#7 Kettesben.

Rim Pov:

Fél 9 óra körül sikeresen visszatértünk a szállodába. Hanbyulnak, ahogy ígértem, dobtam egy SMS-t, amiben megnyugtattam, hogy még élünk, szóval ne aggódjon, illetve, biztosítottam arról is, hogy valami fantasztikus csoda folytán, elmúlt a hasmenésem. A válasza egy „Ok.” volt. Hmm… lehet, hogy egy picit… de csak egy nagyon picit, haragszik?

-Noona, akkor eszünk együtt? – fordult felém Changjo mosolyogva. Jééé tényleg… most jut eszembe, hogy én tegnap eleve ígéretet tettem neki. A sors fintora.

- Persze – feleltem. – De előbb felmegyünk, és kicsit rendbe szedjük magunkat.

- Oké. Mi is – mondta. – Bent találkozunk!

- Oké – intettem és a lányokat követve, elvonultam.

Sissy POV:

Ahogy megérkeztünk az étkezőbe azonnal kiszúrtuk a fiúkat. Nem csak azért, mert Ricky összevissza hadonászott a villájával, Niel pedig egy tányéron dobolt a pálcikákkal, hanem, mert rajtunk kívül, már csak páran tartózkodtak bent, azok is inkább a szálloda dolgozói voltak. Mikor a srácok is megpillantottak minket, rögtön vad integetésbe és hívogatásba kezdtek, mintha nem láttuk volna őket. A lányokkal egymásra néztünk és egy sóhajtás kíséretében megindultunk az asztaluk felé. Mikor odaértünk, mindannyian felálltak, hogy szabadon tudjunk választani magunknak helyet. Én speciel csak követtem Rimet és úgy döntöttem, hogyha leül, akkor én is leülök mellé.

- RIM! Vagyis... noona, ülsz mellém? - mosolygott Changjo.

- Aha - válaszolt barátnőm vidáman.

- Jó, akkor én a másik feledre! - jelentette ki Ricky. "Na azt már nem! Én ülök Rim mellé!" - gondoltam magamban és sietősen átkecmeregtem magam az ember tömegen. Sikertelenül, mivel mikor odaértem már egy újabb bunyó vette kezdetét.

- Hééé, én előbb lefoglaltam! - kiáltozott Ricky Chunjira, aki elégedetten üldögélt a Rim melletti széken. Barátnőm csak bámult a párosra. Arca paradicsomokat megszégyenítő színt öltött. Jót kuncogtam rajta.

- Na és? Én meg előbb leültem! - nevetett Chunji és megfordult.

- Fordulj csak meg, úgy van! - folytatta Ricky. - Én sem beszélek ám veled! Bizony! - sértődött meg aranyosan, majd sarkon fordult és leült Changjo mellé. Hát jó, nekem mindegy. Vagyis nem, mert Rim segítségért kiáltozott... gondolatban. Ránéztem és rögtön láttam rajta, hogy zavarában meg sem fog majd tudni szólalni a fiú társaságában. Így hát, a Chunji mellett lévő ülést céloztam meg, hogyha Rim esetleg elájulna csodálatos kisugárzásától, még időben fel tudjam segíteni. Igen ám, de tervem megint csak meghiúsult, ugyanis L.Joe pont beállt elém és letelepedett a helyemre.

- Áh remek ... - bosszankodtam.

- Mi az? - mosolygott. Te csak ne mosolyogjál széktolvaj!

- A ... kaja. Jó kaját hoztatok - találtam fel magam és leültem mellé. Jobb oldalamon Haneul foglalt helyet, ő mellette pedig Nara, Niel, Jinah és végül C.A.P. Miután mindenki talált magának egy placcot, újból Rimre néztem, akinek szinte már égett a feje.

- Egyébként nem baj, hogy melléd ültem? - kérdezte Chunji Rimtől.

- Áá dehogyis - legyintett.

- Akkor jó. De szólj, ha valakivel helyet szeretnél cserélni – mosolygott, amitől Rim egy másodperc erejéig elájult, de gyorsan összekapta magát és válaszolt.

- Neeem, jó ez így - húzta széles mosolyra a száját.

- Rendben - kapta fel pálcikáját Chunji. - Lássuk csak, mit egyek?

- Az... az a csirkeféle! Az jó - próbált beszélgetést lefolytatni leaderünk bátortalanul és rá mutatott egy tálra.

 - Akkor... tessék! - tett egy husidarabot a fiú Rim tányérjára, majd magának is szedett egy picit. - Ez tényleg jó!

- Ugye? Szerintem is. Meg még az a bambuszos cucc is! Meg a mellette levő szósz, amit erre a húsira kell önteni - mutogatott leaderünk. Szegény Chunji alig győzte tartani a tempót. Egyszerűen mindenből akart magának szedni.

- Jól van, akkor itt van ez a szósz ... és akkor a bambuszra rárakjuk a husit aztán a...

- Neeem! Hanem a szószt a husira, de egyébként úgy is nagyon finom, ha az egészet egy salátába tekerjük - magyarázott barátnőm lelkesen. Ööö ... talán a kaja felpörgette?

- Jól van akkor a salátára a bambuszt, a csirkét ... ja nem, hanem a szószt és betekerjük és rá a salátát és ...

- Neeem! Na, add ide... – folytatták tovább a felettébb érdekes témájukat a salátákról és a szószokról. Rim kivette Chunji kezéből a pálcikát és, mint egy profi séf eltüntetett mindent a fiú tányérjáról és egy kész salátagombócot rakott a helyére. Ő megkóstolta és alig győzte dicsérni Rim tehetségét. Megbízta azzal a feladattal, hogy készítsen még TÍZ darab ilyen gombócot!

- Nem eszel? - csámcsogott L.Joe. Úgy látszik annyira belemerültem a párocska mustrálásába, hogy megfeledkeztem a saját pocakomról.

- Mi? Ja de... de igen - kaptam észbe. Ő egy ideig furán nézett, majd visszafordult a saját tányérjához és zabált tovább.

- Tessék unnie ... ez nagyon finom - mondta Haneul és a tányéromra rakott valamit. - Kóstold meg. Édes savanyú.

- Húú azokat imádom. Köszönöm - mosolyogtam. Nem csak nálunk, hanem a többieknél is zajlottak az események.

- Hallod, egyél sokat, okés? - mondta aggódóan Jinah.

- Sokat eszem - bizonygatta C.A.P.

- Lassan már a saját fejed se fogod elbírni. Tessék, szedek neked valamit.

- Áh, nem szükséges, tényleg nem.

- Tessék. Itt van ez. Ilyenből is egyél, szemnek jót tesz. Ez is jó, nem hizlal! Ez micsoda? Fúj, hogy néz ki... kóstold már meg - szedett mindenből legalább öt embernek jutó adagot Jinah C.A.P-nek, aki csak zavartan mosolygott és próbált mindent megenni.

- Öö... köszönöm, ennyi bőven elég lesz.

- Nem dehogyis, ebből még legalább két tányért meg kell enned.

- Annyi nem fér belém!

- Addig eszel, míg nem leszel annyira erős, hogy győzz kakasviadalnál! - csúszott ki Jinah szájából a valódi gondolata.

- Tessék? - lepődött meg a fiú.

- Semmi. Egyél. Bon Appetit!

- Vissza a kezekkel! - kiáltotta el magát Nara. Ijedten kaptam fel a fejem.

- Már miért? - kiáltozott Changjo is.

- Az a villa engem illet - vonta meg vállát Nara és már nyúlt is az utolsó villa felé, de Changjo még időben elhúzta előle az evőeszközös tálcát.

- MÁR MIÉRT LENNE A TIED?! - háborodott fel Changjo.

- Lányoké az elsőbbség ... ez érvényesül a villa elvételénél is! - húzta vissza a tálcát.

- Ja, hogy te lány vagy ... – mormolta az orra alatt.

- MIT MONDTÁL?! - kelt fel Nara.

- Semmit! Semmit! - hadarta Changjo és már készenlétben állt ahhoz, hogy elfusson ha Nara esetleg agresszívabb módszerekhez folyamodna.

- Volt valami megjegyzésed velem kapcsolatban?!?! - szórtak villámokat Nara szemei.

 - Ööö... gyerekek… csak nyugodjunk le, okés? - próbálkozott Rim.

- De hát meg akar ölni!!! - mutatott Nara felé.

- Ááá dehogyis, nem akarok én neked ártani. Sőt szívesen adnék neked egy szerető baráti ölelést… - erőltetett egy ijesztő műmosolyt az arcára csapatunk rappere. - …hogy kinyomhassam belőled a lelket is - tette hozzá suttogva. Rémisztő.

- Látod?! Mondtam! Hogy viselkedhet így egy lány?! - akadt ki a fiú.

 - Mind a ketten fogjátok be! Üljetek le és beszéljétek meg felnőtt emberek módjára, hogy kit illet a vill. – csillapította Rim a kedélyeket. Ez a mondat most komolyan elhagyta a száját?

- Unnie... nyugi. - fordult Nara felé Haneul.

 - Chh... mintha te jobb lennél nálam! - gúnyolódott Nara Changjon.

- Jobb is vagyok! Nem kezdek el egy villa miatt veszekedni!

- Pedig pont ezt csinálod, ember!

- Na, jó. Elég legyen! - csapott egyet Jinah az asztalra. - Leülni!

- Oh... hát, oké... hehe - engedelmeskedtek.

- Sissy unnie, légy szíves, hoznál nekünk még villát? Mert ezek ketten itt marcangolják egymást ahelyett, hogy ŐK MAGUK HOZNÁNAK! - emelte fel hangját Jinah.

- Általában ezt teszik a normális emberek. Mindegy, hozok - keltem fel.

- Köszönöm - válaszolt higgadtan, majd szúrós szemmel ránézett az előbbi párosra.

