#11 Star Dance Battle Day 1

Sissy POV

Szanaszét álló hajzuhataggal, sötét, karikás szemekkel valamint egy adag gusztusos, kifolyt nyál kíséretében ébredtem föl pihe-puha ágyikómból. Hunyorítva körbe néztem, majd tekintetemmel, végül megállapodtam a faliórán, ami 7 órát mutatott. Nagyot sóhajtva, megragadtam a kezembe akadó legközelebbi párnát és erőt véve magamon, Rim irányába dobtam. Tökéletesen célba ért, egyenesen a fején landolt.

- Unnie, még legalább 2 óráig aludhatunk, úgyhogy kérlek szépen... NE HORKOLJ!!! - estem vissza fáradtan.

- Te meg ne mondj béna vicceket álmodban - morogta. Nem válaszoltam semmit, csupán a fal felé fordultam és hagytam, hogy szemhéjaim ismét elnehezüljenek, hogy elmém újból olyan dolgokat kreáljon, amik nem valódiak.

- Most pedig, megcsókolhatod a mennyasszonyt - nézett ránk a pap mosolyogva. Myungsoo magabiztosan közelebb lépett hozzám, az arcomat eltakaró fátylat pedig, óvatosan levette. Először csupán csillogó szemekkel vizslattuk a másikat, nem sokkal később viszont már azon kaptam magam, hogy ajkaink vészesen közelednek egymás felé. Hirtelenjében, minden megszűnt létezni körülöttem, olyan volt, mintha csak és kizárólag ő lenne ott.

- Szeretlek - suttogta halkan, úgy, hogy egyedül én halljam. Aztán...

- SISSY UNNIE!!! - szakított ki meseszép ábrándomból váratlanul, a szobába beront,ó ideges Jinah. - ÉN EZT KOMOLYAN NEM HISZEM EL! MIT KERES A HÜLYE TELEFONOD, A MI HÜLYE SZOBÁNKBAN? - dobta készülékemet mérgesen az ágyra.

- Halkabban már! - szólt rá Rim nyűgösen.

- MI AZ HOGY HALKABBAN? - kérdezte Jinah hitetlenül. - AZ ELMÚLT 1 ÓRÁBAN, ÉN VOLTAM AZ, AKI NEM TUDOTT ALUDNI, MERT WOOHYUN OPPA FOLYAMATOSAN HIVOGATOTTA SISSY UNNIT! ÉN KÉREK ELNÉZÉST, HOGY EMIATT KI VAGYOK AKADVA! - tárta szét a kezeit ingerülten.

- Nyugi. - csitította őt leaderünk álmosan. - Nincs semmi probléma... Sissy, hívd vissza Woohyun oppat és mondd meg neki, hogy ne keressen többször, mert még alszunk - mondta Rim.

- De én nem akarom, fáradt vagyok. - hisztiztem.

- TE VAGY FÁRADT? KOMOLYAN TE VAGY FÁRADT? AKKOR ÉN MIT MONDJAK??? - ordítozott Jinah.

- Na jó. - ült fel Rim az orrnyergét dörzsölve. - Te... - mutatott Jinah-ra. - ... most szépen visszaballagsz a szobádba, megpróbálsz újra elaludni és ami a legfontosabb, nem zajongsz, mert a többiek még alszanak! Te pedig... - bökött ezúttal rám.  - ... igenis visszahívod Woohyun oppat és közlöd vele, hogy ne zaklasson, mert még korán van, hosszú lesz a nap és épp emiatt, kiszeretnénk magunkat pihenni... - szólni készültem, ám barátnőm ügyesen megelőzőtt. - ... ez nem kérés volt, hanem parancs. - közölte, majd visszafeküdt. Így aztán mindketten elhagytuk a szobát. Jinah azért, hogy végre, zavartalanul tovább folytathassa az alvást, én meg, hogy a telefonálással ne zavarjam Rimet.

Kint aztán, miután Jinah tekintetével legalább 6-szor megölt és elmondta, hogy soha többé ne hagyjam a mobilom a szobájukban, magamra hagyott, a szokásostól eltérően, most csendes nappaliban. Nagyot ásítva ledobtam magam a kanapéra és készülékem feloldását követően, rányomtam a híváslistára. Nos, eddig, annyira nem éreztem jogosnak raperrünk kirohanását... úgy értem, azt hittem, hogy kb olyan 3-4 hívásról volt szó, ami mellett azért, ha az ember nagyon kimerült, képes aludni... de nem... összesen 20 hívás látványa fogadott... viszont nem csak Woohyun-t lehetett hibáztatni, mivel másoktól is kaptam... bár tény, hogy az utolsó 10 az tőle jött... ezen kívül 6 Dongwootól, 3 L.Joe-tól, 1 pedig... itt elmosolyodtam, ugyanis Myungsoo-tól. Kicsit jobb kedvvel hívtam vissza Woohyun-t... jobban szerettem volna Myungsoo-val beszélni, ellenben mivel Woohyun hívott a legtöbbször, így volt fer.

- SISSY, NA VÉGRE, HOGY REAGÁLSZ! - szólt bele a vonal túlsó feléről egy igazán vidám és ami a legfontosabb FRISS hang.

- Miért hívtál?

- Na szép... semmi jó reggelt oppa, vagy úgy örülök, hogy ennyiszer kerestél oppa, vagy...

- A telefonomat, még tegnap este, véletlenül Jinah és Haneul szobájában hagytam. Így amikor felhívtál, ha Haneult nem is, de Jinah-t felébresztetted és irtó dühös volt... egyébként meg én sem értem, hogy miért hívtatok fel ilyen korán...

- Nekünk már fél 6-kor rádiós műsorunk volt, C.A.P -éknek meg fotózás 6-kor és ezzel tulajdonképpen a Star Dance Battle megbeszélésén kívül, mindannyiunknak kifújt a napja... ezért, teszem hozzá, anélkül, hogy összebeszéltünk volna, úgy gondoltuk, hogy már nem megyünk haza, inkább eljövünk előbb a helyszínre. Itt aztán összefutottunk, de őszintén szólva hiányoztok... megszoktuk, hogy ilyen nagyobb dolgoknál általában mindig velünk vagytok és így, rohadt unalmas nélkületek... azért hívtunk, hogy megkérdezzük, nem jönnétek-e be ti is most...- mondta. Na jó, igazából ez egy nagyon aranyos megnyilvánulás volt, és a szívem mélyén, már nem is haragudtam rájuk, másrészről viszont...

- Azért figyelembe vehettétek volna azt, amit Rim mondott tegnap... a mai programunk nekünk csak a SDB megbeszéléséből fog állni... épp ezért szerettünk volna minden percet kihaszálni és pihenéssel tölteni. Ehhez képest, Jinah, Rim és én is felkeltünk miattatok.

- Jó, emiatt bocsánatot kérünk, de lécci gyertek be- vált hangja könyörgővé.

- Bocsi, de nem - maradtam kemény. - Biztos egy csomó más ember is ott van már, legyetek addig velük. Mi majd később megyünk.

- Ne csináld már.. naa, gyertek be most - nyavalygott.

- Woohyun... Haneul és Nara még alszik... sőt most már szerintem Jinah és Rim is. Nem.

- Persze... ennyit sem teszel meg azokért, akik megleptek a születésnapodon? - kérdezte szomorúan.

- Héé, ezzel nem ér zsarolni! - háborodtam fel. Annyira tudtam, hogy okkal hívnak engem és nem Rimet vagy a többieket.

- Én nem zsarollak... de azért tegnap...

- Jó reggelt! - csoszogott ki a szobából egy Nara. Eltartottam magamtól a telefont.

- Ne haragudj, felébresztettelek? - haraptam a számra.

- Nem, csak inni jöttem ki - ásított, majd a konyha felé vette az irányt.

- Nem fogsz meghatni ezzel a szöveggel Woohyun... nem, mondom, hogy pihenni akarunk... nem...még mindig nem... mi? Nem, akkor sem mennénk be előbb, ha az öltözőben félmeztelenül várnál minket egy csokor rózsávaval a kezedben... akkor sem ha 2 csokor rózsával... akkor sem ha 5-tel... tessék? A-a, akkor sem ha Hoya-val, Dongwoo-val, C.A.P-pel meg Changjoval együtt tennéd ezt... egyáltalán miért pont velük? Ja, hogy ők... a... nagyon... ABS-esek? Hogy mi? Ezt... most... jól... értettem...? Aha... izé... akkor üzenem Sungyeolnak, hogy nem, akkor sem mennénk be korábban, ha egy beszélő láma várna minket... nem... akkor sem ha egy fütyülő nyuszi ülne rajta...

- Úúú úú úú unni, kivel beszélsz? - termett előttem Nara rögvest, immáron sokkal üdébben illetve egy üveg kólával a kezében.

- Hogy tudod a reggelt kólával kezdeni? - grimaszoltam.

- Nem tudom.... mert finom... na meg persze egészséges... - mosolygott angyalian.

- Hogy... egészséges...? - ismételtem el a szavakat magam előtt motyogva. Hát igen, Narát nem az eszéért szeretjük.

- Aha... szóval, kivel beszélsz?

- Woohyun oppaval - feleltem.

- Mit akar?

- Hogy menjünk be előbb az MBC székházába - mondatomat sajnos már nem tudtam befejezni, ugyanis Nara kikapta a kezemből a készüléket. Még annyit sem tudtam reagálni, hogy "Hé!".

- Szia oppa, Nara vagyok.... csak annyi, hogy 1 óra múlva ott vagyunk - nyomta ki a telefont, majd adta vissza vigyorogva.

- Mit jelentsen az, hogy 1 óra múlva ott vagyunk?! - tudakoltam feszülten.

- Pontosan azt, amit... milyen kis butus vagy unni - kuncogott.

- Költői kérdés volt te dinka! - meredtem rá dühösen. - Miért mondtad azt nekik, hogy 1 óra múlva ott vagyunk, mikor te is jól hallottad, hogy egész végig arról pampogtam, hogy nem, nem megyünk be előbb - akadtam ki.

- Azért, mert muszáj látnom... öö... lássuk csak... Sunggyu, Woohyun meg Hoya meg C.A.P és Niel oppat... ja és Rickyt is! - sorolta vidáman. Most már egyáltalán nem tűnt fáradtnak. A kóla bizonyára megtette a hatását.

- Mi az, hogy muszáj? Most muszáj? Nem ér rá később?

- NEM! Kíváncsi vagyok.

- Kíváncsi? Mire vagy kíváncsi?

- Hát, hogy milyenek kopaszon - válaszolt. Nos, ez volt az a pont, mikor már tényleg végképp nem értettem semmit.

- Hogy... milyenek... kopaszon... - gondolkodtam el erősen. - MI AZ, HOGY MILYENEK KOPASZON? MIRŐL BESZÉLSZ???!

- Hát tudod... - kezdte komoly arccal. - ... tegnap este azt álmodtam, hogy Sunggyu meg C.A.P, mint két rangidős, alapított egy szerzetesrendet.  Ők voltak a mesterek, a tanítványok meg a többiek... szóval Hoya, Woohyun, Changjo meg Ricky ilyen növendékek voltak vagy kik... mindannyian azt a hosszú barna egyenruhát viselték.... és ami a leglényegesebb, hogy ugyebár kopaszok voltak... csak az a baj, hogy annyira már nincsenek meg úgy, ezért is szeretném látni őket! Ja, meg képzeld el, ott volt Myungsoo, L.Joe, sőt még Sungjong és Changjo is! Ők 4-en mondjuk nem szerezetesek, hanem kecskék voltak... a kolostor kecskéi... Myungsoonak meg Changjonak fekete szőre volt, míg L.Joe-nak és Sungjonnak fehér... ja igen, és tisztán emlékszem, hogy összevesztek egy fejes káposztán... de senkinek sem lett komolyabb baja... szóval igen, ezt álmodtam - fejezte be történetet vidáman. Én meg csak álltam ott, döbbent és értetlen arccal. Vajon hány olyan ember van a világon, aki a titkos szerelmével való házasságkötésről álmodik, mint például én? Bizonyára sok... na és olyan, aki kopasz szerzetesekről és káposztán veszekedő kecskékről, mint Nara? Inkább nem szeretném tudni. A legszomorúbb talán az egészben, mégis az, hogy a fiú, akinek a szemeiben elvesztem, akinek a mosolyától elaléltam, akinek az illatától a mennyekben éreztem magam, akibe szerelmes voltam, mert az idő folyamán az lettem, igazán szerelmes... Nara álmában... egy kecske volt.... MIÉRT? KÉRDEM ÉN, MIÉRT?

- Oké Nara... most picit figyelj rám... - vettem egy mély levegőt, majd fogtam meg a vállait. - ... tudod az álmok, azért álmok, mert nem valódiak... pusztán az agy szüleményei... hogy mit akarok ezzel mondani? Azt, hogy...

- Ne aggódj... - nyugtatott meg. - ...tudom, hogy Myungsoo, L.Joe, Sungjong és Changjo nem kecskék, hanem  emberek. - somolygott. Lerogytam a földre és próbáltam megnyugodni. Miután sikerült, felálltam.

- Igen, ez is igaz... viszont, ha még nem esett volna le, én arra céloztam, hogy Woohyun, Hoya, C.A.P meg a többiek, minden bizonnyal nem kopaszok. - magyaráztam neki. Imádkoztam azért, hogy megértse.

- De igen, azok. Én láttam őket úgy.

- Igen... az álmodban... ami nem volt igazi!

- Butaság! - legyintett. - Be akarok menni.

- Nara, hahó, rajtunk kívül még mindenki alszik. - mondtam, ám már abban a pillanatban megbántam, hogy így elkiabáltam. Egyszerűen láttam, ahogy az agytekervényei dolgozni kezdenek. Gyanúsan méregettem őt, ellenben nem léptem semmit. Csupán néztem, ahogy komótosan a konyhába sétál, és a szekrényből kivesz egy gyufásdobozt illetve egy mécsest, majd pillanatokon belül meg is gyújtja. Ezt követően mosolyogva visszatért mellém. Hallgatnom kellett volna az ösztöneimre, amik azt sugallták, hogy Nara készül valamire... mégsem tettem... és ez volt a második nagy hibám... ugyanis egyszer csak...

- MINDENKI, ÉBRESZTŐ! ÉG A KONYHAABLAK FÜGGÖNYE!!! HALLJÁTOK? ÉG A KONYHAABLAK FÜGGÖNYE! ÉG A FÜGGÖNY A KONYHÁBAN! ÉBRESZTŐ! ÉBRESZTŐ! ÉBRESZTŐ! - ordította el magát.

- Nara, te idióta! - fogtam be a száját a gyorsan, ám sajnos már késő volt. Haneul és Jinah, szinte egyszerre próbálta meg magát kipréselni szobájuk keskeny ajtaján, minek következménye az lett, hogy mindketten a padlón végezték. Hatalmas esésükkel mit sem törődve, hősiesen a fürdőszobába rohantak, ahonnan aztán 1-1 műanyag bögrével a kezükben - amiket egyébként fogmosáshoz használtak - egyenesen a konyha felé vették az irány.

- Mi a...? - torpant meg hirtelen Jinah, Haneullal együtt. Kezdeti pánikukat, átvette az értetlenkedés, hiszen csupán a gyertya égett, ráadásul méterekre a függönytől.

- Hupsz, tévedtem - rendítette meg a vállát Nara. A lányok számára nem volt világos ez az egész, bár őszintén szólva nekem sem... én még mindig a kecskéknél tartottam. Végül aztán, Jinah kapcsolt először.

- TI MEGVESZTETEK? KÉRDEM ÉN, MEGVESZTETEK? - csapta le az asztalra a pohár vizet dühösen. Haneul inkább csendben kikerülte őt és visszavitte a bögréjét a fürdőbe.

- Ne rám nézz - emeltem fel kezeimet ártatlanul. Nem igazán szerettem összetűzésbe keveredni Jinah-val. Annak ellenére, hogy fiatalabb volt, na meg aegyo királynő, ha kihozták a sodrából, nagyon ijesztő tudott lenni. Mint például most is.

- NEM ÉRDEKEL, ITT VOLTÁL VELE! MIÉRT NEM ÁLLÍTOTTAD LE? - üvöltözött.

- SZERINTED NEM PRÓBÁLTAM? - emeltem fel a hangomat én is. Már jól indul a reggelünk... de tényleg... - FOGALMAM SEM VOLT ARRÓL, HOGY MIT TERVEZ! UTÁNA MEG HIÁBA FOGTAM BE A SZÁJÁT, FELÉBREDTETEK....

- OHH KWON NARA, CSAK KERÜLJ A KEZEIM KÖZÉ! - közeledett Jinah, eszelős tekintettel rappertársa felé. Ekkor jött ki Haneul a mosdóból.

- Úristen unni... az erek a homlokodon... wow, nagyon félelmetes - bújt hátam mögé maknaenk.

- SZERINTED EZ VICCES? FELKELTENI AZ EMBERT, AZZAL, HOGY ÉG A KONYHA, AZTÁN BENYÖGNI, HOGY "HUPSZ TÉVEDTEM"? - kerítette be Naratt Jinah.

- Meg tudom magyarázni... - mondta Nara. Valóban?

- Hallgatom - így Jinah.

-... de előbb... RIM UNNIE, ÉBREDJ, ÉG A KONYHAABLAK FÜGGÖNYE, ÉG A KONYHAABLAK FÜGGÖNYE!!! SÜRGŐSEN KELJ FÖL!!! - kiáltotta el magát csapatunk második legfiatalabb tagja.

- KINYÍRLAK, ESKÜSZÖM KINYÍRLAK! - ugrott rá Nara-ra Jinah.

- ÁÁÁ NE SEGÍTSÉG, BASSZUS UNNI, VIGYÁZZ AZ UNIKORNISOS PIZSIMRE, A VÉGÉN MÉG SZÉTSZAKÍTOD... NAGYON VÉKONY ANYAG ÁM! - kapálódzott Nara összevissza. Eltakartam Haneul szemét. Szegény, már fiatalon ilyen erőszakos jeleneteknek van kitéve. - HAAHAHAHHAA UNNIE, NE CSIKIZZ, NEM BÍROM, HAHAAH NEM BÍROM - visított Nara.

- VISELD A KÖVETKEMÉNYEKET KWON! - vigyorgott Jinah. Szóval a "kinyírlak" alatt a csikizést értette... de gonosz! Azt hiszem, ha van kiábrándító csapat, akkor az mindenképp a V-sion. Most komolyan... van még olyan banda, akinek az egyik tagja szerzetesekkel meg kecskékkel szokott álmodni, emiatt pedig vaklármával felkelti a többeieket és mindezek után a társa által csikizéssel lesz megbüntetve? Nem? Tuti, hogy nem? Jéé, milyen érdekes, pedig már azt hittem, hogy ez mindennapi... persze, csak ezután jött a java... Rim... nos leaderünk általában elég jól viseli a korai órákat, hiszen megszokta, ahogyan mi is... ellenben, ritkán megesik, hogy épp az ellenezője van. Egyet kell tudni Rimről... mégpedig azt, hogyha fáradt, akkor nagyon fáradt. Úgy istenesen... talán egy mosott zombihoz lehetne hasonlítani... jobb esetben... a lényeg, hogy miután Nara ismét eljátszotta a KF (konyha függöny) hadműveletet, Rim perceken belül kiszaladt. Az ember azt gondolná, hogy mint felelősségteljes, legidősebb tag a körünkben, a fürdőbe szalad - ahogy Jinah illetve Haneul is tette - és ki hoz egy pohár vizet, vagy nedves textilt, netalántán szerez homokot a közeli játszótérről... ne nevessetek, normális esetben ezt is simán megtenné! Ám most... hát... a hír hallatán, ugyan rögtön kiszaladt és a konyha felé vette az irányt... valahogy mégsem tudtam elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy egy kaktusz volt a kezében - jobban mondva az ő kaktusza - amit, hogy miért, azt nem tudom, de egy "Semmi baj gyerekek, itt vagyok, ura vagyok a helyzetnek" felkiáltással a függönyre dobott (???). Nem, akárhogy is próbálkoztam, nem sikerült megfejtenem. Sőt, azon is elgondolkodtam, hogy tökre egy szinten vagyunk kínosságban a Teenfinite-s barátainkkal, ami azért elég durva.

Miután a cserép nagy csörömpöléssel földet ért, Rimnek lassan sikerült realizálnia a helyzetet.

- Miért dobtam a kaktuszt a függönyre? - kérdezte, hol ránk, hol pedig szegény növényére meredve.

- Mert elvileg meggyulladt a függöny - feleltem.

- Hogy... tessék... ? - nézett rám, úgy, mint aki nem biztos abban, hogy jól hallotta-e azt, amit. - Nem értem...

- Majd én elmondok mindent - szállt le Nararól, Jinah idegesen. - Ez a balga, csak úgy, Sissy-n kívül mindannyiunkat beetetett azzal, hogy ég a függöny - mutogatott a földön ülő rapperünkre. - HOLOTT CSAK AZ HÜLYE MÉCSES PISLÁKOL!

- Nara, ez igaz? - fordult felé Rim az orrnyergét dörzsölve.

- Igen, de mindent meg tudok magyarázni - állt fel rögtön. Leaderünk nem szólt semmit, csupán elfújta a gyertyát, ezt követően pedig egy hatalmas sóhajt kíséretében ledőlt a kanapéra.

- HAHÓÓ, UNNIE, MIÉRT NEM SZIDOD LE? - fakadt ki Jinah. - MIATTA NEM ALSZUNK MOST!

- Nem tudom, hogy feltűnt-e, de hulla vagyok - mormolta Rim. - Intézzétek el magatok között. - mondta,  majd befordult.

- KOMOLYAN ENNYIT TUDSZ CSAK MONDANI? HOGY INTÉZZÜK EL MAGUNK KÖZÖTT? NEM ELÉG, HOGY SISSY UNNI HÜLYE MOBILJA FELKELTETT, MÉG NARA IS RÁTESZ EGY LAPÁTTAL... MI A JÓ ABBAN, HA REGGEL, OK NÉLKÜL HÜLYESÉGEKKEL DOBÁLÓZOL? - hadonászott Jinah mérgesen.

- Mondtam már, hogy mindent meg tudok magyarázni - emlékeztette őt Nara.

- IGEN? AKKOR HALLGATOM! - fonta össze karjait maga előtt várakozóan Jinah.

- Mielőbb látni szerettem volna illetve szeretném a Teen Top és Infinite oppakat, ezért arra gondoltam, hogy bemehetnénk korábban az MBC székházába. Tudtam, hogy amúgy nem kelnétek föl, ezért folyamodtam radikálisabb módszerekhez. Ne haragudjatok, de így sokkal biztosabb volt, hogy reagáltok majd - fejezte be mondadóját.

- Na és miért is akarsz velük hamarabb találkozni? - tudakolta Jinah.

- Hogy lássam őket kopaszon - felelt a lehető legtermészetesebben.

- Ezt most álmodtam vagy tényleg kimondta? - szállt be ekkor Rim is.

- Tényleg kimondta - feleltem.

- Hogy... lásd... őket... kopaszon... - ismételte el a szavakat, fura grimasszal az arcán Jinah. Vártam, hogy mikor fog ő is úgy kitörni, ahogy én az előbb. Ám meglepetésemre, semmi ilyesmi nem történt... sőt, épp ellenkezőleg... - Hmm... oké, rendben, benne vagyok, menjünk be előbb.

- Én is támogatom - mosolygott mellette a maknae. Lefagytam.

- MI VAN??? TI KAJAK NEM VAGYTOK KIAKADVA A KOPASZ DOLOG MIATT? AZÉRT AKARJA ŐKET ÚGY LÁTNI, MERT AZT ÁLMODTA, HOGY SZEREZETESEK! HAHÓÓ! - keltem ki magamból ekkor én.

- Azt álmodta, hogy a fiúk szerezetesek? - hitetlenkedett Rim újból

- IGEN! MEG, HOGY KECSKÉK!

- Kecskék...? Nara, megtiltom, hogy ezentúl csokit egyél lefekvés előtt. - parancsolt rá leaderünk.

- De miért? - szomorodott el.

- Még kérdezed? - ült fel álmosan.

- Nem, nem vagyok kiakadva - válaszolt Jinah végre a kérdésemre. - Tetszik Nara ötlete, mivel Jaebummie is fellép és valószanűleg már ott van… mióta a CEO mondta neki, hogy tuti benne lesz az új fiúcsapatban, ami majd januárban fog debütálni, még többet és többet gyakorol. Szegénykémnek alig van ideje pihenni… muszáj látnom őt és beszélgetnem vele, hogy kicsit kikapcsoljon, ne stresszeljen. - mosolygott Jinah ábrándosan. Óh tényleg... a JJ Project is részt vesz a versenyen.

- Én belőlem pedig csak szimplán kirepült már az álmosság... itthon meg úgy sincs jobb dolgunk, szóval szerintem is nyugodtan bemehetünk előbb - mondta Haneul aranyosan. Ja persze... kirepült az álmosság a szeméből... vagy csak... khmmm-khmm... Lee Sungjong....

