültem, hogy így alakult. Ez egy olyan pillanat volt, amiről tudtam, hogy a ciki kezdéssel együtt is a legjobb emlékeim közé fog tartozni, csak úgy, mint a többi ’lányomnak’. Legalábbis Sissyben biztos voltam, hogy hasonlóan érez, mint én. A játék befejeztével, a fiúk udvariasan visszakísértek minket a szobáinkba, majd tovább álltak, ugyanis ők a 2-dik emeleten szálltak meg. Ahogy elnéztem, mindenki kimerült. Bele sem merek gondolni, hogy mi lesz velünk holnap…

Társíró: Potato- shi.