- Kö-köszönjük - mondták azonnal. Mikor megfordultam jót kuncogtam magamban. Mint az 5 évesek az anyukájukkal, komolyan. A mi asztalunk rögtön a bejárattól jobbra levő második nagy, kerek volt. Az evőeszközök pedig az ajtótól balra voltak elhelyezve. Így csak annyi volt a dolgom, hogy átsétáljak a másik oldalra. Persze közben még összetalálkoztam pár 'Mi bajuk van ezeknek?' - fejet vágó emberrel. Kínos. Nem is én voltam olyan hülye, hogy elkezdtem egy villa miatt üvöltözni mégis én kapom ezeket a lenéző pillantásokat. Mindegy. Legalább mindent ügyesen megtaláltam. Sőt, még egy filter teáért is elmentem. Épp, mikor indultam volna visszafele, furcsa hangokra lettem figyelmes az ajtónál levő falak mögül. Odanyomtam a fülem a falhoz.

- Ők is itt vannak? - hallottam meg egy fiú hangját. Közelebb lopóztam az ajtóhoz, hogy amögül folytassam a kémkedést.

 - Nem csak mi vagyunk esti nassolók! Ezaz! - ujjongott egy másik. Ööö ... mi?!

- Cccsss... de várj, ezek még vacsoráznak! - hát igen, ezt jól megállapítottátok.

- Micsoda? Nekik is jókor jut eszükbe vacsizni. Már fél 9 lesz.

- Mindegy, most már tök mindegy, hogy lebukunk-e vagy sem. Csak menjünk be!

- Várj! Ez így uncsi...

- Neee... - válaszolt egy unott hang. Várjunk csak, ez ismerős. - Nem fogom megijeszteni őket!

- Deee! Vicces lesz!

- Támogatom az ötletet!

- Ennyi! Na, gyerünk.

- Ne lökdössetek! – mondta hűvösen. - Várjunk. De mit csináljak? Csak szimplán ' WÁÁÁÁ '?

- Aha... szerintem igen - na jó ezek hülyék. Nem tudom pontosan, hogy az 'ezek' kiket takar, de különösen ismerős hangjuk volt. Sőt túlságosan is, de nem hinném, hogy azok lennének, akikre épp gondolok. Mondjuk az elmúlt napokban történtek érdekes dolgok, szóval, most már semmin sem lepődnék meg. Tudjátok... Haneul jobban szereti a citromos teát, lehet, hogy inkább olyat kéne vinnem? Na, jó most már mindegy, inkább visszamegyek a többiekhez.

- WÁÁÁÁÁ! – ordított valaki a fülembe. Mindenki egyszerre fordult meg az asztalnál. Én is, mire pont Myungsooval találtam magam szembe.

 - Szent kenyér!!! Mégis mit művelsz?! - kaptam a fülemhez.

- Ö ... hahaha… - röhögte el magát kínjában. Olyan édesen és aranyosan nevetett, hogy zene volt füleimnek. Fogadok ezzel a tettével bármelyik lányt levenné a lábáról, engem legalábbis sikerült. Ő maga annyira zavarban volt, hogy arcát takargatva guggolt le nevetés közben. Éreztem, hogy arcom nagyon pirulós hangulatában van és az a legrosszabb, hogy ez ellen, nem tudtam mit tenni. Sajnos értetlenkedésem közepette, csak egy fura nézéssel ajándékoztam meg a fiút. Végül is, majdnem megsüketített! Aztán, mikor sikerült összeszednie magát, felállt és ekkor én is próbáltam valami aranyos mosoly félét mutatni neki, mire megint elröhögte magát.

- Ööö... jól vagy? - kérdeztem.

- Ige... igen, bocsi az előbbiért - szólalt meg végül és ismét elmosolyodott. Fogadok, hogy megint az előbbi jelenet játszódott le a fejében. De ez nem lényeges, mert... LÁTNOTOK KÉNE AZT A MOSOLYT. NEM BÍROM, ÉRTITEK? Ezt direkt csinálja? Teljesen kifordulok magamból! TÚL SZÉP, HOGY IGAZ LEGYEN! MÉG A SZEMEI IS MOSOLYOGTAK! Egész nap csodálhatnám, nem fáradnék bele...

- Na, mi van? - dugta ki a fejét Sunggyu.

- Megjöttem! Ééés ... tapsvihaaar! - tapsolta meg saját magát Woohyun. Én már a fejemet fogtam. - Óóó Sissy!!! Mizu???

- Bocsánat, de nem hallok semmit - ráztam meg a kezem és Myungsoora néztem.

- Ja, igen, nem is értjük miért üvöltötte el magát - nevetett Sunggyu.

- De hyung ...

- Fura egy gyerek ... - tette hozzá Woohyun, én meg csak nevettem.

- Az lehet. Nem csatlakoztok hozzánk? - mosolyogtam.

- Mi az, hogy? Pont azért jöttünk! – vigyorgott Sunggyu.

- Félre az útból! A király kaját akar - indult el Woohyun, utána pedig Sunggyu. Myungsooval követtük őket. Mire az asztalunkhoz értünk már mindenki nagyban a desszerteket fogyasztotta, vagyis sok-sok gyümölcsös, csokis vaníliás stb... finomságokat. Ahogy megpillantották a közeledő Infinite-esek egy részét, a lányok illedelmesen felálltak és köszöntötték őket, beinvitálták a 3 fiút, beszélgetést kezdeményeztek, míg a Teen Top egyáltalán nem zavartatva magát, zabált tovább. Én mondom úgy nézett ki, mintha mindent meg akartak volna enni még mielőtt bárki is hozzányúlhatott volna a kajához. Mondjuk, lehet, hogy pont ez volt a céljuk?

- Tessék - raktam le végül a villákat az asztalra, mikor már mindenki elhelyezkedett. - Egyébként mit kerestek itt ilyenkor?

- Nem tudjuk... valahogy ide keveredtünk - mondta Sunggyu.

- Ööö... Sunggyu hyung úgy érti, hogy nasiért jöttünk le, mert éhesek voltunk - magyarázta el Myungsoo a nyilvánvalót.

- De ahogy látom ti is... NAGYON éhesek lehettetek - nevetett Woohyun.

- Hát igen. Most vacsizunk.

- Jó étvágyat!

- Ööö... jól értelmezem, hogy ti nektek az a szokásotok, hogy akkor vacsiztok, amikor már mindenki alváshoz készülődik? - nézett ránk kérdőn Sunggyu.

- Vagy amikor egyesek még esti nasi után kémkednek az étkezőben - vigyorgott Rim.

- Jól van, na! Ne mondjátok, hogy ti még soha nem csináltatok ilyet! - vágott vissza Myungsoo, mire a társaság nagy része heves ellenkezésbe kezdett. Ő csak nyelt egyet és egy 'Oké' kíséretében lezárta a témát.

- Na de komolyan! Már megint mit csináltatok?

 - Mi az, hogy megint?!

- Hát általában, mindig sikerül egymásba botlanunk - mondta Sunggyu. - Na?

- Semmi különös igazából - szólalt meg mellőlem L.Joe. - Csak a fiúkkal tovább maradtunk az öltözőben, aztán kifelé menet összetalálkoztunk a lányokkal, akik a Troublemaker-re takarítottak a tornateremben, ja meg Nara megkért, hogy legyek a barátnője... szóval tényleg semmi érdekes nem történt - ironizált. Csapatunk rappere nem győzte lövellni felé a gyilkos pillantásokat. De hál'istennek, a sajttorta jobban lekötötte a figyelmét, így nem történt (még) nagy baj.

- Ööö tessék? - vihogtak hangosan vendégeink.

- Nara csupán csak megkért téged, hogy legyél a barátnője? Nem is tudom, hogy ez melyik félnek a kínosabb... – röhögött Woohyun.

- Ja és ezt adta nekem ajándékba! - mutatta fel vidáman Byunghun a világító rúdját.

- Ó máj gád, mutasd! - vették ki a kezéből. Ezzel egy darabig még ellesznek.

- Ja, és fogócskáztunk is. Aztán a végén valahogy, sikerült kilapítanunk szegény Rimet - tette hozzá Chunji vigyorogva.

- Nem volt kellemes, főleg úgy nem, hogy 3 ember súlyát kellett elbírnom - egészítette ki a történetet Rim.

 - Hát... - tette vállára Woohyun a kezét. - Most, hogy már megismerted ezt a csodálatos csapatot, ilyeneket kell majd megélned – mondta biztatóan, mire mindenki ördögien felröhögött.

- Köszi, ennyi mára bőven elég volt.

- Amúgy a többiekkel mi van? – tudakolta Jinah.

- Nem kéne felmennetek hozzájuk? - kérdezte Haneul.

- Óóó tényleg... hívjuk le őket - vette elő telefonját Woohyun.

- Hagyjátok őket, késő van. Szerintem menjetek és pihenjetek - tanácsoltam.

- YA! Hallasz? - kiabálta Woohyun a telefonba, aztán kihangosította azt.

 - Wáááá háháháhá, ezt látnotok kell. - tapsikolt feltételezésem szerint Dongwoo. Igen, olyan tipikus Dongwoo féle nevetést hallatott.

 - Mi az? - vidult fel Sunggyu.

- Ööö... hyung? Szerintem nem szeretnéd tudni...

- Sungjong, azonnal tálalj ki! - nevetett még hangosabban Sunggyu.

- A szobánk egy káosz! - hallottam Sungyeol hangját.

- Hééé Sungyeol, add vissza! - kiabált Sungjong. - Sunggyu hyung! Sungyeol elvette a CD-imet és a poszteremet! A szeretett, ezer éves SNSD poszteremet!

- Akkor szerezd vissza! - röhögött Myungsoo.

- De... túl magas!!! Mint egy hegy! Dongwoo hyung segíts!

- Háháháháhá ... én inkább 'csendes' megfigyelő maradok.

- Amúgy tudjátok, hogy ki vagytok hangosítva? - kacagott Woohyun.

- És? Pár pincér megtudja, hogy van egy SNSD poszterem azt cső...

 - Amúgy is, hol késlekedtek? Éhes vagyok - tette hozzá Sungyeol.

- Gyertek le, itt vagyunk Nielékkel!

- De nem akarok! - hisztizett Sungjong.

- Hééé hol van az alsóm? Ki vette el? - hallottuk meg Hoya mérges hangját és mindannyiunkból kibukott a nevetés.

- Amint Hoya felöltözik, megyünk le, helló! - búcsúzott el Sungyeol.