- MI AZ, HOGY NINCS JOBB DOLGUNK? - tártam szét a kezeimet. - EGY CSOMÓ IDEIG ALUDHATTUNK VOLNA... HA EZ A TÖKFEJ, NEM ÁLMODIK KOPASZ SZERZETESEKRŐL!!!

- Jó, akkor mi lenne, ha mi előbb bemennénk, mivel már úgy sem vagyunk álmosak, te meg Rim unnival itthon maradnál és később találkoznánk? - dobta fel az ötletet. Ezek hihetetlenek... komolyan mondom. MÉGIS, HOGY TUD VALAKI 15 PERC LEFORGÁSA ALATT ILYMÓDON REGENERÁLÓDNI? AZ ÉN SZEMEIM ALATT BEZZEG MÉG MINDIG LÁTSZANAK A KARIKÁK... KÓMÁS RIMRŐL PEDIG INKÁBB NE IS BESZÉLJÜNK...

- A-a, ilyet nem csinálunk - nyújtozkodott barátnőm ásítva. - Vagy együtt, vagy sehogy... nem fogunk két csoportra válni, aztán majd telefonálgatással egymás nyomára bukkani. Abból eddig sosem sült ki semmi jó... ti is tudjátok. Szépen bemegyünk mindannyian, ha már a többség ezt akarja - hozzott döntést.

- Micsoda?! - döbbentem le.

- Bocsi, de ők nyertek. 3 a 2 ellen... ez így fer - vont vállat kimerülten, majd felállt és a fürdőszoba felé vette az irányt. Nagyot sóhajtottam... jó, teljesen mindegy. Valószínüleg, ennyi dráma után, már úgysem tudtam volna visszaaludni... meg, nézzük a jó oldalát... a kora reggelemet Kim Myungsoo-val fogom kezdeni... és ez azért, nem olyan rossz dolog.

- JA ÉS SISSY! - kiáltott még ki Rim a mosdóból.

- IGEN? - kérdeztem.

- TAKARÍTSD FEL A SZÉTTÖRT CSERÉPDARABOKAT!

- HÉ!!!

***

- MEGJÖTT A TAXI, GYERTEK! - kiáltottam el magam az ablakból kilesve, majd felkaptam az eddig konyhaszéken pihenő táskámat és a bejárathoz sétáltam. Annak ellenére, hogy Rim-nek volt jogsija, közös megegyezés alapján úgy döntöttünk, hogy most inkább menjünk taxival, mivel szegény még mindig elég fáradt volt. Nagyon hálás volt. Meg amúgy is saját kocsit személyesebb eseménynél használunk.

Nara és Haneul szinte egyszerre jöttek ki a szobájukból, Rim pedig egy kicsivel utánuk. Megkönnyebbültem, mikor láttam, hogy ők is lazára vették a figurát. Péládul Nara, épp úgy, mint Haneul, Converse cipőt és egy leggingset viselt, csupán annyiban tértek el egymástól, hogy míg az előbbin egy rövid, has fölé érő szűkebb sok apró virágmintával díszített rövidujju volt, addig az utóbbin, egy sárga, Minionos fölső. Rim öltözéke inkább az enyémhez hasonlított. Mindkettőnk választása, egy buggyos vagy ha úgy tetszik egy ülepes tréning nadrágra esett, viszont az övé fekete volt, az enyém pedig bordó, illetve leaderünk egy caterpillar bakanccsal és egy vékony, szürke, piros Obey-s feliratú, kapucnis pulcsival - amely most a fején pihent - dobta fel, míg én egy nálam kétszer nagyobb, fehér, 94-s számú mezzel és egy szintén ugyanolyan színű Nike magasszárú cipővel. Szóval, lényeg a lényeg, mind a 4-en úgy néztünk ki, mint akik épp csak a sarki boltba készülnek. Aztán kitipegett Jinah is... egy sötét magas derekú farmernadrágban, egy ebbe betűrt, csodaszép spaggeti pántos, türkíz topban illetve egy szintén hasonló árnyalatú topánkában. Felvont szemöldökkel bámultunk rá...

- Hé, nekem barátom van - tárta szét a kezeit. Nem elég, hogy a reggeli készülődésével megvárat minket, még az orrunk alá is dörgöli, hogy miért.

- Nagyszerű - néztem rá. - Akkor most már indulhatunk?

- Mi a... - fogta meg az arcomat, majd kezdte el közelről fürkészni. - ... ugye van rajtad alapozó?

- Jinah, megijesztesz... - mondtam, alig érthetően, mivel A SZORÍTÁSÁVAL ÖSSZENYOMTA A SZÁMAT.

- Válaszolj - szórtak villámokat a szemei.

- Nem, nincs rajtam... tudod jól, hogy amúgy sem szoktam... plusz, rajtad kívül, senkinek sincs ereje ilyen korán kisminkelnie magát.

- De ez nem ér! - csattant fel, végre valahára, elengedve.

- Mi nem ér unni? - kíváncsiskodott Haneul, miközben én fájdalmasan dörzsöltem az arcom.

- Hogy még így natúran is gyönyőrű! - mérgelődött. - RÁADÁSUL REGGEL! PEDIG LÁTOM A TÁSKÁIT A SZEME ALATT ÉS MÉGIS!

- Héé! - eszméltem föl. NEM LENNE TÁSKÁS A SZEMEM, HA... inkább hagyjuk is... akárhányszor újra játszom magamban a ma reggel történteket, úgy érzem, mintha egy idióta lennék.

- Na, elég - lépett közénk Rim. - Hagyjátok abba - szólt ránk. - Mindenkinek megvan mindene? Nara, Haneul, valami vékonyabb kardigán, ha esetleg később fáznátok? Jinah, tánc cucc? Sissy, telefon? Kulcsok? - sorolta.

- Minden megvan - zengtük egyszerre.

- Remek, akkor induljunk - tárta ki nekünk az ajtót.

***

A taxiban, valahogy kicsit mindenki jobban feléledt, még Rim is. Persze azért láttam rajta, hogy szüksége lenne egy kávéra vagy egy capucchinora, ugyanis a kicsik sürgetése miatt, szegénynek nem jutott ideje arra, hogy valami koffein tartalmút jutasson a szervezetébe.

- Éhesek vagytok? - kérdezte leaderünk, az éppen zenét hallgató Naratól és Haneultól valamint a barátjával SMS-ző Jinahtól. - Mert ha igen, akkor megkérem a taxist, hogy ugorjunk be egy mekibe.

- Nem - rázták a fejüket. - Majd ott - mondták, mire leaderünk bólintott. Jéé tényleg...  azon a környéken van egy csomó klassz kajálda.

- Rendben - bólintott leaderünk.

- Tényleg, unnie - fordultam Rim felé.

- Igen?

- Átküldenéd a videókat, amiket csináltál a szülinapomon meg a Han folyónál? - jutott eszembe. Ő volt az egyetlen, aki valamit is megörökített a tegnapi napból.

- Persze - mosolyodott el, majd előhalászta a telefonját. - Te meg a képeket, a múltheti koncertünkről, lécci - kérte.

- Óó, oké - vettem elő én is és kezdtem el kutakodni benne. Rimmel szokásunk - persze sutyiban - kivétel nélkül, az összes fellépést megörökíteni, annak érdekében, hogy mindegyikre visszaemlékezésünk és ezáltal örömet szerezhessünk magunknak. Neki viszont azt hiszem, azon a bizonyos koncerten, pont lemerült a mobilja, ezért csak én tudtam készíteni. - Mi a... - döbbentem le hirtelen. - ...franc ez? - nevettem el magam.

- Mi az, mit nevetsz? - hajolt a telefonom fölé Rim is. - NEEEEE! - röhögött. Jókedvünk tárgya, Dongwoo és Woohyun közös fotója volt, amin épp, mindketten bandzsítottak és szexin az orrukat túrták.

- Héé, min szórakoztok? Én is látni akarom! - furakodott hozzánk Nara, akit pedig Haneul követett. Egyedül Jinah-t hagyta hidegen a dolog.

- Ezek hülyék. - fogta a fejét Rim, mikor meglátott egy újabb képet, amin ezúttal Sungyeol meg Niel volt lekapva. Közös szivet mutattak, fejükön pedig 1-1 döglött hal díszelgett(???). A következőn, a pokrocón fekvő és a már valószínüleg el is alvó Sunggyu valamint C.A.P látványát sikerült érdekes kompozicióba foglalni, ami főleg a hínár bajusznak volt köszönhető. HÍNÁR BAJUSZUK VOLT, ÉRTITEK?

- Ez meg mi a manó??? - mutogatott a kijelzőre Haneul.

- Ez? - mustráltam erősen a soron lévőt. - Nos... ez... ez egy lábujj... - állapítottam meg fintorogva. - Meg egy peace jel... - motyogtam. MÉGIS HOGY A CSUDÁBA FÜGG ÖSSZE EGY LÁBUJJ A BÉKE JELÉVEL? HAAA?

Persze, itt még koránt sem ért véget a történet... ez csupán a kezdet volt... a továbbiak sajnos még kiábrándítóbbak voltak. Például, mikor láttuk Changjo hasát... nem arról volt szó, hogy nem nézett ki jól... sokkal inkább az zavart hogy, rá volt írva hatalmas betűkkel - valószínüleg filctollal(???) - hogy 'KÖRÖMCSIPESZ FOREVER' .... azon már meg sem kellett volna lepődnöm, hogy ugyan fogalmam sincs milyen okból kifolyólag, de emellé a rendkívül érzelmes mondat mellé, rajzolt neki valaki egy pelikánt... EGY... ROHADT...PELIKÁNT... vagy azon, hogy Ricky és L.Joe egy WC pumpával illetve egy fogkevéfel pózolt...(???????????????????) HOGY KERÜLT HOZZÁJUK EGY WC PUMPA MEG EGY FOGKEFE??? MI A...? A FILCTOLLAT, HA NAGYON AKAROM, ISMÉTLEM, HA NAGYON AKAROM, MÉG ÚGY AHOGY MEGÉRTEM, DE A TÖBBIT... AZT EGYSZERŰEN NEM... A PARTON TALÁLTÁK ŐKET? VAGY VISSZASÉTÁLTAK A KOCSIJUKHOZ, AHOL EZEK SZERINT ILYESFÉLE DOLGOKAT TÁROLNAK? NETALÁNTÁN VAN EGY TITKOS, MÉLY ZSEBÜK? VAGY MI A CSUDA? EGYSZERŰEN MEGFEJTHETETLEN.

Mikor már kezdett tényleg reménytelennek tűnni a helyzet, mármint abból a szempontból, hogy az értelmetlen képek sokasága sosem fog elfogyni, váratlanul, mintha valaki meghallgatta volna odafentről az imáinkat, egy olyan fotó következett, ami nem kis fangörcsöt váltott ki Rimből és belőlem. Esetleg valami tipp? Á, hagyjuk... inkább elárulom... olyan szépet láttunk, mint talán még sohasem... egy képet, amelyen Myungsoo és Chunji szerepelt közösen! Csak ketten és olyan szép mosollyal, hogyha rájuk néztél, egyszerűen csak belepirultál.

- LÁTOD? LÁTOD?

- ÚRISTEN, TUDOM, TUDOM! EGYSZERŰEN CHUNJI MOSOLYA ANNYIRA SJNJDFNBVJR JSB RJB.

- NA ÉS MYUNGSOÉ? ISTENEM WÁÁ TÚL ANJJVNFKBNLJNBS.

- AAH NE IS MONDD ASBKLBJLBES.

- TUDOM SUDBCKBFLBVEA - feleltem neki. Sajnos, ez az örömteli pillanat, nem tarthatott tovább 2 percnél, ugyanis Nara és Haneul – velünk mit sem törődve – továbbmentek. Így ismét olyan csodálatos fotók bukkantak elő, amelyekhez leginkább a kiábrándító, a kiábrándító és a kiábrándító szót lehetett csatolni.

- Na, jó, azt hiszem ez egy kicsit sok volt így reggelre - fogta a fejét Rim.

- Nekem mondod? RÁADÁSUL AZ ÉN TELEFONOMAT FERTŐZTÉK MEG A HÜLYESÉGÜKKEL! Most rögtön kitalálok egy kódot... - döntöttem el. Nincs az az isten, hogy még egyszer valami ilyesmi fogadjon.

- Eddig nem volt kódod? - csodálkozott Haneul.

- Nem. Miért neked volt?

- Persze - bólintott. - Jinah unnienak is.

- Nekem is. Ez alap - mondta Nara.

- Várjun csak... - pillantott rám Rim hirtelen ijedten. - Nekem sinncs kódom... - esett pánikba, majd villámgyorsan elmerült - gondolom én - a galériája mappájában. - 3 olyan videó is van itt, amit tuti, hogy nem én csináltam - nyelt egy nagyot. Együttérzően megveregettem a hátát.

- Szerintem ezeknél a képeknél nem lehet rosszabb, úgyhogy ne aggódj - bíztattam őt.

- Ugye most nem arra célzol, hogy nézzük meg őket? - vonta fel a szemöldökét.

- Ööö... - vigyorogtam. -...de.

- Most ez komoly? Legyünk kitéve még több hülyeségnek? - tette fel a kérdést.

- Kitéve? Már benne vagytok - oltott minket Jinah fel sem nézve mobiljából. Igen, mi nagyon szeretjük egymást.

- Szerintem is nézzük meg - csillogtak a maknae szemei.

- Támogatom - hajolt be Nara is. Rim nagyot sóhajtott.

- Ha az agyunk esetleg károsodást szenvedne... - kezdte.

- Nyugi unni, azokon már nincs mit megmenteni - folytatta Jinah. Mint mondtam, mi nagyon nagyon szeretjük egymást. Rim eleresztette a füle mellett.

- Tuti akarjátok? - kérdezte.

- Igen - válaszoltunk kórusban.

- Hát jó... - adta meg magát, majd elindította hátulról az első, vagyis a harmadik videót. A képernyőn megpillantottuk Woohyun-t és L.Joe-t...

*Videó 1*

- Úristen, Rim telefonjának a kamerája durván jó... - ámult Woohyun, miközben magát vizslatta.

- Igen? - furakodott be a képbe L.Joe is. - Azta... kajak... sosem láttam még magam ennél jóképűbbnek - dícsérte meg saját magát L.Joe. Igen, saját magát.

- Ugye? Én sem… mármint eddig is tudtam, hogy piszok helyes vagyok, na de, hogy ennyire.... hihetetlen. Egy hétig el tudnám magam nézegetni.

- Csak egy hétig? - döbbent le L.Joe.

- Kettő?

- Csak két hétig?

- Igazad van... ehhez egy élet is kevé lenne...

- Hiába, túl jól nézünk ki.

- Úgy ahogy mondod barátom, úgy ahogy mondod - karolta át Woohyun L.Joe-t. Azt hiszem még életemben nem találkoztam náluk nagyobb egokirállyal. - Basszus ki az ott hátul? Ki rondít bele a videónkba? - mordult fel Woohyun. Most, hogy így mondta, valaki valóban ott volt, messze mögöttük.

- Ja... az csak Ricky - legyintett L.Joe. - Szia Ricky!

- Szia hyung! - integetett Ricky mosolyogva. De ari! Sokkal jobb egy ilyen cukiságot nézni, mint őket.

- Mit csinálsz Ricky-ah? - kérdezte L.Joe.

- Hogy én? Hát körmöt vágok, hogy később lefotózhassam Sissy noona telefonjával a lábújjam - felelt úgy, mintha a lehető legtermészetesebb volna, hogy lassan az éjfélhez közeledve, a gyönyőrű Han folyó partjánál, az ember egy kövön ülve, körmöt vág, később pedig, ha úgy adódik, le is fotózza. Ennyit a cukiságról... de legalább már megfejtettük, hogy kié is volt az a szexi lábujj.

- Honnan szereztél körömcsipeszt? - grimaszolt Woohyun.

- Changjo adta - válaszolt. Aha... szóval ez lenne a nagy kapcsolat a körömcsipesz és Changjo között.

- HÉÉÉ WOOHYUN HYUNG, L.JOE HYUNG! - hallottunk meg a távolból egy hangot.

- Wííí, ez Sungjong oppa - eszmélt föl Haneul vidáman.

- GYERTEK NÉZZÉTEK MEG TI IS, SUNGGYU MEG C.A.P HYUNGOT! RÁJUK TETTEM AZ ALGÁT, AMIT TALÁLTAM! – kiáltotta Sungjong. Komolyan ő volt?! Ki nem néztem volna belőle.

- Szüneteltesd a vidit... gyorsan! - mondta L.Joe, Woohyun-t sürgetve.

- Oké, oké. - mondta Woohyun, majd megnyomta a szünet gombot... ami igazából a leállítás gomb volt. Az első vidinek így vége volt.

*Videó 1 vége*

- Biztos, hogy tovább akarjuk nézni? - fogta a fejét Rim.

- Még szép hogy! - nyomtam rá a kövire. Már az sem zavart, hogy a taxis, Woohyun és L.Joe párbeszéde alatt, majd Ricky vágom a körmömet mondatánál még hitetlenkedőbb pillantásokkal jutalmazott minket.

*Videó 2*

- Azt mondtam, hogy szüneteltesd, nem azt, hogy állítsd le - rázta a fejét L.Joe.

- Félrenyomtam, bocs - kuncogott Woohyun. - Ahh nem hiszem el...

- Mi az, mi az? - kérdezte L.Joe.

- Még mindig annyira nagyon helyes vagyok - gyönyörködött magában Woohyun. Wut?

- NÉZZÉTEK, NÉZZÉTEK! TALÁLTUNK KÉT DÖGLÖTT HALAT! - nyomódott be a képbe hirtelen Sungyeol meg Niel.

- Fúj, de büdös - fogta be az orrát L.Joe. - Vigyétek már innen!

- Nem akartok vele fotózkodni? - kérdezte Niel.

- NEM! - vágták rá mindketten.

- Nem tudjátok, miből maradtok ki- figyelmeztette őket Sungyeol.

- Vállalom a kockázatot, ne aggódj. - grimaszolt Woohyun.

- Hát jó - vontak vállat, majd arréb vonultak, ezek szerint az ÉN mobilommal selfie-t csinálni...

- Hát ez meg kinek a telefonja? - furakodott be a képbe Changjo.

- Rim-é. - feleltek a fiúk.

- Óóó, szia Rim noona. - integetett a Teen Top maknaeja édesen.

- BASSZUS SKACOK, TALÁLTAM EGY WC PUMPÁT! - hallatszódott a távolból Ricky hangja.

- DE MENŐ!!! - kiáltottak fel mindnyájan. A videó ismét véget ért. Woohyun ezúttal nem kereste a szünet gombot, hanem egyszerűen csak leállította.

*Videó 2 vége*

- Mióta megnéztem ezt a két vidit, úgy érzem, mintha az IQ-m vagy 50-t zuhant volna. - rázta meg a fejét Rim. - Ne, Jinah, ne mondj semmit. - állította meg rapperünket, leaderünk gyorsan.

- Nyugi, már csak egy van hátra. – vigyorogtam.

- Annyira nem szeretném tudni… sőt szerintem a sofőr sem szeretné tudni… - siránkozott Rim.

- A taxissal már úgysem találkozunk többet, hadd nézzen minket hülyének.

- Szerintem már megtette. – húzta el a száját Rim.

- Na, unni, nézzük meg. – vágott bociszemeket Haneul.

- Igen. – helyeselt Nara. – Ezek csak vidik...

- Az lehet, de waa… azt hiszem, miattuk megint elfáradtam. – dőlt a vállamra.

- Na, akkor majd én tartom. – vettem el tőle a telefonját és azzal a lendülettel rákattintottam az elsőre.

*Videó 3*

- Woohyun gyere már! – kiáltozott L.Joe, miközben a kamerában igazgatta a haját.

- Megyek, megyek! – ért mellé lihegve. – Bocs, csak Dongwoo-val selfie-t csináltunk. – vigyorgott. Gondolom azt a nagyon szép bandzsítós-orrtúrosat.

- Akkor most mi lesz? – kérdezte.

- Hát mi? Megnevettetjük a ’cool’ bagázst. – vont vállat. Semmit nem értettünk.

- Te most kajak fogadtál Changjoval?

- Persze! Nem vagyok beszari.

- Ugye tudod, hogy Changjo csak akkor fogad valamiben, hogyha nagyon biztos magában? – vonta fel a szemöldökét L.Joe.

- Jaj, már, ő sem tudhat mindent… ahelyett, hogy itt lehúzod az önbizalmamat, inkább segíts.

- Miben?

- Valahogy meg kell nevettetnünk őket… bármi áron. – mutatott a  pokrócon beszélgető 3 fős társaság felé.

- Mármint Hoya-t, Myungsoo-t meg Chunjit? – tudakolta.

- Aha. Changjo szerint lehetetlen, hogy megnevettessem őket.

- Ööö… talán azért, mert ők nem egy Dongwoo vagy Niel… nem hinném, hogy…

- Tudsz vicceket? Ilyen nagyon jókat?

- Aha. Egy csomót. – felelt magabiztosan L.Joe.

- Hoya meg Myungsoo szereti a jó vicceket… gondolom Chunji is.

- Persze.

- Na, akkor sima ügy… a lényeg, hogy mind a 3-t megnevettessük. Ha sikerül, ráírhatunk valami hülyeséget Changjo hasára… aztán lefotózzuk, és akkor zsaroljuk vele, amikor csak akarjuk. – állt elő az ötlettel, mire L.Joe szemei felcsillantak. Gondolom ők is úgy szeretik egymást, mint mi.

- Rendben, benne vagyok. – bólintott, majd azzal a lendülettel elindultak, ahogy Woohyun mondta, a ’cool’ csapathoz.

Mikor a pléden ülő társasághoz értek, megálltak előttük. A kamerán keresztül tökéletesen látni lehetett, hogy épp Hoya magyarázott valamit a 2 fiúnak, akik figyelmesen hallgatták őt. Nem mondom azt, hogy biztosan komoly témáról beeszélgettek, de az tuti, hogy nem valami viccesről. Lényeg, a lényeg, hogy a 2 egomajom nagyon elhitte…

- Hé skacok! Tudjátok miért nem szükséges Bobnak felvenni a Lee nevet? – tette fel bármi előzmény nélkül a kérdést Woohyun. A 3 fiú értetlenül bármult rá. – Hát mert Bob Marley…. ÉRTITEK, HÁT MERT BOB MARLEY!!! – szakadt Woohyun a saját viccén.

- ….

- És azt tudjátok, hogy miért állt ki a fényépész a napra? – bátorodott fel L.Joe is. – HOGY FOTOSZINTETIZÁLJON!!! HAHAHAAHAHAA ANNYIRA JÓ. – fogta a hasát.

- Mi a… - motyogta Chunji természetesen fapofával.

- Na, jó, ezt hallgassátok… nagyon jó lesz… - nevetett már előre Woohyun. - … Bach és Mozart sétálnak… elkezdi Bach: Te Mozart, szerinted érdemes lenne megírni az utolsó szonátámat? Erre Mozart: Felesleges. Az előző is egy Bachlövés volt… BACHLÖVÉS BASSZUS, HÁT NEM BÍROM!!! – törölte a könnyeit a visítástól Woohyun.

- Miért… mondotok… nekünk… ilyen…furcsa…dolgokat? – rémült meg Myungsoo.

- EZ EGY VICC VOLT! MÉGPEDIG EGY ROHADT JÓ VICC, HAAHAHAHAH! – így Woohyun.

- NA, NA MOST ÉN JÖVÖK… - szólt közbe L.Joe. – DOKTOR ÚR! LEHETNE EGY KÉRDÉSEM? TERMÉSZETESEN. KÖSZÖNÖM! HÁÁHÁHÁHÁ! – rogyott le a földre a saját humorától a Teen Top rappere.

- Ebbe mi volt a vicc? – grimaszolt Hoya.

- HÁT ÉPP EZ AZ, HOGY SEMMI! – vágta rá röhögve L.Joe, majd mikor Woohyunnak is leesett a dolog, ő is rázendített. Nem tudom, hogy láttam-e már ennél kínosabb dolgot. Most képzeljétek csak el a szituációt… Hoya, Myungsoo és Chunji valamiről nagyban beszélt, nyugodtan és békésen… erre megjelenik előttük Woohyun és L.Joe, akik különféle, kicsit sem vicces vicceket mesélnek, amin ők ugyan megszakadnak, de akiket eredetileg akartak megnevettetni, azok szimplán csak nem értenek semmit. Ez így… what?

- Mit kell tennünk, azért, hogy elhúzzatok? – dörzsölte az orrnyergét fájdalmasan Chunji.

- Nevessetek. – feleltek szimplán. Chunji, Myungsoo és Hoya úgy néztek össze, mintha valami lehetetlent kérnének.

- Oké… kérjük a viccet akkor. – sóhajtott Hoya.

- MAJD ÉN. – vigyorgott Woohyun. – NINCS KEZE, SE LÁBA ÉS ÁLLANDÓAN A KOCSMÁBAN ÜL. KI AZ?

- Ki? – tudakolta Myungsoo.