- Kivel beszéltek... bíp...bíp...bíp - ezzel zárult tehát a nem mindennapi telefonbeszélgetésünk. Vagyis hát a fiúknak biztos megszokott volt. Mindenkiből egyszerre bukott ki a röhögés. Nekik hála, most már azt is tudjuk, hogy valamelyiküknek az a szokása, hogy alsógatyákat lopkod. Ez olyan, mint amikor elveszted egy pár zoknidnak az egyik felét. Ha van zoknimanó, akkor alsógatyamanó is kell, hogy legyen! Amíg ezen elmélkedtem rájöttem, hogy a fiúk egy kicsit jobban elvoltak egymással. Valamelyik új játékról beszélgettek. Eközben, a csapatunk igyekezett minél jobban összehúzni magát, hogy ne zavarja egyik fiú vagy fiú csapat magán szféráját se. Kivéve persze Narát, akit érdekelt a téma. De ahogy észrevettem, pár perc múlva, ő is feladta és inkább elkezdett játszani a telefonján.

- Nem megyek! Nem akarok!

- Oké ez Sungjong lesz - tájékoztatott minket a hangról Sunggyu.

- De jössz és kész, tegyed már túl magad rajta! - tolta őt befelé Hoya.

- De ez felháborító és megbocsáthatatlan, ez a világvége első jele, ez ... ó Haneul!!! - vidult fel az előbb még ideges fiú. - És Rim, Sissy és V-sion. Hellóka! - tette hozzá gyorsan és magától indult el az asztalunk felé.

- Sziasztok - felálltunk és meghajoltunk. De ahogy láttuk, ők csak azzal foglalkoztak, hogy elegendő mennyiségű széket tudjanak beszerezni. Pár perc alatt el tudtak helyezkedni az asztal körül. Vicces látványt nyújthattunk, hogy tizennyolcan ülünk egy tíz személyes asztalnál. De hát... egyszer élünk!!!

- Hogy vagytok? - kérdezte Haneul mosolyogva.

- Hallod, szamárfül! Szamárfüles lett a... mindegy szóval egy nagyon értékes kincsem - méltatlankodott Sungjong.

- Az SNSD-s posztered? - nevetett a lány.

- Honnan tudtad? - lepődött meg.

- Hallottuk, mindannyian - nevetett Haneul. - Ki voltatok hangosítva, emlékszel? De nevettünk is! Nem hallottad?

- Sungjong! Csak egy kicsit hajlott be a széle… - vitatkozott Sungyeol.

- Behajlott! Az éppen elég baj. Aiiishh, tartozol eggyel!

- Nekem mindegy! – legyintett Sungyeol. Hmm kínos csend...

- Most, hogy mondjátok, nekem is volt egy kedvenc képem a mobilomon, egy koala… - kezdte Ricky. - Beállítottam háttérképnek is… - folytatta. - Aztán betört a képernyőm... - dőltünk a röhögéstől! Végül is ennél jobb hasonlatot senki sem mondott még! Sungjong a kezét nyújtotta, hogy lepacsizhasson Rickyvel. Persze, közben mindketten együtt érzően bólogattak és néztek a másikra, mintha csak azt mondanák: "Tudom, mit érzel, haver".

Rim POV:

Ricky vicces sztorija után, valahogy a többiek is kedvet kaptak az ilyesfajta történetek elmeséléséhez. Néhánynál annyira szakadtam, hogy már levegő után kapkodtam. Aztán, kb a 20-dik majdnem megfulladásom után, hirtelen kétségbe estem, ugyanis, csak úgy kedvtelésből körbenéztem az étkezőn és rádöbbentem arra, hogy rajtunk kívül már senki sincs ott.

- Ööö, egyébként, mennyi az idő? – kérdeztem, gondosan ügyelve arra, hogy leplezzem aggodalmam.

- Fél 10 noona – válaszolt Changjo készségesen.

- Akkor hát, ideje mennünk – álltam fel az asztaltól.

- Egyetértek – követett Sunggyu, majd az Infinite tagjaira nézett. – Gyerünk skacok!

- Mi is induljunk szerintem. Már késő van – csatlakozott hozzánk C.A.P és jelentőségteljesen csapatára, a Teen Top-ra pillantott. Ügyesen kikecmeregtünk az ülők közül és, mint akik jól végezték dolgukat, elindultunk a kijárat felé. Csupán egy dologgal nem számoltunk… mégpedig azzal, hogy hármunkon kívül, más nem igazán támogatta ezt az ötletet. Sunggyuval hamar észrevettük, hogy nem követ minket senki, ám C.A.P, csak ment a végtelenbe. Biztos, a fáradtság vezérelte.

- C.A.P! – szólt utána Sunggyu, de semmi reakció.

- C.A.P-shhi! – próbálkoztam én is… mindhiába.

- C.A.P/ C.A.P-shi!!! – kiáltottuk nevét immáron egyszerre. Megfordult és visszabattyogott társaságunkhoz. Siker.

- Mi az? – ásított. Tudtam én, hogy fáradt… habár, mikor nem?

- Na, vajon? Senki sem engedelmeskedik nekünk – böktem fejemmel a többiek felé.

- Héé, azt mondtam, illetve mondtuk, hogy irány fölfelé! – ismételte el parancsunkat C.A.P.

- De én még nem vagyok álmos hyung – hiszizett Ricky.

- Én sem! – folytatta Niel..

- Egyetértek velük! – bólogatott Sungyeol.

- Yaa, mit hallottam Lee Sungyeol? – csattant fel Sunggyu.

- Azt, hogy nem álmos, ahogy egyikünk sem – válaszolt bátran Woohyun.

- Unnie, nekem sincs még kedvem csicsizni – nyávogott Nara. – Inkább játszanék.

- HO-HO-HO! – kaptam észbe hirtelen. Játszani? Fél 10-kor? Na, azt már nem!

- Jól van unnie, ha ezt akarod, akkor játszunk mikulásosat – vont vállat Nara. – Viszont biztos vagyok abban, hogy Santa Claus bácsi kicsit mélyebben szokott ’HOHOHOZ’-ni.

- Tessék??? Én ezt nem az…

- Ez így teljesen rendben volt – makacskodott Changjo.

- Nem igaz… a ’HOHOHO’ mindig mély.

- Figyelné…

- Szerintem meg épphogy magasabbnak kéne lennie. ’HOHOHO”… így valahogy – szállt be a vitába Sungyeol.

- Ja, kajak, igaza van – gondolkodott el Woohyun.

- Basszus, ez nem olyan HOHO…

- Az eleje szokott magas lenni, a vége pedig mély… - osztotta meg velünk véleményét Niel is.

- Az úgy hülyén hangzana… - legyintett Nara. – Nekem van igazam!

- Nem, mert nekem! – vágott vissza Niel.

- Magas, magas, magas – gyerekeskedett Sungyeol, én pedig feszülten dörzsöltem orrnyergemet. Mi a csuda történik itt? Hogy jutottunk el idáig?

- Na, jó én leülök – sóhajtott C.A.P és odahúzott egy széket az asztalhoz.

- DE HÁT MÉG MEG KÉNE ŐKET GYŐZNÜNK, HOGY HALLGASSANAK RÁNK! – akadtam ki. – Ha megint túl sokáig maradunk fent, akkor reggel, tiszta KO.-k leszünk.

- Bocs Rim, de rohadt lusta vagyok… meg amúgy is, nézz rájuk, hajthatatlanok. Úgy sem fognak szót fogadni nekem… ismerem őket annyira, hogy ezt tudjam.

- Aiish – fontam össze karjaimat mérgesen. – Sunggyu- shhi, ugye te velem maradsz?

- Ööö, nem hiszem… már most tudom, hogy felesleges próbálkozni. Higgy nekem – tette vállamra kezét, majd ő is fogott egy széket és C.A.P mellé húzta.

- Ne csináljátok már! Leaderek vagyunk! – hadonásztam kezeimmel, de ők rám sem bagóztak. Inkább a ’HOHOHO’-s vitát figyelték. Kösz. Miért nincs senki az én pártomon? Annyira jellemző… akárcsak az, hogy ha baj van a csapattal, akkor rajtam fog csattani az ostor. Nem ér!

- Ülj le unnie… ha csak nem akarsz, társaság nélkül, teljesen egyedül lenni a szobában – vigyorgott Sissy. Behalok… zsarol! Értitek, zsarol? Puffogva helyet fogalaltam mellette.

- Gonosz vagy. – sziszegtem, aztán gyorsan áttértem valami fontosabbra. – HAGYJÁTOK MÁR ABBA EZT AZ IDIÓTA ’HOHOHO’-ZÁST. NEM JÁTSZUNK MIKULÁSOSAT! SENKI!

- Oké, akkor játszunk mást – öltött vigyort hirtelen a képére Sungyeol. Rossz előérzetem van…

- Mit? – kíváncsiskodtam.

- Bujocskát – felelt, gondolkodás nélkül. Tehát már réges-régen kiagyalta…

- YEEEEEEE! JÁTSZUNK, JÁTSZUNK, JÁTSZUNK! – ordítozott örömében Niel, Ricky, Woohyun, Dongwoo és Sungjong. A többiek, velem együtt, megrökönyödve bámulták az ötletgazdát.

- Nem zavar, hogy egy szállodában vagyunk? – kérdezte Hoya.

- És, hogy már nagyon sokan alszanak? – sorolta tovább Chunji.

- És, hogy már mindannyian elmúltunk 7 évesek? – gúnyolódott Jinah. Ezzel azért erősen vitatkoznék. Khmm… Nara… khmm… oké, mindegy, semmi.

- Olyan kis naívak vagytok. – csóválta a fejét Sungyeol. – Szerintetek egyszerű bujócskára gondolam? Pff… ugyan… játszunk tétben!

- Nem! – vágtam rá rögtön. – Nem teszek föl pénzt ilyesmire.

- Jaj Rim, nem is pénzre gondoltam.

- Hanem? – tudakolta Sunggyu társát.

- Valami büntetésre – bazsalygott. Ledöbbentünk. Büntetésre?

- Hmm így már sokkal jobban hangzik az egész – vigyorgott Jinah. Nos, hát igen… ahol izgalom van, ott Jinah is van. – Folytasd.

- Lehetne, mondjuk… mondjuk 3 hunyó, mindhárom csapatból… és mindegyiknek a saját bandájából kéne megtalálnia valakit… azé lesz a büntetés, akire először bukkanak rá.

- Benne vagyok – mondta Jinah. – Vagyis… csak akkor, ha valami jó kis szívatós dolgot találunk ki.

- Muszáj ilyen roszindulatúnak lenned? – fordultam felé. – Meg amúgy is… nem félsz attól, hogy pont te leszel az, aki pórul jár?

- Épp ezért buli unnie – kacsintott. Javíthatatlan. – Tippek a büntetésre? Senki? Hát jó akkor majd én… mi lenne, ha…

- Kuss! – kiáltottuk Sissy-vel egyszerre és egy laza mozdulattal befogtuk a száját. Jinah-nak volt egy olyan rossz szokása, hogy… hogy szeretett túlzásokba esni. Mindennel kapcsolatban.

- De hát még nem is mondtam semmit!!! – bújt ki kezeink közül.

- 10-es skálán mennyire durva?

- Jaj már… 4 – válaszolt unottan.

- Csak 4? – vontam fel szemöldököm.

- Még nem akarom őket megfélemlíteni – mondta, majd a fiúkra szegezte a tekintetét. – Nyugi, még nem akarlak titeket megfélemlíteni.

- A hangsúly a ’még’-en volt – tette hozzá Sissy, mire mindenki elnevette magát.

- Tehát akkor? – méregette Jinah-t érdeklődve Myungsoo.

- Smink – jelentette ki.

- Pardon? – így Chunji.

- Smink. Valamelyik Teen Top-os és Infinite-s srácnak a holnapi nap folyamán női sminkben kell megjelennie a lelátó előtt – vigyorgott. – Persze csak, mondjuk, 5 perc erejéig.

- Oké – ment bele Sungjong. Hozzá tenném, hogy elsőként.

- Nekem is rendben van – röhögött Dongwoo. – Bárcsak látnám L-t sminkben. HAHAAHHA HOGY NÉZNÉL KI? A NAGY VISUAL NŐI SMINKBEN? HAHAHAAAA.

- Miből gondolod, hogy részt fogok venni egy ilyen butaságban? – kérdezte hűvősen az említett.

- Onnan, hogy még mindig itt vagy. HAHAHAHA.

- Azt hiszed, hogy női sminkben nem néznék ki jól? Egy visual mindenben jól mutat – védte meg magát Myungsoo.

- Ez így van barátom – karolta át őt Chunji.

- Nekem is tetszik – jelentkezett Ricky. – Remélem Changjo-t fogják először megtalálni.

- YAA, MIT MONDTÁL? – szórtak szikrákat a Dancing Boy szemei.

- Semmit, semmit – csendesedett el látványosan.

- Ez így tényleg oké – gondolkodott el Hoya. – Viszont nektek mi lesz?

- Nekünk? – kérdezett vissza Jinah meglepetten.

- Igen. Hisz nálatok is lesz vesztes…

- Jéé tényleg! – néztek össze a srácok vigyorogva. Ajjaj…

- Legyen ölelés. – dobta fel az ötletet Ricky,

- YAA EZ JÓ! – ugrándozott Woohyun és Sungyeol vidáman.

- Ez neked hol büntetés? – vonta fel a szemöldökét Jinah.

- Óóó... akkor legyen… legyen arcra puszi, fejenként 4 darab – csillogott Ricky szeme.

- YAAAAA, EZ MÉG JOBB! – szökdécselt tovább derűsen Woohyun és Sungyeol, immáron Sunggyuval, Changjoval valamint Niellel együtt.

- Elég legyen – szólt rájuk Jinah.

- Legyen bajusz – mondta Sungjong.

- Tessék?!- hüledezett Jinah.

-Bajusz. Nálatok a vesztesnek, holnap smink nélkül, csupán egy rajzolt bajusszal az arcán kell megjelennie, amire szintén, 5 perc vonatkozik.

- Hahha ez tetszik – nevetett Haneul.

- Kreatív. – dicsérte meg Sissy Sungjongot.

- Köszönöm – mosolygott.

- NEKTEK EZ KOMOLYAN BEJÖN? – bukott ki Jinah.

- Aha. Szerintem vicces – kuncogtam.

- NEEEEEM. ÉN NEM VAGYOK HAJLANDÓ MEGJELENNI SMINK NÉLKÜL – hisztizett.

- De hát Jinah, ez így korrekt.– próbáltam szegényt lenyugtatni. Mindannyiunk közül, ő volt a leghiúbb… pedig, smink nélkül is ugyanúgy festett.

- Ti könnyen beszéltek… természetesen is jól néztek ki. – duzzogott.

- Nyugi unnie, ha jól elrejtőzől, nem fognak megtalálni – csitította őt Haneul.

- Ja, minden a stratégián múlik – bíztatta Jinah-t Nara. – No para.

- Hajj… oké – sóhajtott. – Remélem, Sissy unnie fog veszteni.

- Hééé, miért? – kérte őt számon az említett.

- Azt akarom, hogy a legszebb égjen – válaszolt nyersen.

- Nekünk vannak a legkedvesebb dongsaengjaink, nemde? – fordult a fiúk felé Sissy.

- Határozottan – nevettek.

- Amúgy, kik lesznek a hunyók? – érdeklődött Nara.

- Tényleg, ezt meg kéne beszélni… MOST! –csapta össze tenyerét Sungyeol. – Szerintem…
- Várjatok! - állítottam le őket hirtelen - Nem fognak rosszat feltételezni rólunk a rajongók? Úgy értem, ha meglátnak minket együtt, furcsa sminkben, vagy anélkül... a lényeg, hogy együtt?
- Jaj Rim, miért feltételeznének rosszat? - csóválta a fejét L.Joe
- Mert mondjuk mi lányok vagyunk, ti meg fiúk és értitek na... tudjátok milyen pár fan... nem akarok cikket rólunk... mi még rookiekok vagyunk, az ilyen hírek nem jönnek jól nekünk... és ma már eleve sokat mutatkoztunk együtt másokkal, legalábbis mi... és ki tudja mi lesz?
- Nyugi már Rim, nem lesz semmi! A rajongók szeretik az ilyesmit, mikor több csapat interakcióba kerül! Bízz bennem! - mondta Woohyun.
- Tuti? - bizonytalanodtam el. - Csak mert a cégünknél habár nincs randi tilalom, határozottan kijelentették, hogy kerüljük a felhajtást a fiúk körül.
- Aki túl sokat képzel bele abba, hogy együtt mutatkozunk, az magára vessen! Nehogy már egy idol ne lóghasson azzal, akivel akar! - szállt bele a beszélgetésre Chunji, mire többen egyetértően bólintottak. 
-Hát jó... - adtam be  derekam és csak imádkoztam, hogy tényleg így legyen. Tudom, tudom, talán nem kellett volna így engednem a kísértésüknek, de elég nehéz, ha egy van a sok ellen. Elhihetitek...
- Akkor hát... - dörzsölte össze tenyereit Sungyeol

Sissy POV:

Épp hallgattam Sungyeol bevezető tervét a hunyó kiválasztásáról, amikor is Myungsoo, váratlanul mellém lépett.

- Jól kinéztek maguknak minket, nem? – suttogta a fülembe közelebb hajolva.

- Hát igen. Óvakodnunk kell – feleltem neki csendesen. Irtóra zavarban voltam.

- Jaja. Légy résen! – paskolta meg fejem búbját mosolyogva. Éreztem, ahogy arcom felforrósodik. Semmi érdekes nem történt, de én mégis a fellegekben jártam.

- Sissy, gyere már! – rángatott vissza Rim gondolataimból.

- Hee, tessék? – értetlenkedtem.

- Figyelni kellett volna –szemtelenkedett Myungsoo aranyosan. – Kő- papír- ollóval válasszuk ki a hunyót.

- Jaj, értem, értem.

- Akkor menj – nevetett, majd a lányok irányába terelt.

Rim POV:

A kő- papír- olló alapján, végül Niel, Sungyeol és Nara lett a hunyó. Olyannyira lelkesek voltak, hogy arrébb vonultak és komoly taktikai megbeszélésbe kezdtek. Egy ideig vigyorogva figyeltem őket, aztán szép lassan, valahogy olyan dolgokra jöttem rá, amikre eddig nem.

- Ööö srácok… biztos jó ötlet az, hogy pont ŐK hárman fognak minket keresni? – néztem a többiekre idegesen. Ahogy az imént nekem, úgy nekik is leesett a tantusz. Látni kellett volna a fejeket.

- Basszus, tényleg... ők a legidiótábbak – csapott a fejére Sunggyu.

- Most mit csináljunk? – pánikolt be L.Joe. Mielőtt még bárki válaszolhatott volna, Naráék visszatértek, és minden bevezető nélkül, elkezdték mondani a magukét.

- Készen vagyunk gyerekek! – vigyorgott Nara. – Tehát akkor… mindhármunknak, a saját csapatából kell rábukkannia valakire… ja és azé lesz a büntetés, akit először találunk meg.

- Ööö igen, azt hiszem, ezt eddig is tudtuk – nézett furán Hoya.

- Plusz, azért, hogy ne legyen káosz, ha megvan a vesztes az adott bandában, akkor a hunyónak, kötelessége megcsörgetni a többi társát… és innen, mindenki tudni fogja, hogy már nincs mitől tartania – nekem úgy sincs itt a mobilom, szóval tök mindegy. Így is, úgy is pánikolni fogok... de legalább ha már megunom a játékot vagy túl sokáig elhúzódik, lesz mire fognom visszavonulásom.

- Hmm… ez így tök rendben van. Viszont, mi van akkor, ha a hunyó nem lel rá senkire? Azért, mégsem játszhatjuk ezt örökké – töprengtem.

- Nyugi Rim, erre is gondoltunk – kacsintott Sungyeol. – Most van 10. Játszuk, fél 12-ig.

- TESSSÉK?! – kaptam sokkot. – Az túl késő.