- HÁT A TÖRZSVENDÉG!!! – kiáltotta el magát nevetve.

- HÁT EZ NAGYON JÓ, BASSZUS, ÉRTEM! – röhögött vele L.Joe.

- Már vége van a viccnek? Most kell nevetnünk? – kérdezte Chunji, Myungsoo és Hoya felé fordulva.

- Szerintem igen. - mondták, majd mind a 3-an egy erőltetett „haha”-ba kezdtek. Még a hülye is levágta volna, hogy ez kamu, de nem számított, mert megkapták azt, amit akartak. Ha beletekernek, kihagynak pár részt, akkor Changjo valószínüleg el fogja hinni.

- EZ AZ, MEGVAN! – pacsizott össze Woohyun L.Joe-val. – ÓÓ CHANGJÓÓ! – és itt véget a 3-dik videó.

*Videó 3 vége*

- Ez… én… no comment – dőlt hátra Rim. – Csináljunk úgy, mintha ezek meg sem történtek volna, könyörgöm.

- Le vagyok sokkolódva – motyogtam.

- Az oppak nagyon bolondok – mosolygott Haneul.

- Annyira fotózkodnék én is egy WC pumpával – meredt a semmibe Nara. Ránéztünk… hát igen, mindenki azt von le, amit akar.
- Ezt egyáltalán vajon mikor csinálták? - csodálkoztam.
- Gondolom tegnap, mikor mi elmentünk sétálni, mert már elzsibbadt a lábunk a sok üléstől... ők meg mind ott maradtak... a telefonjainkkal...

Mindezek után csent telepedett ránk, el is felejtettük, hogy videókat és képeket akartunk átküldeni a másiknak… azt hiszem, hogy valamennyien még mindig próbáltuk feldolgozni az előbb hallottakat, láttotakat. Legalábbis Rim meg én. Mikor már épp eljutottunk volna arra a pontra, hogy oké, minden, rendben van… valami olyan dolog történt, amire egyikünk sem számított.

- MERT NEKEM, INTELLIGENS FINGOM VAN DAMDAMDAMDARADAM. – kezdte el játszani valamelyikünk telefonja eme fantasztikus nótát… és azt hiszem, itt volt az a pont, amikor a sofőr kitért a hitéből… de nem csak ő, hanem Jinah is.

- Ezt most azonnal állítsátok le. Guszustalan basszus – parancsolt ránk idegesen.

- Egyáltalán honnan jön? – vettem kezembe mobilomat kétségbeesetten. - Nem tőlem.

- Tőlem sem – mondta Haneul.

- IQ-JA VAGY 160 DAMDAMDAMDARADAM. GONDOLKOZIK HELYETTEM! DAMDAMDAMDARADAM. – szólt a szöveg továbbra is.

- Istenem, ez annyira kínos – szegte le a fejét Jinah.

- Nem is tőlem – rázta a fejét Nara.

- HA A BABFŐZELÉKET MEGETTEM. DAMDAMDAMDARADAM.

- Ezt most nem mondjátok komolyan… - röhögte el magát hitetlenül leaderünk. -… hát persze, az ébresztő. – nyomta ki a zenét. – Eredetileg ilyenkor keltünk volna fel… erre… ezek hülyék. – nevetett tovább.

- Mi? Ez az ő művűk? – csodálkozott Haneul.

- Igen… tisztán hallom, hogy ez Ricky – csóválta a fejét vigyorogva.

- Úristen. – kuncogtam Rim-nek dőlve. Azt hiszem a mai nap folyamán, ennél nagyobb meglepetés már nem érhet benünnket.

***

Habár sikerült feltárnunk egy adag megmagyarázhatatlan tartalmú képet és videót a szülinapomról (még mindig nem tudom, hogy és legfőképp miért kerültek ilyenek a telefonunkra), majd érett, nőies módon még végigkántáltuk a Fing Himnusz sorait - sofőrünk nem nagyon tudta értelmezni a háta mögött lezajló eseményeket -,  sajnos mindez csupán az út feléig tartotta bennünk az életkedvet. Onnantól kezdve valahogy megint leamortizálódtunk és a csapatunk nagyrésze elszundikált a kocsiban, így bepótolva a kimaradt alvást vagy csak nagyon bambán nézett maga elé, ismét zenét hallgatva. Persze néha-néha azért megtörte a csendet halk kuncogásunk, ha esetleg eszünkbe jutottak volna a körömcsipeszes vagy a WC pumpás szelfik. Hát igen, most látszódik csak meg igazán a fáradtságunk, Narának hála. Ja mellesleg elfelejtettem említeni, hogy ő meg teljesen friss volt és végig vigyori, mindenkivel ellentétben, akiket a taxi ringatása újra elálmosított. Valószínűleg barátaink kopasz látványának megtekintésének vágya tartotta őt ébren. Ilyet se mondtam még soha...

Közel 1 óra kocsikázás után aztán sikerült végre valahára megérkeznünk az MBC épületéhez, Ilsangba. MBC Dream Center; Szöultól távol fekszik, s mégis minden idol és rajongó számára egy ismerős helyszín, egy ismerős találkozópont, aminek elhelyezkedését már mind jobban ismerjük, mint a tenyerünket. Hogy miért? Itt tartják a legfontosabb eseményeket, mint például év végi ünnepségeket, amiken sztárok lépnek fel, vagy ha ez nem mond még semmit, akkor elárulom, hogy minden héten itt forgatják a Show! Music Core-t és a Show Champion-t, ahol mindig a legfrissebb comebackekkel, legújabb, legnépszerűbb számokkal készülünk meglepni - már amennyire lehet - a rajongókat. Ezen kívűl természetesen van még egy csomó dolog, aminek szintén az MBC Dream Center helyszíne, s mivel mi nem véletlenül vagyunk itt, ezért nyílván a Star Dance Battle is itt kerül majd megrendezésre.

- Kérem, menjen még egy kicsit tovább, majd az első kereszteződésnél forduljon jobbra. A 899-es számhoz. A sárga épület... az az! - informálta a sofőrt Rim. Hát igen, mi most pont nem a Dream Centerhez megyünk.

Sokan nem tudják, de ahhoz nagyon közel, szinte az út másik oldalán található egy épület, amit még az MBC székhelyénél is jobban ismerünk. Idoloknak minden fellépés előtt muszáj egy fő-főpróbát tartaniuk,  ami annyit takar, hogy feltétlenül el kell még legalább egyszer - akik később lépnek fel többször - gyakorolniuk a táncot, hogy ott a színpadon, majd tökéletesen menjen. Erre szolgál a bizonyos 899-es szám alatt található hatalmas, 5 emeletes épület, aminek termeit általában ki lehet bérelni, de fellépések napján csak nekünk adják ki és senkit mást nem engednek be. Hogy ezt ellenőrizni tudják, mindenkinek adnak egy bilétát, amit a kapunál, a beléptetőrendszernél le kell húzni. A csapatok nagyrésze általában egyenesen a földalatti parkolóba érkezik, hogy még véletlenül se tűnjenek fel az általában MBC épületénél táborozó rajongóknak. Ott persze majd szintén használniuk kell a bilétát, de az a helyzet, hogy pont emiatt, ilyen napokon gyakran ki sem nyitják a főkaput. Szóval igen, elég szigorúan őrzik számunkra a helyet. Másfelől kiváncsi leszek, hogy fogunk bejutni...

- Megérkeztünk!!! Ébresztő! Ébresztő mindenki! - keltegetett minket Nara, mikor már az épület mellé érkeztünk - Rim unnie! Sissy unnie! Jinah unnie! Haneul! Gyerünk, gyerünk! Ne várassuk meg a fiúkat! FELKELÉS VAN! Valószínűleg már nagyon várnak ránk, hogy megmutassák a csupasz fejüket! - Nara kiáltozására mindannyian elkezdtünk mocorogni a kocsiban. Rim kelt fel legelőször. Igen, Ő. Nem, nem viccelek.

- Itt vagyunk? - kérdezte. Mi bólintottunk. Nagyot nyújtózkodott, majd hátradőlt. Megnézte mennyit kellett összesen fizetnünk, majd elkezdett kotorászni a hátizsákjában a pénztárcája után - Nara, Jinah, Haneul, majd később kajában visszafizetitek!

- MICSODA?! - kérdezték szinte teljesen egyszerre.

- Ti akartatok idejönni...

- Ígyis úgyis el kellett volna jönnünk, unnie - érvelt Haneul.

- Megfosztottatok plusz vagy két óra alvástól. Én pedig engedtem, hogy elmenjetek. Szóval azt csináljátok, amit én mondok. És itt le is zárnám a témát - közölte Rim ijesztően nézve, én pedig elégedetten mosolyogva adtam neki egy öklöst. Hát ha már kajáról van szó.

- Azt hittem demokrácia van....

- Mit motyogsz a szád alatt, Kwon Nara?!

- Semmit! - vágta rá gyorsan, mi meg mind felnevettünk. Vajon mióta ismeri azt a szót, hogy demokrácia?

- Na gyerekek, mindenki kapucnit fel vagy napszemcsit le. Ragadjátok meg cuccaitokat- adta ki az utasításokat Rim, miután fizetett - Ha mind készen állunk, rohanunk a főbejárathoz. Senki nem marad le, senki nem szakad el a csapattól. Értettük?

- Értettük!

- Még akkor sem, ha meglátnád Őt, Jinah.

- Jó... - mosolyodott el az említett, szerelmére gondolva.

- Köszönjetek!

- Viszontlátásra! - köszöntünk el utasításra a sofőrtől, aki (út eleje óta furán méregetett minket. Ez a szokása azóta se változott) egy biccentéssel engedett minket utunkra.

- Na akkor indulás - kiáltott fel Rim, majd kicsapta az ajtót, mi meg szélsebesen kiszáltunk az autóból és célbavettük a főbejáratot. Szaladtunk, mint állatok a kapuhoz, útközben gyorsan előkaptuk a bilétákat, eszementek módjára rohantuk le az ajtót, amiről aztán sikerült mind az ötünknek visszapattanni, mivel az nem volt hajlandó kinyílni.

- Mi a... - próbálta mégegyszer betolni az ajtót, sőt Haneult is segítségül hívta maga mellé, de mindhiába. Zárva volt. Na igen, erről beszéltem.

- Na most mit csináljunk? - tettem fel az egyértelmű kérdést és mindenki látványosan elkezdett gondolkodni. Egy embert kivéve, aki ragaszkodott az ősember szintjének megfelelő megoldáshoz miszerint elkezdett dörömbölni a bejárati ajtón és...

- ENGEDJETEK BE! NYISSÁTOK KI AZ AJTÓT BARMOK! MINEK KELLETT KIZÁRNOTOK MINKET? BEZZEG A KOPASZOK BEJUTOTTAK, MI? JOGI EGYENLŐSÉGET KÖVETELEK! KWON NARA VAGYOK ÉS NEM FÉLEK A HARCTÓL! ÁLLJATOK KI ELLENEM HA MERTEK! - ordítozott torka szakadtából, amibe a föld is beleremegett. Mint az őrültet kellett négyünknek elrángatni őt az ajtó mellől és befogni a száját. Sajnos mindannyiunknak el kellett szenvednünk kisebb sérüléseket.

- Nara, hülye vagy?! Mi van ha észrevesznek? - sziszegte ijesztően Rim - Istenem, csak egyszer lennél ... normális.

- Nyugi van, unnie - nyugtatta hajtépdeső leaderünket Nara mosolyogva - Van narancsom!

- Valaki azonnal fogjon le... - vett egy nagy levegőt Rim, mi meg Haneullal azonnal mellette termettünk.

- HALLJÁTOK? VAN NÁLAM NARANCS ÉS NEM FÉLEK HASZNÁLNI! - hadonászott a táskájaval.

- IDIÓTA! DUGULJ MÁR EL! - kiáltottunk rá mindannyian teljesen egyszerre.

Istenem Nara, mindig ilyen fárasztó volt? Ja igen, ez egy tény.

- Jó, már nem azért, de nektek van jobb ötletetek, mint felhívni a bentiek figyelmét, hogy kinyissák nekünk az ajtót? - felelt Nara.

- Ezzel max a kintiek figyelmét hívod fel és az nekünk semmi jót nem jelent. Neked talán, mert elvisznek a elmegyógyintézetbe, ahol remélhetőleg meggyógyulsz - mondta Jinah.

- Ó, akkor viszont kiváncsian hallgatom az ötleted, kisokos - fonta össze karjait Nara és elhallgatott. Ezúttal mindannyian Jinah-ra figyeltünk. Elegánsan megköszörülte a torkát, majd teljesen komolyan belekezdett a tervének felvázolásába.

- Hogyan szoktunk általában bejutni az épületbe? A parkolón keresztül. Igen. Mehetnénk akár parkolóba is, hisz csak egy szintet kéne lefele gyalogolnunk. Sőt elég korán van még és ilyenkor úgy sem érkezik meg senki...

- Esetleg felhívhatnánk a... - vágott közbe Haneul.

- Vaaaaagy felhívhatnánk a fiúkat! Ezaz! - fejezte be Jinah  - Hogy hogy nem jutott előbb eszembe? - hitetlenkedett  - Na ki az istenkirály?!

- Ööö... - vonta fel szemöldökét Rim, aztán elvigyorodott - HANEUL ez egy igazán remek ötlet - vigyorgott - Akkora mázlink van, hogy a csapat része vagy! - ölelte meg a csapat legfiatalabb tagját, aki aranyosan viszonozta azt. Jinah csak szemeit forgatta.

- Viszont akkor én hadd hívjam fel Jaebummie-t!!! - csillant fel szeme a lehetőségen, majd azonnal elővette telefonját, hogy szerelmétől segítséget kérjen (vagy egy portást, aki ki tudja nyitni az ajtót).

- Csak nyugodtan - mosolyodtunk el s miközben ő telefonálgatott mi mind behúzódtunk a fal mögé.

- Jó reggeeeeelt Jaebumieee - szólt bele Jinah nagyon vigyori arccal, ám ijesztően magas hangon a telefonba - Igen, végül mégis csak bejöttünk ... nem, nem vagyok fáradt, ne aggódj, de te sem ugye?  ... óóó tényleg? Na és milyenek az új gyakornokok? ... aha, aha ... jaja teljesen megértem... úristen most komolya...

- Jinah ...

- Igen?

- Bocs, hogy megzavarom a beszélgetéseteket, de ... mi lenne ha NEM MOST CSEVERÉSZNÉTEK, HANEM MIUTÁN SIKERÜLT BEJUTNUNK AZ ÉPÜLETBE?

- Jól van na!!! - csitított le bennünket - Igen, itt vagyok ... itt vagyok. Majd fent elmondod, de vészhelyzet van.  Nem tudunk bejutni, mert zárva van a bejárat ... nem tudnál szólni valakinek, hogy nyissák ki? ... persze, hogy itt vannak a biléták ... jó, köszönöööm!!! ... én is szeretlek! Szia! - tette le végül telefonját.

- Na?

- Két perc és bejutunk - mosolygott - Na és most, ki az istenkirály?!

- Ööö, ha bejutunk akkor Jaebum.

- Jaebum szerintem is.

- Egyértelműen JB.

- Egyetértek!

***

Ahogy sikerült JB-nek beengedni minket, ők ketten Jinah-val valahogy teljesen diszkréten leváltak a csapatról és eltűntek valahol az épületben, így már csak mi négyen folytattuk utunkat a második emeletre, ahol az Infinite és a Teen Top - valamely - tagjai vártak ránk. Nara amint bejutott száguldott is fel a lépcsőn, persze nem a fiúk iránti kirobbanó szeretete vezérelte őt, hanem valami teljesen más, amit azt hiszem már elégszer kibeszéltünk. Én úgy döntöttem Rim mellett maradok, ugyanis őt az egész mai reggel nagyon lefárasztotta. Hogy arra kellett ébrednie; ég a függöny és fáradtságában annak dobott egy kaktuszt, hogy a teljes otthoni káosz magyarázata egy kicsit sem furcsa Nara-féle álom volt, hogy a maradék vagy két óra alvás helyett egy taxin kellett őrült fazonokról debil videókat néznie, majd egy óra utazás után rájönnie, hogy ki van zárva az épületből, ahova eredetileg mégcsak nem is kívánt eljönni. Az egyetlen reménye az volt, hogy ha már volt annyira elvetemült, hogy eljöjjön, akkor legalább találkozhasson Chunjival is. Így tartottam benne a lelket, különben meg, mint egy dementor, kapucnija alá bújt - hogy elég sötét legyen, ha esetleg állva szeretne aludni - és úgy próbált közlekedni. Ehhez kellett az én segítségem.

Haneul valahol pont Nara és mi közöttünk haladt a megszokott vidám, mosolygós stílusában, annak ellenére, hogy vállán két táskát is cipelt - egyik Jinah-é volt, megkérte őt, hogy rakja le neki valahova. Hiába, a maknaek élete legalább annyira nehéz, mint a leadereké.

Mindegyik emelet ugyanolyan volt. A lépcsőtől két oldalra nyílik egy-egy folyosó, és azok mentén vannak a termek. A két folyosó között, vagyis pont a lépcsővel szemben pedig egy nagy üres tér volt, két-három bútorral dobtak fel (fotelek, asztalok, kanapé stb...) Itt vártak minket. Valamint emögött volt egy lift is.

Útközben sikerült pár ismerős arcba botlani,

ami azért furcsa, mert azt hittem ilyen korán is csak mi meg a fiúk (és még érthető módon a JJ Project) lehettünk itt. Egyikük volt a Secret-es Hyosung, aki teljes sminkben és egy vagány fekete szerkóban szaladt le a lépcsőn. Mikor megpillantottuk egymást mindannyian mosolyogva álltunk meg, hogy köszönjünk egymásnak, hogy kicsit megölelgessük egymást és kicsit elbeszélgessünk. Így derült ki, hogy nagyon korán reggel akadt dolga az MBC épületében és az egészen idáig tartott. Másfelől ők is fel fognak lépni a Star Dance Battle-n, ezért szaladt át ide, hogy itt várja meg csapata többi tagját és közben kényelmesen legyen ideje átöltözni.

Az első emeleten futottunk bele az MBLAQ két tagjába. Seunghoval és Mirrel még az Idol Championship idején lettünk jóba, habár ők mind jóval idősebbek voltak nálunk, mégis úgy kezeltek minket mint haverokat. Mi azért megtartottuk feléjük a tiszteletet. Ugyan telefonon keresztül tartottuk a kapcsolatot, de a verseny óta egyébként nem találkoztunk úgy igazán egymással, csak zenés műsorok alkalmából egy-két másodpercre, ezért mikor most egymásba botlottunk nagyon megörültünk, hogy van is időnk kicsit beszélgetni. Mir miatt voltak itt, mert elvileg ő is kiveszi a részét a műsor kezdeti szervezésében, annak ellenére, hogy ő is az egyik versenyző csapatban van. Ezalatt csak azt értem, hogy segít elrendezni a csapatokat, kiosztja a termeket és az elkövetkezendő napokban párszor majd fog interjút is csinálni a csapatokkal, természetesen csak a versennyel és a felkészüléssel kapcsolatban.

Ha ezek a találkozások önmagukban nem tettek volna engem nagyon és még annál is boldoggabbá, akkor még elárulom, hogy háromból hárman (!!!) felköszöntöttek szülinapom alkalmából anélkül, hogy a facebook-uk kiírta volna, hogy aznap kinek van szülinapja! Ez mondjuk azért sem történhetett volna így, mert egyikünknek sem volt fiókja. Háromból hárman, azaz mindenki, értitek. Szerintem ez lehetett napom fénypontja, akármi is fog ezután történni. Jó, ha az embernek vannak barátai, főleg ilyen szakmában ez egy nagyon fontos dolog. Annyira megörültem akkor a fejemnek, hogy végig mosolyogva vezettem fel a még mindig kómás Rimünket az emeletre, aki botladozva ugyan, de igyekezett megtartani egyensúlyát. Mikor felértünk, amit elsőnek megpillantottunk az tulajdonképpen Nara idegösszeomlása volt...

- TI HOGY HOGY NEM VAGYTOK KOPASZOK? - üvöltözött a fiúk fejét fogdosva, hajukat bámulva, akik értetlenül, de leginkább rémülten pillantottak vissza rá. Értelmes reggeli üdvözlés - DE TÉNYLEG. MONDJÁTOK MEG NEKEM MIÉRT NEM VAGYOK KOPASZOK. TEGNAP ESKÜSZÖM MÉG AZOK VOLTATOK.

- ???

- HOGY A MANÓBA NŐTT VISSZA A HAJATOK ILYEN GYORSAN?!

- Mi ...?

- Óóó várjunk csak ... tudom én mi folyik itt... - bámult rájuk sejtelmesen, majd hirtelen elmosolyodott - Nem kell szégyelnetek, hogy szerzetesek vagytok! - borzolta végig, várjatok felsorolom: Sunggyu, C.A.P, Hoya, Changjo és Ricky haját.

- Miről beszélsz?!?! - szedte le Hoya végül a fejéről Nara kezét. Azt hiszem ő már megelégelte a lány értelmetlen dumáját.

- Én bírom a szerzeteseket - nevetett fel - Van is egy haverom...

- MI A FRANC?! MIRŐL BESZÉLSZ? HAGYJÁL MÁR BÉKÉN. BEJÖSZ IDE, ELKEZDED TAPEROLNI A SÉRÓNKAT AZTÁN MÉG ITT NYOMATOD A SZERZETES ELMÉLETEIDET?! - kelt ki magából Changjo, haját idegesen igazítgatva - TE ... TELJESEN HÜLYE VAGY?

- Azt nem tudom, de te viszont nagyon hülyén néztél ki haj nélkül. Örülök, hogy visszanőtt - kaccsintott csapattársunk a fiúra, aki abban a pillanatban hogy Nara kimondta ezeket a szavakat, teljesen kiégett. Visszadőlt a kanapéra, a többi fiú mellé és próbált lenyugodni, majd úgy tenni mintha ez az egész kopaszos incidens nem történt volna meg. Általában ezt teszik az emberek, ha Narával folytatnak le beszélgetést.

Most, hogy végigmérhettem a terepet, majnem mindenki itt volt, de azért egy páran hiányoztak a csapatból. A szőnyegezett földön ült Woohyun, Chunji és Niel, akik hál'istennek megúszták Nara kezeinek taperolását. Az asztalon - ami nyílvánvalóan nem ülésre szolgált - foglalt helyet Ricky és Haneul. Sungjong nem volt itt sajnos, de ahogy elnézem ők is elég jól kijöttek egymással. Sunggyu csak állt magában és elviekben kommunikált is valakivel, az a kérdés hogy épp melyik csoporttal. A kanapén üldögélő fiúk pedig voltak  Changjo, C.A.P, Hoya, Dongwoo és mellette Myungsoo. Elmosolyodtam. Kezeiben egy kamerát tartott és az azon levő képeket nézegette, legalábbis feltételezem. Szenvedélye volt a fényképezés, ezt nagyon jól tudtam és most, hogy láttam a géppel a kezében, úgy éreztem ő Kim Myungsoo, az én ... egyik barátom - legalábbis remélem, hogy annak nevezhetem ... és nem pedig az L színpadi néven futó sztár, aki mindenki kedvence. És így tökéletesnek tűnt. És így volt ő az én kedvencem.

- Sissy...? - hunyorított felénk Dongwoo - Sissy!!! Sziasztoooook! Vééégre!!! - kelt fel, hogy üdvözöljön minket, mi meg végre rászántuk magunkat, hogy bevessük magunkat egy rakás barom közé és teljesen lefárasszük egymás agyát. Magyarán csatlakozzunk a barátainkhoz.

- Sziasztok! - mosolyogva öleltem meg legjobb barátomat, s azután kb mindenkivel köszöntöttük egymást. Mintha már vagy ezer éve nem találkoztunk volna. A fiúk lelkesen felkeltek és mindkettőnknek köszöntek. Végigborzolták a hajunkat és akivel volt már közös pacsink, azt végre használatba vettük. Myungsooval csak nagyon egyszerűen elmormoltunk egy-egy 'Szia'-t, de legalább egy olyan aranyosan mosolygós 'Szia' volt, ami miatt egy kicsit mindenki elalél. Egyesek külön is meghálálták, hogy bejöttünk és nem kellett szétunniuk a fejüket. Ilyen volt például Ricky, Dongwoo és Changjo. Egyesek meg valamiért teljesen hülyének néztek minket, hogy hajnalok hajnalán bejöttünk ide és kérdezték is hogy miért. C.A.P és Sunggyu nagyon nem voltak tisztában az ilyenekkel. De nem is kellett sokat várniuk, hogy minden megmagyarázódjon.

- SZIÓÓÓ! - közeledett felém Woohun mosolyogva, tárt karokkal, ám én azonnal kapcsoltam és elkomorodtam.

- Nam Woohyun - ejtettem ki nevét lassan. Hirtelen hangulatváltozásom miatt ő is megtorpant - Te ... mégis hogy képzeled, hogy hajnali hatkor felébreszted az egész csapatot azzal, hogy jöjjünk be?

- Miért? Mi azzal baj? - vigyorodott el.

- Mi a baj? Hogy mi a BAJ? - néztem rá, mint egy hülyére.

- Mi is kockáztattunk, hogy behívtunk titeket. Tudtuk, hogy Nara valami fura dolgot fog művelni...

- Na jó megmondom én mi a baj - köszörültem meg a torkom - Az a baj .... HOGY ALIG ALUDTUNK 6 ÓRÁT! HOGY BEMÁSZTATOK NARA ÁLMÁBA ÉS AZT HITTE SZERZETESEK VAGYTOK, MYUNGSOO-ÉK MEG KECSKÉK VOLTAK (itt Myungsoo nem kicsit vágott WTF fejet). HOGY EGÉSZ IDEFELE ÚTON OLYAN KÉPEKET ÉS VIDEÓKAT KELLETT RÓLATOK NÉZNÜNK, AMIK NAGYON KIÁBRÁNDÍTÓAK!!!! RÁADÁSUL ZÁRVA VOLT A BEJÁRAT ÉS HA JINAH-N MÚLOTT VOLNA, AKKOR A LE KELLETT VOLNA SÉTÁLNUNK A PARKOLÓBA ÉS ÚGY BEJÖNNI - akadtam ki rájuk, ők viszont csak mind nevetésben törtek ki.

- Milyen videókat néztetek ti rólunk? - értetlenkedett Woohyun - Jajj már, tudtam hogy titkon bejövök nektek! - tárta szét karjait - Végülis csodás vagyok.

- Mi a... Ricky, te a körmödet vágtad - fordultam felé - És döglött halakkal pózoltatok... A SZÜLINAPOMON!!!

- JÁÁÁÁ HÁHÁHÁHÁHÁHÁ ERRE EMLÉKSZEM - nevetgélt Dongwoo.

- FINGOM SZAGÁTÓL BŰZLIK AZ UTCA - kezdett rá Ricky.

- Az meg a másik! És hülye Bob Marley-s vicceket nyomattatok...

- Dehát azok olyan jók voltak - kezdett el Woohyun röhögve tapsolni, ahogy eszébe jutott a tegnapi nap.

- Nem...

- DE IGEN!! - vihogott tovább - SŐT, EMLÉKSZEL MÉG A TÖRZSVENDÉGESRE? AZ AZ ÉN VICCEM VOLT HAHAHA IMÁDOM! OLYAN VICCES VAGYOK!!!

- Mi... na jó, a Bob Marley-s nem volt annyira rossz... - vallottam be mindenkinek.

- UGYE??? BOB MÁRLÍÍÍ HAHAHA! ÉRTED!!

- TUDOM! ÉRTEM !!! ÚRISTEN EZ ... NA OKÉ TÉNYLEG NAGYON JÓ - kezdtem el valamiért én is kacagni és már akkor éreztem, hogy ez egy megállíthatatlan röhögőgörcs kezdete lesz.

Mondjuk így is kicsit kiábrándító a helyzetem, mintha a tegnapi nap megismételné önmagát, az egészen csak Woohyun, Dongwoo és én szórakoztunk... a többiek ... hát ... valószínűleg letagadtak minket. Úgy éreztem már csak L.Joe hiányzott a csapatunkból.

Míg én a 'vicces' fiúkkal próbáltam még több ilyen fenomenális poénokat kreálni, addig Rimet Nielék próbálták felkelteni.

Kapucniba bújó barátnőm, inkább próbált mindenkit kikerülni. Pár embernek köszönt, aztán legelső dolga volt, hogy lehuppanjon egy megüresedő fotelre és pihenjen. Ezt persze egyik legjobb barátja is észrevette és nem hagyta annyiban.

- Na hova bújt az én noonám? - ment oda hozzá Niel, és leült mellé a fotel karfájára - Miért bújsz el? - szabadította ki Rimet aranyosan a kapucnija alól.

- Alszom... - dörmögte erre barátnőm és visszavette fejfedőjét.

- Naaa ... nem aludtál eleget? Hahaha... - ölelgette meg őt Niel - Ne hozzak egy kávét?

- Aah, nem kell, köszönöm - mosolyodott el Rim - Mióta vagytok már itt? Hogy bírjátok?

- Hát ... nemt'om ... csakúgy adjuk egymásnak az energiát. Mellesleg ezért is hívtunk be titeket, hogy hozzátok az erőt! - magyarázta a fiú.

- És gondoljátok, hogy én tudok segíteni?

- Zombi vagy ember!

- Pont ezért mondom!

- Megismétlem, ne hozzak egy kávét??

- Neeem, mondtam. Nem segítene amúgy sem.

- Na és reggeliztetek már?

- Nem igazán...

- Akkor ne hozzak valamit??

- Ööö... az energiaszintem mínuszba van...

- Ezt egy igennek vettem! - kelt fel Niel.

- Haha, köszönöm. Majd meghálálom - mosolygott Rim - Hoztam gumicukrot!

- Az üzlet, az üzlet - vonta vállát és kezet fogtak - Megegyeztünk!

- Megegyeztünk!

- Na de mit hozzak?

- Tudod te azt nagyon jól - somolygott Rim.

- Oké, oké tudom!

Így hát Niel fogta magát és lement a földszintre a büféhez, hogy vegyen valamit. Remélhetőleg a kaja hatására hamarosan fel fog tudni ébredni barátnőm és megint életképes leader lesz. Addig is, szemem sarkából muszáj rajtatartanom a szemem. Akármennyire is viccesek azok a viccek, amiket a vicces fiúkkal, vicces kedvünkben mondogattunk egymásnak.

- Na kit hozott magával Sissy? - közelítette meg a fotelt hátulról Chunji, majd a háttámlájára könyökölve lehúzta Rim kapucniját. Ijedten összerezzent, mire a fiú elkuncogta magát - Szia Rim! Hogy vagy?

- Sz-szia! - mosolyodott el barátnőm és felkelt a fotelról. Mintha hirtelen minden fáradtsága elillant volna, kipirosodott arccal üdvözölte a srácot - Hát még kicsit álmosan - dörzsölgette szemét pulcsija ujjával. AJJ HÁT EZ ANNYIRA CUKI!!! NAJÓ, EZT VAJON DIREKT CSINÁLTA? MERT AKKOR TUD VALAMIT EZ A LÁNY!

Chunji kuncogva borzolta fel haját. Ezután nem tudom, hogyan, de valamilyen kimondatlan közös megegyezés alapján a fotel két karfáján telepedtek le egymással szemben, talpukat pedig az ülőpárnára helyezték. Chunji egy ideig csak csendben nézte a lányt. Rimnek kicsit kínos is volt a szituáció. Meglengette a kezét a fiú arca előtt. Nem történt semmi. Ezért másodszor is megpróbálkozott és hozzá még benyögött egy 'Hé'-t.

- Te nem hordod a nyaklánycot, amit adtam neked? - szólt ekkor Chunji teljesen hirtelen, felháborodott hangon- Hiszen az pont arra való.

- Mi? Jaj dehogynem. Itt van - védte magát Rim és kiszedte pulcsija alól a nyakán lógó, cseresznyevirág díszű nyakláncot. Hát persze, miért is ne hordaná a fiútól kapott ékszert? Az szinte bűn lenne - Látod?

- Hmm... - hajolt közelebb és jól megvizslatta a láncot - Igen, ez tényleg az enyém.

- Aha. És nagyon tetszik - mosolygott barátnőm.

- Jól van akkor - mosolyodott el ő is - Aztán el ne veszítsd! - figyelmeztette őt Chunji.

- Nem fogom! - bizonygatta Rim és jól megszorongatta az ajándékát. Chunji elégedetten mosolygott.

- Jólvan. Na nem vagy már fáradt? - húzta fel barátnőmre a kapucniját újból és annyira összehúzta azt, hogy arcából csupán csak egy orr látszódott ki.

- Héé!!! - nevetett fel.

- Ha álmos vagy, nyugodtan aludhatsz még - tartotta ugyanúgy a kapucnit Chunji. Barátnőm ugyan próbálkozott szabadulással, ám ez nem volt olyan könnyű.

- Khmghgh...ghghhjjgkk...hjkkkl...

- Tessék? Mit mondtál? Szép álmokat? Neked is! - kacagott fel harsányan.

Rim nem adta fel, próbált ellenszegülni. Míg Chunji nem figyelt addig barátnőm a háta mögött, földön heverő táskámról felvette az én pulcsimat és azt dobta rá vakon a fiúra és ott tartotta. Ezalatt másik kezével próbálta kibogozni a csomót, amit Chunji nagyon ügyesen rákötött.

- Na itt van a szilvásbuktád... - közeledett felénk Niel én meg amilyen gyorsan csak tudtam lerántottam a földre. Annyira megijedt szegény még fél percen át kapkodta a levegőt és mellkasát fogta, hogy tudassa ... szívinfarktus.

- Nézd - pillantottam Rimékre. Mindketten szinte fuldokoltak már vagy a röhögéstől, vagy azért mert a pulcsik alatt kajak nem kaptak levegőt - Nem fogod a hülye szilvásbuktáddal elrontani a lehetőségüket.

- De .... na de most mit csináljak akkor a buktával? Rimnek hoztam ... - gondolkodott hangosan.

- Na add ide, elintézem - vettem kezembe és egy gyors, egyszerű, nagy harapással már el is tűnt a problémánknak majdnem a fele.

- Mi a...

- Mindig is szerettem a műsoros kajálást - válaszoltam. Normális esetben szerintem ki lett volna akadva rám, de most hogy Riméknél HELYZET van, mindkettőnk figyelme inkább arra terelődött.

És igen. A lehető legaranyosabb, fiatal gerlepárt láttam magam előtt. Egyszer a nagy hahotázásban Rim majdnem hátraesett, de hálistennek ott volt Chunji a hős, aki csuklójánál fogva elkapta őt és visszarántotta. Rim szégyenlősen elmosolyodott szerencsétlen bakija miatt, ám a fiú úgy látszik nagyom aranyosnak tartotta. Megsimogatta buksiját és mondta neki, hogy üljön le inkább. Barátnőm a fiú tanácsára beleült a fotelbe, hogy nagyobb károsodás ne érje, így hát ő a fotelben, Chunji mellette a karfán. Habár a nagyobb bunyónak vége lett, a kisebb piszkálásokat még így sem hagyhatták ki. Olyan dolgokat csinaltak, mint amikor Chunji lemutatott Rim pulcsijára, ő lenézett és Chunji erre megpöckölte az orrát. Kapott is ezért a fiú rendesen. Barátnőm aztán úgy állt bosszút, hogy mikor is nyújtózkodni támadt kedve, karjait széttárta és belenyomta Chunji arcába. Nagyot...nagyon nagyot nyújtózkodott. Aztán persze úgy tett, mintha semmi érdekes nem történt volna.

Nem is tudom igazából, hogy aztán mire terelődött a témájuk, csak azt tudtam, hogy valamit nagyon néztek és nagyon hallgattak a srác telefonján. Rim tartotta a telefont, Chunji meg közelebb hajolt és úgy figyelte a képernyőt. Így már tökéletesen úgy néztek ki, mint egy pár. Aki nem ismerné őket, nagyon elhinné. Mivel a  füleseket csak nem tudtam kihallgatni, ezért csak távolról drukkoltam - drukkoltunk, pontosabb - barátnőmnek, hogy minden a lehető legjobban menjen nekik.

***

Úgy körülbelül 10-11 óra fele kezdtek befele szállingózni az emberek. Folyamatosan érkeztek meg a különböző csapatok, idolok tucatjai sétálgattak fel-alá az épületben hátizsákokkal a hátukon, amiket valószínűleg táncruhákkal töltöttek meg. Idő közben csapatunk hiányzó tagjai is megérkeztek - Sungyeol, Sungjong és L.Joe - és örömünkre még Jinah-t is megpillantottuk a láthatáron. Mi az ezidáig folytatott gengszter életünket felfüggesztettük  (kártyáztunk) és kicsit összeszedtük magunkat. A nagy nap tehát elkezdődött. Többször is fel kellett állnunk és üdvözölnünk a többi csapatot. Persze minket ismerve már a második feláll-meghajol-leüléses akció után mindannyian úgy döntöttünk, hogy állva maradunk.

Sikerült így hát már reggel találkoznunk majdnem az összes versenyző csapattal. Ugye itt volt az MBLAQ, most már teljes létszámmal, JJ Project Jinah-val az oldalakun, U-Kiss is megérkezett, az EXID - ből három lánnyal találkoztunk, és nem utolsó sorban a 4minute tagjaival is üdvözöltük egymást. Már akkor kiváncsi voltam, hogy kik a maradék csapatok és hogy vajon kikkel kell majd szembeszállnunk. Úgy gondolom, elég erős a mezőny, legalábbis az utóbbi csapatokat ismerve. Itt aztán nem lesz semmi cicó, csak is igazi küzdelem!

Akkor örültünk meg igazán - de úgy tényleg mindannyian - amikor a Weekly Idol egyik vezetője is megérkezett a helyszínre. Doni volt az. Mikor minket megpillantott, arcáról valahogy rögtön azt olvastam le, hogy 'Muhahaha lesz kiket szívatnom'. Boldogan üdvözöltük egymást mindannyian egyszerre öreg barátunkat. Akkor nevettünk leginkább mikor közölte, hogy nem is tudja most jó-e, hogy a mi három csapatunkat együtt láthatja, vagy inkább jó messziről elkerülne minket, mert velünk csak a baj van. Hát igen, mindig mosolyt csalt az arcunkra, imádtuk.

Most így belegondolva, elég igazságtalannak tartom azt ami azután történt. Miután Doni elköszönt tőlünk mi még egy ideig nyugisan elbeszélgettünk egymással. Reggel óta tulajdonképpen csak jó dolgok történtek velünk, egy-két érdekesebb kalandunktól eltekintve folyamatosan jöttek egymás után a jobbnál jobb pillanataink, jól megvoltunk mi így mindannyian, nevetgéltünk, beszélgettünk és igazából csak jól éreztük magunkat. Na igen, ilyen alkalom elég kevésszer adódik, ha sztár vagy, ezért talán kicsit hálás is vagyok, hogy a fiúk behívtak minket előbb. Ez az egész 'rózsaszín felhőn lebegek, szivárványban fürdök és boldog vagyok' - hangulatom másodpercek töredéke alatt szűnt meg és vált borús pokollá.

'Ding!' szólt a lift hangja mögülünk. A lift ajtaja kinyílik és kilép belőle egy hat tagú lánycsapat. Lassan, tekintélyesen sétálnak előre, pont egyenesen felénk. A fiúk megfordulnak és mintha tekintetük örökre ott is maradna. Nem csodálom. Ezek a lányok most a mi tökéletes ellentéteink voltak. Egytől egyig gyönyörűek, csinosak, frissek és energikusak voltak. Olyan tökéletesen egyben voltak, mintha csak most léptek volna ki egy divatmagazin címplapjáról. Igen, valahogy így képzelnétek el egy sztácsapatot, mint ők. Stílusos, trendi öltözködés, pont annyi smink, ami őket a tökéletesről a még tökéletesebbik szintre viszi, Schwarzkopf reklámba illő haj és a kihagyhatatlan ezer wattos mosoly, amit mindannyiunkra rávillantottak. Tisztára, mint egy filmbeli jelenet. Szinte beképzeltem nekik azt a menő zenét, amit a vagány csajok belépőjénél játszanak, a lassú felvételt és lobogó hajat úgy szintén, s aztán még a ragyogó, szent fényt is. Ők voltak a Fiestar.

És felénk közeledtek. Rimre néztem és tekintetéből semmi jóra nem következtethettem. Nagyot sóhajtottam.

- Annyeonghaseyo - üdvözöltek minket és mindannyian egyszerre meghajoltak. Mi sem győztünk mind hajlongani és köszönni nekik. Akármennyire sem akartunk. A fiúk persze lelkesek maradtak - Nem is tudtuk, hogy a Teen Top és az Infinite is részt fognak venni a versenyen - és még szóba is elegyednek velük. Istenem, nem akarom.

- Hát nem tudhattátok, hiszen még nem mondták el kik lesznek a részt vevők - nevetett fel Woohyun. Olyan kényszeredetten, tudjátok, hogy a mosollyal csábítson ... vagy mi - Örülünk a találkozásnak - nyújtotta kezét az egyik lány felé, aki aztán kuncogva kezet is rázott vele. Woohyun láthatólag nagyon megörült, hogy a lány megfogta a kezét.

A fiúk felállása idő közben valahogy megváltozott. Nem is tudom mi történt, lehet nem szándékosan, de mintha "bepózoltak" volna a lányoknak. Ez így elég hülyén hangzik, tudom. Nem feltűnően tették ezt, lehet férfi ösztönből. Így elszórtan álltak, karjukat átvetették a másik vállán, egyik kezüket zsebükbe rakták meg ilyenek, értitek. Ha V-Sionről lenne szó, nem ez történne. Mi ez a feltételes mód? Nem ez történt! Kakasvidalaoztuk! Az első találkozásunkon rohadtul kakasviadaloztunk!

- Óóó, akkor tehát a V-Sionnel már volt alkalmatok találkozni - állapította meg Myungsoo előbbi kérdésük alapján, majd lehuppant a kanapéra.

- Khm... igen, igen. Velük már találkoztunk - vette át a szót leaderük. Jei volt az. Hazudott, dehogyis találkoztunk, még csak az kellett volna. Azért mégis úgy tett, mintha mi annyira nagyon jóban lennénk - Szia Rim! Hogy vagy? - közeledett mosolyogva barátnőm felé, tárt karokkal.

- Köszi, megvagyok - intett egyet fejével, majd a csuklóján levő hajgumit kezébe vette és nagyon gondosan felfogta a haját, csakhogy így kikerülje az esetleges ölelgetést. Arca meg se rándult. Jei pedig kicsit visszavett lelkesedéséből.

- Óóó, akkor tehát ti már ismeritek egymást. Klasz! - örült meg Changjo - Újoncok.

- Tényleg, ti még újak vagytok, igaz? - szólalt meg Chunji vigyorogva - Ha akarjátok, elláthatunk pár tanáccsal.

- Azt nagyon megköszönnénk - kuncogtak cukin a Fiestarosok, szinte cincogó hangon. Aegyo túltengés, úristen riadó! Mondom riadó! - Tényleg kevés tapasztalatunk van még...

És itt elkezdődött a soha véget nem érőnek tűnő beszélgetés a fiúk és a Fiestar tagjai között. A hülye is megmondta volna mennyire természetellenesen viselkedtek. Hogy is mondjam. Hangosan nevettek a fiúk majdnem minden mondatánál, mégis néha visszavettek magukból és inkább csak lányosan, aranyosan próbálták a fiúk fejét elcsavarni. Ami most egyáltalán nem volt lehetetlen, hisz a terep tele volt jelenleg szemmel gondolkodó hím egyedekkel. Persze a csábítás művészete is egyén függő volt. Ezért voltak olyanok, akik kicsit jobban el tudtak lenni a fiúkkal vagy olyanok, akik csak egy-egy barátnőjükhöz csatlakoztak. Akadtak olyanok is persze, akik meg pont olyanokat kaptak ki, akiknek az érdekeltsége kevésbé volt olyan nagy, mint például Chunjié.

Egyik lány - azt hiszem Hyeminek hívják - próbálta megközelíteni az én Myungsoomat is (FIGYELLEK ÁM TE LÁNY!). Aranyosan odatotyogott hozzá és kérdezte, hogy leülhet-e mellé a kanapéra. Myungsoo természetesen igent mondott, de aztán újra belemerült kameráján levő képek nézegetésébe.  A lány próbált beszélgetést kezdeményezni vele, de Myungsoo egy szavas mondatai kicsit nagyon megnehezítették a dolgát. Mikor Hyemi meg akarta nézni a képeit - elég közvetlen, mit ne mondjak - de ő próbált kedvesen, körfalazva nemet mondani, szóval ennél a pontnál a lány fel is adta.

- Rim, Rim, Rim ... - állt meg mellettünk a Fiestaros Jei. Nagyot sóhajtottam - Mizu, mostanság?

- Mi lenne?

- Aranyos. Aranyos, hogy próbálsz figyelmen kívűl hagyni, picim - csóválta fejét a lány - Azt kérdeztem, még mindig az-e a hobbid, hogy beleüsd az orrod mások dolgába - komorodott el az eddig mosolygós lány.

- Na és te? Még mindig nem éred be eggyel? - vágott vissza Rim. Jei hitetlenül felnevetett.

- Ideje lenne már kicsit felnőni, Park Rim. Tudod én veled ellentétben, nem felejtek - búcsúzott el tőlünk, de még egyszer utoljára visszafordult - Egyébként a pulcsid nem illik a cipődhöz - és haját hátradobva sétált el tőlünk a fiúk fele.

- Na most aztán hova szarjak - vonta fel szemöldökét barátnőm, mire elnevettem magam. Imádtam, hogy ennyire meg tudta őrizni a hidegvérét.

- Hagyjad - ültettem le a fotelbe. Jei és Rim kapcsolata kicsit bonyolult, már réges régen kialakult, de sajnos nem a legjobb. Ellenségek voltak.

Még mielőtt mindkettejükből énekes lett volna, szóval jóval debütálásuk előtt ismerték már egymást. Jei egy elég közeli ismerőse volt Rimnek. Pontosabban a bátyjának a barátnője volt, szóval a Park családhoz még annál is közelebb állt. Ezzel még semmi baj nem lett volna, sőt a kezdetek elején még mondhatni jóban is voltak egymással, hisz valljuk be, nem ajánlatos rosszba lenni a bátyjád barátnőjével. A dolgok ott fordultak rossz irányba, mikor Jei megcsalta Rim bátyját és ennek szemtanúja volt Rim. Igen, Rim mindent a saját szemével látott, ezért is bátorkodott mindent elmondani a bátyjának. Természetesen a fiú nem akarta elhinni húgának szavait, hisz túlságosan is szerelmes volt ahhoz, de ahogy kerültek elő a bizonyítékok és ahogy Jei is kezdett megváltozni, véget vetettek a kapcsolatnak. Rim bátyja szakított Jei-jel. A lány ugyan próbált visszatérni exbarátjához, de ő már soha nem fogadta vissza.

- Sissy, n-nézd... - húzta meg Rim a pulóverem ujját. Én követtem tekintetét, aminek végén Chunji volt ... Jei-jel.

- Basszus... - motyogtam magamnak.

Rim nem felelt. Csak meredt Chunjiék felé, száját harapdálva. A pár látszólag nagyon jól megvoltak egymással. Jei éppen nagyban magyarázhatott valamit a fiúnak, aki a kanapén hátradőlve figyelmesen hallgatta őt.

- Rim, nem kísérsz le egy szendvicsért? - kérdeztem tőle mosolyogva és már nyúltam volna csuklójához, hogy a büfébe menjünk, de ő elhúzta a karját.

- Istenem, csak őt ne... kérlek... - mormolta orra alatt, teljesen megsemmisülve - ... kérlek szépen...

A múltban törtentekért Jei mindvégig Rimet okolta. Igen, persze nem az ő hibája volt, hogy szakítottak. Előbb vagy utóbb úgyis megtörtént volna. Rim által előbb történt meg így megóvva testvérét egy talán nagyobb csalódástól, fájdalomtól. De ami késik, nem múlik. Ha a fiút nem éri fájdalom, majd mást fogja érni és ebben az esetben Rim volt a legkézenfekvőbb személy. A lány bosszút akart állni. Bosszúéhes volt és gyanítom, hogy azóta bár már leapadt a haragja Rimmel szemben, a bosszúk sorozatát még mindig nem hagyta annyiban. Fogadok, hogy nagyon élvezte. És hogy mi volt a módszere? Nos, egy elég olcsó húzás. Amelyik fiú nevét kiejtette Rim a száján, arra Jei rámozdult, csakhogy még véletlenül se alakuljon ki közöttük valami szorosabb kapcsolat. A baj, hogy ez a legtöbb esetben inkább idegesítő volt, mert Rimnek nem igazán tetszettek meg ÚGY a fiúk, hogy akár össze is jött volna velük, ellenben Jei azért mindegyiknél bepróbálkozott.

Most viszont telibe talált. Több hónapnyi próbálkozás után megtalálta Rim gyengepontját. Ez most komoly volt. Valahogy rájött. Talán mert megemlítette Chunjit a Weekly Idolban? Vagy mikor megérkezett, pont látta őt Rimmel? Hát most sikerrel járt. Rimnek most okozhatott legelőszőr igazi fájdalmat. Azzal, hogy sikeresen csábítja el azt a fiút, akibe ellenállhatatlanul szerelmes volt. És itt nem Jei volt az, aki beleesett Chunji csapdájába, mint általában, hanem pont fordítva. A legrosszabb, hogy itt még biztosan nem fog leállni. Nem nehéz észrevenni, ha egy lány szerelmes, de azt már ki lehet szúrni, ha egy lánynak fáj is, hogy szerelmes. Ezt Jei is észre fogja venni. Rimre nézett és önelégülten elvigyorodott. Aztán visszafordult Chunjihoz. Nem úgy tűnt, hogy a beszélgetésüknek hamar vége lett volna.