- Ennyi időre mindenképp szükségünk van – mondta Niel.

- De… de… de… de… ajj… Sunggyu-shi, C.A.P- shi, csináljatok valamit! – hisztiztem. Az említettek egymásra néztek, és mintha csak ugyanaz járt volna a fejükben, tökéletesen egyszerre karon ragadtak, és az első emelet felé kezdtek el vonszolni.

- HÉÉ, HÉÉ MIT MŰVELTEK? ERESSZETEK! NEM HAGYHATJUK, HOGY ILYEN SOKÁIG ELHÚZÓDJON EZ A MARHASÁG, HÉÉ!! – próbáltam őket észhez téríteni.

- Bocs Rim, de minél előbb elkezdjük, annál hamarabb fejezzük be – zárta rövidre ezt az egészet C.A.P.

- Bizony – bólogatott Sunggyu. - INDULJON MEG MINDENKI!

Feszülten tekintettem vissza a többiekre, akik utasítására – kivételesen - most rögtön reagáltak. Mindenki megindult valamerre, egyedül Nara, Niel és Sungyeol állt csukot szemmel a szálloda halljában. Sóhajtva vettem tudomásul, hogy a bújocska, bizony, elkezdődött.

Sissy POV:

Míg a többiek az elsőn és a földszinten bújtak el, addig én a második emeleten kóvályogtam. Természetesen nem antiszockodásból, hanem, csupán úgy gondoltam, hogy Nara nem itt fogja kezdeni a keresést. Más szóval, ez tűnt a legmegfelelőbb helynek. Viszont egy idő után, meguntam a sétálást és úgy döntöttem, hogy a következő kanyarnál leülök. Ha takar valami, ha nem, ha észrevesznek, ha nem, ha büntetést kapok, ha nem, én nem mozgok tovább. Az 510-es szoba után tehát befordultam és...

- Áááá – ijedtem meg és szám elé kaptam kezeimet. Ellentétben Myungsoo, kicsit sem zavartatva magát, kiröhögött.

- Ilyen ijesztő lennék? – kérdezte édesen.

- Igen… vagyis nem… azaz… aishh…- makogtam összevissza, mint egy idióta. Zavarban voltam. Túl nagy hatással van rám ez a fiú.

- Leülsz? – mutatott maga mellé mosolyogva. Ne ájulj el, ne ájulj el! Csak lazán… semmi pánik… HARCOS VAGY!

- Persze – feleltem nyugodtan és csatlakoztam hozzá. – Egyébként mit keresel, pont itt?

- Ezt találtam a legideálisabb helynek, kétlem, hogy Sungyeol itt kezdené a kutakodást. Na, és te?

- Detto – hajtottam le a fejem vigyorogva. Omoo, ugyanúgy gondolkozunk, tökre egyezik a logikánk. Mi ez, ha nem a végzet? Elmélkedésemből a csend billentett ki… vagyis a kínos csend… a nagyon, nagyon kínos csend. Nem Sissy, ezt nem hagyhatod. Most vagy először, és valószínüleg egyben utoljára is kettesben Myungsooval. Majd kusbban maradsz, nem? – Amúgy… mizu?

- Ööö semmi különös – nézett rám furán. Oké, talán nem ez volt a legjobb kezdés, így este, negyed 11 körül egy folyosón ülve.

- Na, és félsz a büntetéstől?

- Hát, nem tudom melyik fiú örül annak, ha kisminkelik. – grimaszolt. – Habár Sungjong…

- Igen, ő valószínűleg már most nagyon lelkes– kuncogtam. Rövid beszélgetésünket követően, ismét beállt a némaság. Mindig is sejtettem, hogy Myungsoo a való életben, a többi sráchoz képest valamivel zárkózottabb és nehezebben megnyíló… legalábbis az új embereknek, az INFINITE tagjaival biztos, hogy felszabadultan viselkedik.

- Fáradt vagy? – fordult felém hirtelen.

- Nem, dehogyis.

- Jól van akkor, már azt hittem – somolygott. Ez csak nem azt jelenti, hogy… hogy… aggódik értem?

- Na, és te Myungsoo-shi?

- A-a. De miért Myungsoo-shizel? Az uszodában már tisztáztuk, hogy nyugodtan oppazhattok minket.

- Tudom… viszont nem megy. Nem érzem úgy, hogy eléggé ismernélek téged illetve a többieket ahhoz, hogy oppazhassak. – vallottam be őszintén.

- Hmm… - gondolkodott el. – Akkor játszunk kérdezz-feleleket.

- Tessék?!

- Játszunk kérdezz-feleleket. Hátha akkor, ha a többieket nem is, de engem jobban megismersz – válaszolt kedvesen. Lehet, hogy mégsem annyira félénk?

- Biztos?

- Aha, persze, miért ne? Kezdd te. Mit szeretnél tudni L-ről? – pásztázott kíváncsian.

- Engem nem L érdekel, hanem Myungsoo – jelentettem ki, majd miután észbe kaptam, hogy mit is mondtam, elpirultam. Ez most tuti nyálasan hangzott.

- Értem – mosolygott. –Nos, hát akkor, mit szeretnél tudni rólam?

- Mindent – feleltem, megint csak túl elhamarkodottan. Olyan gáz vagyok, istenem!

- Azt azért nehéz lesz – nevetett. – Szerintem kezdjük az alapokkal.

- Jó ötlet – értettem vele egyet. – Meséld el nekem, hogy ki is vagy te, Kim Myungsoo-shi!

- Úgy érzem magam, mint egy kihallgatáson – nevetett még mindig. – Szóval, ugye Myungsoo vagyok művésznéven L, 20 éves, Seoulban születtem, a Woollim cégnél dolgozok, énekelek, színészkedek, a hobbijaim pedig a fényképezés és a főzés. Nagyjából ennyi. Most te jössz… mondd el, hogy ki is vagy valójában!

- Héé, utánozni nem ér – löktem oldalba játékosan, mire rám öltötte a nyelvét. – Choi Sissy vagyok, 18 éves, szintén Seoulban született gyerek. Én a Starkimnél dolgozok, énekelek és dalszövegeket írok. A hobbim pedig más csapatok táncainak a betanulása… mondjuk ez igazából az egész bandánkra jellemző.

- Tényleg, mikor mutatjátok már meg végre a Skorpion Dance-t?

- Soha – kacagtam fel ördögien.

- Legalább te… nekem – kérte szörnyen aranyosan. Nem tudtam neki ellenállni.

- Na, jó… de csak egy feltétellel.

- Igen?

- Te is velem együtt csinálod – böktem ki.

- Rendben… viszont akkor egymással szemben táncoljunk, hogy mindenképp lássalak. – vigyorgott. Hajj… ezt tényleg nem fogom megúszni.

Rim POV:

- El sem hiszem, hogy ilyen könnyen meghátráltatok… - mérgelődtem Sunggyu-ra és C.A.P-re nézve, avagy leader társaimra, akikkel együtt barangoltam az első emeleten. – Vezetők vagytok az istenit! A szavatok fényévekkel az övék fölött áll.

- Pár év még Rim, és majd rájössz, hogy ilyen helyzetekben, a posztod egy fikarcnyit sem ér – fordult felém Sunggyu.

- Ilyen helyzetekben? Miért, nálatok előfordul olyan is, hogy azt csinálják, amit mondotok? – képedt el C.A.P. Együttérzően hátba veregettük. – De mi??! Ez most komoly??! Én vagyok az egyetlen, akire nem hallgatnak??!

- Hát, rám is csak akkor, ha munkáról van szó – vont vállat Sunggyu.

- Hmm… basszus, rám még akkor se mindig! Nincs hatalmam… – szembesítette C.A.P, saját magát a szomorú igazsággal. Valamiért, nevethetnékem támadt a „drámai” szituációt látva.

- Rim… - szólt Sunggyu komolyan. - … neked fogalmad sincs arról, hogy milyen az, mikor a dongsaengjaid elkanászodnak, igaz?

- Igaz – bólintottam.

- Na, addig jó. Szörnyű érzés...

- Miért? – csodálkoztam.

- Azért mert olyankor mindenki éretlen és gyerekes… komolyan mondom, én vagyok az egyedüli a bandában, aki kellően épelméjű… na, meg az is, aki felnőtt férfihoz méltóan viselkedik – húzta ki magát egy röpke pillanat erejéig. Aztán hirtelen…

- Valakit hallottam erre – ismertük fel a távolból Niel hangját.

- Ja, én is – követte őt Sungyeol.

- Biztosak vagytok benne? – kíváncsiskodott csapattársam, Nara.

-Teljesen – erősítette meg mondandóját Niel. Leader társaimmal egymásra néztünk. Azt hittem, hogy majd valamiféle taktikai megbeszélés fog lezajlani közöttünk, mint a menő akció filmekben… de ehelyett...

- ÁÁÁÁÁÁ, NEM AKAROK SMINKET AZ ARCOMRA! ÁÁÁ MI LESZ VELEM? ÁÁ NEM AKAROOOM! ÁÁÁÁÁÁ! –üvöltözött Sunggyu kétségbeesetten, majd elrohant, bele a nagy világba. Csak úgy, egyszerűen. C.A.P-pel hitetlenül meredtünk utána.

- Az előbb, mintha még azt mondta volna, hogy ő a legérettebb a csapatban – filózott.

- Ööö… inkább, no comment.

- Igen, szerintem is ez a legjobb ötlet… viszont amúgy, most külön kéne válnunk, nem gondolod? – célzott itt arra a Teen Top vezetője, hogy Sunggyu zajongásának hála már tuti biztos, hogy Naráék errefelé tartanak.

- De-de – helyeseltem.

- Akkor én megyek jobbra, te pedig balra, okés?

- Rendicsek – tartottam fel hüvelykujjamat, majd továbbálltam, ahogy ő is.

Sissy POV:

A 2 napban, talán most először volt olyan pillanat, hogy nem éreztem magam gázul valaki előtt. Akát hiszitek, akár nem, hiba nélkül, tök jól sikerült a Skorpion Dance-m. Myungsoo nem győzőtt dícsérni… mondjuk el is vártam tőle a sok nyaggatás után.