- Hogy lehet ... hogy lehet, ennyire ... kegyetlen - sziszegte fogai alatt Rim. Még egy ideig szúrós szemmel nézte őket, majd hirtelen megelégelte az egészet és felállt. Nagyot sóhajtott - Utálom ... nagyon utálom - csóválta fejét, majd megindult a folyosó fele.

- Hé, várj meg! - kiáltottam utána. Követtem volna, de...

- Hagyjad, majd én beszélek vele - tette vállamra kezét Niel.

- De...

- Maradj itt! - parancsolt rám és pillanatokon belül eltűnt a folyosó másik végén.

Gondterhelten ültem le a fotelbe és gondolataimba merültem. De nem volt semmi. Nem volt semmi a fejemben. Egyetlen egy megoldás, egy válasz. De nem. Nem tudtam semmit sem tenni. Nem tudtam segíteni. De még csak nem is én vagyok az, aki most megvígasztalná.

Valóban tehetetlen voltam.

***

Rim POV:

Bár idegességem levezetésére hosszabb sétát terveztem el, sajnos ez még így mindig nem volt elegendő arra, hogy a kávéautomata, ne csupán 2 percre legyen a többiektől. Nagyot sóhajtva megálltam a gép előtt és már magam sem tudom, hogy miért, de belerúgtam. Persze, én jártam rosszul.

- AÚÚÚ! - kiáltottam fel fájdalmasan, egy lábon szökdelve. Vajon lehetnék ennél is szánalmasabb? Elrohantam csak azért, mert Jei és Chunji szóba állt egymással. Holott, semmi jogom sincs megsértődni, hiszen Chunji nem a barátom... és mégis... fáj, hogy egy olyan lányra szánja a figyelmét, aki egyáltalán nem olyan, mint amilyennek mutatja magát. Hiszen én ismertem őt... talán túl jól is.

A sajgó érzés rövidesen elmúlt. Ismét két lábon élvezhettem tovább az életet. Ennek örömére, szemeimmel gyorsan végig pörgettem az italkínálatot, mígnem végül megállapodtam a vanilíás capucchinon. Zsebemből előhalásztam aprópénzem, majd bedobálva őket és megnyomva a helyes gombot, vártam a megváltásra.

- Minden rendben? - fonta körém karjait hirtelen valaki hátulról, aggódva.

- Persze - mondtam, majd kibontakoztam Niel öleléséből.

- Ja, nagyon úgy tűnik - méregetett.

- Tényleg... minden oké... én csak... ma reggel még nem ittam semmi olyat, amitől ébren tudnék maradni - hazudtam neki.

- Te most tényleg ennyire hülyének nézel? Hahó! A legjobb barátod vagyok! Emlékszel? - lengette meg előttem a kezeit.

- Hosszú Niel, hosszú... - vettem el az automatából capucchinomat, ami tűzforró volt.

- Tudok várni - mondta szigorúan. Elfordultam. - Hé, én csak nem akarok egész nap arra gondolni, hogy "vajon mi baja lehet, mit csináljak, hogy jobb legyen neki?" ... és azt sem szeretném, ha te neked rossz kedved lenne... - fogta meg a vállaimat és nézett a szemeimbe. Nem válaszoltam. - Jei-jel van a gond, igaz? - találta ki egyből. Túl jól ismer.

- A többiek ugye nem sejtenek semmit? - kérdeztem.

- Semmit az ég világon... inkább csak meglepődtek, hogy úgy elszaladtál... Sissy utánad akart jönni, de mondtam neki, hogy majd én elintézem.

- Köszönöm Niel.

- Nincsmit - mosolygott. - ... Szóval...?

- Tényleg nagyon hosszú...

- Mint mondtam, tudok várni.

- Hát jó... - adtam fel. - ... minden úgy kezdődőtt, hogy... - és elmeséltem neki a komplett a sztorit.. A kezdetek kezdetétől, egészen mostanáig. Figyelmesen hallgatott, bólogatott, néhol ledöbbent. Történetem végére érve, kíváncsian vizslattam, vártam a véleményére.

- Wow... - nyögte ki. - ... csak wow. Nem is nagyon tudok mit mondani...

- Semmi gond, a lányok sem tudtak - vontam vállat.

- Ki tudja még rajtuk meg rajtam kívül?

- A családom és ennyi...

- Értem... - gondolkodott el. - ... szeretnéd, hogy közömbös legyek vele, de inkább flegma?

- Jaj már Niel... nem vagyunk az oviban... pff...  ilyen gyerekesnek gondolsz?... ugyan, kérlek... pff - legyintettem hanyagul.

- Szóval igen? - vonta fel a szemöldökét.

- Lécci! - vágtam rá, mire elnevette magát.

- Hihetetlen vagy - borzolta össze a hajam.

- Héé - röhögtem most már én is. Jobb kedvem lett. Határozottan jobb kedvem lett, amit csak és kizárólag Nielnek köszönhettem.

- Tudod, Chorong nagyon szerencsés, hogy vagy neki - boxoltam bele a vállába kuncogva. Azt hittem, hogy benyög majd valami "Tudom" vagy hasonló egoista mondatot... ám ennek teljesen az ellenkezője történt. Komollyá vált. - Azt hittem, hogy már megbeszéltétek - csodálkoztam.

- Hát épp ez az, hogy én is... mégse változott semmi - sóhajtott fel gondterhelten. Tudniillik, hogy legjobb barátom az Apink leaderjével, Park Choronggal alkotott egy párt. Még jóval a Teen Top turné előtt jöttek össze. Niel mindig is hangoztatta, hogy az idálja Park Chorong, ám azt senki sem hitte volna, hogy titkon a 3 évvel idősebb lánynak is Niel... persze mindenki tudja, hogy a titkok, azok sosem maradnak titkok... így, mikor Chorong részéről is kiderült az igazság, a két fiatal összejött. Az elején, akárcsak a tündérmesékben minden tök szuper volt. Nem csak Niel, de én illetve a lányok is örültünk nekik. A fiúk már kevésbé... hogy miért? Nos, mondjuk úgy, hogy akkoriban nem csak Niel jött össze Apink-s lánnyal. Előttük volt még két pár... Eunjung és Hoya valamint Hayoung és Sunggyu. Ugyan mindannyian szépek voltak együtt, hamar véget ért a románc. Előbbinél a sok munka, míg az utóbbinál végül egyszerűen a túl hatalmas korkülönbség vezetett a szakításig... nem is értem 7 év difivel, hogy lehetett egyáltalán belekezdeni, no mindegy ... visszatérve, bár mindenki mindenkivel békében vált el, azért egy kicsit kínos volt ha összefutottak... szóval ez már egy ok volt. A másik gond pedig, nos az valamennyire a fiúk és az Apink hibája volt, ugyanis mindkét csapat tévhitben élt. A fiúk azt gondolták, hogy az Apink-s lányok tök ugyanolyanok személyiségileg, mint mi, a lányok meg, hogy a fiúk, akárcsak a színpadon, úgy a kamerákon kívül is karizmatikusak, komolyak és szexik. Éppen ezért lepődtek meg a lányok, mikor egy sima összejövetel alkalmával, meglettek szivatva egy pukipárnával, természetesen a fiúk által... a fiúk pedig azon csodálkoztak, mikor az Apink-s lányok teljesen kiakadtak. Hál'isten ez akkor és ott tisztázva lett... viszont a csínytevések ennek ellenére, tovább folytatódtak... és így, mivel a 2 csapat egyébként sem ápolt túl szoros kapcsolatot, fokozatosan eltávolodott egymástól. Egyedül az Eunjung- Hoya, Hayoung-Sunggyu páros volt az összekötő... miután szétmentek, már ők sem. Így mikor Chorong és Niel összejött, inkább csak én és társaim örültünk nekik, ellenben ez elég is volt, mivel jól megvoltunk... és én tényleg nagyon kedveltem Chorongot. Aranyos lány volt, nagyon aranyos. Legalábbis akkor még úgy gondoltam.

Aztán történt valami... dunsztom sincs, hogy mi, de valami biztos. A lány egyik napról a másikra hihetetlenül bizalmatlan lett Niellel szemben... annak ellenére, hogy legjobb barátom mindig éreztette valamint hangoztatta, hogy mennyire szereti a lányt, mennyire oda meg vissza van érte, hogy ő a legfontosabb számára, mindenért féltékenykedett. Ha legjobb barátom, akár egyetlen egyszer is megemlítette egy másik lány nevét csak úgy, minden mögöttes tartalom nélkül, szóval tényleg, csupán kiejtette a száján, akár egy műsorban, rádiós adásban, interjúban, akár ezeken kívül, ő rögtön ugrott, mert mindig megtudta. Valahogy mindig... és ezt akárhogy is nézzük, ijesztő volt. Persze azt eddig is tudtuk, hogy Chorong nagyon szereti birtokolni Nielt, amivel igazából semmi gond sem volt, hiszen hé, járnak... ellenben egy idő után az ilyen viselkedés rohadtul idegesítő. A dolgok már odáig fajultak, hogy a lány minden egyes dolgot lecsekkolt. Niel híváslistáját, SMS-it, E-mailjeit, ahol persze, nem csak ő volt az egyetlen nőnemű egyed. Mindketten kiakadtak és összevesztek. Aztán persze kibékültek és megbeszélték, hogy Niel semmiféle okot nem ad a féltékenykedésre, Chorong pedig tiszteletben tartja legjobb barátom magánszféráját. Így egy ideig megint minden rendben volt... egy ideig. Pontosan emlékszem arra napra, mikor Chorong felhívott azzal, hogy az After School-s Lizzy, az ő Nieljét mondta ideáljának, míg a T-ara-s Hyomin csak úgy lecukizta barátját. Mivel én hozzám állt a legközelebb csapatunkból, megkért, hogy beszélgessek el a 2 lánnyal és közöljem velük, hogy ilyet soha többé ne mondjanak, mert Niel az ÖVÉ... követelte tőlem, hogy ezt tegyem, ugyanis neki meg voltak kötve a kezei. Megígérte Nielnek, hogy nem csinál balhét. Én persze nem mentem bele... 1, mert nem akartam beleavatkozni, 2, mert nem az én dolgom volt 3, mert ők sunbaek voltak, ráadásul nagyon aranyosak. Természetesen kiakadt rám... nagyon, nagyon...  szerinte nem viselkedtem igaz barátnő módjára és, hogy én is csak az ő Nieljét akarom megszerezni... mielőtt bármit is szólhattam volna, hogy, rendkívül felnőttes módon, egy "Utállak" kíséretében lerakta a telefont... ezek után már egyszer sem kerestem a társaságát, mindig, minden alkalommal elkerültem őt. Persze ez mindenkinek feltűnt, viszont hiába kérdezték mi van, én nem válaszoltam. Egyszerűen annyira szégyelltem magam Chorong helyett is, hogy nem akartam róla beszélni. Így egy idő után inkább felhagytak a faggatással.

A vicces, hogy Chorong jelenléte még így is kísértett. Niel mindig mesélt kettejükről... így tudtam meg, hogy azóta a bizonyos nap óta, már 3-szor összevesztek és 3-szor kibékültek... most meg... nos... most meg itt tartunk. - Lehet szakítanom kellenne vele - mondta.

- Elengednéd álmaid nőjét? Niel, mióta ismerlek körülötte forog a világod és mo...

- Ő már rég nem álmaim nője - szakított félbe nagyot sóhajtva.

- Micsoda? - döbbentem le.

- Egyszerűen megfulladok tőle... ő egy igazi... ő egy igazi Stop girl.

- Egy Stop girl? - értetlenkedtem.

- Tudod, ez a címe az egyik dalunknak. Sosem tudtam magam igazán beleélni és átadni a közönségnek. Most viszont... mintha rólam írták volna. - csóválta a fejét. A Stop girl egy nagyon kis fülbemászó nóta, ami egy lányról szól, aki nagyon ráakaszkodik a barátjára és a fiúnak már elege van ebből, teret akar. Egyszóval tökéletesen leírja Chorong és Niel helyzetét. - Na, mindegy, ne is beszéljünk róla. Gyere, menjünk. Mindjárt kezdődik a megbeszélés, te meg még a capucchinodat sem ittad meg.

- Ajj tényleg... - nevettem el magam, majd hagytam, hogy Niel karomnál fogva, a hallba vezessen.

***

- Szeretettel köszöntök mindenkit ezen a csodaszép reggelen! - kezdett bele nyitóbeszédébe az SDB igazgatója pontban fél 12-kor. - Nagyon örülök, hogy az összes általunk kiválasztott csapat, a szoros időbeosztás és rengeteg kötelezettség ellenére, részt tud venni a Star Dance Battle-n. Sok az ismerős arc... - siklott végig a tekintete mosolyogva az Mblaq, Beast és rajtunk kívül szinte az összes jelenlévőn. - ... de persze vannak újak is. Mint például a Hello Venus, Fiestar, Exid, V-sion és a JJ project! - emelt ki minket, úgymond zöldfülüeket, külön  kedvesen. Azt kívántam, bár ne tette volna. Hirtelen túl nagy figyelmet kapott a csapatunk, különösen szegény Sissy. Pont ő, aki a legjobban utálta az ilyesfajta felhajtást a csapat, ám legföképp maga körül. A sors iróniája, hogy ennek ellenére, barátnőm volt az, aki szinte mindig a középpontba került. Ha a lányok által nem is, ellenben a fiúk között mindenképp. Mondjuk nem csodálom, Sissy tényleg nagyon szép volt, joggal érdemelte ki a visual címet. Pedig igazából, bizonyos szempontból nézve, egy nagyon egyszerű lány volt, mégis, birtokában volt valami olyan kisugárzásnak, ami talán még Yoona-nak, Jiyeon-nak, Suzy-nak vagy a többi tipikus ideálnak sem adatott meg. Mindig kitűnt... most is, smink nélkül, melegítőnadrágban, egy nála kétszer nagyobb mezben, a lehető legegyszerűbben. Mosolyogva figyeltem, ahogy a fiúk körbeveszik és légből kapott tanácsokkl látják el, holott erre a versenyre, őszintén szólva, lehetetlen volt hasznos tippeket adni.

- Nem is tudtam, hogy Sissy ennyire népszerű a fiúknál. - hallottam meg egy hangot magam mellől. Elvigyorodtam. Myungsoo ugyan próbált halk lenni, de nem eléggé. Tökéletesen értettem minden egyes szavát.

- Haver, szép. - jegyezte meg Hoya, amolyan "nem véletlenül" nézéssel. Myungsoo erre már nem felelt semmit, tekintete ismét visszavándorolt Sissy irányába. Homlokát összeráncolta, majd nem túl barátságos pillantásokkal illette az ott lévő srácokat. Ha nem ismerném, azt hinném, hogy féltékeny... vagy várjunk csak... talán az is? - Most, hogy már mindenki üdvözölt mindenkit, talán térjünk is rá a lényegr. - csendesítette el a társaságot az igazgató. Újra visszarendeződtünk. - Mint tudjátok a Star Dace Battle, az 5-dik legnépszerűbb idolokkal foglalkozó műsor a fiatalok körében. Éppen ezért, akik már részt vettek a versenyünkön, azon tudják jól, hogy rengeteg munkát fektetünk ebbe az egészbe. Arra kérlek titeket, a régieket és újakat egyaránt, hogy ti is tegyétek ezt. Ne értünk, ne magatok miatt, hanem a rajongókért - tartott egy kis szünetet. Igaza volt. Igényes munkát kell kiadnunk a kezeink közül, méltónak kell lennünk arra, hogy itt szerepelhessünk, hogy a rajongóink figyelemmel kövessenek. - Akkor szerintem térjünk is rá a játékra. A Hello Venus, Fiestar, Exid, V-sion és a JJ Project tagjait arra kérném, hogy most nagyon figyeljenek, mert lehet, hogy ez egyszerre egy kicsit sok információ lesz - figyelmeztetett minket. - A verseny csak 1 fordulós lesz, ismétlem 1, nem 2, nem 3, csak 1. A párokat, akik versenyezni fognak egymás ellen, már korábban, véletlenszerűen kiválasztottuk. A koregráfiát ti fogjátok összerakni, a számokat, amikre táncoltok majd, saját magatok választjátok ki, de fontos, hogy miután ez megtörtént, írjátok fel erre a dal előadóját, címét - mutatott föl egy táblát. - ugyanis 2 csapat nem választhatja ugyanazt a dalt. Ha esetleg mégis ilyesmi történne, akkor az kapja meg, aki előbb felírta... ha netalántán még így sem jutnátok düllőre, marad a kő-papír-olló. 3 percnél tovább ne tartson az előadásotok és semmiképp se mutassátok meg egymásnak, hogy mit adtok elő... még részleteket se! A párbajok nyerteseit nem mi döntjük el, hanem ti illetve a nézők szavazatai, amelyeket SMS formában kapunk majd meg... mivel ők többet vannak, értelem szerűen tőlük függnek az eredmények. Minderre 4 napotok lesz. - mondta. Senki sem akadt ki. Úgy értem, az egész életünk próbálásból áll, nehezebbnél nehezebb koreográfiákat kell elsajátítatunk akár már 3 nap alatt is. Nehogy már 4 nap ne legyen elég. - Javaslom, hogy az első két napon tervezgessetek és ha esetleg elkészültök, akkor kezdjetek el próbálni már a 2-dik napon... a 3-dik napon végig, a 4-diken pedig érdemes élesben. Próbálni, mindig itt lesz lehetőségetek, a verseny maga, viszont majd az MBC székházában kerül adásra. Akkor még miről nem beszéltem? Ó igen. A nyeremények - itt éreztem, hogy valamennyiünk szeme felcsillan. - Azt hiszem ebben a műsorban az a legjobb, hogy senki sem távozik üres kézzel - mosolygott. - Az a 7 csapat, akik úgymond a 'nem győztesek' lesznek, egy kupont fognak nyerni az Arirang nevű étterembe, ahol 2 óráig annyit esznek, amennyit akarnak - a lányokkal vidáman egymásra néztünk. Akkor sem járunk rosszul, ha nem nyerünk... hiszen EHETÜNK! - Az a 7 csapat aki pedig nyerni fog, nos ők egy kicsivel többet fognak kapni. Náluk is adott lesz a kupon az Arirang nevű étterembe, illetve tulajdonosai lesznek egy 300000 won értékű vásárlási utalványnak, 10 db egész évben érvényes, bármelyik filmre felhasználható mozijegynek, valamint a Dunkin Donuts-ban, 3 hónapig, a 7 nyertes csapatnak a számait fogják játszani folyamatosan. A próbatermek beosztását egyébként ott találjátok... - bökött jobb oldalra, egy parafatáblára. - .és akkor azt hiszem már csak a csapatok felosztásai maradtak - kezdett el kotorászni a zsebében. - Összesen 16 csapat van, tehát 8 párbaj lesz... mégpedig a következőképp... Mblaq a Beast, 2pm a Ukiss, Teen Top a Boyfriend, Infinite a Speed, Secret a 4minute, JJ Project Iu, Hello Venus az Exid a V-sion pedig a Fiestar ellen - fejezte be a listát. Szóval a Fiestar ellen leszünk... én ezt nem hiszem el. Annyi lány csapat volt még... miért pont velük?! MIÉRT?!

Összenéztem a lányokkal, akik kb ugyanannyira voltak lelkesek, mint én... aztán tekintetem találkozott Jei-vel is... azokból a szemekből csak egyet tudtam kilvasni: "Veszteni fogtok... lemosunk titeket a színpadról!"

***

- Nem hiszem el, hogy pont velük vagyunk - terültem el a 10-es számú próbaterem padlóján. Mi ide lettünk beosztva.

- Én először azt hittem, hogy rosszul hallok - emelte tekintetét Sissy a mennyezetre.

- Látnotok kellett volna Jei-t... úgy nézett rám, mintha ellenségek volnánk - mondtam.

- De hát azok vagytok, vagyunk velük, nem? - kérdezte Nara.

- Épp ez az, hogy nem... vagyis... izé... lehet, hogy kedvelnek... csak... - gondolkodott el Sissy. - csak mégsem... na jó, mindannyian tudjuk, hogy nem szeretnek minket - húzta a száját.

- Nyugi, mi sem őket - mondta Jinah hanyagul.

- Én nem akarom ezt az egészet. Egyszerűen ha a Fiesterra gondolok, akkor Jei ugrik be... róla meg rögtön az, hogy milyen jól elbeszélgetett reggel Chunjival... és Chunji mosolygott rá... értitek, rá... pedig nem is érdemli meg azt a gönyőrű mosolyt...

- Jaj unni, ne szomorkodj - ültetett fel Haneul, majd jó szorosan megölelt.

- Igen Rim... Jei-jel most beszél először... téged meg már mióta ismer - vígasztalt Sissy.

- De akkor is... - hisztiztem rendkívül felnőttes módon.

- Na jó... - állt fel a földről Jinah és csipőre tette a kezét - ... unni, most komolyan itt akarsz siránkozni és minket is lehúzni a bánatodba? - csóválta a fejét. - Semelyikünk sem akart velük lenni... személy szerint én még egy fiúcsapattal is szívesebben megküzdőttem volna, de tudjátok mit? Ez van... eldöntötték, hogy velük leszünk, hogy velük fogunk párbajozni. Na már most, két dolgot tehetünk... vagy tovább siránkozunk, hogy az élet miért bánt el velünk ily keményen és semmit sem haladunk a koreográfiával, vagy összeszedjük magunkat és összeállítunk egy olyan koreográfiát, amitől majd leesik az álluk - mosolygott céltudatosan. - Mit tudunk a Fiestarról? Azt hogy a túlfűtött erotikus táncokon kívül mást nem nagyon ismernek és, hogy rohadt magabiztosak... a legtöbb ember azt gondolná, hogy ezek nagy előnyők... pedig nem. Egyfajta műfajt ismernek, amit ha túl régóta csinálsz, akkor már nem tudsz semmi újat mutatni... a magabiztossághoz meg annyit... igen, az jó ha valaki rendelkezik ezzel a tulajdonsággal... de ők sajnos már átestek a ló túloldalára... nagyon elhiszik, nincs bennük alázat a tánc iránt. Komolyan tőlük félünk? - kérdezte Jinah hitetlenül.

- Igazad van - keltem fel én is. - Semmivel sem jobbak nálunk.

- Pontosan - bólogatott vigyorogva.

- Szerintem... - sétáltam táskámhoz és halásztam elő belőle egy füzetet meg egy tollat. - ... beszéljük meg - mosolyogtam ezúttal már nyugodtabban.

Lehuppantam a földre, a lányok pedig közelebb csúsztak, mígnem végül egy kört alkottunk.

- Haneul, ugye számíthatok majd a segítségedre? - kérdeztem.

- Persze - bólintott. Sokan nem tudták, ám maknaenk, nagyon ügyesen tudott koreográfiákat kitalálni. Olyankor teljesen más volt, mint általában. Magabiztos, szókimondó és rendkívül tekintélyt parancsoló. Éppen ezért, ha netalántán úgy adódott, hogy nekünk kellett valamit, magunktól összerakni, mindig vele csináltam, mert nagyon, de nagyon ügyes volt. Általában ő volt a fő ötletgazda, én pedig az, aki megvalósította. Így ketten remek párost alkottunk.

- Köszönöm. - somolyogtam. - Akkor... - néztem a másik 3 lányra. - ... ti mire gondoltatok? Vagy mit szeretnétek, hogy milyen legyen mondjuk műfajilag?

- Szexi/ Cuki/ Swag - vágták rá. A szexit Sissy, a cukit Jinah, a swaget pedig Nara.

- Rendben, rendben - jegyzeteltem. - Na és zeneileg?

- Valami olyan legyen, amit mindenki ismer - mondta Sissy.

- Amire legszívesebben mindenki velünk együtt táncolna - így Jinah.

- Mindenképp egy menő szám legyen - tette hozzá Nara.

- Oké, egyéb? - tudakoltam.

- A szexi alatt, valami olyat értettem, ami nem olyan átlagosan szexi... úgy értem, nem ribis... hanem olyan nőiesen szexi, érted? - magyarázta Sissy.

- Értem, értem... - írtam tovább.

- Unni... - böldösött meg Haneul. - ... azt hiszem, meg van melyik dal legyen... illetve 2 is van.

- Igen?

- Az egyik legyen Willow Smith-től a Whip my Hair, a másik meg Rihanna-tól a Rude boy - mosolygott. Rögtön el tudtam képzelni, amint kimondta. Ez a lány zseniális.

- Tökéletes - dícsértem meg.

- Szerintem is - helyeselt Jinah.

- Imádom őket - vigyorgott Nara.

- Jó lesz, jó lesz - tapsikolt Sissy.

- Oké, akkor lécci írjátok fel arra a táblára. amit az igazgatóúr mutatott.

- Mást ne segítsünk? - csodálkozott Sissy. Felvontam a szemöldököm. Tudniillik, hogy bár Haneul mindig nagy segítségemre volt, ugyanez nem volt elmondható Sissy-ről, Jinah-ról meg Nara-ról. Nem hátráltattak, de nem is segítettek. Így általában, együtt csupán az olyan dolgokat beszéltük meg, hogy kinek mi a kívánsága a tánccal, dallal kapcsolatban. A többit már mi csináltuk, Haneullal. - Ja, tényleg... oké, akkor fighting! - keltek föl, majd cuccaikat fölkapva, elhagyták a próbatermet.

- Akkor... - fordultam Haneul felé.

- Asszem... hmm... már van is egy elképzelésem - mondta.

- Nagyszerű, tessék - adtam át neki a füzetet meg a tollat.

- Szóval mi lenne ha...

***

Sissy POV:

Mivel Nara, Jinah és én, előre láthatólag, nem tudunk volna segíteni Haneulnak és Rimnek a koreográfiában, kijöttünk a próbateremből. Összvissz 3-szor volt olyan, hogy mi is ott maradtunk velük ötletelni. Vagyis a részünkről, őszintén szólva ez annyiból állt, hogy ott ültünk a földön bambán és néztünk ki a fejünkből... a legutóbbi alkalommal pedig, amikor ezt már meguntuk, anélkül, hogy észrevettük volna, énekelgetni kezdtünk...HSM dalokat. De komolyan mondom, fel sem tűnt! Mindannyian már csak arra eszméltünk föl, hogy a "WHAT TIME IS IT? IT'S SUMMERTIME" felkiáltásunk után, Rim ordibálni kezdett és kiküldött minket a teremből. Talán azért, mert idegesítettük, talán azért mert a nyári dal nem volt aktuális, ugyanis tél volt, vagy csak mert már ott voltunk 4 órája, de még mindig nem tettünk hozzá semmit a dologhoz, csupán figyeltük, hogy ők mint ügyeskednek... vagy talán mind a 3. Lényeg a lényeg, hogy azóta számunkra tabu  bármiféle képpen hozzájárulni egy tánc koreográfiájához.

Így szabad időnket kihasználva, míg Jinah Jaebeum próbatermének a keresésére indult, addig mi Nara-val - miután sikeresen felírtuk a táblára kiválasztott dalainkat - leültünk a probaterem ajtajával szemben. Én előhalásztam mobilomat, majd, mivel mint mondtam, kivételesen nem volt semmi dolgom, felmentem Twittere. Nara meg... nos, ő csak ült és nézelődött. Nyugodt volt. Persze tudtam, hogy ez csak átmeneti állapot... és ez hamarosan be is igazolódott. Tudjátok elég furcsa, mikor az egyik pillanatban még a falamat pörgetem lefelé és a rajongók kedves üzeneteit olvasom, a másikban meg, az őrült csapattársam alias Nara, kikapja a telefonom a kezemből, közel hajol hozzám és megkérdezi: " Te etted meg a zsíroskenyerem?"... és hiába vág be az ember egy WTF fejet, ő ugyanúgy néz rád, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb kérdése. Miután biztosítottam arról, hogy nem, nem én voltam, visszakaptam a készülékem. Természetesen itt nem állt meg a fantasztikus eszmecserénk.

- Unni, te egy négyujjú manguszta vagy? - tudakolta tőlem kíváncsian.

- Nem, nem vagyok - feleltem sóhajtva.

- Akkor egy antilop?

- Nem...

- Akkor egy szarvasbogár?

- Nem...

- Akkor... óó tudom már, egy lepényhal?

- ...nem...

- Akkor kacsacsőrű Kerry? - csillogtak a szemei... és itt volt az a pont, mikor kikeltem magamból.

- BASSZUS NARA, MI A FENÉKET HORDASZ ITT ÖSSZE? MILYEN NÉGYUJJÚ MANGUSZTA? MILYEN ANTILOP? MIÉRT LENNÉK EGYÁLTALÁN EGY ÁLLAT??? NEM LÁTOD, HOGY EMBER VAGYOK??? HAAAAA?

- Hú de hangos vagy... - csóválta a fejét roszállóan. - ... megvan! Papagáj?

- SEGÍTSÉG! - húztam magam össze és zuhantam mély depresszióba. Természetesen ő ezt nem vette célzásnak, dehogyis... inkább folytatta. Tény, hogy régóta élek Naraval egy fedél alatt és épp emiatt megtanultam őt kezelni, a spontán kirohanásait a mai napig nem tudom hova tenni.

Az arra járó emberkék - akik nagy részét fiúk képezték - aggódva megálltak előttünk és leguggoltak elém, megkérdezni, hogy mi a baj. Mikor megnyugtattam őket, hogy nincs semmi, teljesen oké minden, csak kicsit álmos vagyok, nem igazán hitték el nekem és továbbra is ott maradtak, sőt tök kedvesen érdeklődtek felőlem, mintha már 1000 éve ismernénk egymást. Aranyosak voltak... mondjuk nem sokáig élvezhettem a társaságukat, ugyanis Nara őket sem hagyta ki a buliból. Az első mondat után, egy olcsó kifogással elmenekültek. Nem csoda...

Hál'isten nyomorom már nem tartott sokáig, ugyanis, mint ahogy egyszer mindenki, úgy Nara is elfáradt.

- Egy forró csokira vágyom - mondta csillogó szemekkel.

- Én meg egy kis nyugalomra - néztem rá szúrosan.

- Veszel nekem forró csokit az automatából? - kérdezte.

- Miért én? Te nem tudsz magadnak venni? - vontam fel a szemöldököm.

- Nincs apróm - vont vállat. - Neked pedig mindig van - nagyot sóhajtottam.

- Tessék - nyújtottam át neki a sok kis érmét.

- Vedd meg nekem, lécci - dobta be a kiskutya szemeket.

- Nem! - ráztam meg a fejem.

- Na, lécci.

- Nem...

- Lécci, lécci, lécci.

- Mondom nem...

- Lécci, lécci, lécci, lécci, lécci, lécci...

- Nem hallak. - szedtem elő gyorsan fülhallgatómat és nyomtam be a zenét.

- LÉCCI, LÉCCI, LÉCCI UNNI, LÉCCI, LÉCCI! HALLOD? - rázogatott hangosan és idegesítően. Tévedtem. Ő. Sosem. Fárad. El.- HALLOD? TUDOM, HOGY HALLOD! LÉCCI HOZZ NEKEM FORRÓ CSOKIT! NA NE LÉGY UNDOK! FIATALABB VAGYOK, MINT TE GONDOSKODNOD KELL RÓLAM!!! HALLOD? NAA LÉCCI, LÉCCI, LÉCCI...

- JÓL VAN, JÓL VAN, MEGYEK MÁR! - álltam fel fejemet fogva.

- Köszi - mosolygott angyalian, mint aki jól végezte a dolgát. Jól van Sissy, vegyél egy mély levegőt és sétálj el... ez az, semmi baj. - JA ÉS LÉCCI SIESS, KÖSZI, SZERI! - tette hozzá. Szemmel miért nem lehet ölni, miért nem?

- Persze... sietek. - morogtam.

***

Fáradtan megálltam a kávéautomata előtt. Nara leszívta az összes energiámat. Vettem egy mély lélegzetet és zsebemből ismét előkapartam aprópénzem. Ujjammal megkerestem a forró csokit és annak az árát.

- Szóval 470 won... - kezdtem el számolgatni. - Mi a... - döbbentem le, ugyanis... nem volt meg. Nem volt 470 wonom. Pedig minimum 500 mindig van nálam. Feszültem indultam vissza Narahoz, amikoris...

- Csak nem lógunk? - ütötte meg a fülemet a legszebb hang a világon. Megfordultam és ahogy sejtettem, egy Myungsooval találtam szemben magam. Mosolygott. Azzal a csodaszép mosolyával. Én is így tettem. Tudjátok az idő hatalmas kincs. Képes 2 ismeretlen ember között lerombolni azt a bizonyos falat, majd közös útra terelni őket. Emlékszem, mikor annak idején, még az ismerkedésünk elején, azon aggodalmaskodtam, hogy sehogysem tudok majd Myungsoo barátjává válni, hiszen annyira különbözőek vagyunk. Mármint a való életben, nem idolként. Ő csendes, én meg beszédes. Ő gátlásosabb és pedig nyitottabb. 

Idő kellett, mire rájöttem, hogy ez egyébként nem így van. Ő sem csendes és gátlásos, csak az olyanokkal, akik számára idegenek. De ha az ember jobban megismeri és közelebb kerül hozzá, ahogy én is ezalatt a pár hónap alatt, akkor rádöbben arra, hogy Myungsoo is ugyanolyan, mint a többiek. Talán nem olyan idióta, mint mondjuk Woohyun, ellenben semmiképp sem hallgatag és visszahúzódó... hanem, mint ahogyan most is látszik, aranyosan csipkelődő és kis mosolygós.

- Haha, nem... eleve Haneul és Rim tervezi meg az egészet... mindig így szoktuk. Megbeszéljük az alapokat, aztán rájuk bízzuk - mondtam.

- Értem... és amúgy mit csinálsz itt? - érdeklődőtt.

- Forró csokit szerettem volna venni Naranak, de nincs elég apróm, úgyhogy mehetek vissza. - forgattam a szemeimet.

- Majd én fizetem - ajánlotta fel.

- Mi? Nem, dehogyis, nem azért mondtam. - mentegetőztem.

- Tudom, de akkor is fizetem. - húzott vissza a csuklómnál fogva. - Így ni. - dobálta be az aprót az automatába.

- De, de...

- Jaj Sissy, 470 wonba nem fogok belehalni. - nevetett. Hallanotok kellett volna. Zene volt füleimnek. - Te mit kérsz? - vette ki a meleg italt.

- Én? Mi? Semmit. - ráztam a fejemet hevesen. Elnevette magát, majd rátette a kezét a buksimra, ezzel megakadályozva az ide-oda mozgatását. - Teát, ugye? Hiszen te nagyon szereted a teát. - fürkészett aranyosan. Éreztem, ahogy a pír elönti az arcomat.

- Igen, tényleg szeretem. - bólogattam.

- Jól van akkor. - dobált be 470 wont ismét.

- Izé... biztos?

- Sissy, ez csak egy tea. - kuncogott.

- Majd visszafizetem.

- Persze, persze. - hagyta annyiban.

- Adjad, addig megfogom. - nyúltam a forró csokiért.

- Forró, úgyhogy nem...- mondta. - ...oké meg is vagyunk. - vette el a gőzölgő citromos teámat.

- Jaj, lécci hadd segítsek... biztos nem kellemes, két forró itallal egyensúlyozni. - aggódalmaskodtam.

- Hát igen, tényleg nem az - nevetett. - Pont ezért nem szeretném, hogy akár egyet is megfogj. - bazsalygott aranyosan, majd elindult a legközelebbi asztalok, kanapék és fotelek felé. Én meg csak ott álltam, megkövülten. HOGY LEHET EZ A FIÚ ENNYIRE NAGYON ÉDES? HOGY? HOGY?

Miután letette a forró csokit meg a teát az asztalra, helyet foglalt és várakozóan rám nézett.

- Nem ülsz le? - mosolygott. Agytekervényeim forogni kezdtek... csatlakozzak emellé a fiú mellé, aki kedvességből vett nekem egy citromos teát és a mai nap folyamán már többször is megajándékozott a gyönyőrű mosolyával, vagy menjek vissza az idióta csapattársamhoz, aki valószínüleg még most is annyira hülye, mint amikor ott hagytam?

- De... - válaszoltam és mellé szegődtem. Nara még tud várni egy kicsit a forró csokira... na meg ki tudja, hogy mikor leszek legközelebb kettesben Myungsooval? - Amúgy a többiek hol vannak? - kérdeztem meg azért a biztonság kedvéért.

- Asszem most beszélik meg a zenéket.

- Akkor te miért vagy itt? - csodálkoztam.

- Elfáradtam... Sungjonggal, Hoyaval meg Dongwooval próbáltam összeállítani a táncot... annyit gondolkodtam rajta, hogy szerintem egy kicsit már be is diliztem... - fogta a fejét. - Úgyhogy mondtam nekik, hogy kicsit kimegyek levegőzni. Aztán megláttalak téged és most itt vagyok - kuncogott.

- Jaj, de ha friss levegőre van szükséged, akkor nyugo...

- Nem, nem nyugi - szakított meg. - Itt szeretnék lenni... veled - tette hozzá mosolyogva. Tudtam, hogyha most nem csinálok valamit, akkor itt helyben elkezdek fangörcsölni. Ezért megfogtam a még mindig tűzforró teával teli műanyag poharat és a számhoz emeltem, ám ekkor...

- Ez még forró, te - kuncogott, majd megpöckölte a homlokomat. - Meg akarod égetni a nyelved? No add ide - vette el tőlem mosolyogva, majd óvatosan, apró fújásokkal hűteni kezdte. Ismét elpirultam. Vajon... vajon a szerelmespárok is ennyire figyelnek a másikra? Úristen, muszáj elterelnem a gondolataimat.

- Na és amúgy milyen dalok között vaciláltok?  - kíváncsiskodtam.

- Hát 2-t akarunk kiválasztani és 4 tetszik. Legalábbis amikor még ott voltam, akkor annyi tetszett. Esélyes a Far East Movementtől a G6, vagy Justin Biebertől a Baby, Amy Winehouse-tól a Valerie vagy a Bigbangtől a Fantastic baby.

- Értem - bólogattam.

- Nálatok?

- Nekünk már megvan. Mi is 2-t választottunk. Willow Smith-től a Whip my hair-t, Rihannától pedig a Rude boy-t.

- Azok jó számok - mosolygott. - Tessék, azt hiszem már jó lesz... vagy várjunk.. hülye kérdés... de nem bánod, ha megkóstolom?

- Ne-nem... - pirultam el, majd végig néztem, ahogy azok a tökéletes ajkak megérintik a műnyag poharat.

- Oké, jó lesz. Parancsolj. - adta át immáron véglegesen.

- Köszönöm... - motyogtam elkábultan. Beleivott. Beleivott a teámba. Ő, AZ ÉN TEÁMBA. Ó TE JÓ ÉG! ÉN PEDIG Ő UTÁNA. Megint csak vissza kellet fognom magamat, mostmár nem csak a saját érdekemben, hanem például a jelenleg előttünk elsétáló Speed tagok miatt is. Szerintem eléggé megijedtek volna a sikongatásomtól.

- Anyonghaseyo Sissy-sshi! - köszöntek rám meglepetésemre. - Nagyon jó az új számotok, a Free Hug!

- Óó Anyonghaseyo! - intettem mosolyogva. - Köszönjük!

- Nem is tudtam, hogy ilyen sok fiúval jóban vagy. - jegyezte meg Myungsoo, mikor már elmentek.

- Én sem... viccet félretéve, azért, mert nem is vagyok... őket is csak látásból ismerem, még soha nem beszéltem velük... te is láttad, hogy meglepődtem, mikor rám köszöntek... és ez nem csak velük van így... egy csomó olyan ember leszólít, akivel jó ha egy szót váltottam.

- Nem véletlenül... - motyogta. - ... én is ezt tenném a helyükbe.

- Tessék? Mit mondtál?

- Semmit, semmit - mondta. - Egyébként, ti hol fogtok ebédelni, kint vagy bent?

- Ööö... - vakartam a fejem. - ... pillanat! - halásztam elő a mobilomat, majd írtam Rimnek, Haneulnak és Jinahnak. Narat inkább kihagytam, mert neki tök mindegy, csak kaja legyen... a másik meg, hogy nem szerettem volna, ha számon kér, hogy most hol vagyok és netalántán idejöjjön megzavarni minket. Hamar visszaírtak. Jinah azt, hogy " Jaebummie a Lotteba szeretne menni, úgyhogy mi kint leszünk." Rim pedig, hogy " Bent. Haneul is!". Szóval 2-1 bentre. Azt hiszem, a többséggel tartok.

- Itt, bent - feleltem.

- Én is. Eszünk együtt? - kérdezte mosolyogva.

- Ööö...izé...öö... - makogtam összevvisza. Nem tehetek róla, annyira váratlanul ért. - nem lenne baj ha Rim, Haneul meg valószínüleg Nara is csatlakozna? - kérdeztem félénken, mire elnevette magát és összeborzolta a hajam.

- Én amúgy is így gondoltam. - kuncogott, én pedig legszívesebben elástam volna magam. De ciki, basszus! Myungsoo is látta rajtam, hogy valami nincs rendben velem. - Félre ne érts. Én veled is szívesen ennék kettesben... - somolygott, ezzel elérve azt, hogy ne érezzem kínosnak az előbb lezajlott párbeszédet. - Viszont szerintem a többiek ezt nem értékelnék. - kuncogott. - Ha az én társaságomat nem is, de a tiédet mindenképp igénylik. - mondta kedvesen. Fejemet leszegtem, egyenesen a műanyag pohárra. Képtelen voltam ránézni. A mai nap folyamán már túl sokszor hozott zavarba. -  Héé, nem muszáj ám meginnod, ha nem izlik - érintette meg a vállamat finoman.

- Nem, dehogyis, nagyon finom.

- Biztos? Kényszerből semmit se csinálj. - aggódalmaskodott.

- Tényleg.

- Akkor jólvan. - mosolygott, akárcsak én.

Az idő telt, mi pedig csak beszélgettünk és beszélgettünk. Aztán, mikor már nem volt több mondanivalónk, csend telepedett ránk, egymást fürkésztük. Nem tudom, hogy pontosan mi játszódott le köztünk, de valami biztosan. Az egész pillanatnak volt egy varázsa. Ahogy ott ültünk, a másikkal szemben, némaságba burkolózva.

A legszebb az egészben, talán mégis az volt, hogy nem éreztük szükségét annak, hogy beszéljünk, ugyanis a hallgatás többé már nem volt kínos, sőt, inkább megnyugtató volt és kellemes.

Persze ezt sem élvezhettem sokáig. Hogy miért? Nos azért, mert mint ilyenkor mindig, most is megjelentek életem kiábrándító személyei. Tökéletesen értettek a romantikus pillanatok elrontásához.

- UNNI, TE MEG MIT KERESEL ITT?! - bukkant fel a semmiből hirtelen egy ideges Nara. - AZT MONDTAD, HOGY HOZOL NEKEM FORRÓ CSOKIT, ERRE SEHOL SEMMI! HELYETTE ITT BESZÉLGETSZ MYUNGSOO OPPAVAL! EGY CSOMÓT VÁRTAM RÁD! - kiáltozott.

- Bocsánat, nyugodj meg kérlek - próbáltam lecsitítani. - Tessék, itt a forró csokid - nyújtottam át neki.

- Ez már kihűlt - görbült le a szája. - Miért nem hoztad nekem rögtön? - siránkozott.

- Ne haragudj, azt hittem, hogy tudsz várni egy kicsit...

- HÁT PEDIG NEM!

- Nara, na, ne durcizz...

- HAGYJÁL! - fonta össze karjait dacosan.

- Nara... - estem kétségbe. Sajnos jogosan volt kiakadva. Attól függetlenül, hogy tudatosan maradtam itt Myungsooval, volt bűntudatom.

- MONDOM HAGYJÁL!

- Hé Nara... - állt fel Myungsoo és sétált oda hozzá. - Mi lenne ha vennék neked egy másikat? Ezt pedig... - vette el tőle. - Meginnám én? Na?

- Hát... - gondolkodott el. - Oké. - derült jobb kedvre rögtön. Myungsoo mosolyogva elment az automatához, Nara pedig leült mellém.

- Bocsánatot kérek, nem kellett volna ilyen sokáig megváratnom téged - fordultam felé.

- Semmi baj. Te is bocsi. Nem kellett volna így túlreagálnom - ölelt meg. - Unni?

- Igen Nara?

- Tudod, amíg nem voltál velem, sokat gondolkodtam... és rájöttem, hogy te akkor egy gekkó vagy... igaz, jól mondom?

- Igen Nara, én titkon egy gekkó vagyok - sóhajtottam nagyot.

- Csáá csajszi! - huppant le mellém valaki hirtelen, majd karolta át a vállamat.

- Szia Woohyun - köszöntem neki. Jaj ne, jön a többi idióta is.

- Ne tudd meg milyen jó dalokat választottunk. - vigyorgott. - Justin Bieber-től a Baby-t, Far East Movement-től pedig a G6-t. Mi írtuk fel először, szóval már senki sem veheti el tőlünk.

- Na, az tök jó - mosolyogtam.

- Ó BASSZUS NAGYON KI VAGYOK! -hallottam meg messziről Sungyeol hangját.

- MIBEN IS? - kérdezte Hoya.

- HÁT A SOK MUNKÁBAN...

- EMBER VÉGIG A TELEFONODON JÁTSZOTTÁL!

- IGEN?

- IGEN!

- BASSZUS, ÉN MONDOM GYEREKEK, ROHADTUL EL LEHET FÁRADNI A FRUIT NINJABAN!

- MEGÜTÖM, VALAKI FOGJON LE, MEGÜTÖM! - így Hoya.

- MARADJATOK MÁR CSENDBEN, MEGFÁJDUL TŐLETEK A FEJEM! - panaszkodott Sunggyu.

- HÉ SKACOK, OTT VAN L! - kiáltott fel Donwoo. - MIT CSINÁLSZ?

- ÉPP FORRÓ CSOK...

- FORRÓ CSOKI? JAJ ISTENEM, KÖSZÖNÖM, ÉN IS SZERETLEK!

- MI? NEM AZT NE...

- A FORRÓ CSOKIM!!! - állt fel a kanapéról kétségbeesetten Nara. - NE AGGÓDJ KICSIM, JÖVÖÖÖK!!! - rohant el. Igen... a "kicsim" alatt a forró csokit értette. Woohyun zavaros tekintettel nézett hol rám, hol az imént elszaladó Nara irányába.

- Ne foglalkozz vele - zártam le egyszerűen.

- AZ AZ ÉN FORRÓ CSOKIM!!! - ordított fel Nara, s a következő pillanatban egy nagy puffanást lehetett hallani. - BASSZUS KIÖMLÖTT!

- HA RÁUGRASZ AZ EMBEREKRE, MÉGIS MIT VÁRSZ???! - tudakolta Dongwoo.

- EZ A TE HIBÁD! MYUNGSOO OPPA...

- OKÉ, OKÉ, VESZEK MÉG EGYET!

- NARA SZÁLLJ MÁR LE RÓLAM!

- NEM, AMÍG MEG NEM KAPOM A FORRÓ CSOKIMAT!

- MI? DE... BASSZUS NEM FOGOM ELVENNI!

- NEM BÍZOK BENNED!

- ÓÓ SZIASZTOK GYEREKEK! - ismertük fel Niel hangját. - ÖÖ MIT CSINÁLTOK?

- SEMMIT.

- AHA... AZT LÁTOM...

- NA TESSÉK, ITT VAN.

- WÍÍÍ! - így Nara.

- NA VÉGRE! - sóhajtott fel megszabadultan Dongwoo.

- ÓÓ JÉÉÉ EZ FORRÓ CSOKI?! ANNYIRA ISMERSZ HAVER! - mondta vidáman L.Joe.

- NEEEEEEE!!! - drámázott Nara.

- NEM VESZEK TÖBBET! - mondta szigorúan Myungsoo.

- NEEEEEEE!

- Ó ISTENKÉM, MAJD ÉN VESZEK, CSAK MARADJ MÁR CSENDBEN! - adta be a derekát Sunggyu. - TESSÉK.

- EZ AZ! KÖSZÖNÖÖM OPPA!

- MOST MEG HOVA MÉSZ? - kérdezte Ricky.

- VISSZA SISSY UNNIHOZ! OTT ÜL WOOHYUN OPPAVAL A KANAPÉN! - felelt. JAAAJ NEE, JAAAJ NE! Oké Sissy, 3-ra, szépen lassan állj föl és fuss el olyan gyorsan, amennyire csak tudsz. 1... 2...

- ÓÓÓ SZIA SISSY! - tódultak be az Infinite és Teen Top tagjai. Már késő volt... nem tudtam megmenekülni.

- Sziasztok! - sóhajtottam, majd szó nélkül tűrtem, ahogy L.Joe ledobta magát mellém és fejét a vállamra hajtotta, hogy Niel, Dongwoo és Sungyeol a lábamnak dőltek illetve, hogy Ricky rám ült. Ja igen, ha nem mondtam volna még, másodállásban egy bútordarab vagyok.

- Mizu? - kérdezte C.A.P és leült az egyik fotelba. Hál'isten voltak olyanok is, akik nem engem használtak kényelmük kielégítésére. C.A.P-n kívül még Sunggyu, Chunji, Hoya, Changjo, Sungjong és Myungsoo is élőlényként kezelt.

- Azon kívül, hogy mindjárt meghalok Ricky testsúlya alatt, minden oké - feleltem.

- Nem is vagyok dagi - tagadta Ricky a rátett megjegyzésemet, majd hátradőlt.

- Mi...mind...mindjárt megfulladok - préseltem ki magamból a szavakat alig hallhatóan.

- Tessék? - kérdezte Ricky.

- Megf...megfulladok...

- Mi?