- Nos, hol is tartottunk? – huppant vissza a földre, akárcsak én.

- Te kérdeztél utoljára, szóval most én jövök. Hmm… mi jelent számodra az INFINITE? – néztem rá kíváncsian, ő pedig elmosolyodott. Ez a dolog mindig is érdekelt!

- Tudom, hogy rohadtul közhelyesen fog hangzani, de a 2-dik családomat, akik ugyan sokat veszekednek, és szívatják a másikat, de mindig együtt vannak és összetartanak. Fogalmam sincs, hogy mi lenne velem nélkülük… hihetetlenül fontosak a számomra, szeretem őket. Dongwoo hyungot és a röhögését, Sungyeol hyungot és a hülyeségeit, Hoya hyungot és a maximalista énjét, Woohyun hyungot és a feltűnési mániáját, Sunggyu hyungot, ahogy próbál menő lenni, de sosem sikerül neki és Sungjongot is a gyerekes kis naívságával és ártatlanságával együtt – felelt Myungsoo. Nem tudom miért, de nagyon boldog voltam, hogy mindezt őszintén megosztotta velem. Ezután, ha lassan is, de kezdtem, kevésbé idegennek érezni magam a társaságában.

- Tudom, hogy ez megint visszakérdezés, de nem tehetek róla… érdekel, hogy nálad mi a helyzet. Neked mit jelent a V-sion?

- Ők 4-en az én szeretetforrásaim – mosolyogtam. – Ha bármi bajom van, ők ott teremnek, megvigasztalnak, megölelgetnek, megpuszilgatnak és máris jobb kedvem lesz. Anno, amikor a banda miatt, el kellett költöznöm a szüleimtől, teljesen magam alatt voltam, rettenetesen hiányoztak… de aztán idővel rájöttem, hogy nem vagyok egyedül, hiszen ők mindig itt maradnak mellettem. Amíg vílág a világ.

- Ez nagyon aranyos volt – mondta.

- Csak az igazság – pirultam el.

- Még soha, senkit sem hallottam, aki ilyen őszintén beszélt volna a csapatáról – meresztette rám gyönyörű íriszeit, amitől millió kis pillangó keletkezett a hasamban. Gyorsan kapcsoltam.

- Fúú, haladjunk tovább… játszol valamilyen hangszeren?

- Igen. Gitározom. Na, és te? Egyébként tényleg ne haragudj, hogy folyton visszakérdezek… csak... csak ezeket én is szeretném tudni.

- Ugyan, nincs semmi baj. Tudok zongorázni.

- Sunggyu hyung meg Sungjong is.

- Tényleg? Az tök jó. Hmm… milyenek a szüleid? – látszott rajta hogy meglepődött.

- Komolyan erre vagy kíváncsi? – nevette el magát, mire én bólintottam. – Nagyon szeretem őket, a legjobb szülők a világon! Az anyukám pedig az első számú nő az életemben. Eleinte féltettek és nem akarták, hogy ilyen életet éljek, de később aztán már ők is támogatni kezdtek. Szóval, ja…

- Értem.

- Van olyan híresség, akivel nagyon jó kapcsolatot ápolsz?

- Hopp-hopp, egy saját kérdés – csipkelődtem.

- Gondoltam, hogy most odateszem magam – hülyült.

- Amúgy, igen van. Nem egy ember, hanem konkrétan egy csapat. A Ledapple. Egy cégnél vagyunk velük, így hát alap, hogy közel állunk egymáshoz. Na, és nálad?

- Csak nem szerepet cseréltünk? – szemtelenkedett.

- Fogd be – nyújtottam rá ki a nyelvem.

- Az összes Teen Top-os. Ugyanabban az évben debütáltunk, 1 hónap eltéréssel. Klassz viszonyunk van egymással. Sok fiú vesz téged körül?

- Micsoda? – jöttem zavarba a hirtelen kérdéstől. Úristen… miért érdekli az ilyen? Lehetséges? Nem… nem… tuti nem.

- Azért kérdezem, mert a visualok általában nagyon népszerűek… néha már túlzottan is – húzta el a száját. Ezek szerint, ő nem mindig élvezi a folytonos nyüzsgést maga körül.

- Egyáltalán, honnan a csudából tudod, hogy én vagyok a visual? – fürkésztem arcát.

- Előbb neked kell az én kérdésemre válaszolnod.

- De hát…

- A szabály, az szabály.

- Olyan közepesen – nem akartam beképzeltnek tűnni. Plusz ez úgy ahogy, igaz is volt. - Most pedig felelj!

- Nem is tudom… talán azért, mert ha rajongó lennék, és azt a szót hallanám, hogy ’V-sion’, akkor te ugranál be legelőször.

- Ennyiből nem találhattad ki.

- Dehogynem. Van egy olyan kisugárzásod, ami a többieknek nincs.

- Milyen? – csodálkoztam.

- Olyan, hogyha belépsz valahova, akkor az ember akarva-akaratlanul is észrevesz. Legalábbis, nálam így volt – közölte velem mosolyogva. OMOOOOOOO. – Úgyhogy ha én így érzek, akkor szerintem sokan mások is.

Rim POV:

A hülye bújócskának köszönhetően, füleim akaratlanul is felfigyeltek minden apró kis neszre, amit csak érzékelni tudtak. Ebből, rövid időn belül elegem lett, ezért úgy döntöttem, hogy keresek valami búvóhelyet. Például, egy takarítószertárt. Zavartalanul és nyugodtan kezdtem el kutatni az említett helyiség után. Azt gondoltam, hogy majd könnyedén rábukkanok egyre… mekkorát tévedtem! Már vagy 10 perce sétálhattam, de még mindig nem találtam semmit. Ilyen az én szerencsém.

- Váljunk szét! – csapta meg hirtelen hallószerveimet Nara kiáltása a közelből Basszus! Amilyen gyorsan csak tudtam, eliszkoltam… a baj csupán annyi volt, hogy ezt egy kicsit hangosan tettem. – Hé, ti is hallottátok ezt? Arról jött.

Ahogy kimondta, a 2 fiú, valamint Nara eszeveszettül rohanni kezdett tartózkodási helyem felé. Trappolásuktól zengett az egész első szint.  Miért ilyen szemfülesek? Gyorsabbra vettem az iramot, és pánikolva kapkodtam a fejem a folyosók és az ajtók között. Hol a manóba van már a takarítószertár?! Éreztem, ahogy egyre és egyre közelebb kerülnek hozzám.

- Ne menekülj, fogadd el a sorsod! – kiáltotta Nara lihegve. Aiish… még sebesebbre kapcsoltam. Futottam, ahogy bírtam. Viszont, mikor már a 4-dik kanyar után sem találtam semmit, a reményem apránként kezdett szertefoszlani. Végül, a bizonyos 305-ös ajtót követően, a szerencse ismét rám köszöntött! Megtaláltam a takarítószertárt! Ujjongva szaladtam felé, majd szinte téptem ki az ajtót. Alig, egy tized másodperc alatt sikerült berontanom a helyiségbe és becsapnom az ajtót. Hátraléptem egyet, de neki mentem valaminek. Majdnem elsikítottam magam, ám az a valami, még időben befogta a számat. Jézusom mi ez?! Valamelyik felmosórongy életre kelt?! Vagy itt alszik a takarítónéni?! Álljon meg a menet... ez tuti egy seprű, más nem lehet! Uram isten, ijesztő ez a hely! A titokzatos dolog, lassan közelebb vont magához, majd sikeresen beállított az egyik sarokba. Habár, ebben a vaksötétben, semmiben sem vagyok biztos.

- Ááá hallottalak, ám! Nincs menekvés! - közeledett Nara. - Úúú basszus, nyomás, nyomás menjetek! - kiáltotta el magát hirtelen és gyanítom, hogy kicsit arrébb hessegette az őt követő fiúkat, mivel a következő pillanatban már az egész folyosó lehalkult. Egészen addig, míg egy ajtó nyikorgása meg nem zavarta a csendet.

- Pedig hallottam. Tisztán hallottam a hangját - szólalt meg valaki.

- Jaj, hagyjad inkább. Úgy se ő volt az. Ilyenkor már rég alszanak!

- Alszanak? Még jó, hogy nem. Nara meg főleg!

- És mi van akkor, ha nem?

- Rim nem ússza meg!

- Hagyjad már. Gyere inkább, különben elindítom.

- Úgyis nyerésre állok - röhögött, majd becsukta az ajtót. Ha füleim nem csaltak, Hanbyul és Hyoseok oppat hallottam. Úúú, ha most elkapták volna Narát, nagy baj lenne!

 - Ó… - szólaltam meg, miután sikerült neki támaszkodnom a villanykapcsolóhoz, ami így, feloltódott. Mint aki jól végezte munkáját, összecsaptam kezeimet és letelepedtem a földre. - Úú ... Á! Szia ... Mizu? - pattantam fel azonnal, miután megpillantottam Chunjit a másik sarokban. Próbáltam valamiféle normális pózt felvenni... örültem, hogy meg tudtam kapaszkodni a szekrénybe.

- Neked is szia - nevetett, majd lehuppant a földre. Kicsit arrébb pakolgatott pár takarítószert, hogy én is elférjek. - Ülj le.

- Köszi - mosolyogtam.

- Na? Legjobb búvóhely, mi?

- Hát ideiglenesen igen - válaszoltam - Remélem a játék végéig ki fog tartani.

- Vissza szeretnél menni? - kérdezte.

- Hát eléggé... nem nagyon - nevettem el magam béna válaszomon. - Vagyis ... igen - vallottam be. - Eleve nem is akartam játszani!

- Észrevettem – csóválta a fejét. - De ez csak egy kis játék! Nem lesz baj!

- Hallottad Hanbyul-oppat? Ha lebukunk, én iszom a levét!

- Az előbbi fiút?                             

- Igen. Annál a cégnél van a csapatával, mint mi. Mindig engem szid le, ami annyira nem fair!

- Figyi, pont azért kell egy kis kikapcsolódás, mert mindennap ilyesféle stresszek nehezülnek rád! Itt a lehetőség, hogy elengedd magad, szóval csak lazán!