- Azt próbálja elmondani, hogy nem kap tőled levegőt... szállj már le róla! - ragadta meg Ricky csuklóját Myungsoo.

- Köszi. - néztem rá hálásan.

- Nincsmit. - mosolygott.

- Egyébként hol vannak a többiek? - pillantott körbe Sunggyu.

- Haneul és Rim éppen a koreográfiát állítják össze... remélhetőleg már jól haladnak... Jinah meg a barátjával van. - válaszoltam.

- Miért csak Rim meg Haneul csinálják a koreográfiát? - csodálkozott Hoya.

- Azért mert ők értenek hozzá, mi meg nem és ha ott lennénk velük, akkor valószínüleg hátáltatnánk őket.

- Ketten elegek hozzá? - csodálkozott Sungjong.

- Persze... nagyon ügyesek ám! Haneul szokott lenni az ötletgazda, Rim pedig az, aki megvalósítja.

- Szóval amit Haneul mond, azt közben Rim noona csinálja? - tudakolta Changjo.

- Hát, először leszokták írni vagy mi. Aztán Rim megpróbálja előadni, Haneul pedig figyeli, hogy min lehetne változtatni, javítani. - magyaráztam. Mondandóm végére érve, hirtelen meghallottam Rihanná-tól a Rude Boy-t. Rögtön felismertem, annak ellenére, hogy rengeteg különböző zene szólt egyszerre a többi próbateremből. - Rim, épp most próbálja eltáncolni.

- Honnan tudod? - kérdezték.

- A mi dalaink Willow Smith-től a Whip my hair és Rihannától a Rude boy. Az utóbbi, ugyan halkan, de szól.

- Ezek azért elég szexi számok - vigyorgott Woohyun.

- Hát igen - vontam vállat. Arca ekkor hirtelen komollyá vált.

- Ez azt jelenti... hogy Rim... most éppen... erre a szexi táncra... táncol valamit...? - kérdezte.

- Igen - feleltem.

- Úristen... - motyogta maga elé, majd összenézett a többi fiúval. - Melyik terem?

- Tessék? - csodálkoztam.

- Melyik próbaterem a tiétek?

- Óó... öö, a 10-es - válaszoltam készségesen. Bár ne tettem volna! A következő pillanatban, valamennyien eszeveszetten rohanni kezdtek a próbatermek felé, a többiek pedig, akik a normálisabb kategória voltak, komótosan utánuk sétáltak. Én meg ott maradtam, Myungsooval együtt és nem értettem semmit.

- Ez meg mi volt? - grimaszoltam.

- Szerintem azért kérdezték, hogy megnézhessék Rimet táncolni.

- Basszus tényleg... de hülye vagyok... de amúgy, héé nem is láthatnák! - kaptam észbe.

- Menj utánuk akkor.

- Jó ötlet! Te itt maradsz?

- Dehogy, megyek veled! - mondta és már el is suhant mellettem.

A fiúk be kell, hogy valljam, rohadt gyorsak voltak, még azok is, akik csak utánuk sétáltak...  bár az is lehet, hogy én voltam túl lassú.

- Ezek minden próbateremnek az ajtaját kinyitják? - akadtam ki. - Hiszen csak számolniuk kellene! - futottam utánuk és nem győztem bocsánatot kérni az adott teremben próbáló csapatoktól. Közben persze igyekeztem megállítani a srácokat, mígnem aztán bele nem ütközben valakibe az 6-os terem ajtaja előtt.

- Ne haragudjatok az előbb... ó... - komorodtam el hirtelen, ugyanis a 2pm-s Junhonak mentem neki.

- Lám, lám... csak nem a V-sion egyik tündérébe botlottam bele? Még pedig a legszebbe? - mosolygott kacéran.

- Bocs, de most nem érek rá ezekre, menj arréb kérlek - próbáltam lerázni.

- Átgondoltad már az ajánlatom?

- Az ajánlatod?

- Vacsora... te... én...mi - kacsintott rám.

- Arra még mindig NEM a válaszom - veregettem meg vállát. - Különben is, azt hittem, hogy én még túl gyerek vagyok hozzád - gúnyolódtam.

- Mert az is vagy - mondta szemrehányóan - De persze megoldhatjuk, hogy ne legyél... - simított végig a karomon szemtelenül.

- Paraszt. - löktem őt arrébb. Ekkor ért oda Myungsoo. Ám mielőtt még bármit is mondhatott volna, tovább futottam. Ő sem volt rest.

- Hé, mi volt ez az előbb? Miért lökted el Junho-sshi? - állított meg. Nem szóltam semmit. - Ugye, nem bántott?

- Dehogy - ráztam a fejem.

- Tuti?

- Igen - feleltem. Nem akartam neki semmit se mondani Junhoval kapcsolatban... őszintén szólva nem is volt mit. Ő csak egy kétszínű srác volt, aki a bandatársai előtt gúnyolódott rajtam illetve rajtunk, de egyébként meg, amikor a többi 2pm-s nem volt a közelben, nyomult rám. Nagyon nyomult. Nem bírta elviselni, hogy egyszer az életben, nem tetszik valakinek, aki neki viszont igen. Szánalmas... főleg úgy, hogy persze közben fűvel-fával kavart... és ennek ellenére komolyan elvárta, hogy mondjak igent a randira... pff.

- Rendben, na menjünk tovább, mert látom, hogy úgysem fogod elmondani - mosolygott megértően. Így hát tovább siettünk a 7-es teremhez, ahol a Hello Venus felháborodott tagjaival találtuk szemben magunkat. Legalábbis mikor én beszéltem velük, akkor ki voltak akadva... aztán meglátták Myungsoo-t és hirtelenjében megint minden oké volt, mosolyogtak, tették-vették magukat. Azt hittem, hogy megütöm őket. 100 bocsánatkérés után - amit egyébként tökre nem is nekem kellett volna - futottam tovább a 8-as teremhez. Meglepetésemre ott G.O értetlenkedő arcával találkoztam. Ebből arra következtettem, hogy már őt is meglátogatták a srácok.

- Ha járt itt pár marha, akkor az ő nevükben is elnézést kérek - néztem G.O-ra, mire ő felém fordult.

- Ó, szia Sissy! - köszönt mosolyogva, eleresztve füle mondandómat.

- Szia! - nevettem el magam.

- Mizu? - hajolt közelebb, hogy 3 puszival üdvözölhessen. Ám ekkor...

- Szia hyung! - furakodott be közénk Myungsoo.

- Ööö... cső haver - nézett rá furán G.O. - Tudod... - fordult felém - ... pont azon gondolkodtam, hogy milyen rég szerepeltünk már együtt egy műsorban...

- Hát igen... - húztam el a számat, mivel ez igaz volt.

- Egyébként tudom, hogy már írtam, de akkor is nagyon jó az új számotok. Klassz az új koncepciótok. Jól nézel ki - dícsért meg kedvesen.

- Köszi. Annyi az egész, hogy kicsit másképp fésülöm a hajam - szállt be a beszélgetésünkbe Myungsoo.

- Szerintem nekem mondta - nevettem el magam, akárcsak G.O. Myungsoo nem felelt semmit.

- Nem kéne mennünk? - kérdezte.

- Ja, de - jutott eszembe - Bocsi, de most mennem kell.

- Semmi, majd később akkor. Sziasztok! - intett, majd visszament. Irány a 9-es terem! Az ajtó tárva-nyitva volt. Már épp mentem volna be, mikor valaki kijött.

- Gikwang-ssi? - szólítottam meg. Muszáj volt hivataloasan megszólítanom, mivel a Beast-ből csupán Donwoonnal ápoltam szoros kapcsolatot. - Bocsánat ha az előbb pár...

- Ó, te csak nem Choi Sissy-sshi vagy a V-sionből? - mosolygott. Úgy tűnik, hogy ma senki sem figyel arra, amit mondok.

- De, igen - mosolyogtam szégyenlősen.

- Dongwoon már sokat mesélt rólad.

- Ó, igen?

- Ne aggódj, csupa jót - nevetett. - Egyébként nagyon aranyos az új számotok... Free Hug, igaz?

- Igen.

- Nagyon fülbemászó, főleg a te részed. Egy csomószor visszapörgettem oda, ahol te vagy.

- Oh hát köszönöm.

- Mennünk kell - emlékeztetett Myungsoo igen határozott hanglejtéssel. Basszus, tényleg... ő is itt van.

- Ó tényleg igen... most, izé... szóval mennünk kell.

- Rendben, szia Sissy-shhi... ja igen és Myungsoo-shhi - mosolygott, majd visszament, így pedig, végre valahára elérkeztünk a mi próbatermünkhöz, a 10-es számúhoz, ahol a fiúk, a résnyire kinyított ajtón kukucskáltak be.

***

Haneul POV:

- Ééééés ENNYI! - kiáltottam el magam, unnie pedig abban a pillanatban kidőlt és elterült a földön. Gyorsan odaszaladtam a géphez és leállítottam a zenét - Jó voltál!

- Köszi... - válaszolt, ám az egészből csupán suttogás hallatszott, mivel nagyon kapkodta a levegőt.

- Mindjárt... megkeresem az elejét és folytatjuk, unnie - közöltem vele - Ugyanonnan. Arcodra majd kérlek figyelj... teljesen kifejezéstelen volt ... nem értem, ennek magától kéne jönnie, nem? Vagy csak azért nézel magad elé, mert még gyakorolni kell a táncot?

- Még .... tánc ... na, érted - hadarta.

- Tudod unnie.... a tánc nem csupán szórakoztatásra való. Vannak olyan emberek, akik egész életükben csak a táncra tudnak támaszkodni, mert csak azzal tudják kifejezni az érzelmeiket, gondolataikat. Olyan ez ... olyan ez, mint a színészkedés. Ha egy szomorú dallamra táncolsz, azt próbáld kifejezni valahogyan. A tested egy eszköz erre és hozzátartozik az arcod is. Ha azon nem látszik, hogy szomorú vagy - márpedig az arcodat figyelik a legjobban - lőttek a tánc többi részének - mondtam neki. Én nem a legjobb táncosok közé tartoztam, de épp ezért, mivel nekem lassabban ment, nagyon sok ideig a megfigyelő szerepet töltöttem be. Ahogy figyelem, hogy táncolnak a többiek. És én külső megfigyelő szemszögéból adok tanácsot - És mivel az egész testeddel tulajdonképpen kommunikálsz... ha nem hallanám a zenét, anélkül is tudnom kéne, mire gondolsz, mit fejezel ki. Ha egy lány nevet, a hangja nélkül is tudnám, hogy boldog. Vagy ha sír, a pityergés hangja nélkül is tudnám, hogy szomorú. Így érted?

- Értem. Igazad van... - bólogatott Rim unnie - Nagyon okosakat mondasz, Haneul! - dícsért meg. Elmosolyodtam.

- 2 perc és folytatjuk!

Szerettem a táncpróbákat. Ilyenkor volt az egyetlen alkalmam, amikor teljes mértékben én vezettem. Úgy értem néha nehéz a legkisebbnek lenni és mindenkire hallgatni, itt viszont pont fordítva volt.

Nem, dehogyis, nem akarok vezető lenni. Nehéz és nagy felelősséggel jár. A tánc mégis kivétel volt. Itt élhetem ki a kreativitásom úgy igazán, ilyenkor olyan mintha én magam alkotnék valamit, Rim unnie segítségével és igazán nem tudhatjátok milyen érzés, amikor végre azt mondhatom neki, hogy 'Igen. Ez most tökéletes volt'. Ha egy képet rajzolsz, ott javíthatsz, radírozhatsz vagy akár újra is kezdheted. Magadtól formálod a művet, azt teszed, amit csak akarsz. Ám a tánc, az valami teljesen más. Legalábbis nálunk. Nem én fogom betanítani a koreót, hanem Rim unnie. Én még csak nem is tudom eltáncolni, csak gondolataim vannak, amit én nem, de leaderünk meg tud testesíteni, életre kelteni. Ami a nehéz, hogy ő nem tudja én mit gondolok, ő csak azt tudja, amit én mondok neki vagy mutatok neki, szóval itt tényleg minden tőlem függ, hogy el tudom-e magyarázni neki az ötleteimet.

Mindezidáig ezzel a módszerrel gyakoroltunk és meglepő, de azt kell mondjam sikeresen megoldottunk minden nehézséget és kiváló koreográfiákat tudtunk összekovácsolni. Ezért az idők során sikerült sokkal bátrabbá fejlődnöm, szókimondóbbá és szigorúbbá, mert tudtam, hogy ezek szükségesek a tánc összerakásában. Ezt az oldalamat csak a V-Sion ismeri. De... annyira jó lenne, ha Sungjong is láthatna engem ilyen magabiztosnak. Csak egyszer, az életben. Mert mindig túl csendes vagyok és ... na mindegy, hagyjuk. Koncentrálj Haneul! Koncentrálj!

- Na akkor most mégegyszer - indultam meg a számítógép felé és újra elindítottam a számot - Zene indul! Hajrá!

Kezembe vettem a füzetem, egy pillanatra néztem csak rá, aztán minden figyelmem Rimre öszpontosult. Szegény már teljesen ki lehet. Ugyanazt a részt gyakoroltuk már vagy fél órája, de valami mégis hiányzott belőle...

A zene elindult, és Rim unnie belekezdett a táncba.

- 1...2...3 és! - számoltam be neki, ő pedig a hátsó faltól elkezdett előre haladni, felém - Gyere, gyere ... csak lazán, csak lazán ... Woo-hoo!!... vagány vagy unnie ... Na ki érkezett meg a klubba??? - biztattam, hogy kicsit felszabaduljon.

- PARK RIM IN THE HOUSE - kiáltotta el magát.

- És most pedig ... két, há-és! Come here rude boy, boy~ ... hullám! ...nagyon szexi ... most hátra! TAKE IT, TAKE IT ... vigyázz, kiesel az ütemből ... aha ... ba-by, ba-by ... most vissza... ne lógjon a karod! ... EZAZ! ... térd behajlít ... aha ... ééés fordul!!! - instruáltam - Hé, hé, hé ... hova nézünk?! Rám nézünk! Hagyjuk békén a cipőfűzőt! ... Mellet ki ... pocit be ... csípő ... ezaz ...  Az arcoddal mi van, unnie? Kacérkodj kicsit, kaccsints, harapj a szádba, vagy akármi! Zene nélkül is tudnom kell mire táncolsz! Legyél szexi! Gyerünk! ... Love me, love me... hullám-hullám, billeg-billeg .... ENNYIIII!!! ÚRISTEN, NEM HISZED EL! UNNIE, SZUPER VOLT!!! NAGYON JÓ VOLT!!! - szaladtam hozzá és agyon dícsérgettem. Most volt az a pillanat, mikor gondolataim végre tényleg életre keltek Rimben. És megláttam azt 3D-ben, ami a fejemben volt. Ez nagyon durva!!!

***

Sissy POV:

- Na gyertek már el onnan, nem szabad látnotok! Hahóó - kaptam el Changjo karját, aki tök ridegen lerázta a kezemet egy 'Na hagyjál' kíséretében. Ezután még próbálkoztam lökdösődéssel, tolongással ledönti a fiú csapatot, de mindegyik mereven állt egy helyben és viszatartott levegővel figyelték a benti eseményeket.

- Két, há-és! Come here rude boy, boy~ ... hullám... - hallottam meg Haneult, ahogy énekelt. Egy pillanatra én is benéztem a terembe és ehhez muszáj volt Woohyun hátára felmásznom.

Nem csodálom, hogy a fiúknak ennyire tetszett, amit láttak. Fentről minden jól kivehető volt. Szinte le tudtam olvasni az arcukról mit gondolnak. Niel, Dongwoo, C.A.P, Sunggyu, Myungsoo ... ők leginkább a tánc és a komoly hangulat miatt estek ámulatba. A többiek viszont... fuu ha, majdnem kiesett a szemük, annyira bámulták a bent levőket. Igen, ők ÚGY néztek rájuk, mármint ismétlem... ÚGY. Mikor tetszik nekik valami, pontosabban VALAKI és itt Rim totál elcsavarta stílusával a fejüket. Hiába, ők is csak férfiből vannak.

Ahogy néztem őket, szemem Chunjira is átvándorolt. És milyen jól tette, ő pont a köztes állapotba került, ahol mind a tánc miatt, mind a táncos miatt elvesztette a fejét. Milyen jó is lesz ezt elmesélni neki.

Bent nagyon komolyan folyt a munka. Hangosan szólt a zene, a nagy tánctermet még így is ki tudta tölteni két táncos és a szenvedélyük, koncentrációjuk és látható kitartásuk.

Haneul magabiztosan instruálta Rimet, túlordítva a zenét és ő maga is jól érezte magát. Ütemre csettintet és tapsolt, minden figyelme Rimre terelődött, aki nagyon igyekezett a kis maknae-ra figyelni és engedelmeskedni a parancsoknak. Haneul többször is megkerülte a táncost, hogy minden szögből tökéletesen lássa a produkciót és mégis csupán a tükörben mutogatott, hogy hol kellene Rimnek javítania. Legnagyobb nehézsége az arc és mimika volt, így muszáj volt Haneulnak is megmutatnia, milyen is az igazi kihívó arc.

Nem minden nap lehetett ilyennek látni a legfiatalabbik tagunkat, viszont amikor ilyen volt, nagyon irigykedtem rá. Eszméletlenül ügyes volt, teljesen más, mint szokott lenni, komoly és nem utolsó sorban nagyon szexi is. Igen, szexi ha egy nőszemély magabiztos és így tud utasítani. Nála nem volt kegyelem. Azt kellett csinálnunk, amit mondott. De jobb is ha hallgatunk rá, soha nem bántuk meg és így minden alkalommal tökéletes munkát végzett és mindannyiunk elégedett volt az eredménnyel.

- ENNYIIII!!! ÚRISTEN, NEM HISZED EL! UNNIE, SZUPER VOLT!!! NAGYON JÓ VOLT!!! - ért végett a tánc részünk, Haneul kiáltásával.

Hát úristen ez valami rohadt menő volt. Annyira swag, annyira vagány és én annyira nem fogom tudni betanulni!!! Úristen, nem hiszem el, hogy már eddig jutottak. Nagyon, nagyon komoly, hogy így haladnak.

- Na mégegyszer utoljára? - kérdezte Haneul Rimtől sejtelmes vigyorral az arcán.

- Hadd pihenjek egy kics...

- IGEN! ÉN BENNE VAGYOK! GYERÜNK MÉGEGYSZER! EGY-KETTŐ, EGY-KETTŐ - ordította el magát Sungyeol. magasra emelve karját. Tényleg, ők is itt vannak még. Istenem!

- ÉN IS BENNE VAGYOK! BASSZUS RIM NOONA NAGYON SZEXI VOLTÁL - ujjongott Ricky és ezzel együtt a fiúk mind betódultak a terembe. Beleértve Woohyunt is, aki így nem szándékosan, de lelökött a földre, én pedig nagyot zuhantam.

- Igen, jól vagyok! - kiáltottam utána. Hálistennek voltak barátaim, aka Myungsoo és L.Joe, akik készségesen segítségemre siettek - Köszönöm.

- AZÉRT FOGJÁTOK VISSZA MAGATOKAT, MERT A VÉGÉN MÁR TÉNYLEG ANNYIRA SZEXIK LESZTEK, MINT ÉN - panaszkodott Sungjong.

- Mi a...

- VAGY ÉN! - mutogatta bicepszét Woohyun - Ja nem... én mindenkinél szexibb vagyok...

- Rim, rohadt menő volt. Főleg ez a mozdulat - mutatta meg neki Hoya, aki teljesen felpörgött, hogy felfedezett egy magához hasonló, szenvedélyes táncost.

- Ööö ... hehehe, Haneulnak mond ...Mióta vagytok itt...

- NEEEEE! ÁLLJ! MÉG NE KEZD EL! NEM BÍROM! LELKEM NEM ÁLL MÉG KÉSZEN ENNYIRE SZEXI TÁNCRA!!! VICC VOLT, NA MÉGEGYSZER!

- ÚRISTEN HANEUL, NEM TUDTAM, HOGY ILYEN IS TUDSZ LENNI ÉS ENNYIRE TEHETSÉGES VAGY. MEGHAJLOK TUDÁSOD ELŐTT - hajolt meg előtte Sunggyu, Changjo, majd csatlakozott Sungjong is.

- Köszö...

- PARK RIM! KANG HANEUL! PARK RIM! KANG HANEUL! - kántálták a fiúk, egymásba kapaszkodva.

- Ccsss.... csöndesebben! Nem fogjuk eltáncolni...

- ÓÓÓ IGAZATOK VAN! NEM ZAVARJUK A TERETEKET - torpantak meg, majd egyszerre megindultak a hátrafele. Ott teljesen felnyomódtak a falra, majd felmutatták hüvelykujjukat - MEHET!

- ÚRISTEN! NEM KÉSZÜLTEM MÉG FEL!!! - bőgött Chunji - HÁHÁ MEGINT VICC VOLT.

- Na jó. ÁLLJ! MINDENKI NYUGODJON LE! - kiáltotta el magát Rim.

- Igaz, a táncosoknak nyugalomra van szükségük - csitított el mindenkit Dongwoo, és a többiek bólogatva elcsendesültek - Tessék! Most már nyomathatjátok a zenét!

- MI? NEM! MIÓTA VAGYTOK ITT? TISZTÁBAN VAGYTOK AZZAL, HOGY NEM SZABAD MEGNÉZNI MÁS CSAPATOK TÁNCÁT? NEM SZABAD! EGYÁLTALÁN, MIÉRT VAGYTOK ITT? MIÉRT NEM GYAKOROLTOK TI IS? - akadt ki Rim. Teljesen jogosan, majd tekitete rám vándorolt - SISSY?! SISSY!!! HOGY ENGEDHETTED MEG NEKIK?!

- Nyugi van, nyugi van ... unnie - emeltem fel védekezően mindkét kezem. Az unnie-t nem sokszor használom. De most muszáj volt, mert nagyon félelmetesen nézett rám - L.JOE! MOND MEG NEKI, HOGY NEM ÉN VOLTAM!

- Hogy mi?? Én nem... én nem tudok semmiről! Kényszerítettek!!! - vágta rá pánikban Byunghun. Rim megint csak az orrnyergét masszírozta. Haneul vette át a szót.

- Okéé ... mi lenne ha most mindannyian elmennénk ebédelni? Már fél 3 van!!!

- NEM! TÁNCOT AKARUNK!

- De de, na gyere unnie, nagyon éhes vagyok - karolta át Rimet és megindultak az ajtó felé.

- NEM! TÁNCOT AKARUNK!

- Sziasztok! - toltak minket, kifele Rimék így L.Joe-val, Myungsoo-val és velem együtt már öten kint voltunk a folyosón.

- NEM! TÁNCOT AKARUNK!

- ...

- Jó, szerintem is menjünk kajálni.

- Ja. Éhes vagyok.

- Szerintetek már lehet kapni hambit?

- Nem tudom, de szilvásbuktából még sok van.

***

Rim POV:

Ez az első Star Dance Battle-ünk és be kell, hogy valljam eléggé meglepődtem mennyire függetlenek voltunk. Mármint mi idolok. Ezen kívül volt még 3 napunk, s ezeken a napokon szinte majdnem teljesen szabadok lehettünk, kevés programunk volt, azok is rövidek, és utánuk természetesen minden figyelmünket a versenyre kellett szentelnünk. De csak mi egymagunk. Nem segített nekünk senki, magunkra voltunk utalva erre a kis időre. Megszoktam már, hogy mikor zenés műsorok előtt készülődünk, itt mindig akkora nyüzsgés, sürgés-forgás van, rengeteg ember, majdnem az össze teremből zene hallatszódik, ide-oda járkálnak a csapatok, be-ki az épületből. Ám ehhez képest most minden tök nyugalmas volt. Rajtunk kívűl csak a szervezők egy kisebbik csoportja tartózkodott néha bent, azon kívűl még néhány óránként nézett be egy-egy csapat menedzsere, hogy meglesse mennyire tudtak haladni a tánccal. Így tehát minden rajtunk múlott. Mindenki ugyanannyi esélyekkel indult, a verseny tulajdonképpen a kreativitáson, a gyakorláson és a megszabott időnk megfelelő kihasználásán alapult.

Bátran ki merem jelenteni, hogy mi Haneullal remek kis csapatot alkottunk és az időnk minden egyes pillanatát munkával töltöttük ki. Ugyanis mi nekünk ketten kellett mind az ötünk helyett is gondolkodni. Hála a már a kezdetektől tartó komolyságunknak és koncentrálásunknak, már így rögtön az első három óránk alatt sikerült összeraknunk a táncunk egy harmadát, ami nem kis teljesítmény.

Épp ezért miután a fiúk megzavarták a gyakorlásunkat - roppant idegesítő bámulásukkal, majd később hangos fanolásukkal - mi úgy döntöttünk, hogy megebédelünk. Egyrészt azért mert ha rajtuk múlott volna, tovább figyelték volna a táncpróbánkat, másrészt már én is elég éhes voltam és szerettem volna mind Haneult és saját magamat is egy kis pihenéssel jutalmazni. Így hát mindannyian a földszintet, azon belül is a kajáldát tűztük ki célállomásnak. Mind a ... 17-en együtt vonultunk le a lépcsőn és alakítottunk ki egy kisebb forgalmi dugót. Woo mi lett volna ha liftezünk!

- Jut eszembe, Niel - fordultam a legjobb haveromhoz - Nem hoztál nekem szilvásbuktát.

- Mi? Ööö ... ja ... nem ... papagáj - hordott össze mindenféle hülye szót végső kétségbeesésében és a végén bólintott egyet, mintha minden rendben lett volna.

- Mi van?

- Sissy-t kérdezd! - passzolta át másnak a problémát én meg egyenesen a mellettem nyugisan sétáló lányra szegeztem tekintetem. Mikor rámnézett mosolya azonnal arcára fagyott. Gondolkodóba esett, aztán hirtelen egy laza mozdulattal átvetette karját vállamon.

- Nyugi van, oké? - meredt rám - Tudod ... ilyen az élet. Hogy szokták mondani? ... Áh C'est la vie... Vannak olyanok, akik melletted maradnak, s mindig lesznek olyanok akik ki fognak lépni az életedből. Olyanok, akik kedvelnek olyanok, akik nem. Akik támogatnak, akik nem. Egyszerű. Egy dolgot kell csak tudnod. Hogy te ... mindig te leszel. Önmagad. Ez sosem fog megváltozni. Mindig bízz magadban, hallgass a szívedre - mutatott a szívemre - és tégy azt, amit te a legmegfelelőbbnek tartasz. Ez a legfontosabb - hadarta végig egy levegővel, majd itt megállt. Kis ideig elgondolkodott és folytatta - És tudd, hogy én mindig melletted fogok állni .... és hogy szép vagy - tette még hozzá, mint mellékest.

- Mi a....

- Én, a barátod leszek bármi történjék is!

- Ööö ... najó, megmagyaráznád, hogy miért is mondasz nekem ilyen életbölcsességeket?

- Gőzöm sincs - vonta meg vállát - Csak nagyon ijesztően kezdtél rám nézni aztán...

- Igen ... mert fogadjunk te etted meg a szilvásbuktámat! AZ ÉN SZILVÁSBUKTÁMAT!

- Én.... én mondtam már, hogy szép vagy?? - nézett rám csillogó szemekkel.

- KÉREM VISSZA A SZILVÁSBUKTÁMAT!

- De én csak a te érdekedben tettem!!!

- Hogy éheztetsz??

- Na figyelj, ha én nem ettem volna meg, valószínűleg nem tudtatok volna bunyózni Chunjival - vettem suttogóra a hangom.

- Azt anélkül is meg lehetett volna oldani, hogy nem eszed meg!

- Dehát éhes voltam - közölte. Nagyot sóhajtottam aztán már csak fáradtan csóváltam fejem és orrnyergemet maszíroztam, hátha kicsit enyhíti fájdalmamat a bukta elvesztése miatt.

Hamarosan megérkeztünk a helyszínre. A benti kajálda az tulajdonképpen maga a földszinti büfé és az azzal szemben levő asztalokkal és székekkel telerakott tér volt. Olyan menzaszerűségre emlékeztetett leginkább. A csapatok nagy része az épületen belül ebédelt persze mindenki máskor és máshol. Egyesek felvitték az ebédüket a termükbe, vagy elszórtan üldögéltek itt-ott ahol csak hely volt az épületben. Mint mondtam elég függetlenek voltunk és így szinte kisajátítottuk magunknak az egész épületet.

Mi úgy döntöttünk, hogy itt fogunk megebédelni. Lusták voltunk elmozdulni innen,

Na most már mindannyian egyszerre támadtuk be a büfét és egymást félre lökdösve nézegettük a szent fényben úszkáló ételajánlatot. Sok-sok kaja egy helyen. Ezt nevezik menyországnak. Kell ennél több?

Végül mind úgy döntöttünk, hogy nem magunknak külön-külön fogunk ebédet venni, hanem egyszerre az egész csapatnak. Így majdnem mindegyik ételből kérhettünk egy kicsit, italokból is bőven válogathattunk, majd mikor sikerült ezt is megvitatnunk, mindannyian megindultunk egy szabad asztal felé, hátrahagyva C.A.P-et a sok rendeléssel és a számlával. A fiúk YOLO módon húztak minket is magukkal és közölték, hogy Minsoo hyung már beletörődött sorsába.

Tiszta nosztalgikus hangulatom volt, mikor mi lányok leültünk az asztalokhoz és a fiúk pedig elmentek szabad székeket keresni. Magamban el is mosolyodtam, ahogy eszembe jutott az Idol Sport Championship, ahol ugyanez a jelenet lejátszódott. Azóta már eltelt sok, sok idő és mi még mindig együtt vagyunk. Emlékszem, akkor még azt tartottuk lehetetlennek, hogy velük szóba állhattunk, jóval előbb debütáltak, sokkal híresebbek voltak és tapasztalt sunbaeknak tartottuk őket. Azóta egyik tényező sem változott, igaz, viszont a róluk akkor alkotott képünk eléggé megváltozott mostanra. Most már megbizonyosodtunk arról, hogy SOKKAL KIÁBRÁNDÍTÓBBAK és ILLÚZIÓROMBOLÓBBAK, mint hittük. Persze azt, hogy ennyire közel kerültünk hozzájuk, nekik köszönhetjük, hisz visszagondolva azért valljuk be, nagyon barátságosak és nyitottak voltak felénk - talán kicsit túlságosan is. Nem tartották saját magukat sunbaeknak, nem követelték meg a tiszteletet és ezzel le is rombolták azt a falat, ami köztünk kialakult volna. Ez nagyon fontos és hálás vagyok, hogy végül itt lyukadtunk ki, hogy mind barátok lettünk.

- Fizettem, szóval vigyétek a kaját - dörmögte C.A.P és mint, aki jól végezte dolgát, elrakta tárcáját és idekocogott hozzánk, hogy a fizetés fáradalmait kipihenhesse. A fiúk egy ideig még Minsoo-t piszkálták azzal, hogy ő a legidősebb, neki kéne idehoznia nekik az ebédet, hisz ők még csak 'bébik'. Persze ezt is megunták pár perc múltán, így egyesével kimentek a büféhez.

- Na, jó. Gyerünk - álltam fel nagy nehezen én is és magammal vonszoltam Sissy-t.

Mikor kiértünk már csak egy tálca volt kint, az viszont telepakolva sok tányérral, így elosztottuk azokat egymás közt. Ő fogta a tálcát, 3 tányérral, én pedig két tányért tartottam a kezemben.

- Ki fog ennyi kimbapot megenni?? - nézett a tálcára, amin tényleg csak kimbap volt kimbap hátán.

- Hát nem tudom, de vagyunk egy páran és mind kajások vagyunk - mondtam vigyorogva.

- Lám, lám, lám - állt meg ekkor előttünk hirtelen egy fiúcsapat. A 2PM - Csak nem megint a Vision? - vigyorgott Taecyeon, majd elvett egy kimbapot a tálcánkról és csakúgy megette. Sissy nem szólt semmit. Biztosan nagyon ideges lehetett, de visszatartotta a mérgét.

- Mi van nagylányok? Lehet már randizni vagy még takarodó van? - vigyorgott Junho. Felvontam a szemöldököm.

- Én a helyetekben a nyugdíjrendszer miatt aggodalmaskodnék - mondtam ridegen, mire Sissy harsányan felnevetett.

- WOO - emelték fel mind egyszerre a kezüket és 'húú'-ztak egyet - Kemény csajszikkal van tehát dolgunk?

- Miért. Tetszik? - kaccsintottam rájuk nem is tudom, miért. Aztán a fiúk közt utat törve magamnak, magammal húztam Sissy-t - Puszika!

Még egy ideig kikerekedett szemekkel, vigyorogva álltak a helyükön, majd mikor már messze elhagytuk őket, továbbálltak. Úristen miért futunk ma össze ilyenekkel. Először Fiestar aztán 2PM. Fogadok, hogy összebeszéltek ellenünk. Sőt, fogadok, hogy jóba vannak! Végülis tökre egyeznek.

- Basszus, Rim. Ma már másodszorra botlok bele Junhoba - mondta hirtelen Sissy.

- Mi? Kajak? Mi volt?

- Hááát ... amikor a fiúk benyitottak mindegyik táncterembe, hogy megkeressenek titeket én pedig rohantam utánuk és mindenhol elnézést kértem... - mesélte kicsit hallkabbra véve hangját. Tudta, hogy tök kiábrándító, amit mond - ... akkor szaladtam neki. És úristen, még mindig azzal jön, hogy akarok-e. Mármint én és ő ... vagyis mi ... együtt kajálni.

- MI A... JESSZUS. NEM ADJA FEL, MI? - akadtam ki. Leraktam a tálcákat az asztalra, lehuppantam és vártam, hogy tovább sztorizgasson.

- Nem. És az előbb is rohadtul rám nézett, mikor mondta. Kiráz a hideg. Nem akarom, hogy zaklasson!!! - keseredett el Sissy.

- KIMBAP! KIMBAP FOR PRESIDENT! - ordította be valaki még mielőtt megszólalhattam volna.

- Még az a szerencséd, hogy helyes - vigyorogtam.

- Kösz ... - fintorgott.

- Egyszer muszáj lesz feladnia. Majd akkor, mikor összejösz Vele! - huzogattam szemöldökömet utalgatva, mire nevetve lökött meg.

- Inkább, zabálj!

Az egész csapat nekikezdett a késői ebédnek. Meglepően nyugisak voltunk. Nem táncoltunk össze-vissza, nem énekeltünk fura számokat, nem vizslattuk egymás orrlyukait, nem doboltunk pálcikákkal az asztalon és még sorolhatnám. Békésen beszélgettünk csupán egymással és életemben először éreztem azt, hogy ... mégiscsak tudunk normálisak is lenni egymás társaságában. Csak azt remélem, hogy ez nem lesz tartós állapot, mert az ijesztő és azt fogom hinni, hogy betegek lettünk. Mondjuk lehet, hogy kifáradtunk, végülis 6 óta fent voltunk és aztán még táncoltunk is. Vagyis én biztosan, azt nem tudom, hogy a többiek mit csináltak, de ha volt idejük berohanni az összes táncterembe, hogy megkeressenek, nem tudom mit gondoljak.

És, hogy kicsit beszéljek az elrendezésről is. Velem szemben ült C.A.P - legbelül, a legkényelmesebb helyen. Mázlista - Mellette ült Ricky, Changjo és Niel. Nara ült Sissy mellett, aki mellettem. Bal oldalamon Haneul foglalt helyet, Sungjong, Myungsoo, L.Joe. Aztán megint a kényelmes helyeken Suggyu és Woohyun, C.A.P másik oldalán. A másik asztalnál ült Sungyeol, Chunji, Dongwoo és Hoya. Habár mind hiába mondom el nektek, hogyan ültünk, pillanatokon belül feloszlott az ülésrend, mikor megérkeztek a rémálmaim.

- Óóó, sziasztok! Ti is most ebédeltek? - hallottam meg hátam mögött egy nagyon ismerős hangot.

Túl ismerős is volt, félrenyeltem emiatt a spagettimat és őrült köhögőrohamba zuhantam. Na ezt a személyt most a hátam közepére se kívántam volna, de véletlenül mégis oda keveredett. Már csak az kellett, hogy...

- Esetleg csatlakozhatnánk? - kérdezte Jei és már rakta is le az asztalra a tálcáját.

- Persze! - támogatták az ötletet a fiúk. Valahogy megérezhette a feszültséget köztünk vagy valami, de tekintetem azonnal összetalálkozott Nielével. Mindketten amolyan 'Most mi legyen' pillantásokat vetettünk egymásra és ugyanez játszódott le a V-Sion tagok között. Niel lesz a hatodik V-Sion tag! Na jó, nem.

- Most, hogy VÉGEZTÜNK, nem kéne felmennünk, gyakorolni, skacok? - emelte fel hangját Niel. Nem járt sikerrel a többiek megint azzal lettek elfoglalva, hogy székeket hozzanak a hat lánynak.

Így immáron, egy újabb csapattal bővülve folytattuk az ebédelést. Sem én, sem a lányok nem lelkesedtünk a kialakult helyzetért. Én azért nem, mert nem csak a Fiestar-t kellett elviselnem, hanem azt is, hogy Jei bunkó módon külön beszélgetést folytatott Chunjival, a lányok pedig amiatt, hogy a Fiestar egyszerűen kiszorított minket a a fiúkkal való dumálásból. Amint az egyikünk megszólalt volna, valaki közülük direkt, mindig előbb közbevágott, ezzel esélyt sem hagyva nekünk, hogy érvényesüljünk. Persze voltak dolgok, amik engemet illetve a lányokat is kiakasztottak. A Fiestar "vicces" sztorijai... mint például, hogy az egyikük egyszer rendelt az Ebay-ről egy Gucci táskát, ami helyett végül egy Louis Vuitton érkezett... és itt nevetnünk kellett volna! Akár hiszitek, akár nem, ők azt tették... mi meg a lányokkal csak fogtuk a fejünket és azt kérdeztük magunkban, hogy WUT? Érdekes módon, itt már a fiúk sem lelkesedtek értük annyira, mint korábban.

Lényeg a lényeg, hogy kb. a 15-dik ilyen "mókás" történet után, a lányokkal felálltunk az asztaltól és inkább elmentünk még kaját venni. Niel és Sungjong kétségbeesetten néztek ránk. Hát igen, ők is annyira élvezték az egészet, mint mi. Fejemmel mosolyogva intettem nekik, miszerint nyugodtan jöjjenek, ha akarnak.

A két fiú oldalt várakozott, míg mi egy újabb adag kimbapot és pajunt kértünk.

- Héé, sziasztok szép lányok! - karolt át minket hirtelen valaki hátulról.

- Mir oppa, szia! - kiáltottunk fel vidáman, majd megöleltük. Reggel óta nem láttuk. - Még csak most végeztetek?

- Aha - sóhajtott egy nagyot. - De még így is édeskevés az egész... pedig azt hittem már tök sok megvan... na mindegy, megéheztünk, aztán gondoltuk, hogy most már akkor lejövünk enni. Útközben meg összetalálkoztunk Hyosungékkal - bökött az ajtó felé, ahol szállingóztak be a Secret illetve az MBLAQ tagjai. - Szerintem együtt kajálunk majd... nem jöttök? - kérdezte kedvesen. Rögtön összenéztünk a lányokkal! MEG VAGYUNK MENTVE!

- Dehogynem! - feleltük kórusban.

- Remek!

- Jöhetne két barátunk? - kérdeztem.

- Persze - mosolygott, majd ő is elkezdte nézegetni a menüt. Miután megkaptuk az ételeket, szóltunk Sungjonnak és Nielnek, hogy Mir meghívott az ő bandájával valamint a Secret-tel kajálni és, hogy ők is jöhetnek. Fel kellett volna venni azokat a boldog arcokat!

Előtte természetesen szóltunk még a Teen Top-nak, Infinite-nek és a Fiestar-nak... azért nem vagyunk ám olyen udvariatlanok, hogy csak úgy szó nélkül átülünk máshoz! Kedvesen közöltük velük, hogy mivel a másik két csapattal a mai nap folyamán még alig váltottunk pár szót, átmegyünk hozzájuk beszélgetni. Megértően bólintottak, majd kapásból csatlakozott hozzánk még 5 ember. Myungsoo, C.A.P, Dongwoon, Hoya és Changjo. A többiek kemények maradtak.

Végül, kicsit több, mint 2 fővel, csatlakoztunk az Mblaq-hez és Secret-hez, akik hál'isten nem bánták a sokaságot, ugyanis ez egy remek alkalom volt az ismerkedésre. Örültünk, hogy ilyen jól kijönnek egymással és, hogy mind az 5 csapat - velünk együtt - osztozik a hülyeségekben.

Nem tudom, hogy minek hatására, de nem sokkal később, újabb 2 fő csatlakozott hozzánk. Ricky és Sunggyu. Pár perc múlva, ismét megadta magát 2 ember. Mégpedig L.Joe és Sungyeol. Már csak Woohyun és Chunji maradt ott. Vagyis...

- Leülhetek? - kérdezte Woohyun kicsivel L.Joe és Sungyeol után.

- Persze - mosolyogtam.

- Kérlek emlékeztess, hogy soha ne maradjak 5 percnél tovább a Fiestar társaságában - fogta a fejét fájdalmasan.

- Rendben - nevettem, majd tekintetem visszavándorolt az otthagyott asztalra. Yezi, Linzy, Hyemi és Cao Lu nagyon csúnyán néztek ránk... ellenben az nem érdekelt. Ami sokkal jobban megragadta a figyelmemet, az a még mindig beszélgető és nevetgélő Jei illetve Chunji voltak. Olyanannyira jól megvoltak, hogy Chunji észre sem vette, hogy idő közben mindenki elment attól asz asztaltól. Nagy levegőt kellett vennem, hogy ne omoljak össze ott rögtön.

- Héé, miért hagytatok ott?! - vont minket kérdőre Chunji asz asztal előtt állva, egy olyan bő 3/4 óra múlva.

- EZT MOST KOMOLYAN KÉRDED? - akadt ki Woohyun.

- Igen... de végül is mindegy, nem érdekel - legyintett. - Leülhetek melléd, beljebb csúszol? - mosolygott rám, ugyanúgy, ahogy pár perccel ezelőtt még Jei-re is.

A Fiestar leaderjének az irányába pillantottam. Pökhendien vigyorgott rám, mint aki pontosan tudja, hogy tettével, mekkora fájdalmat is okozott nekem. Felálltam és minden erőmet összeszedve, megpróbáltam Chunjinak nyugodtan válaszolni.

- Én már úgy is megyek... ülj csak le ide -kecmeregtem ki a helyemről. Sissy is követni akart, ám leintettem őt és tátogtam neki egy "maradj csak, egyedül szeretnék lenni"-ket. Arckifejezése nyugtalanná vált, de végül azt tette, amit mondtam. Látta rajtam, hogy most tényleg szükségem van egy kis térre. - További jóétvágyat! - hagytam ott mindenkit. Nem törődtem az utánam kiáltottakkal miszerint "Maradj még!", "Ne menj még!", "Hé Rim, hova mész?", illetve a furcsa pillantásokkal sem, csak mentem, minél hamarabb, ki innen, az ebédlőből.

***

Mielőtt még lépteimet gyorsabbra vettem volna, egy kézszorítás illetve egy hang megállított.

- Hé lassíts, hova mész? - kérdezte valaki gyengéden... mégpedig Chunji. Szóval ha nem Jeijel vagy, akkor engem is észreveszel?

- Vissza, próbálni - feleltem neki csendesen.

- De hát miért? - csodálkozott.

- Mert már jóllaktam és kiszeretném használni a táncra kapott időt.

- Szerintem egy fél óra nem oszt, nem szoroz... meg különben is, mindenki bent van még az ebédlőben - unszolt a maradásra.

- Nem baj - húztam ki karomat szorításából.

- Na-na, engem te nem rázol le így - állta el az utamat. - Rim... mi a baj? - fürkészte az arcomat.

- Semmi... csak fáradt vagyok - kerültem el a tekintetét.

- Épp ezért maradj velünk és pihenj... néha olyan kis ellentmondásos vagy - kuncogott, majd mosolyogva végig simított az arcomon... most először... legszívesebben megcsókoltam volna, és azt mondtam volna neki, hogy rendben, azt csinálom, amit ő akar, amit ő kíván... de természetesen nem tettem.

- Nem-nem, köszi - utasítottam vissza az ajánlatát. Képtelen lettem volna egy légtérben maradni Jeijel. Nem szerettem volna látni azt az önelégült vigyorát, ami azt sugallta, hogy neki pár óra alatt sikerült elérnie azt, amit nekem talán még így hónapok után se... hogy Chunji igazi nőként tekintett rá, míg engem, amolyan "ő ugyan lány, de csak a barátom" pillantásokkal illetett. Fájt, hogy ilyen könnyen felkeltette Chunji érdeklődését, csak azért mert úgy nézett ki, ahogy... mint egy elsőosztályú címlaplány... szexi szerelés, tökéletes smink, haj.... na és persze mind emellé társult, a rendkívül természetellenes aranyos viselkedés... kétszínű liba.

- Na, gyere már - fogta meg a kezem, de én csak megráztam a fejemet. - Rim most komolyan, mi a baj, tudok segíteni? - aggodalmaskodott.

- Nincs semmi, tényleg - bizonygattam és, hogy még meggyőzőbb legyek, felvettem egy műmosolyt.

- Tuti?

- 100% - bólintottam.

- Hát jó - engedett el. Tudtam, hogy nem hisz nekem és ő is tudta, hogy hazudok neki, mégsem léptünk semmit.

- Akkor megyek - mondtam, majd eindultam.

- Rendben... - sóhajtott lemondóan. - RIM! - kiáltott még utánam, mire megfordultam - ... azért ne erőltesd meg magad, jó?  - kérte aranyosan.

- Persze - feleltem neki csendesen, majd végleg ott hagytam. Tekintetét, egészen a fordulóig magamon éreztem. Mikor már nem látott, futásnak eredtem, föl a próbatermekhez. Bűntudatot éreztem. Hiszen utánam jött és azt akarta, hogy maradjak. Lehet, hogy Jei-re nem is úgy nézett, ahogy én azt gondoltam, lehet, hogy egész idő alatt, tényleg csak szakmai dolgokról beszélgettek? Gyerekes módon túlreagáltam volna az egészet? Istenem Rim... olyannyira elmélyültem butaságaimban, hogy ennek köszönhetően, neki mentem valakinek.

- Bocsánat... - pillantottam fel a fiúra, aki nem mást volt, mint Kevin a U-kissből. A jóképű fiú, megszeppent arcom láttán elmosolyodott. Istenem ha láttátok volna! Chunjié után, a legszebb mosoly volt, aminek valaha szemtanúja voltam. - ... tényleg bocsánat - ismételtem el, majd kikerülve őt, sietősen tovább folytattam az utamat.

Társíró: Potato-shi.

Sziiasztok kedves olvasók! :) Először is sajnáljuk, hogy ilyen soká sikerült új részt hoznunk, de az időnk beosztása sajnos nem úgy sikeredett, ahogy terveztük! :( Remélem, azért a hosszú hosszú résszel valamennyire kárpótoltunk titeket! :) Mostanában elég sok szomorú dolog történt, szóval már csak azért is remélem, hogy néhol-néhol felnevettek majd, vagy néhol fangörcsöt kaptok! :D Mit gondoltok a részről? Személyes kérdéseim... mit gondoltok Myungsoo és Sissy kapcsolatáról? Van itt már valami vagy ez pusztán kedvesség? Na és akkor Chunji és Rim? Mi lesz most, hogy bejött a képbe Jei? Szerintetek is csak barátként tekint a lányra Chunji? Mit gondoltok a Fiestarról, Jei-ről? Természtesen nem muszáj ám ezekre válaszolnotok, csak a kíváncsiság hajt! :D

Egyébként, most jön egy fontos bejelentenivalóm.. pampampam... November 5-én lesz 1 éves a ficink! Hosszú idő, ugye? Ezért valami különlegeset terveztünk nektek! Megosztjuk személyes véleményünket a bloggal kapcsolatban, illetve kérdezhettek, amikre válaszolunk, mondhatni spoilerezünk nektek, ha úgy kívánjátok! Persze, nem lőjük ám le az egészet, meg szerintem nektek is izgibb olyat kérdezni, ami nem egy olyan kérdés, amiből minden kiderül... lehetne olyat kérdezni pl, hogy ki fog még feltűnni, kiknek lesz fontosabb szerepük ilyesmi.. de persze rátok bízzuk! A lényeg, hogy nyugodtan kérdezzetek, mert most mindenre válaszolunk! A másik ajándékunk pedig... van lehetőségetek tőlünk OS-t kérni... BÁRKIVEL! :) Naa, tetszik?^^ Írjátok meg, hogy melyik idollal szeretnétek és hozzuk nektek November 5-én vagy később, ahogy kijön, de mindenképp hozzuk, amint tudjuk! :) Szóóval akkor, akit érdekel, tényleg nyugodtan kérdezzen, amire kíváncsi éés ha szeretne OS-t, akkor írjon, hogy kivel! Nagyon közönjüük a rengeteg véleményt az előző részhez! NAGYON NAGYON NAGYON JÓL ESTEK! <3 Reméljük, most is fogunk kapni! Legjobb olvasók vagytok!!! A sulihoz meg kitartást! :( (Nemsokára téli szünet) Puszi :) <3

Egy kis kiegészítés még! Először is, ha valaki Fiestar rajongó, akkor attól elnézést kérünk! >< de minden történetbe kell ellenség és rájuk esett a választásunk. Itt egy kép róluk, ha valaki nem ismerné őket:

Balról jobbra: Jei, Yezi, Linzy, Hyemi, Cao Lu

És egy kis plusz, csak nektek, csak most :D FAIL SZERELMEK FOREVER