 - Mint tegnap, ugye? De amúgy, te sem az én oldalamon állsz! - fakadtam ki. - Néha olyan rossz leadernek érzem magam...

- De nem vagy az! Ne beszélj butaságokat!

- Hiszen láttad, nem? Senki nem hallgatott rám, pedig én vagyok a legidősebb a csapatban!

- Mi sem hallgatunk C.A.P-re – vont vállat Chunji.

- Mert ő nem is akarja, hogy hallgassatok rá! – röhögtem. - De most komolyan! Ilyenkor, olyan akarok lenni, mint Hanbyul oppa! Tőle félünk.. - kuncogtam.

- Tényleg szigorúnak tűnik. Ez attól még nem azt jelenti, hogy te neked is ilyennek kell lenned! Van olyan is, hogy jófej leader! Hahó! - mosolygott.

- Tudom, hogy jófej vagyok – vigyorogtam. - De nem vagyok eléggé... nem is tudom...

- Tekintélyes?

- Valami olyasmi...

- Figyelj. Igaz, hogy még csak 2 napja ismerünk titeket, de nagyon jó kis csapat vagytok!

- Aha, köszi - somolyogtam.

- Oké, hadd fejtsem ki jobban. Ahogy én láttam, mindenki jól kijön mindenkivel, igaz?

- Hát... igen. Mind jóban vagyunk egymással - bólogattam.

 - Ebből mi következik? Az, hogy valószínűleg akkor, jól tudtok együttműködni, hogy a csapatmunkátok kiváló.

- Szuper! - vidultam fel.

- Ahhoz, hogy mindenki között jó kapcsolat legyen, ahhoz pedig te kellesz, aki józan ésszel egyben tartja a csapatot. Amíg ez van, addig jól végzed a munkád. Szóval csak annyi a dolgod, hogy ne hagyd, hogy széthulljon a csapat! – biztatott.

- Ööö... most eléggé szét vagyunk hullva… - vigyorogtam.

- De... oké, ez igaz - nevetett, miután nem tudott mit mondani. - Vigasztaljon az, hogy a Vision-ön kívűl még az Infinite és a Teen Top is teljesen szétszóródott az épületben.

- Hát ez tényleg nagyon megnyugtató - tártam szét karjaimat.

- Ööö... igazad van. Akkor nyugtasson meg az a tudat, hogy mi épségben vagyunk és pontosan tudjuk, hogy hol vagyunk, miközben a többiek csak össze-vissza kóvályognak! - találta fel magát Chunji.

- Tudod, nem igazán segítesz a helyzeten - nevetettem.

 - Jól van akkor, abbahagyom. De csak egy feltétellel! – tartotta fel mutatóujját.

 - Mégpedig?

- Ha elhiszed, hogy jó leader vagy - csillogott a szeme. De édes, istenem! Jobban bízik bennem, mint én saját magamban! Hálás vagyok ezért.

- Eddig is hittem magamban!

- Ja, akkor jó.

- Azért köszönöm - hajtottam le piruló félben levő arcomat.

- Nincs mit. Csak a tényeket közöltem! - húzta széles mosolyra száját. És... itt... véget is ért a beszélgetésünk. Ööö... nem hittem volna, hogy ténylegesen befejezi a csacsogást. Nem szeretem a csendet, a kínos csendet meg pláne nem. Na, gyerünk! Beszéljünk tovább, olyan király volt.

- Hallgatunk zenét? - szólalt meg újból Chunji. Ámen!!!

- Öhm... nincs nálam se a telóm se a fülhallgatóm.

- Nálam viszont igen! - vette ki vidáman kütyüjeit a zsebéből. Telefonját az ölembe ejtette, hogy addig is szétbogozhassa az összecsomósodott fülhallgatóját. - Választhatsz számot! - mosolygott.

- O-oké - mondtam és elkezdtem nyomogatni a mobilját. Imádkoztam, hogy ne tűnjek elektronikai analfabétának, de végül is egész könnyen kezelhető szerkezete volt. Háttérképnek egy aranyos One Piece-es képet állított be (pedig azt hittem volna, hogy valamelyik lány bandát). Mikor sikerült megnyitnom a zenés mappát, megvártam, míg végez.

- Megvan? - nézett a mobilra. - Tessék. Várj csak... ez a jobb füles - nyomta a kezembe a fülhallgató egyik felét. - Válassz valamit!

- Bármit? - kérdeztem vissza.

- Ezeket mindd szeretem, szóval igen. Amit csak akarsz. - mosolygott.

- Rendicsek. Akkor lássuk csa ... - kezdtem görgetni a lejátszó listát. - BIGBANG... BIGBANG.. BIGBANG.. SECRET... 100% ... SNSD… - olvastam fel hangosan a láttottakat. - Apink... 2NE1... Wonder Girls… Girls Day... Rainbow... INFINITE... és Teen Top? - néztem rá kérdőn.

- Azok meg kik? - viccelődött.

- Hát nem tudom, te hallgatod őket! - nevettem. 
- Esküszöm, hogy nem ismerem őket! - védekezett.

- Várjunk csak! Azt hiszem, én mégis hallottam már róluk! Ott van az a táncos fiú Changjo. Meg az a C.A.P nevű rapper - válaszoltam.

- Még valaki? - fürkészte arcomat.

- Ja, igen… a másik rapper, L.Joe...

- Na és Chunji? Az a jóképű, szexi, fenomenális hangú, macsó, szédítően helyes srác?

- Fúú, életemben nem hallottam még róla - vágtam elgondolkodó fejet.

- Hééé - lökött meg nevetve.

- Hahaha, egyszer majd bemutathatnád nekem! - tettem ajánlatot.

- Mindenképp - villantott egy gyönyörű mosolyt (, aminek következtében majdnem elájultam, de nem tehettem meg. Bár nem bántam volna, hisz akkor, pont Chunji ölébe dőlnék, ami nem lenne egy rossz élmény!)

- Na, válassz valamit!

- Okés... hmm… - görgettem a számok között. Végül a Gee mellett döntöttem. Na, kiváncsi leszek a reakciójára.

- Ú ú ú... aha ... listen boy, my first love story ... ah ah ah ah… - kezdett bele Chunji, miközben érdekes kézmozdulatokat produkált. - Let's go!

- Ccccssshhh.... hahaha… - nevettem. - Még észrevesznek!

- Ja, jó, oké - fogta be saját száját. - Válassz másikat!

- Pillanat - vettem kezembe a telefonját. – Áh, ez tökéletes lesz!

- Mi ez ... ó ...shy shy shy boy, óh, óh, óh my boy! – kiáltozott, majd elkezdett táncolni... ülve. Én pedig követtem. Annyira belejött, hogy meglökte a mellette levő seprűt, ami aztán a fejére zuhant. Szegénykét kinevettem. Nem akartam bunkónak tűnni, de egyszerűen olyan vicces volt maga a látvány, ahogy lelkesen táncol és hirtelen megtámadja őt egy seprű. Végül csak megszeppenve ült fejét fogva a földön. Akárhányszor csak ránéztem újra kibukott belőlem a nevethetnék, a végén pedig már hang nélkül a combomat csapkodva röhögtem.

- Hagyd már abba! - nevetett kínosan.

- Bo-bocsi... tényleg, jól vagy? - fogtam vissza magam, közben számat harapdáltam.

- Hagyj békén - fordult a másik oldalra.

- Naaa, ne izélj már - fogtam meg vállát. Aztán mikor ráeszméltem, hogy tulajdonképpen az Ő vállát fogom, inkább gyorsan elengedtem.

- Jól van na. Nos, következő szám? - nézte kíváncsian a képernyőt. Én meg csak kapcsolgattam összevissza. Jöttek sorba mindenfélék, mert a mobilján nagyon, de hihetetlenül sok szám volt. Külön mappákba rendezte a dalokat, műfajonként csoportosítva. A metáltól a klasszikusig, minden volt. Speciel az egyik ilyennek a neve 'djsksjsoskd' volt. A jelenetését ugyan nem sikerült megfejetnem, de bátran kijelenthetem, hogy csak is jó zenéket tartalmazott. Pár amcsi szám után aztán visszatértem a K-pophoz, azt követően pedig átkapcsoltam japán számokra és most megint úgy döntöttem, hogy k-popot kellene nyomatnom. Rányomtam a Be Ma Girl-re.

- Öhm... érdekes emlékek törnek fel bennem.

- Miért? - néztem rá. Aztán persze leesett. - Ó... jajj ne már!!! Nem akarom azokat a pillanatokat feleleveníteni - csaptam rá a homlokomra.

- De, de, de! Hagyjad, ne kapcsold át! - kapott a telefon után. - Ezen túl minden alkalommal, mikor ezt hallgatom, majd ti fogtok eszembe jutni! – röhögött. - BANG MIN-SOO! CHOI JONG-HYUN! OPPAAAA!!! - utánozta viccesen a hangunkat.

- Hagyjál már!! - löktem oldalba.

- És ahogy egy partvissal keringőztél! Az hatalmas volt! Persze az nem Teen Top szám volt, hanem... Hyuna-shiéké! Troublemaker! Várj, megvan! Hallgassuk meg!

- Ne merd! - szereztem vissza a telefont és gyorsan ráböktem egy másik Teen Top számra, a Baby U-ra.

- Ne már! Ebben a számban nincs semmi vicces.

- Hál'istennek!

- De... oh... oh baby you… - kezdett el Chunji ösztönösen énekelni. Szemeit behunyta, hátradőlt és mindenét a zenének adta. Milyen szép hangja van. Nem mintha eddig kételkedtem volna benne, ellenben így, élőben, playback nélkül és anélkül, hogy lihegne a tánc miatt... tökéletes volt. Tiszta, csilingelő, érzelem teli. Valahogy, észre se vettem, de beszálltam az éneklésbe és, amit csak tudtam azt próbáltam énekelni vele együtt. Persze nem hangosan, hiszen egy ilyen számot nem úgy kell. Az egészből, az ébresztett fel, hogy lassan, már csak az én hangom hallatszódott. Kinyitottam szemeimet. Chunji tekintete szinte lyukat égetett a bőrömön.

- Héé, miért nem énekelsz? - kérdeztem.

- Várj, te ezt ismered? - lepődött meg.

 - Igen - mosolyogtam.

- De hát nem is klippes szám.

- Attól még nagyon szeretem! Ez a kedvencem! Na, nem mintha annyira sok számot ismernék tőletek… - egészítettem ki.

- Azt látom, szinte végig énekelted. Nagyon jó hangod van – bazsalygott.

- Ó, köszönöm. - pirultam el. - Neked i...

- You're my boo boo boo… - vágott bele mondatomba a dalszöveggel, miközben rám nézett. Eleinte csak mosolyogtam, de aztán kezdett nagyon nagyon zavarba hozni. Pedig csak énekelt, néha-néha rám pillantva, azokkal a gyönyörű, barna szemeivel. Annyira, de annyira szédítő volt már a jelenléte is, hogy alig bírtam elhinni, hogy ennyi ideig józan tudtam maradni mellette. Előadása közben, én szerencsétlen csupán annyit tehettem, hogy a telefonját babráltam. A szám végén mosolyogva nézett rám, én pedig ujjongva tapsoltam meg. - Ezt át kéne írni egy duettbe, nem gondolod? - kérdezte.

- Mi? De lehet ... - mily sokat mondó válasz. Várjunk csak, ezzel most rám utalt vagy csak úgy eszébe jutott? Ááá... ez a fiú, nem tudom mit fog még velem csinálni, de hogy megőrjít, az egyszer biztos. Természetesen, csakis jó értelemben!

- Na és ... mi lesz a bosszúnkkal? – hoztam fel hirtelen. Basszus, ezt meg mégis miért mondtam??? Aiishh nem kellett volna, nem Rim! Annyira tökéletes pillanat volt… és te elrontottad! Idióta!

- Bosszú?

- Tudod… kakasviadal, vereség, Myungsoo- shi, Sissy – soroltam.

- Wáá tényleg… teljesen megfeledkeztem róla… jó, hogy mondod – vigyorgott. Nem, nem jó! Én és az a lepcses szám… arggh. – Neked van valami ötleted?

- A-a – ráztam meg a fejem. – Nekem is csak most jutott eszembe.

- Hmm-hmm… mi lenne a tökéletes revans? – gondolkozott hangosan.

- Hát…

- Mi mutatná meg nekik, hogy velünk nem éri meg kikezdeni?

- Nos…

- Mi az amire még akár 10 év múlva is emlékeznének?

- Tudod, szerin…

- MEGVAN! – ordított fel diadalittasan. – Hogy eddig miért nem jöttem rá… pedig annyira adta magát.

- Megosztanád esetleg velem is a gondolatodat?

- Persze… szóval… HÁT A BÜNTETÉS! Az lenne a tökéletes visszavágás! – mondta lelkesen. Kicsit eltöprengtem a tervén, és azt kell, hogy mondjam, igaza volt.

- De hogy fogjuk csinálni? Azt sem tudjuk, hogy hol vannak.

- Az nem baj… hiszen, itt a telefonom.

- Nem értelek…

- Pedig olyan egyszerű… felhívjuk Myungsooo-hyungt és Sissy-t… megkérdezzük, hogy hol vannak… amint elmondják, megírjuk SMS-ben Sungyeolnak és Naranak… természetesen ismeretlenül… tudod, mobilon be lehet állítani az ilyesmit.

- Oké, ez mind szép és jó, de mint mondtam, nekem nincs itt a telefonom. Hogy fogom felhívni Sissy-t?

- Majd az enyémről.

- Szerinted nem fogja furcsállni, hogy egy ismeretlen számról hívom fel?

- Valamit kitalálsz… bármit... amúgy tudod a számát?

- Aha... de biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet?

- Persze!

- És mit fogunk nekik mondani?

- Azt bízd csak rám – kacsintott. Annyira. Szexin. Tud. Kacsintani. – Kit hívjunk előbb?

- Myungsoo-shit – válaszoltam.

- Oké… hmm lássuk csak… aha. Hívom.

Sissy POV:

Nem tudom, hogy minek örültem jobban. Annak, hogy amíg ezt kimondta, addig végig egymást néztük vagy annak, hogy ezt maga, Kim Myungsoo szájából hallottam. Szinte, romantikus regénybe illő pillanat lehetett volna… ha a telefonja csörgése meg nem zavarja az egészet. Hogy ideges voltam-e? Ááá, dehogy…

- Jaj, ne haragudj – mondta bocsánatkérően, majd előhalászta a mobilját. – Yoboseyo?

- Szia Hyung, itt Chunji.

- Óó szia. Mizujs? – vajon ki lehet az?

- Ááá már nagyon unatkozom és arra gondoltam, hogy bújdoshatnánk együtt… akkor legalább tudnék valakivel dumálni meg hülyülni.

- Ja, ööö, hát jó, oké, persze. Gyere csak. A második emeleten vagyunk, az 510-es szoba utáni kanyarban – aha, biztos, valamelyik INFINITE-s taggal beszél.

- Vagyunk? Mi ez a többesszám?

- Itt van Sissy is. Véletlenül összefutottunk – miért van rólam szó?

- KOMOLYAN???!

- Igen. De miért kérdezed ezt ilyen furán? – nevetett Myungsoo. Istenem, azok a gyönyörű fehér fogak… tökéletes, egyszerűen tökéletes.

- Semmi, semmi, rohanok hozzád.

- Jólvan. Szia Chunji – Chunji? Miért hívta fel Myungsoo-t Chunji? HEEE?!! – Bocsi, csak Chunji volt az.

- Óóó értem… na és, mit akart?

- Csak azt mondta, hogy nagyon unatkozik és, hogy jó lenne, ha összefutnánk.

- De miért pont veled?

- Hát igen… ezt mondjuk én sem értem.

-  Itt valami nagyon nem stimmel… miért veled akar talizni a csapattársai helyett?

-  Lehet, hogy tőlük is megkérdezte… viszont ők meg, minden bizonnyal, lerázták. Tudod milyenek, ha versenyről van szó.

-  Hmm, igen, ebben van valami… de attól még… nem tudom… gyanús ez nekem.

- Nem vagy te egy kicsit paranoiás? – nevetett.

- Mi? Neeem!

- Óó dehogynem. – hergelt tovább röhögve.

- Nem, nem vagyok.

- De igen.

- Nem, nem, nem.

- De, de, de.

- Nem.

- De.

- Nem.

- De.

- Nem.

- Nem.

- De. – kiáltottam fel győzelemittasan. – Várjunk csak… mi van?

- Beleestél a csapdámba. Hahhaha – nyújtotta rám ki a nyelvét.

- Ez nem ér.

- De igen.

- De nem.

- Dede.

- Akkor ezt kapd ki! – mondtam hirtelen, a haja felé nyúlva jobb kezemmel. Össze akartam borzolni tökéletesen beállított séróját… ám tervem, sajnos kudarcba fulladt, ugyanis olyan gyors volt, hogy könnyedén elkapta tettre rész kezemet. Zavarom leplezése érdekében, a másikkal is megpróbáltam véghezvinni akciómat. Myungsoo bizonyára számított következő lépésemre, mivel azelőtt fogta le bal kezemet, mielőtt még bármit is csinálhattam volna. Ott ültünk, tehát, kéz a kézben. Ez lehetett volna, a második közös pillanatunk… de mint ahogy az előbb, úgy most sem jött össze.

- MEGVAAAAGYTOK! HÁHÁHÁHHÁHÁÁÁ! – kiáltotta el magát meglepetésszerűen két emberi lény – már ha annak lehet őket nevezni – avagy Nara és Sungyeol. Annyira megijedtem váratlan felbukkanásuktól, hogy eldőltem… ráadásul, hmm igen, Myungsoora… vagyis Myungsoo ölébe.

- Úristen, jól vagy?- kérdezte aggódva az Infinite visualje.

- Persze, minden oké – szálltam le róla vörös fejjel.

- Unnie, ti meg mégis mi a csudát műveltek? – nézett rám kíváncsian Nara.

-  Lehet, hogy rosszkor jöttünk? – vigyorgott Sungyeol.

- Ez most komoly? Basszus, megrémültem… csak úgy, ide kerültetek a semmiből…chh… - magyarázkodtam szégyenlősen.

- Bocsi unnie – hajtotta le a fejét Nara.

- Jaja, bocs – csatlakozott hozzá Sungyeol. – VISZONT, TI VESZTETTETEK. HAHAHAAHAH!

- JÉ TÉNYLEEEG! EZAAZ! – ugrándozott Nara.

- Hogy találtatok meg? Hogyhogy MINKET találtatok meg? – érdeklődött Myungsoo. – Sissy, igazad van, itt valami nem stimmel.

- Jaj, már… egyszerűen csak túl jók vagyunk – legyintett „szerényen” Nara.

- Egy csomóan a földszinten meg az elsőn bújtak el… nem értem, hogy bukkantatok PONT ránk először – méregettem a gyanús párost.

- Ööö… mint Nara is mondta, egyszerűen ügyesek voltunk… a lényeg, hogy megtaláltunk titeket és tiétek a büntetés.

- De…

- A-a. Ti vesztettetek visualok! Haha! – pacsizott össze 5 mp-ként Nara és Sungyeol. Nem volt mit tenni, igazuk volt.

***

Ahogy megbeszéltük, fél 12-kor mindannyian ott gyülekeztünk a hallban. Vereségünket, szinte mindenki kitörő örömmel fogadta. Különösen Rim és Chunji… de lehet, hogy csak beképzelem, és tényleg paranoiás vagyok. Mindenesetre, én nem izgultam a holnapi smink nélküli, bajuszos nap miatt, ellenben Myungsooval és Ricykvel. Szegény utóbbit – akit Niel talált meg ugyebár – 6 percen keresztül kellett arról győzködni, hogy ez semmit sem ront, a már amúgy is cuki imidzsén. Miután nagy nehezen megértette, mindnyájan visszaindultunk, hogy nyugovóra térhessünk. Ki már most lelkesen várva a holnapot, ki pedig folyamatosan rettegve.

Társíró: Potato-shi.